A Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 27-35. szám)

1992-04-28 / 34. szám

Nagykarácsony nem zsákutca többé Negyedórával­ közelebb is Vitathatatlanul Nagykará­csonyt illeti a titulus: a ré­gió legeldugottabb községe De már nem sokáig. A több évtizede szorgalmazott, de igazán soha nem támogatott sóhordó út megépítéséből valóság lesz, hónapokon be­lül. F­ü­l­ö­p Lajos, a községi képviselő-testület ügyrendi, igazgatási és­ jogi bizottságá­nak elnöke körvonalazza a történteket: hogyan lett is­mét téma az útépítés ügye. Nagykarácsony és Dunaúj­város között közúton 33 ki­lométer a távolság. Ez húsz kilométerre csökkenhet a só­hordó útnak nevezett, öt ki­lométeres földút kiépítésével. Így megszűnik Nagykará­csony „zsákutca-fekvése”, ésszerűbben szerveződhetnek az üzleteket ellátó járatok, s nemcsak a Nagykarácsony— Dunaújváros—Budapest, ha­nem a Nagykarácsony—Sár­­bogárd—Székesfehérvár tá­volság is megrövidül 13 kilo­méterrel. Jobban bekapcso­lódhat a község az egész ré­gió gazdasági életébe. A másfél éve megválasz­tott képviselő-testület úgy határozott, hogy megoldást keres erre a régóta szorgal­mazott, áhított útépítésre. Partnerként felkérte a szer­vező munkára a helyi ter­melőszövetkezetet, a község vezetői pedig házról házra jártak a nyomtatványokkal, minden lakost arra kérve: lehetőségeikhez mérten tá­mogassák az útépítést. A la­kók eddig kétszázezer forin­tot adtak össze, a helyi ön­­kormányzat 6 milliót tett le, a Földművelésügyi Miniszté­rium 11,9 milliót adott, közlekedési tárca pedig ed­­­dig 7 millióval járult az út­hoz, s további 4,2 milliót ez­után folyósít Mezőfalva közhasznú munka ígéretével támogatta a vállalkozást. Így a mintegy 34 millió forintba kerülő útépítéshez Nagyka­rácsonynak még csaknem öt­millióval kell hozzájárulnia. Miután az anyagi fedeze­tet így sikerült „összegyűj­teni”, megbízták a „kulcsra­kész” kivitelezéssel a szek­szárdi székhelyű Malovecz és társa, mélyépítéssel foglal­kozó kft.-t, amely még ta­valy beszerezte az alapozás­hoz szükséges kohósalakot és egyéb építőanyagokat, majd (alvállalkozókat is foglalkoz­tatva) munkához látott. Az úttükör földmunkája heteken belül befejeződik, s ha nem jön közbe semmi, előbb is végeznek a szerződésben rögzített — 1992. augusztus 31-i — átadási határidőnél. Amint ez megtörténik, au­tóval negyedórával hama­rább lehet elérni Dunaújvá­rosból Nagykarácsonyt és vi­szont. S ha az új helyzethez alkalmazkodik a Volán is, oda-visszaútban kétszer hu­szonöt percet nyerhetnek a busszal utazók. — Csongor — A környék térképvázlata. Szaggatott vonallal jelöltük a Sárbo­­gárd-Mezőfalva közötti úthoz kapcsolódó, épülő új út helyét Magukra hagyva Ha nem is százszázalékos, de valamiféle biztonságot adott a kistermelőknek, a háztájiban állatokat tartóknak korábban, hogy különféle szakcsoportokba tömörülve érté­kesíthették a zöldség- és gyümölcsféléket, a felnevelt álla­tokat. Ma viszont, a város környékének településein lakók elvesztették azt a biztos pontot, amit a termeltetési szer­ződések megkötése jelentett az értékesítésben. Kinyílt, megnyílt és liberalizálódott a piac, valóban mindenki ott ad el, és azt, am­it éppen tud, de így annak a rizikóját is fel kell vállalnia, hogy a nyakán maradhat az áruja. A munkásszövetkezet mezőgazdasági