Élet, 1923 (14. évfolyam, 1-25. szám)

1923-04-08 / 7. szám

írásnak ma legünnepeltebb mestere (akinek Testnek fel­támadása c. regénye 1923-ban jelent meg magyar nyel­ven a Pallas kiadásában) La maison morte címen a hímn és hatásának problémáját dolgozta fel regénnyé. Victor Féli a katholikus erkölcs világát tárja elénk La jardin du silence regényében. Joseph L’Hôpital III. Napoleon korának életébe visz vissza Villevieille c. regényében. Henri Pourrat is a forradalom és császárság korsza­kából veszi Caspard des Montagnes tárgyát. Amélie Murat művészregényt írt (La maison heureuse). Jean Yole a háború regényét dolgozta fel; L­aurice Deroure regénye (Milieu du jour) a mában játszik; Olivier Brante a kísértések elleni harcot írta meg L'apre route­­jában; Armand Praviel egy régi vidéki városban ját­szatja le szociális regényét (Jamais plus); Albert-Émile Soret az elméleti gondolkozó felelősségérzetének lélek­tani problémáját tette regényének középpontjává {Mea culpa); Joseph H. Lomwyck a bretagnei föld egy áldo­zatát kíséri végig életküzdelmén (La race qui refleurit); André Pavie egy hivatalba lépő leány sorsát beszéli el (Revivre); Henri Davignon egy belga család háborús odüsszeiáját dolgozta fel {Aimée Collinet); Pierre Gourdon a német és francia faj harcából vette Johanna Beaumont tárgyát; Jacques Debout a világnézetek harcát vette problémájául {Nouvelles lettres d'un militant) ; Henry de Montherlant az áldozatos érzelem tragédiáját vitte re­gényébe {La relève du matin); Prançois Mauriac a mo­dern lélek mesteri rajzát adja La baiser au lépreux lapjain ; míg Marguerite cs iskola a modern művész intellektu­­alizmusának a keresztény erkölccsel való egyensúlyozó­­dását világítja meg {Le flacon scellé). Nálunk a katolikus közönség lelki szükségletéről a legtöbb­ odaadással a Szent István Társulat gondos­­kodik, s gondoskodik a katolikus szépirodalom klasz­­szikus termékeinek ügyes fordításban való közzététe­lével (Bazin: Sarjadó búza; Sienkiewicz: Vízözön), másrészt a szorosabban lelki élet fejlesztésének szolgá­latára rendelt könyvkiadásokkal. Csak a minap is két érdekes munka hagyta el sajtóját: Démurger elmélkedés­gyűjteménye (Életcélunk), melyet különösen a vallásos misztika híveinek meleg szeretettel ajánlunk, mivel a misztikusok mélyebbnél-mélyebb megnyilatkozásaival világosítja meg az evangélium szavát Isten végtelenség­­attributumainak a fejtegetésében; — a másik dr. Artner Edgár nagy hiányt pótló könyve: Az egyházi évnek (ünnepeinek és szertartásainak) kimerítő leírása és magyarázata. Ez az utóbbi az ünnepek pontos törté­­netét és szertartásaik kifejlődésének tanulságos rajzát adja, megérteti a rideg megszokottságnak vádolt kato­likus liturgia szimbólumait és szépségeit, érzési közös­séget van hivatva teremteni a hívő és a szertartást végző pap között, így tehát a legszükségesebbnek érzett könyvek egyike. És hogy az ilyetén fáradozásnak van is eredménye, azt egy kis füzetből látom, amelyet P. Böde Kornél domonkosrendi atya szerkesztett, s amely a katolikus férfiak vallásos szervezkedésének fóruma és tanács­adója. Ez a kis füzet (Credo) megérdemli, hogy minden önérzetes katolikus férfi beletekintsen és így a Credo­­férfiegylet munkásságáról tudomást vegyen (Kiadója: VII., Szent Domonkos­ u. 8.; előfizetési ára 300 K).­­ Vajha ez az öntudatra ébredés az irodalom terén is a franciákéhoz hasonló virágzást hozna I­­s. Petőfi: Ünnepi színjáték 10 képben (5 fel­vonásban). A Petőfi-Társaság megbízásából írták: Szávai­ Gyula és Géczii István. Fővárosi Könyv­kiadó rt. 1922. Nagyemberek sorsának és világfelfogásának teljes hűséggel és meggyőző varázzsal való színpadra vitele a legnehezebb írói feladatok közé tartozik. Íme, Her­­czeg Ferenc alkalmi egyfelvonásosa, A Költő és a Halál is csak megközelítette ezt. A modern hisztéria vissza­­képzelését a 48-as időkre, az életértékek Goethe-vel támogatott hasznossági filozófiájának bennünket, néző­ket majdnem meggyőző beállítását egyszeribe elmosta a darabból kilendülő és ennek hatását elejtő Egy gon­dolat bánt engemet, tehát maga Petőfi. Eszerint Herczeg a költő lelkiségének az utolsó órák drámai izgalmáig fokozott művészi bemutatásával sem tudott több sikert elérni, mint amennyit a feladat benső természete meg­enged. Hasonló nézőpont elé állítva Szávay Gyula és Géczy István Petőfi-jét, lehetetlen, hogy egy pár oldal elolvasása után eszünkbe ne jutna a rosszul sikerült Petőfi-film, ez a lépésről-lépésre megszakadt illúzióker­­getés, mélyítő gondolat, egységesítő terv nélkül tova­tűnő mozaikképeivel s az illusztrált verssorokkal. Ilyen filmszerű ez az ünnepi játék is, henye jeleneteivel, köz­helyeivel és dagályos frázisaival, melyek néhol nem egyebek, mint lapos magyarázatok, prózai körítések Petőfinek egy-egy jellemző verse körül. Sz. B. Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Há­rom kötetben (öt részben). Bevezetéssel ellátva kiadták Harsány­ István és dr. Gulyás József sárospataki tanárok. Génius kiadás. Nagybecsű irodalmi esemény ez a kiadás : az első teljes, pontos, gondosan összeszedett Csokonai-költé­­szet. Hála illeti a kiadó tanárokat, akik egész sereg új, elveszettnek tudott vagy még névről sem ismert Csokonai-verset kutattak fel és Csokonai költeményei­nek a hiteles szövegét helyreállították, — és hála a kiadónak, aki a mai időben valóságos nemzeti áldozatot tett, hogy ilyen szép formában a teljes Csokonait köz­zétette. Nincs módunk, hogy itt részletesen ismer­tessük azt a kiegészítő anyagot, amely itt kerül Csokonai összes eddigi kiadásait betetőzően elénk, — csak az eredményt összegezem : 110 kiadatlan és is­meretlen vers, 1­ 4 kiadatlan prózai mű, 28 eddig kiadat­lan levél és 5 eddig kiadatlan színdarab köszöni a két sárospataki tanár gondjának előkerülését és közzététe­lét. Mi csak arra óhajtunk figyelmeztetni, hogy Csoko­nai végre teljes hűséggel ismerhető meg e kötetekből, — és hogy nemcsak azért kell a közönségnek e művet pártfogásába vennie, mert a kiadó nemzeti lelkesedése ilyen nagy áldozatra volt kész, hanem azért is, mert csak az áldozat felismerése és honorálása teszi lehe­tővé azt, hogy a nagy magyar költők sóvárgott új ki­adására a lelkes kiadóvállalat kedvet kapjon. Ez a mi nemzeti feladatunk. A. Zs. 167

Next