Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-02 / 33. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 33. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, február 2 1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclmátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.............................20 forint — kr. Félévre .... ... 10 „ — kr. Negyedévre..........................5 „ — kr. Etry hára ....... 1 „80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Festen, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 1. (Képviselő ház.) A ház elintézte a napirend tárgyait, ezek közt a kormány előterjesztését az osztrák-magyar monarchia és Oroszország között a kereskedelmi védjegyekre vonatkozólag kötött egyezség tárgyában, mely harmadik olvasásban fogadtatott el. Bécsi, febr. 1. Sapieha hg. egy nyilatkozatban egy lapnak, a császár általi fogadtatása alkalmából történtek tárgyábani közlését teljesen alaptalannak jelenti ki. Bécs, febr. 1. (Ofenheim pere.) Ma folytattatok a czernowitzi vasút igazgatótanácsa által előterjesztett emlékirat felolvasása. A legközelebbi tárgyalás 3-án lesz. Ltondon, febr. 1. A „Times“ jelenti, hogy az alfonsisták és karlisták között fegyvernyugvás tárgyában élénk alkudozások folynak, melyek alapját az képezi, hogy a béke esetleg Don Carlos hozzájárulása nélkül is megköttetnék, s ez esetben Don Carlos spanyol infans állását nyerné. Balta febr. 1. A marhavész tört itt ki. Jew-York, febr. 1. A cubai insurgensek Sibarot megtámadták, a helyőrség megadta magát. Tafalla, febr. 1. A király és a főhadiszállás ma hagyják el Tafallát, a csapatmozgósítás Pampelona felszabadítására tovább foly. A carlisták megkezdték az Orio elleni tüzelést, mit a királyi ágyunaszádok viszonoztak. Bécs, febr. 1. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 78.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 202.75 Magyarzáloglevél 87.—. Erdély 131.—. Magyar keleti vasút 5575 Magyar sorsjegy 83. — . Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 98.—. Anglo-magyar 22.—. Franco-magyar 65. — . Alföld —.—. Magyar északkelet vasút 114.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.25. Tiszai vasút 187.—. Municipal-bank —.—. Pesti bank —. Berlin, febr. 1. (Zárlat.) Galiczai —.— tallér Lombard —.— bir. márk. Ezüst jövedék —.— tallér 1860-as —tallér. — Bécs —bir. márk. — Romaniai -.— tallér. Államvaspálya —.— bir. márk. — Papirjövedék - .— tallér. — Hitelsorsjegy - .—. — 1864-es —.— bir. márk. Hitel részvények —.— bir. márk. Hitel részvények —.— bir. márk. — Magyar sorsjegy —S bir. márk. Utóbörze —.------. Paris, febr. 1. (Kezdet) 37V®8 járad. 61.87. Olasz járad. 87.50 Credit mobilier —Osztr. napra —Consulok —.— Északnyugoti vaspálya —. - .— 1-es járadék 97.82. — Államv. pálya 682.—.— Lombardok 303.-------Amerikai —. — Magyar kölcsön —.--------Magyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872 diki —.—. Török sorsj. 120.25. Paris, febr. 1 (Zárlat) 37« járadék 62.15. 57« járadék 109 25. Olasz járadék 66.25. Creditmobilier 390.— Lombard 286. - . Államvaspálya 658.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —. Frankfurt, febr. 1. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 182.75. Amerikai 1882-re —.—. 1860-ra 112.50. Lombardok 114.50. Évjáruléki papir 64.—. Osztrák bankrészv. 863.—. Osztrák hitelrészvény 206.25. Osztrák államvaspálay észv. 67.25. 1864-diki 298.50. Galicziai 216.75. Évjáruléki ezüst 69.— Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —Magyar sorsj. 175.—. Berlin, febr. 1. Búza —.—. 184.— — Kozs 155.— 154.—. 148— 145.50 — Zab 172.80. —Olaj 54.50. — 54.50 5570. 56.20. — Szesz 54.2004.50. Árpa. —. Amsterdam, febr. 1. Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. —.