termeltető és fel­­vásárlási csoportja ma is működik. Tevékenységi körük vi­szont eléggé behatárolt, naposcsibéket szereznek be és adnak el az igénylő gazdáknak - a csirkét, tyúkot, tojást viszont a gazda már ott értékesíti, ahol tudja. Fog­lalkoznak még hízósertés felvásárlásával, s mint Andorkó Kálmán, a csoport nyugdíjas munkatársa elmondta, egye­­düliek ebben a környéken. Igaz, mondja, ebben a vásár­lási formában a csoport is kiszolgáltatott, hiszen azt kell átvenniük a gazdáktól, amit felajánlanak - ha egyáltalán felajánlanak. Zöldség- és gyümölcsféle felvásárlásával egyáltalán nem foglalkoznak, mézre lenne igényük, azt viszont a méhészek más szervezeteknek adják el. A Dunaszöv ÁFÉSZ-ből kivált, és kft.-vé alakult a ko­rábbi termeltetési és felvásárlási osztály , ahol termelte­téssel egyáltalán nem foglalkoznak most. A nyúlfelvásár­­lást egyedül végzik a környéken, a gyümölcsöket a Duna­­vecsei Zöldérten keresztül értékesítik, s kiközvetítik ők is a naposcsibéket, felvásárolják a csigát, bodzát, szárazárut. Szakcsoportok és termeltető szerződések helyett így hát mindenki megy a saját feje után. Nem kizárt, hogy ez az út a tönkremenés felé zargatja a gazdákat, hiszen ahhoz, hogy piackutatók is legyenek termelő létükre, kevés volt az átmenet eddigi két éve. t. sz. V__ J VÁROSKÖRNYÉK 1092. április 28., kedd Tiszteletdíjból -tornaterem Három nagykarácsonyi önkormányzati képviselő: Bogdán Mihály, Fülöp Lajos és Pin­ke Mihály néhány hónapja azzal a javaslattal állt elő, hogy torna­teremre gyűjtsék össze a havi 3000 forintnyi képviselői tiszteletdíjakat. A felajánlás előzménye, hogy a nagykarácsonyi kép­viselők nem sokkal megválasztásuk után kimondták, meg­bízatásuknak társadalmi munkában tesznek eleget, amiért nem fogadnak el pénzt. így maradhatott az önkormányzat kasszájában tavaly a fel nem vett tiszteletdíjakból 324 ezer forint. Hármuk javaslatának célja pedig az volt, hogy le­gyen egy meghatározott cél, amire gyűjtenek. A helybeli iskolások esélyegyenlőségét javítandó tor­naterem hiányzik a legjobban­. Meg is bízták az egyik ki­vitelező kft.-t a tervek elkészítésével, hogy május közepéig az engedélyezett terv birtokában pályázhasson tornaterem­építés céltámogatására Nagykarácsony. Ha elkészül a terv, ha lesz céltámogatás, s ha össze­jön még pár százezer forint a felajánlott tiszteletdíjakból, elkezdhetik építeni a tornatermet a nagykarácsonyi iskola mellé. _ CJ _ Tervezet, húsz milliárdra Kárpótlás, másodjára A második kárpótlási tör­vényt április 7-én fogadta el a Parlament, s bár még a Magyar Közlönyben nem je­lent meg a törvény szövege, a Heti Világgazdaság című lapban tájékoztató jelleggel szemelvényeket közöltek, igaz, még a tervezetből. A második kárpótlási törvény az 1939—1949 közötti tulaj­doni sérelmek orvoslására hivatott, s külön rendelke­zik az ékszerekről, műkin­csekről. Ezek nagy részét az akkori zsidótörvény értelmé­ben letétbe kellett helyezni, va­gyis tulajdonjogukat nem vesztették el a tárgyak fe­lett. A második kárpótlási törvény viszont csak részle­ges kárpótlásra jogosítja a volt tulajdonosokat. (Gram­monként 90 forintot fizetnek a 14 karátos, és 110 forin­tot a 18 karátos aranyéksze­rek után.) Aki mindkét kárpótlási törvény hatálya alá tartozik, vagyis vagyontárgyaitól 1949 előtt és