Diósgyőri Munkás, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1968-07-02 / 27. szám

Ajándék a VIT-re Mint ismeretes, az LKM KISZ-alapsze­rvei emléktárgyakat, ajándékokat küldenek a d­él győri VTI-küldööttekkel Szófiába. A forgattyús üzem fiataljai egy szén em­­lékplakettet terveztek. Ké­pünkön Szondi Sándor, az üzem KISZ-titkára éppen a plakettet készíti. Várossá nyilvánították Sárospatakot Megyéink egyik kedves kis városa, Sárospatak, mindig úgy élt dolgozóink képzele­tében, mint város. Kevesen tudták, hogy ez a szép hegy­aljai település, mely nagy múltú és kiválóan működő pedagógiai főiskolával rendel­kezik, nem város volt, hanem nagyközség­i jogi értelem­­­­ben. Az Elnöki Tanács eleget tett az idevonatkozó kéré­­­­seknek, javaslatoknak, s a té­nyeket figyelembe véve, az el­múlt héten pénteken Sárospa­takot határozatában várossá­­ nyilvánította. Ezeregyszáz szocialista brigád érdeke! # fl mennövekedett szabad idő kulturáltabb kihasználása A Lenin Kohászati Művek­ben a szocialista brigádmoz­galomban, kezdettől fogva, év­ről évre, figyelemre méltó fejlődés mutatkozik. A válla­lat 18,5 ezer dolgozójából több mint 12 ezren tartoznak az 1100 szocialista brigád vala­melyikébe. A szocialista munka­verseny­mozgalom fokozott fejlődésére jellemző, hogy ebben az évben 13 gyáregység és 11 főosztály pályázta meg a „Szocialista Gyáregység”, illetve „Szoci­alista Főosztály” címet. Ezen belül 26 üzem és 23 osztály közössége vállalt részfelada­tokat. A vállalat szakszervezeti ve­zetése a propaganda osztál­­­lyal egybehangzóan megállapí­totta, hogy az 1968. évi válla­lások tartalmi értéke nagymér­tékben növekedett, és ez a tény minden bizonnyal a gyár termelési eredményeihez is nagymértékben hozzájárul. A szocialista brigádok mun­káját értékelő, különböző szin­tű brigádértekezleteken és tag­gyűléseken a közelmúltban olyan kérdés vetődött fel a gyár felsőbb vezetése felé, hogy szükséges lenne egy autóbusz üzemeltetése, amely az oly sok munkasikert el­ért, legjobb kollektívák kul­turális életét segítené elő. Az úgynevezett alulról jövő kérés szükségességét a pártbi­zottság, a szakszervezeti bizott­ság és a gyár műszaki veze­tése indokoltnak tekinti és részükről az a közös vélemény alakult ki, hogy 1969. január 1-től, amikor általánossá vá­lik a csökkentett munkaidő, az említett célt szolgáló autóbusz valóban nagyszerű segítséget adna. A megnövekedett sza­bad­idő kulturáltabb kihasz­nálása érdekében a kérést he­lyesnek találták, hiszen ez elő­­segítője lehet a jó munkatársi viszonynak, a helyes közösségi kapcsolatok kialakításának. Szükségességét pedig az bizo­nyítja legjobban, hogy az 1100 szocialista brigád valamen­­­nyi naplójában­­ szerepelnek kulturális vállalások és közös tanulmányutak. Guttman József Jól fo­sozn­ak a gépgyár társadalmi ellenőrei A gépgyári dolgozók közül is szép számmal önként vál­lalt társadalmi munkában se­gítik a kereskedelmi ellenőr­zés munkáját. Negyvenhat gépgyári társadalmi ellenőr rendszeresen végzi munkáját. Tevékenységüket a közelmúlt­ban a gyár szakszervezeti bi­zottsága is megvizsgálta és megállapította, hogy értékes munkájukat szorgalommal és nagy igyekezettel végzik. Az elmúlt évben a gyár társadal­mi ellenőrei 1465 esetben haj­tottak végre ellenőrzést. Eb­ből 931 alkalommal különböző vállalatok ellenőreivel közö­sen, 534 esetben pedig önálló­an. Munkájukat eddig is