—. Antwerpen, febr. 1. A petroleum üzlete —.—. Budapesti szinlapok. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 223. szám. Kedd, febr. 2. Bánk-bán. Eredeti nagy opera 3 felv. Irta Egressi Béni. Zenéjét szerzette Erkel Ferencz. Személyek: II. Endre, magyar király — — — Kőszeghy Gertrud, királyné — — — — Kvassayné Otto Berchtold, meraniai herczeg fia, Gertrúd testvérmescse — — — — Pauli Bánk bán, Magyarország nagyura — — Ellinger Mellinda, felesége — — — — Balázsné B. V. Petur bán, bihari főispán — — — Láng Biberach, kalandor lovag — — — Tallián Tiborcz, paraszt — — — — Odry Udvarmester — — — — — Széphegyi Kezdete 7 órakor. VÁR-SZINHÁZ. Bérlet szünet. Az Idegesek. Vígjáték 3 felv. Irta Sardou. Fordította Feleki M. Kezdete 7 órakor. Az országházból. — Február 1. — A mai ülést gr. Lónyay Menyhért és a kereskedelmi ügyér Bartal Gy ur beszédei vették igénybe egészen, kivéve legvégét, midőn egy rövid, de hatalmas nyilatkozat történt — személyes kérdésben — báró Sennyey Pál részéről. Gróf Lónyay Menyhért ma terjedelmesen beszélt, s ki lehetett venni hangjának biztosabb sejtéséből, hogy nem érzi magát többé kegyvesztettnek fölfelé; de ki lehetett venni előadásának határozatlan tartalmából azt is, hogy nem tudja hányadán áll másfelé. Hogy a kormányt nem támogatta, az bizonyos, hogy azt megtámadni is kedve lett volna, arról eléggé tanúskodnak némely czélzásai a „tapogatózás“ tehetetlenségére s a „circulus vitiosus“ helytelen föltevésére , hanem hát ott lebegett egész beszéde fölött a töprenkedés is, hogy melyik után, milyen magatartás által kerülheti ki a kluddá tételt. Ez a töprenkedés képezi a gr. Lónyay beszédének alapszinezetét, s figurative azt mondhatnók róla, hogy nyilatkozatainak három része közül az egyik Bécsből Érsekújvárig, a másik Érsekújvártól Váczig s a harmadik Vácztól Budapestig nyerte meg vázlatát és jellegét. Ami ezen három részen kívül is mutatkozik — és nem jelentéktelenül — azt alkalmasint azon vonalrész sugallatainak tulajdoníthatni, mely a budavári kellemes órák pályaudvara és az országház napirendjének mai állomása közti várótermet foglalja magában. Egyébiránt nem volna méltányos eljárás, ha azon felhívást, melyet gr. Lónyay Menyhért a „két nagy párthoz“ a személyes tekintetek, rokon- és ellenszenvek félretételére intézett, csakis a váróterem türelemgyötrő befolyásának tulajdonítanák. És nem volna méltányos eljárás azért, mert gr. Lónyay Menyhért tett már — ha nem is az országháziban, de azon kívül — a maihoz hasonló kísérletet akkor is, midőn kormányelnök volt. Hogy sikerülhet-e most, ami régebben nem bírt a sikerülhetés kellékeivel és viszonyaival, arról nincs még megállapodott nézetünk. Hogy mit tartunk a „két nagy párt“ vezértehetségeiből alakulható koalitionális kormány kívánatosságáról, előfeltételeiről és czéljáról, azt tudják olvasóink többszöri határozott és részletes nyilatkozatainkból. Most is azt tartjuk, és részünkről biztosíthatjuk gr. Lónyay Menyhértet, mint kijelentettük bukása után is azonnal, hogy mi nem űzünk sem sentimentális, sem rancune-politikát senki irányában. Bartal kereskedelmi ügyér úr beszéde alatt folytonos derültségben volt az ellenzék, mert a flosculusok rengetegében mulatott. Valóságos gigási mivelet volt azon temérdek frázis egymásra halmozása — Pelion Ossae — melyekről összekulcsolt kezekkel és megtört térddel rohant vissza, hanyatt-homloka — báró Sennyey Pál lábaihoz. Fogadjunk — jegyzé meg valaki, midőn a dagadozó képletekből és ismeretes közhelyekből már jó sokat élvezett — fogadjunk, hogy a „Sybilla könyvei“ sem maradnak el. — „Nem fogadok“, felele más valaki — mert azt hallottam, hogy a tegnapi minisztertanács éppen azokkal az elkoptatott könyvekkel foglalkozott s egyenesen eltiltotta fatális előhurczoltatásukat. Hiában tiltotta