Ellenzék, 1922. február (43. évfolyam, 24-28. szám)
1922-02-01 / 24. szám
Pta 3»Kosoarr*r, 1938. rc&ru&r 1. A Népliga az eszperantóért Be akarja vezettetni az iskolákba. A liga titkárságának levele egy kolozsvári lelkészhez (Saffi födi A napokban firdatcv levél érkezett Kolozsvárra. A levelet a Népliga titkársága intézte Génfből 1921. decemberi kelettel Cseh Andor katholikus lelkészhez, a kolozsvári eszperantisták vezetőjéhez. Az érdekes levél megérdemli, hogy tartalma szélesebb körökben váljon ismeretessé. A levélben a Népliga titkársága közli Cseh Andorral, hogy a Népliga elhatározta, miszerint harmadik ülésének napirendjére kitűzi az eszperantó iskolai tanítás kérdését. A vezértitkárság már megbízást is kapott, hogy egy részletes jelentést dolgossson ki a már eddig e térét lelárt eredményekről és a jövő remélhető eredményeiről. A vezértitkárság munkáját a legnagyobb , körültekintéssel akarja elvégezni. Szükség van tehát arra, hogy az eszperantó tanításáról és elterjedéséről egyes országokban pontos adatokkal rendelkezzen. Arra kéri tehát a levél Cseh Andort, mint Románia eszperantó főmegbízottját, hogy adjon pontos felvilágosításokat a levélhez csatolt kérdőívben foglalt összes kérdésekre. A kérdőív a következőkre kér felvilágosítást: A romániai eszperantó mozgalom históriája; a nyelvmozgalom és elterjedettség mai állapotát pontos statisztikai adatokkal; az eszperantó nyelvet Romániában leírók hozzávetőleges szánja; a Romániában megjelent eszperantó nyelvű könyvek címei és száma; hány tankönyv jelent meg és van közkézen Romániában? Méves speciális céllal használják az eszperantó: Romániában ? Kereskedelem, tudomány, emberszeretet, turistaság, stb. terén. Minő eszperantó lapok jelennek meg Romániában és minő és hány más újság tart fenn eszperantó rovatot? Mely különböző fokú iskolákban tanítják az eszperantót ? Mi az eszperantó tanítás eddigi eredménye ? Hány lecke szükséges a tanulók részére az eszperantó elsajátítására a többi idegen nyelvekkel szemben ? A nyilvános intézetek előadó személyzete közül hányan ismerik az eszperantót és minősésközökkel jöhetne a többiekkel is elsajátíttati ? Cseh Andor lelkész értesüléseink szeint a legsürgősebben megteszi a szükséges intézkedéseket abban az irányban, hogy a Népliga által kért adatok összegyűjtése lehetővé váljék és mihelyt az adatok birtokában lesz, részletes jelentését a NépUga titkárságéhoz haladéktalanul kiterjeszi. A karneváli halott írta: Dugovlch Ví'rtor s - I. - S31H908SÍ SeiríRjüÖ! Két sötét, lógó szárnya végigseperte a lagúnákat, felettük szürke, tépett felhőröncsök kóvályogtak. Sciroöoö! SeiröcCo! Véreset permetezett a tikkadt, ájult levegőben és filföm eütóberhártyába hempergette meg a rengő házakat, szédülő embereket. Schooso! Schöoöo! A leforduló Kapnak bamba, félős mosolya megbicsaklott’ azólmos ablakok szirtes pikkelyein, ijedten röppent fel és messze elkerülte a keletet faló sötétség testét. A lagúnák gázé űzött kaméleonként magában, lőtte epés zöldtől bántó violáig terjedő színskáláját. Távolról az 'ordító óceán zsigó Faragjának piszkos tajtékát nagy foltokban tolta maga előtt a házak közé sűrűsödött sarkán Bikorgó-torka. Egy pillanatra, mint széthasadt óriás tojássárgája, szétfolyt a lap, azután csipkés fátyolét kezdte vérei az est. SeiroOOo! — Giogafffit, tied a karkötőm. Ka BaPaiígszo Után kiviszel a Madonnához. __ — ÓK, D’ogaressa. Haragos az éj és Oly öreg a gondolám. — Akarom ! — Az más. Szolgád vagyok. — Félóra mulva várlak. A jel! — Mint rendesen, az Ave Mária. És kopott bordáin végigloccsan a víztömegek között tova surrant Giovanni vés gondolája. A Dogaressa kedvenc tükre előtt bronzos, súlyos Haját átsiklatta telt vállainak süppedő fehér párnáin, kékesen villogó fogai közé vette finoman Cizellált arany hajtűjét és beletekintett a tükör sötétedő mély szemébe. — Hej, Carola, te féreg, hol vagy? — Parancsolsz nagyasszonyom! — Homályos a tükröm. Megsisrt, ráleheltél, mikor, éktelen arcodat vizsgáltad benne. — Esküszöm! — Elég! Töröld meg! A leány szaporán simogatta a csiszolt, üveg sikes bőrét és ijesztő tekintettel figyelte úrnője csillogó hajtűjét. — Siess! Megszórlak. — Tiszta már — és messze, elugrott a lendülő fülünk elől. — Fattyú! Átkozott. Mit csináltál! Hiszen még most is fátyolos a tükör. — Nem! Nem! Oly tiszta, mint a Madonna könnye. — Hazudsz!