a lel­kiismeretesség jellemezte, de a további alapos vizsgálatok­hoz néhány speciális mérőmű­szerre is szükség lenne. Töb­bek között szesz-fokozókra és tej­ fokozókra, melyekkel az ital szeszfokát és a tej zsírtartal­mát tudnák pontosan ellen­őrizni. Eddig munkájuk során min­den közös ellenőrzésről, an­nak tapasztalatairól tájékoz­tatták a városi kereskedelmi ellenőrző bizottságot. Most, a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa határozata értel­mében az eddiginél is nagyobb felelősség hárul a társadalmi ellenőrökre. Az új árrendszer nagyobb elméleti tudást köve­tel, éppen ezért az LKM és a DIG­ÉP társadalmi kereske­delmi ellenőrei 12 előadáson g­apították ismereteiket. a társadalmi ellenőrök a jövőben félévenként a szak­­szervezeti taggyűléseken, ter­melési tanácskozásokon beszá­molnak végzett munkájukról és tapasztalataikról tájékoztat­ják a szervezett dolgozókat. Fogócska — Tessék neki szólni, állandóan a sarkamban van. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Alkalmazkodás a reform követelményeihez Aláírták a BEM Részvénytársaság alapító okmányait A BEM Rt. évi 250 millió forint önköltségcsökkentést jelent a Lenin Kohászati Műveknek Ünnepélyes külsőségek kö­zött írták alá az elmúlt héten kedden délelőtt az LKM igaz­gatósági tanácstermében a Borsodi Ércelőkészítőmű Részvénytársaság alapító ok­mányait. A részvénytársaság félmillió forint jelképes alap­tőkével indul. Az 50 darab, egyenként 10 ezer forint érté­ket képviselő részvényből 25 a Lenin Kohászati Műveket, 25 pedig az Ózdi Kohászati Üzemeket illeti meg. A rész­vénytársaság létrejöttét támo­gatta a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium is, és előzetesen hozzájárult a Pénzügyminisz­térium. Az alapítási okmányok aláírásával a szocialista Ma­gyarország első ilyen jellegű­­ részvénytársasága jött létre. Az alakuló közgyűlés részt­vevőit dr. Tüttő József, a Ma­­­­gyar Vas- és Acélipari Egye­sülés jogtanácsosa köszöntötte, majd ismertette azokat a rész­vénytársaságra vonatkozó jog­szabályokat, amelyeket a ke­reskedelmi törvény előír. Ki­jelentette, hogy a közgyűlés legfontosabb feladata az alap­szabály elfogadása. Tekintettel arra, hogy ez már­ tervezett formájában ismert volt, a közgyűlés az alapszabályt egy­hangúlag elfogadta, s a rész­vénytársaság megalakulása mellett döntött. A részvénytársaságot kilenc­tagú igazgatósági tanács és háromtagú felügyelőbizottság irányítja. Az igazgatósági ta­gokat három évre, a felügyelő­bizottsági tagokat pedig első alkalommal egy évre válasz­tották. Igazgatósági tagok let­tek: dr. Énekes Sándor, Csé­pányi­ Sándor, dr. Horváth Já­nos, Bozsik Pál, Halász József, dr. Kasza Gyula, Réti Károly, Zámbó Pál és Temesszent­­andrási Guidó. A részvénytársaság legfonto­sabb szerve az igazgatóság, mely nem tartózkodik állandó­an a részvénytársaság székhe­lyén, Sajókeresztúron. Tekin­tettel arra, hogy a részvény­­társaság ügyvezető igazgató­ját a későbbiek folyamán vá­lasztják meg, annak teendőit ideiglenesen az alakuló köz­gyűlés által kijelölt személy, Bozsik Pál látja el. Az alakuló közgyűlés az igazgatóság ügy­vezető elnökévé az első évre Csépányi Sándort, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigaz­gatóját választotta meg. Dr. Tüttő József jogtanácsos ezt követően bejelentette a részvénytársaság megalakulá­sát, majd sor került az ala­pítási okmányok aláírására. Az