azt el, erősité az első — előjön az mégis, muss heraus mint „a hamvaiból kikelt phoenix madár“ a prológusban, melylyel egy leégett és újra felépült színházat szokás megnyitni. Hallod! már itt vannak a „sybilla-könyvek“ egész elnyűttségükben. Ismerem én a kiváló conversationális képességgel bíró politikai vén gouvernante-ok irodalmi mániáját, nem állhatnak azok ellent az ócskaságok idézésének. Hanem ez a beszéd megmagyarázott mindenesetre annyit, hogy amely miniszter azt tartandó volt, az nem választhatott magának más államtitkárt, mint Havas Sándor urat, aki — mint egy barátunk biztosit — hajdan csinos czikkeket irt — Bérczynek — a vadászati élményekről és baklövésekről. Bartal miniszter ur különben anynyira meg volt elégedve magával, hogy átfordult gratulálni Ghyczy Kálmánnak s olyat ütött ennek tenyerébe, hogy csak úgy csattant s a szegény pénzügyér ur nem tudta hova legyen dicsőségében s csak a tenyerét nézegette, lesütött szemmel. A beszédnek csak egy része lett komolylyá, de ez sem a szónok által. Megtámadván báró Sennyey Pált, ki még a Bittó-Bartal kabinet portentumaival szemben is mert mukkanni. Bartal miniszter úr olyan vigyázatlanul vagdalódzott, hogy egyszerre csak tántorogni kezdett a fejére lecsapott vágás metsző súlya alatt. Utaljuk olvasóinkat országgyűlési tudósításaink rovatára, hogy olvassák meg, miként tud felelni báró Sennyey Pál, ha felhőborodik önérzete. Rövidebben nem kapott élesebb leckét soha senki, mint ma Bartal miniszter úr, báró Sennyey Pál képviselő úrtól. A holnapi ünnep miatt, szerdán lesz a vita folytatása, midőn első szólásra Tisza Kálmán van feljegyezve. A minisztertanács tegnapi üléséről a ,,P. N.“ azt írja, hogy az kezdetben a helyzettel foglalkozott, azután pedig tárgyalta a közlekedési miniszter előterjesztését a bécsi voionbanknak az észak-keleti vasút építése tárgyában támasztott igénye ügyében. A miniszteri értekezlet tanácskozásának alapját azon, most már harmadszor megváltoztatott kiegyezési propositió képezé, melyet az union bank az észak-keleti vasúttársaság igazgatótanácsának tett, miután az unionbank csak a társaság ellenében léphetett föl követelésekkel. Ezen javaslat szerint az unionbank aíja millió értékű 5 százalékos, az állam által biztosított aranykötvényeket kapna, mely javaslatot a minisztertanács elvileg elfogad, és megbízta a pénz- és közlekedésügyminisztert, hogy a tett előterjesztés értelemében vizsgálják fölül a most készítendő végleges szerződés szövegét s azután elő lesz terjesztendő a minisztertanácsnak. E szerződést el kell fogadnia az észak-keleti vasúttársaság közgyűlésének és csak azután fogja a minisztérium azon törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni, mely a kötvények biztosítására szükséges garantiaösszeg fölemelése felett dönt. A közlekedésügyi miniszter akkor egyidejűleg előerjeszti a háznak az ezen ügyre vonatkozó összes eredeti okmányokat. Az erdélyi országos képviselők értekezletre gyűltek össze tegnap délelőtt Tisza László szállásán, erdélyi specialitásokról tanácskozandók. A sok közül egyelőre csak a legsérelmesebb természetűek jutnak szóba, nevezetesen a sóbányák központosítása és a famókus zsandárság, mely jeles intézmény az alkotmányos élet nyolcadik esztendejében is java virágát éli meg a boldog erdélyi részeknek. A sóbányákat illetőleg az a sérelme van az erdélyi részekben, hogy a kolozsvári bányaigazgatóság a vízaknai sóbányát megszüntette, s a tordára nézve is hasonló intézkedést helyezett kilátásba. A bányaigazgatóság ez eljárását a néhai kisrezes albizottság azon véleményére alapítja, mely nemzetgazdasági politikánk egyik correctivumául a sótermelés centralizáczióját ajánlja. E sérelmes intézkedés ellen Vízakna városa kérvényt nyújtott be a képviselőházhoz, s az