után is megfosztot­ták, úgy kap kárpótlást, mintha összes igényét egy törvény alapján bírálnák el, így összes vagyonát egybe­számolják, s így kapja meg a kárpótlási jegyeket. A tör­vény végrehajtási rendelete várhatóan június közepére készül el, becslések szerint a jogosultak köre 200—300 ezerre tehető, és 20 mil­liárd forintnyi kárpótlási je­gyet kell kiadni. Eboltás Földváron Négylábú forgalom Eboltás lesz Dunaföldváron — az előírásoknak megfele­lően. Április 28-án a Paksi u. 21. szám alatt, 29-én pe­dig a Kék­ utcai sertéspiacon tehetnek eleget kötelezettsé­güknek a város kutyatulaj­donosai. Emiatt a környéken autózók élénk gyalogos (és négylábú) forgalomra szá­míthatnak. Aki nem „szerve­zetten”, hanem egyénileg oltatja kutyáját, annak má­jus 10-ig kell a szükséges igazolást benyújtania a pol­gármesteri hivatalnak. Perkáta francia húsvétja Tulipánfa a barátságra Piros-fehér-kék lobogót lengetett a szél húsvét -ünne­pén Perkáta patinás kastélyán és a községházán. Távolról érkező, szeretettel fogadott vendégeket köszöntöttek meg­különböztetett figyelemmel. Nagyszombat délután, meg­érkezésük idejére felsorakozott a falu apraja-nagyja, s versengve ajánlkoztak, hogy az ünnepekre szállást adnak, vendégül látva családjukhoz fogadnak bárkit az érkezők közül. Néhány éve egy perkátai kislány, É­b­l Andrea, első lett egy diákversenyen, s több diáktársával jutalom­­útra mehetett Saint-Maximin városába, ahol­ egy-egy csa­lád adott szállást mindegyik magyar diáknak. Andreát a francia kisváros gimnáziu­mának igazgatója látta ven­dégül. Az egyszeri látogatás a két család közötti barát­sággá alakult. Valamivel ké­sőbb a gimnázium igazgató­ját megválasztották Saint- Maximin polgármesterének, aki ebben a tisztében hiva­talos kapcsolattá emelte, mind több családot bevonva s rendszeressé tette a Párizs közelében levő kisváros és Perkáta polgárai közötti lá­togatásokat. huszonnyolc fiatal szállt ki Perkátán az autóbuszból. Mindegyiküket vendégként hívta magához egy-egy csa­lád. Másnap, húsvét vasár­napján kötetlen program­mal, barátságos sportmérkő­zésekkel, ügyességi vetélke­dővel, húsvéti nyúlsorsolás­­sal és diszkóval telt az ün­nep, míg hétfőn Budapestre, kedden Tihanyba kirándul­tak a vendégek. A szűkre szabott hivatalos program eseményeként ki­állítás nyílt a kultúrházban az eddigi kölcsönös látoga­tások emlékeiből. A fotók­ból, dokumentumokból álló bemutatót megszemlélték a vendégek, akik viszonzás­képpen megajándékozták né­hány sporteszközzel az isko­lát. A két település barát­ságának szimbólumaként pe­dig közösen elültettek egy­­egy franciahonból hozott tulipánfát a kastély, vala­mint a községháza előtti parkban. Az utóbbi helyen Saint-Maximin és Perkáta zománcozott címere is hir­deti a két település testvér­­kapcsolatát. A mostani már a harma­dik nagyobb, csoportos uta­zás a két település lakói kö­zött, mondja Radeczki György polgármester. Porst László iskolaigazgató-helyet­tes szerint ebben a spontán alakuló, fejlődő kapcsolat­ban az a legnagyszerűbb, hogy szinte nincs protokoll, hogy összebarátkoznak em­berek, akik nem is értik egy­más nyelvét (tolmácsként akad persze egy-két fran­ciául tanuló diák), mégis so­kat megismernek egy másik nép életéből, szokásaiból, örömeiből. Cs. Gy. Ezúttal huszonöt felnőtt és

Next