alapítási okmányok hite­lesítése után Csépányi Sándor ügyvezető elnök köszöntötte a részvénytársaság megalakulá­sának előkészítőit és a meg­jelenteket. Külön köszönetet mondott dr. Tüttő József jog­tanácsosnak, a részvénytársa­ság megalakulásának jogi elő­készítéséért. Kijelentette, hogy a részvénytársaság megalaku­lásának célja: megfelelő mó­don előkészített elegyet bizto­sítani a két gyár kohóinak, s ezzel gazdaságosabbá tenni a termelést. — Meggyőződésem — mon­dotta —, hogy a Borsodi Érc­­előkészítőmű Részvénytársa­ság az egész magyar kohászat és az egész népgazdaság ér­dekeit fogja szolgálni. Létre­jöttét az új gazdasági mecha­nizmus tette lehetővé. A rész­vénytársaságot a két gyár sa­ját erejéből az állam támoga­tásával hozta létre. A házigazdák nevében dr. Énekes Sándor vezérigazgató köszöntötte az ünnepélyes ese­mény résztvevőit. Ö is köszö­netet mondott dr. Tüttő József jogtanácsosnak az előkészítő munkálatokért, majd elmon­dotta, hogy a részvénytársa­ság megalakulása lehetővé te­szi a Lenin Kohászati Művek­nek a nyersvastermelés 30 százalékos növelését és az ön­költség 5 százalékos csökken­tését. A Borsodi Ércelőkészí­tőmű üzemeltetése mintegy 250 millió forinttal csökkenti évente az LKM önköltségét. Ny. I. Csépányi Sándor, az ÓKÜ vezérigazga­tója aláírásával hitelesíti a BÉM Rt. ala­pító okmányait. Dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazga­tója aláírja a részvénytársaság alapító okmányait. A egy tagfelvétel so­­* ma r­j­ kezdődött a KISZ-gyűlésen. A katonák bí­rálni kezdték Balázs György honvédet, hogy félrehúzódik, nem vesz részt a közösség meg­mozdulásaiban. Az egyik kato­­na feltette a kérdést neki: — Miért alud­sz KISZ-tag lenni, amikor a foglalkozáson kívül sohasem vagy közöttünk? A katona hosszas gondolko­dás után csendesen így felelt: — Én a munkában mindig részt veszek, de a vidámságra nincs annyi okom, mint nek­tek. Ennyit mondott, és leült. Csak hosszas faggatás után val­lotta meg, hogy otthoni gondok bántják. Édesanyja évek óta fekvő beteg, apja meg inni kez­dett. Édesanyja gyakran pa­naszkodik leveleiben, így hát ne várják tőle, hogy együtt szórakozzék a többiekkel. A katonák döbbenten hall­gatták társukat, és azonkívül, hogy felvették a KISZ-be, a katona­közösség szükséges tanulságokat is le­vonták. Azóta gyakran vitat­koznak róla, hogy tulajdonkép­pen ki, miért felelős. Kell-e tö­rődniük azzal, hogy mit csinál­nak a többiek? Beleszólhat­nak-e mások életébe, ponto­sabban fogalmazva, a magán­életébe? Egyik napon például Fiskus Lajos honvéd rászólt Szegedi honvédre: — Miért késel folyton a so­­rakozóról? Megint miattad kel­lett hallgatnunk. Szegedi foghegyről válaszolt: — Törődj a magad dolgával! Erre ketten-hárman Fiskus pártjára álltak és lehurrogták Szegedit, hogy igenis jogos volt a megjegyzés, mert nem csi­nálhatja mindig azt, amihez éppen kedve van. Szegedi füs­tölgött egy ideig, aztán kény­telen volt tudomásul venni, hogy társai jogosan kifogásol­ják, ha késik a sorakozóról. Hosszasan beszélgettem Sel­­meczi Géza tizedessel, a KISZ- titkárral, hogyan alakult ki ez a másokkal is törődő közösségi szellem. A KISZ-titkár így kezdte: — Nem könnyű másokat fi­gyelmeztetni. Főleg nehéz el­kezdeni. Egy-két katona már a­­ kezdet kezdetén sem ért egyet a fegyelemsértéssel, de eleinte töpreng, érdemes-e szólni? Nem tartják-e a többiek strébernek, ha szóvá