erdélyi képviselők magán uton tettek lépéseket a kormánynál. Konzmics László, a tegnapi értekezleten előadta, hogy a kérdésre vonatkozólag nagy részben kielégítő választ nyert a pénzügyi minisztertől. Mi tudomásul vétetvén egyszersmind elhatároztatott, hogy ha a kormány a vízaknai kérvény országgyűlési tárgyalásáig nem orvosolná a bányaigazgatóság sérelmes intézkedését, az erdélyrészi képviselők e kérvényt támogatni fogják, s indítványt nyújtanak be az iránt, hogy a kormány jelentést tegyen a háznak a dolog mibenlétéről, egyszersmind arról is, hogy valóban komoly szándéka-e a nemzetgazdászatilag annyira káros bányacentralisitiót keresztülvinni. A csendőrség kérdésében határozatképen az mondatott ki, hogy jóllehet a közbiztonsági törvény meghozataláig nehéz a bajon segíteni, mindamellett sürgős intézkedés szükséges az anomáliának legalább enyhítésére. Ennélfogva a budgettárgyalás illető tételénél indítványozni fogják, hogy az erdélyi csendőrség ujonczozási, fegyelmi s előléptetési tekintetben is a honvédelmi miniszter illetősége alá helyezendő, s evvel kapcsolatban a miniszter utasíttassék a védtörvény oly értelmében való módosítása iránt egy novelláris törvényjavaslat előterjesztésére, mely a honvédeknek a szoros katonai szolgálaton kívüli alkalmazását is lehetővé tegye. A tanácskozás, melyben majdnem minden jelenlevő élénk részt vett, Tisza László elnöklete alatt folyt s jövő vasárnap Kemény Gábor báró lakásán gyűlnek össze az érdekelt képviselők, a birtokrendezési munkálatról tanácskozni. VIDÉK, Temesvár, 1875. január 17. Végre megkaptuk mi is az újévi ajándékot, kaptunk városi főispánt. Temesvármegye főispánja kineveztetett sz. kir. Temesvár város főispánjának. Tehát azon házból, melyből az itt egykor virágzásban volt független városi elem megsemmisítésére irányzott törekvések szétáradtak, kaptunk főispánt méltóságos Ormós Zsigmond úr személyében és bizonyosan azon célzatból, hogy a még mindig tekintélyes független polgári elem politikai érzületét a magas kormány érdekében átváltoztassa. És ehhez kitűnően ért a méltósága. Ott van példának Temes vármegye, melyből erőnek erejével kiszorította az ellenzék férfiait. Értett hozzá. Elhitette a világgal először is, hogy mily borzasztó nemzetiségi törekvések vannak e megyében s hogy mily rendkivüli erőfeszítésbe kerül a különböző nemzetiségi elemeknek fékentartása, úgy, hogy a világ azt mind készpénznek tekintve csakugyan elhitte, hogy Ormós úr a magyar gondviselés által kiszemelt férfiú, ki egyedül bir erélylyel és észszel megzabolázni a nemzetiségi törekvéseket. Mikor ezt aztán hivatalosan ő maga, a nyilvánosság előtt pedig — miként a fáma kürtöli — saját tisztviselői által a lapokban dobra verette és mikor a publikum magyar része előtt már mint egy magyar védszent volt ismerve, akkor neki rúgtál az ellenzék megyebeli tagjainak s rájuk fogja, hogy a nemzetiségiekkel kezet fogva igyekeznek Magyarország integritását tönkre tenni. Igen, ily szempontból irt és íratott czikkeket és leveleket, melyekkel ismét elhitette a világgal, hogy e megyében az ellenzék nem olyan , mint a magyar megyékben, hogy itt az ellenzék nem magyarokból áll, hogy ezeknek szívét nem a haza jóléte, hanem a magyar ország megbuktatása iránti törekvés tölti el stb., szóval meggyőzni akarta a világot, hogy itt, azaz e megyében csak a Deákpárt elve képes megmenteni a magyarságot a nemzetiségi törekvések ellenében. És a közvéleményt ismét jégre vitte, daczára, hogy a közvélemény láthatta, ha szemeit behunyni nem akarta, miszerint Torontál megyében a baloldali német elem a magyar hazafias érzelméről ismert Nikolits Sándort, Pricket stb. választotta meg. De viszont láthatta volna a közvélemény azt is, hogy Temes megye népe mennyire nem gondol a nemzetiségi törekvésekkel, mikor