Egyetemi beszédek, 1941-1942. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem

Navratil Ákos rektor ünnepi beszéde

IRÁNYÍTÓ SZEMPONTOK A KÖZGAZDASÁGTANBAN. A régi és mostanában megint sokat hangoztatott mondás, mely szerint „inter arma silent musae“, nem értendő szó szerint. Hiszen például Kalliope, a hősköl­tészet múzsája, háború idején is szívesen érinti hang­­szerét. Ha egyébként nem tudnók, Arany Jánostól is halljuk, hogy Tyrtaeus lanttal kezében buzdította a csatát. És nemcsak a régi görögöknél volt ez így, hanem később is. Mert az a dal sem született békében, melyet Rouget de Lisle, a fiatal mérnökkari tiszt, 1792-ben Strassburgban szerzett, de amely a marseille-i ifjakkal indult el hódító útjára, mikor a nagy francia forrada­lomban Barbaroux Párizs ellen vezette őket. Petőfi költészete is összeforrt a mi szabadságharcunkkal. De nem áll a mondás minden esetben átvitt értelemben sem. A háború nemcsak a költőnek nyújt ihletet és nem csupán a zenészt serkenti dalra, hanem megtermékenyí­­tőleg hat kevésbbé hangulatos szellemi munkára is. Az orvosi tudomány nem egy ága például rendkívül sokat köszön neki. Háborúban az orvosnak a rendesnél sokkal több dolga akad, de többet is lát, sokfélét tapasz­tal, sok mindent tanul. Az orvosi tudomány a háborús tapasztalatok következtében nagyon fejlődhetik. I. A háború és a közgazdaságtan. Az a tudományág azonban, amelynek éppen egyik igénytelen képviselője Egyetemünkön szól most öt ok­hoz, nem dicsekedhetik a háború hasonló ajándékaival. A közgazdaságtan nem­ tanul a háborútól, legfeljebb !*

Next