— Kegyelem. Esküszöm, hogy tiszta. Oly őszintén buggyantak fel a megkifizett leány szavai, hogy Dogaressa meghökkent. Kápráznak szemei! Minden Oly bizonytalan, ködös körötte. Az Oszlopos ágy mögött, a freskók alakjai összeolvadtak tompa, színtelen szürkeséggé. — Carola! Carola! Világosságot, te bestia! — Igen — és már Csillogott kezében a mécses. — Nem létek tisztán! _ — OK, szűz anyám! — Ne nyávogj! Nézz a szemembe: Nem hályogos! — Istenem! Tiszta, tiszta, rpint az ég. — Itt, itt! — és Reszkető ujjával szétfeszítette árnyas pilláit. — Semmi, semmi! — Különös! Nem Hallasz éneket! A leány megnyújtotta a nyakát. _ — De igen! Gervanni Ave Máriája — és keresztet vetett. ! __— Mehetsz! A Dogénak mondd, Hogy sajog a fejem. Elbágyasztott ’ a Seirecco! És el ne aludj, mint , múltkor. ! Felfűzte Csigákba krínkorodó h’a-iját, magára dobta sülyös selymét és kisurrant a gondolához-Giovanni egykedvűen tolta előre a csónakot. Izmos felsőteste belelendült az éjszakába, mintha mellével vinné előnek a kopott, recsegő cédrust. A" vizet hasító sötét bársony lobogón sziszegve egyesültek a felszántott stabók. Sötétség! Átkozott sötétség köröskörül. Bravók imádkozták le maguknak az éjjelt. — Messze vagyunk még GIoVanni? — Hallom ma is a Madonna Cölöpjeinek sírását, kegyes asszonyom. — Nincs ott senki? — Egy gondola fáklyája bükdfi- Oso mögöttük. -- Evezz, melléje. Egy loccsanó Hullám ölelésében összeborult a két Hajó. Kemény kar-lok magasba lendítették a Dogerassát és szépen, erősen keblére vonta a fikénesen Horzoffga asszonyát. _ Mintforradó, véres seb, vágyó ajkak" tapadtak össze. — Uba! Uba! Édes — Búgött a HÓ. — OH, szép asszonyom, úgy féltem a mai estét. Rettegtem. Hogy , otthonodba zár a sCKrOCCo ée 'ért itt repedtem volna el érted. — Szegény kis Ubám! Nefi! Hívjam ki Csókod nélkül az éjt. Kivett a láz, a vágy láza. Látod, reszketek. Mutasd arcodat. Sápadt vagy? — Én! Most, mikor vérem arcomba alvad. — De igen! Sápadt vagy. Vagy. Csak én látlak annak! Oh, Madonnám, talán’ megint a szemem. Giovanni ! Giovanni! Mondd, kérlek, mondd, hogy sápadt Uba! — Kegyes asszonyom, a nemesek arca rózsás. Ekkor lefogyott a Dogerasse gondolája bársonyára. Magával rántotta a fiú selymes fejét."— Csókolta. — Édes egyetlenem! Megvert a Szűz! Látásom gyengül. Szeretlek. Ködös, sötét közöttem minden. A szád, a szád! Én meghalok, ha nem látlak többé. Csókolj, te vad. Mit vétettem hogy elveszed tőlem, Úristen. Nem adom, nem adom! Hát? tilos szeretni. Oh jaj, sorvadjak tüzes testtel. Harapj, te édes! Szerelem, bágyasztó isteni szerelem, ölelj, Uba! Uba, te édes! — Szép asszonyom, miért kínzód magad? — Hallgass! Hallgass gyerek! — susogta fulladta ki az asszony.' Mit érted te ezt Húszéves véreddel. De én! Utolsó vagy te nékem közölük. Elmentek mind, itthagytak. Veled hal meg a szerelem. Hát nem látod, Hogy szerelmes kis anyád sűrít vére még egyszer fellobbant, Égek, égek feletmed, leérted. Szerelmes kis fiam. Kis szőke kölyköm. Játsszél valamit a farosa Hangszereden. A fia megkereste Hegedűjét, mely örökségbe szállt faatyáiról, kik messze északról hozták magukkal szőke fürtjeivel, barbár Huba nevével a Nagy Anjou Lajos seregében. Káosz az európai külpolitikában Francia agitátorok Olaszországban, Friaul köztársaságot akarnak csinálni Triesztből. Olaszország a kis kantant ellen? Mit hirdet Benes propagandája? — A diplomácia