ő méltósága legnagyobb részben oly egyéneket választatott meg képviselőkül, kik iránt még a Deákpárt maga sem volt képes lelkesedni. A nagyközönség legnagyobb része azonban oknyomozó lenni nem szeret, hanem elhiszi, amit elibe tálalnak. Mikor aztán úton-útfélen kiabálta és elhitette az itteni ellenzéknek a nemzetiségiekkel való solidaritását, akkor természetesen oda kényszeríté az ellenzék embereit, hogy ezek visszahúzódtak, nem akarván kitenni magukat a legborzasztóbb elítéltetésnek, a haza elleni összeesküvés gyanújával. Azt mondják, hogy Tömesben nem képes boldogulni senki, aki ő előtte meg nem hajol, így fog ő tenni Temesvárit is. Itt bizonyosan a német irányú törekvésekkel való gyanúsítást veendi kezébe, hogy apaszsza az ellenzék híveitől fogja híresztelni, hogy a nagy német egység iránti syropathiák mily borzasztó mérvben nyilatkoznak, s hogy azok, kik az ellenzékhez tartoznak, mindmegannyian a germanisatiónak eszközei, fizetett közegei, így aztán sikerül neki megint szakadást idézni elő s öregbíteni a világ előtt nagy garral hirdetett érdemeit. Pedig nem álmodik itt senki más országról s az egyedüli vágy a régi boldog Magyarország visszakivánásában nyilatkozik. Tönkre tette magát mindenki ebben a hitele vesztett államban, túlcsigázva vagyunk az adóval, rendezetlen viszonyok közt élünk, s nem szeretjük nem a magyar kormányt, hanem a kormányzat hét év óta fel- és letűnt embereit, mivel hogy nem látjuk működéseiknek egyéb, mint igenis szomorú eredményét: a nyomort, a kereskedés és ipar teljes pangását. Ormós úr nem abban leli feladatát, hogy ily bajokon segítsen, neki elég, ha 5 deákpártivá teheti az embereket s ha deákpárti képviselőket választathat. Pedig ha folytonosan nem az ő creaturái körében mozogna, meghallhatná, hogy a deákpárti emberek szája is tele van panaszszal. Majd meglátjuk különben, hogy Ormós úr hogy fogja megkezdeni főispáni működését, bizonyosan egy nagy ebéddel. P. H. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 1-én. Az ülés elejét közöltük esti lapunkban. A ház napirendre térvén, első szólott Lónyay gróf, kinek beszédét adjuk egész terjedelmében. Ilónyay Menyhért gr., T. ház.Mélyen áthatva a jelen helyzet fontosságától, hosszú szünet után szólalok ismét fel, és mert nélkülöztem a szónoklat gyakorlatát, azért elnézést — és mert a tárgy fontos, melyhez szólani kívánok, s mert hoszszasabban kívánok szólani, azért figyelmet vagyok bátor kérni a tisztelt képviselőháztól.Halljuk ! Halljuk! A helyzet komoly. Az elhatározás döntő befolyással leend a nemzet jövőjére. Ily pillanatban lehetetlen hallgatnom, mert mindnyájunkra nehezedik a felelősség terhe, nemcsak azért, amit teszünk, de azért is, amit tenni mulasztanánk. Mindenekelőtt nyilvánítom, hogy én nem tartozom azok közé, kik reménytelenül tekintenek a jövő elé. Nagyon súlyos a helyzet, melyből ki kell bontakoznunk, még nagy áldozatok, nélkülözések és erőfeszítés árán is. Aki meg van arról győződve, mint én, hogy egy helyes pénzügyi politika követésétől és biztosításától függ hazánk önállásának, alkotmányosságának és nemzetiségének biztosítása, készséggel fogja annak nélkülözhetlen feltételeit teljesíteni. Úgy hiszem, hogy mindenkinek, ki a jelen viszonyok között nézetét nyilvánítja, kötelessége mindenekelőtt tisztában lenni azon irányelvek iránt, melyeknek követése mellett a helyes pénzügyi politika megállapítható. Nem először jelzem ezen elveket, sőt mondhatom, hogy mikor első alkalommal nyilatkoztam ezen ügyben, már akkor is határozottan kitűztem azon irányt, melyet czélszerűnek vélek. És mert ma se volnék képes mást mondani, idézni kívánom az általam akkor mondottakat. 1867. deczember 15-én az államadósság után vállalandó évjáradék tárgyaltatott. Az ellenzék vezére Tisza Kálmán t. képviselőtársam hozzám, mint akkori pénzügyminiszterhez, azon kérdést intézte: „lesz-e deficit?