teszi a mulasztások­at? Mert hát mi haszna volna be­­­­lőle, ha szól? Igen, ez vetődik fel először. Hamar odavetik a bírálónak: „Na, most örülsz? ! Mi hasznod volt belőle?” — A végén mégis ügyelnek­­ azokra, akik kilógnak a sorból — vetettem közbe, mire a KISZ-titkár folytatta: — Igen, valóban így van El­mondok egy esetet. Egyik be­osztottam kiváló munkát vég­zett a gyakorlaton. Szombaton vonultunk be és a parancsnok elvtárs közölte vele, hogy há­rom nap szabadsággal jutal­mazta. A katona örült, de va­lamilyen ok miatt csak hétfőn este indulhatott szabadságra. Szombaton viszont kimenőt ka­pott. Velünk együtt jött a vá­rosba. Mi moziba mentünk, ő meg sétált. Inni nem szokott, nem féltettük. Nálunk kiala­kult egy szokás: együtt jövünk be a kimenőről. A barátunkat azonban nem találtuk ott a megjelölt időben, így hát nyom­ban a keresésére indultunk. Az egyik kerthelyiségben akadtunk rá. Nem volt részeg, de egy po­hár sör is a fejébe szállt, és elfeledkezett az időről... Szól­ni sem kellett neki, jött ve­lünk. A másokért túlnőtt a divatos „mizujság”-on. Mikor hírét vették, hogy Hal­­mágyi honvéd szüleinek háza a talajvíz következtében víz alá került, az alegység rögtönzött gyűlésen kérte a parancsnokot, engedje haza Halmágyit soron kívüli szabadságra, hadd segít­sen a szüleinek. Később pedig, amikor arról értesültek, hogy a ház az elöntés folytán meg­rongálódott, önként vállalkoz­tak, hogy megjavítják. UIL. 1968. július 2. Az ipar és a polgári védelem A SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Kutató Intézetben igen szerteágazó munka fo­lyik. Az egyik legérdekesebb téma azonban a dolgozók egyéni védőfelszereléseinek ki­alakítása. A különböző mű­anyag és alumínium védősi­sakok az ütésből adódó sérü­lések ellen védenek. A kohá­szati üzemek dolgozói részére olyan impregnált öltözeteket dolgoztak ki, amelyek óvnak a „szikraeső” ellen, sőt égés­­gátlóak is. A vegyipar dolgozói savakkal és lúgokkal szemben ellenálló ruházatot igényelnek. A forgácsoló műhelyekben nagy szolgálatot tesznek a kü­lönböző védőszemüvegek. Az elsősegély csomagban pedig az úgynevezett szemöblítő palack nélkülözhetetlen kellék. A munkahelyi gázálarcok közül a nyomólevegős légzés­védő felszerelés érdemel kü­lönös említést. A kutatóinté­zet munkatársai ugyanis olyan megoldást kísérletezték ki, amellyel a festőműhelyek szó­rópisztolyának nagy nyomású levegőjét tisztító- és melegítő berendezésen keresztül a lég­zésvédő alá is bejuttatják, így a gázálarc nem fekszik szo­rosam az arcra, tehát kön­­­nyebb benne dolgozni, más­részt pedig a kiáramló nagy nyomású levegő a dolgozótól távol tartja a mérges gázokat, gőzöket. A kutatóintézet felszerelései már szinte valamennyi mun­kahelyen megtalálhatók. Ma a békés munka hétköznapjaiban védik a dolgozók egészségét. De ezek a felszerelések rend­kívüli körülmények között, háború esetén, szükségeszköz­ként jó szolgálatot tehetnek polgári védelmi vonatkozás­ban is. Hiszen akkor is vegyi- és sugárzóanyagok és a tűz pusztítása ellen kell óvni anyagi javainkat, életünket, így kapcsolódik a mindenna­pok tennivalója polgári védel­mi felkészültségünkhöz. En­nek egyik példáját láthattuk az elmúlt évi borsodi nagy­­gyakorlaton, ahol a lakosság szükség­védő eszközként hasz­nálta — az intézet kutatásai alapján készített és az üze­mekben megtalálható — por­­álarcokat, respirátorokat. T. B.

Next