kulisszái mögül 'jós Ellennék Vlásí szef'Hesatosénétd Ji'éet, jan. 31. Olaszország, Franciaországgal együtt tagja a nagyantaosnak, ez Azonban nem akadályozza meg a francia külpolitika csinálóit abban, hogy kalandos agitációval ne próbáljanak erjedést előidézni szövetségesük országában, hogy ott ma még romintikusoknak nevezhető tervek keresztülvitelét hajszolják. Eszekorszország és az olasz tengerpart városai tele vannak francia kémekkel és ágynállökkel, Rómor kívül Milanóban, Velencében, Triesztben, Turinban, Ginukban, falni és hallani a francia külpolitika kalandor koncepcióinak gyámig és szájas ügynökeit. Feltűnő az, hogy Róma, a hivatalos olasz politika nem lát és nem hall semmit. Úgy, hogy nem alaptalan az a feltevés, hogy szándékosai süketek, és vakok az illetékes helyeken, nehogy kényes konfliktusba keveredjék a „consulb11 az olasz külügyminisztérium, amely a konfliktusait épen Franciaországgal szemben nem mindig szerencsés fölénnyel oldotta meg. A francia agitátorok munkásságának nincs mindenütt határozottan körülírható célja, csak nyugtalanság és elégedetlenség, izgalmak "keltése.. Nem így van ez azonban Triesztben. A Triesztben dolgozó francia ügynököknek határozott kátéjuk van. Kocsmákban, kávéházakban, utazások alkalmával hallani őket, ahogyan dolgoznak. — Miért tartoztok ti, triesztiek Olaszországhoz ? —vetik bele a kérdést az úgyis mindig hevült és a demagóg politikára hajlamos olasz koponyákba. — Hiszen ti triesztiek nem is vagytok olaszok! Ti tulajdonkénen friautiak vagytok! Miért nem csináltok a mapatok partvidékéből különfrlauli,köztársaságot Trieszt székhellyel ? Hiszen a békeszerződés önrendelkezési jogot biztosit nektek is! Legyetek meggyőződve, hogy Franciaország támogatni fog benneteket! Franciaország sohasem hagy cserben senkit. Viszont az is bizonyos, hogy másrészt, ahol lehet Olaszország is borsot tör az antant orra alá. Különösen a középeurópai politika lez,amelyben Olaszország szövetségesei ellen dolgozik. A francia kormányok tudvalevőleg mindig pártolták a kisantant törekvéseit. Viszont Olaszországnak egyáltalán nem érdeke a danái konföderáció, pláne a kisantant formájában nem. Ezért a Benes által fenntartott cseh propaganda, amelynek egyik legfőbb szerve épen a Bécsi Magyar Újság mindent elkövet, hogy Olaszországot befeketítse a közvélemény előtt. Beneséket különösen az dühíti fel a végletekig, hogy Olaszország a dunai államok közül kétségkívül Magyarországot pártolja a legenergikusabban, amint a velencei tanácskozások eredménye is megmutatja. A cseh propaganda elárasztotta tudósításaival Középeuópát, amelyekben azt állrjja, hogy : „Az olasz középeurópai politika destruktív célzatú. Az osztrák-magyar monarchia örökében keletkezett államok tömörülése, gazdasági és politikai együttműjtödése ellen bizonyos államok külön érdekét mozgósítja. Olaszország támogat nagyhatalmi szavával és diplomáciai vezetésével bizonyos államokat a Duna-medencében, azonban nem érdeke valamennyi Duna-állam együttes támogatása, az utódállamok egységes és koherens blokká tömörülése. Egy ilyen alakulás külső hatásaiban és különösen az Adriára gyakorolt nyomásaival a volt osztrákmagyar monarchiára emlékeztetne Az olasz Adria érdeke szembeszegeződik tehát az utódállamok minden koncentrációs folyamatával. Ezzel magyarázható, hogy az olasz diplomácia a magyarjugoszláv ellentét ébrentartásával és a Horthy-reakció nemzetközi protezsálásával iparkodik megosztani. Hogy ez a beállítás milyen tendenciózus hazugság, azt legjobban bizonyítja a pollorosei konferencia. Kizárólag Olaszországnak köszönhető, hogy ezen a konferencián olyan jelentős közeledés történt az utódállamok között. Benesék egyébként a küszöbön álló román-szerb királyi nászt is politikai akciónak igyekeznek feltüntetni. Bécsi sajtóirodájuk erről a következőket jelenti: Azok a diplomáciai események. ELLENZÉK