“ Erre azzal válaszoltam, hogy „ez egyedül tőlünk fülig.“ Most hét év múlva se mondhatok mást, mint hogy a mostani súlyos viszonyok közül a kibontakozás még most is tőlünk függ. Azonban ha czért akarunk érni, kell, hogy azt tegyük, amit ezelőtt hét évvel a helyes pénzügyi politika irányául jelöltem ki — így szólván : „Meg vagyok győződve, hogy ha csak csapás nem éri az országot, ha a bel és külbéke megőriztetik, ha az államháztartásba szigorú takarékosságot hozunk be, ha az adórendszer megállapításánál a szükséges reformokat létesítjük s megköveteljük, hogy mindenki vagyona és jövedelme aránya szerint viselje az állam terheit, és ha nem könynyelműen, de meggondolva teszünk hasznos beruházásokat, hogy az anyagi jólét gyorsan gyarapodhatnék, és ha végül nemzetünk elsajátítja azon két tulajdont, melyek közül az egyiket csak részben, a másikat pedig csak kevéssé bírja, értem: kitartó munkásságot és takarékosságot, úgy nincs kétségem aziránt, hogy nem csak semmi deficit nem lesz, de nemsokára anyagi jólétünk az alkotmányos szabadság és önállás védelme alatt végtelen gyarapodásra képes.“ 1868. ápril 16-án, midőn az első költségvetést alkotmányos tárgyalás végett benyújtottam, ugyanezen szigorúan követendő elveket bővebben fejegettem. Hol lennénk ma, ha a hét év előtt általam jelzett ezen irány következetesen követtetik? Azon irány, mely 1867 és 68-ban egész mértékben, 1869-ben pedig részben követtetvén a költségvetés megállapításánál, akkor a magyar állam hitele és a magyar nemzet életképessége iránti bizalom mindinkább fejlődni kelett. Midőn ezen elvekkel ellentétbe jöttünk és ennélfogva a pénzügyi tárczát többé neki vihettem, 1870. május 21-én ezen állásomtól magválva mondom utolsó beszédemet és megjósoltam ezen irány tovább folytatásának elkerülhetlen, súlyos következményeit. Megmondom, ha évenként többet akarunk kiadni, mint amennyivel jövedelmeink természetszerűleg növekednek, nem fog más hátramaradni, mint az egyenes adóknak nagy mérvbeni emelése, és miután azoknak oly mérvbeni emelése, amint költeni szeretnénk, lehetetlen, a folyón növekedő hiány ireproduktív kölcsönök által fog fedeztetni. Ez által lépünk azon veszélyes lejtő szélére, melyen a megállás vajmi nehéz, és gyakran lehetetlen. Ekkor még a rendes és virágzó államháztartás alapját meg lehetett volna vetni. Az 1870. évre nagy pénzkészlettel rendelkezett az államkincstár. Szolgáljon ennek bizonyságául, hogy három évi önálló gazdálkodás után 1870. január 1-jén az 1869. évi zárszámadás (I füzet 28—29 lap) szerint lett a pénzkészlet — a kötvényeket s a vasúti kölcsönből befolyt pénzeket nem számítva — 36.125,703 frt 49 krt, hasonlítva azt az 1867-iki jan. 1-éni állapothoz, midőn az országos alapban és a kincstári pénztárakban volt — a kötvények nélkül és a függő szállítmányt számba véve, 15.620,225 frt 291/3 kr, ennélfogva a pénzkészlet emelkedett 20.505,478 frt 241/3 krral, és így több mint 201/2 millióval nagyobb összeg állott az 1870. év kezdetén a pénzügyminiszter rendelkezésére, mint 1867 elején. A melett nagy volt az ingó államvagyonból álló nevezetes összeg , az államjószágok nem voltak új kölcsönök folytán elzálogosítva, az adók egyetlenegy neme sem emeltetett, sőt a sónak az ára 2 frt 40 krral mázsánkint lejebb szállíttatott. Mindez két akkori beszédemben előadva végszavaim, melyeket a képviselőházhoz intéztem, ezek voltak : „különösen szerencsésnek fognám magamat érezni, ha a hazánk jövőjének érdekében teendők iránt mondott szavaim némi méltánylatra találnának.