Dunántúl, 1918. december (8. évfolyam, 278-297. szám)
1918-12-05 / 278. szám
Csütörtök, 1918. december 5. DUNÁNTÚL A hitelszövetkezetek szerepe a birtokreformnál A Dunántúl számára írta Korányi Frigyes báró, az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója. Pécs, december 4. A kisemberek csak akkor lesznek bizalommal a birtokreform végrehajtása iránt, ha azt helyben az ő maguk által alakított, az ő közreműködésükkel, teljesen demokratikus elvek alapján működő hitelszövetkezeti szervek végzik. Az államra nézve is ez a legcélszerűbb megoldás, mert ez a szervezet már két évtizede kifogástalanul működik. Horvát- Szlavónország leszámításával is 600.000 taggal működik, 6200 községben 2200 hitelszövetkezettel. Ez a szervezet a szomszédos községek bevonásával s egyes helyeken akár napok alatt felállítható szövetkezetekkel a további szükséghez képest gyorsan ki is terjeszthető. Az állam szempontjából azért is célszerű e szervezet felhasználása, mert központja egyrészről az állam ellenőrzése alatt áll, másrészről feltétlenül bírja a falvak bizalmát és a falusi szenekkel való együttműködésre be van rendezve. A helybeli hitelszövetekzet már az első megállapodásokat létesíthetné a vevő és eladó között a központ jogi és pénzügyi irányítása mellett. Képviselné a vevőket a helyi bizottságban. A becslésnél a kisgazda szempontjainak érvényesítésével tehet igen jó szolgálatokat, valamint helyi ismeretével, az érdekelt egyének ismeretével és gazdasági szakismeretével. A hitelszövetkezetek gondoskodnak az új birtokos házépítési és felszerelési hitelszükségletéről, végezné a járadékok beszedését és a rendkívüli megváltások keresztülvezetését. Gondoskodnak a termelési eszközök, nemesített vetőmag, műtrágya, gazdasági gépek, fűtőanyag közös beszerzéséről és ehhez személyi hiteleket nyújtanak. A hitelszövetkezetek ismerik minden egyes falubeli vagyoni viszonyait, tudják, mennyi készpénze és hadikölcsönkötvénye van. Ennek folytán könnyen megállapíthatják, hogy ki menyi készpénz- vagy hadikölcsönkötvénylefizetést tartozik tenni. Az ilyen lefiztést az OKH-val számolnák el. A földváltsági alap kezelését a hitelszövetekezetek központjának kellene ellátnia. Ezt a lebonyolítás simasága is megkívánja, mert a hitelszövetkezeti hálózat technikai okokból sem működhetik idegen intézet szolgálatában. A bir- tokreform műveletének végrehajtása minden- esetre egy okkal több lenne az Országos Köz-ponti Hitelszövetkezetnek, Altruista Banknak és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének egyesítésére. Helytelen lenne azonban a Pénzintézeti Központnak e művelettel való megbízása, az ellen a falvak széles néprétegei tiltakoznának élesen, hogy a Pénzintézeti Központ az ő érdekükben végrehajtott nagy reformot oly célból vegye kezébe, hogy annak kapcsán foglalkoztassa, vagy épen üzlethez juttassa a vidéki pénzintézeteket. Akkor odalépett hozzá a felesége és ollóval levágta — az asszony fokozta le férjét. Adonyban, nagy meglepetésünkre, meglehetős nyugalom volt. Ercsiben teljes csend és nyugalom. Tétényben látom a villamost. — No, talán mégsem lesz oly borzasztó az állapot — okoskodtam — ha a villamos közlekedik. Kelenföldre érünk. Soha ilyen nyugalomban nem láttam Kelenföldet. — Anyuka, anyuka! — kiáltott kívülről valaki. Úgy látszik, anyját várta. Az állomáson néhány őszirózsás katona áll. Az egyik bejön és udvariasan fölszólítja a tiszteket, hogy a rozettát és a disztinkciót vegyék le. Ez már fölösleges volt, mert a legtöbbje már úgy is megtette. Csak egy szállás főhadnagyot láttam még a kiszállás előtt is rozettával és csillagokkal. Ferencvárosban megállunk. Egyszerre a közelben lövések dördülnek el. Mintha két párt egymás ellen küzdene. — Oltsuk el a lámpát, — javasolja valaki. — Nem használ az semmit — feleltük. Most nagyon szerettünk volna ismét hamar tovább jutni. Másnap olvastam az újságban, hogy két órával később, hogy onnét elmentünk, a fosztogatók és a kirendelt őrök között ott valóságos csata volt. Végre beértünk a keleti pályaudvarba. Alig hogy kiszállunk, éles lövéseket hallunk az üveg kupola alatt. A pályaudvar tele van katonával. A szokásos tolongás és lárma közt a ruhatárig jutunk. Az egyik útitársam le akarja adni csomagját, mert jó nehéz volt, de ott nem fogadtak el semmit, érthető okokból. Mit csináljon most? Villamos, kocsi, hordár nincs. Végre előkerül egy suhanó. Negyven koronát kért. — Igazgató úr! — mondom én erre — próbáljuk ezt mi ketten bevinni. Az Üllői-útra kellett volna vinni, de addig nem bírtuk volna. Szerencsére a Rákóczi-út elején volt egy ismerőse. Nagy nehezen odáig elcipeltük és ott leadtuk. A Rákóczi-úton fegyveres autók és lovas járőrök száguldoztak. Közben-közben itt is, ott is eldördült egy-egy lövés. Féltizenegy felé lakásomra érek. Becsöngetek, de nem a rendes házmester jelentkezik, hanem két