“ Bocsánat, hogy ezeket a múltból idézem, de tettem ezt azért, mert szokássá vált hét évi részgazdálkodásról beszélni, márpedig az első három évi gazdálkodásnak deficitje nem volt, sőt felesleg mutatkozott. Mellőzni kívánom a következő években történteket. Csak azt említem, hogy midőn ismét alkalmam volt az ország kormányában részt venni, már az 1871-iki költségvetés nemcsak a házhoz beadva, de tárgyalása a pénzügyi bizottság által be is volt fejezve. Éreztem szükségét, hogy azon nevezetes változások történjenek, de ily változások keresztülvitele csakis a Deák-párt és az ellenzék államférfiainak beleegyezésével történhetvén, felszólítom az állam érdekében az ellenzék egyik vezérét a közös működésre. Azonban ajánlatom el nem fogadtatott. Az 1873-iki költségvetés tárgyalása alkalmával 1873. jan 13-án határozott rendszerváltoztatás mellett emeltem e házban szavamat. Akkor még az egészséges pénzügyi rendszer megállapitása végett hozandó áldozatok mérve mérsékeltebb lett volna mint ma, és ma csak annyiban előnyösebb a helyzet, mert a súlyos és rögtöni orvoslást igénylő viszonyok tudata az ország minden osztályát áthatotta. Elő van tehát a nemzet készítve erélyes intézkedések keresztülvitelére és az elkerülhetlenül szükséges áldozatok hozatalára. A képviselőház kötelessége haladék nélkül megtenni mindent, mi gyökeres orvoslást eszközölni képes. (Helyes ! Helyes! jobbfelől.) A jelen aggodalmas helyzetből menekülni, sőt a nemzet számára állandó jobb jövőt biztosítani — ismétlem, egyedül tőlünk függ. A jelen században más nemzetek is voltak hasonló aggasztó helyzetben, melybe rendesen nagy háborúk és az azok végett hozott áldozatok sodorták. Legyen nekünk is, kik magunk vagyunk okai a válságos helyzetnek, bátorságunk az abból való menekülésre feltétlenül szükséges eszközök alkalmazására. (Helyeslés jobbfelől). Melyek ezen eszközök? Nézetem szerint a következők: (Halljuk! Halljuk!) Először: A költségvetési előirányzat készítésénél a minisztériumban és annak alkotmányos tárgyalásánál a parlamentben be kell hozni azon változtatásokat, melyek folytán jövőben az elkövetett hibák ne ismétlődjenek. Másodszor: Már most kell szorosan körvonalazni egy, a nemzet adóképességéhez és az állam szükségleteihez mért rendes költségvetést, egy szóval : oly normál budgetet, melynek folytán lehetőleg rövid idő alatt az egyensúly az államháztartásban helyreálljon, és annak fenntartása biztosítva legyen a takarékosságnak következetes keresztülvitele és az államjövedelmeknek nélkülözhetlen fokozása által. Harmadszor: Haladék nélkül életbe kell léptetni mindazon nemzetgazdasági és pénzügyi rendszabályokat, melyek a nép anyagi jólétét és ennélfogva adóképességét fokozzák, hogy a reá súlyosodó terveket elviselni képes legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Negyedszer : Szólani kívánok azon rendkívüli rendszabályokról, melyeknek alkalmazása nélkül nézetem szerint a siker nem biztosítható. Áttérve az első tárgyra, állítom és tényekkel fogom bizonyítani, hogy azon mód mellett, mely a költségvetés előkészítésénél szokásba jött, nem lehetett helyes pénzügyi politikát követni, de ha jövőben az egyensúly helyre is állana, a mellett lehetetlen azt hosszabb időre fenntartani és biztosítani. A törvényhozás 1848-ban úgyszólván pár nap alatt rögtön átalakította az ország összes államszervezetét. Azok előtt, kik ezen átalakulást keresztülvitték, nem a gyakorlati irányban fejlődött angol parlamenti rendszer, de a frenézia kormányzati rendszer szolgált mintaképül; behozatott a kormányzatnál a tárczarendszer. Angliában lépcsőzetesen fejlődött és jelenben is létezik a tárczarendszer, de mert ott a helyes pénzügyi politika követése a nemzet anyagi erejének és hatalmának biztosítékául tekintetik, meg van adva az államköltségvetés tervezeténél, sőt alkotmányos tárgyalásánál az öntudatos és egyöntetű pénzügyi politikának lehetősége; ott külön tá ecaminiszter (ban