idegen arc. Fegyveres őrök voltak, akik a házat őrizték, így utaztam a forradalomban. * * * November 3-án valaki kezembe nyomta a Nap második kiadását. Ott a hírekközt volt az is, hogy a forradalom sikerében oroszlánrészük volt a pesti telefonkisasszonyoknak. Néhány hónappal előbb Pesten panaszkodott egy telefonkisasszony, hogy erőszakkal szervezik őket. A szervezés „fényesen" sikerült. A forradalom napján Pesten más nem használhatta a telefont, csak aki a jelszót tudta, így senki más nem tudta, mi történik, csak a bizonyosok. (p. v.) Mackensen internálását kitolták (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) , Berlin, dec. 4. A Mackensen hadsereg internálásá- nak terminusát a német fegyverszüneti bizottság kérésére ma déli 12 óráig meghosszabbították. Megegyezés Mackensen leszerelésére (A Dunántúl tudósítójának telefon jelentése.) Budapest, dec. 4. A magyar hadügyminisztérium által kiküldött bizottság Ameille francia vezérkari kapitány részvételével tartott tárgyalásokon megállapodott a német csapatok lefegyverzésére vonatkozólag a Mackensen hadsereg parancsnokságával. Mackensen ez idő szerint Nagyváradon tartózkodik és Széchenyi László gróf megyéspüspök vendége. A megállapodás szerint a Nagyszeben környékén levő német csapatok Berthelot francia tábornok előtt teszik le a fegyvert. Az Erdély különböző részeiben, továbbá Nagyváradon, Szolnokon, Abonyban és Kisújszálláson időző német csapatok pedig a magyar hatóságok előtt tették le a fegyvert. A német csapatok állataik, autóik, kocsijaik és felszerelésük nagy részét áruba bocsátották. Az így eladott német katonai lovakból csak a magyar hadügyminisztérium, kocsikat, autókat azonban közönség köréből bárki is vásárolhat. 3 oldal Pécs vízellátása Javul a helyzet Pécs, december 4. (Saját tudósítónktól.) A sok fontos, sürgős megoldásra váró feladat között is első helyen áll Pécs vízzel való ellátásának biztosítása. Soha nem volt oly sok baj a vízzel, mint ez évben. Soha nem érezte a lakosság úgy a vízhiányt, mint a háború utolsó évében, amikor más oldalról is tenger sok nélkülözéssel kellett megküzdenie. A város hatósága már korábban elhatározta, hogy a vízvezetéket kibővíti. Erre a kibővítésre már csak azért is sürgős szükség van, mert tarthatatlan állapot, hogy olyan nagy város, mint Pécs, az időjárás mostohasága miatt vízhiánnyal küzködjék. Pécs vízellátására vonatkozólag ma információt kértünk a városi mérnöki hivatalban. A következő felvilágosításokat kaptuk: Sokat segített a vízhiányon, hogy a katonai kórházak szétoszlottak, illetőleg a beteg katonák eltávoztak. A katonai kórházak napi vízfogyasztása a város rendelkezésére álló vízmennyiségének 114—'/R része volt. Ez most csaknem egészében felszabadult. Újabban a tettyei forrással sincs nagyobb baj, úgy, hogy onnét naponkint 1000 köbméter vizet nyer a város. A tortyogói forrásból, ha 24 órán át dolgozhatnának a gépek, naponkint 2200 köbméter vizet nyerhetnénk. A városnak azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy a gépeket nem szabad túl kihasználni, mert azoknak ujjal való felcserélése lehetetlen ma. Tekintettel kell lenni azonkívül a szénhiányra is, így a gépek nem járnak teljes 24 órát. Ez azonban nem okoz nagyobb nehézségeket, mert a nyert vízmennyiség elegendő. A régi megszorításokat a város már hatályon kívül helyezte. A csapokat azonban még mindig elzárják, de olyan késő este, hogy azt a legtöbb lakó észre sem veszi. Ma már ez a rendelkezés inkább azt a célt szolgálja, hogy a rossz csapokon át ne folyjék el a víz hiába. — A tél folyamán sem lesz baj a vízzel. Télen amúgy is kisebb a vízfogyasztás, mint a nyári időszakban és a hó is sokat segít. Csak akkor lesz csökkenés a vízben, ha fagyni fog. Ez se fog azonban zavarokat előidézni. Érdekes, hogy például 1914 júliusban a tettyei forrás egy nap 30.000 köbméter vizet adott. A tortyogói vízműnek nem is kellett dolgoznia. Ez év júliusában a tettyei forrás már csak 700 köbméter vizet adott. A vízhiány különben ez évben országos jellegű volt. Székesfehérváron például oly nagy volt a vízhiány, hogy naponkint csak kétszer voltak nyitva a vízcsapok. Arra, hogy a tortyogói vízvezetéket kibővítsék, sajnos, mostanában aligha kerülhet sor. Elsősorban is nincs gyár, amely most vállalkoznék ilyen nagy munkára, a kiadások pedig olyan horribilis összegre rúgnának, hogy egyedül a csövezésnél csaknem egy millió több kiadást okoznának az előirányzott összegnél. •••••••••••••••••••aas««««*»«««?« 18 jugoszláv miniszter lesz (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentései Laibach, dec. 4. Zágrábból jelentik. Az új jugoszláv kormány 18 tagból fog állani. A külügy, honvédelem, hajózás, vasútügy, posta és távírdaügyek minisztériumai szigorúan közösek lesznek, a többi minisztériumoknak Jugoszlávia minden részében külön autonóm alosztályaik lesznek.