Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)
1828-03-22 / 25. szám
206 lett, jelentik, hogy' a’ Király, igen fontos felfedezéseinél fogva, megkegyelmezett neki; az első igaz. Nagybritannia A’ febr. 15-ödikei Courierban, illyen vezeték alatt: Éjjeli 2 órakor, e’ van . Kárt tett a’ mi’ tőkénknek (stock, fond, obligatio) a’ Porta’ manifestuma ; leszállóit az 84-ről, 82 5/4-re, de egy más hírre, hogy a’ manifestum költemény, ismét felhágott. Pétervárról érkezett hivatali levelek, nem hoztak ollyan környületes tudósításokat, mint a’ párisiak és bétsiek. Ugy látszik, hogy a’ dolog nem soká marad kéttségben, és a’ közönség, már egynéhány napja, várja a’ kimenetelt. Febr. 25-adikán, hírre adtuk a’ Porta’ politikájának elindult változását; 24-edikén azt mondák, hogy a’ háború vagy béke, tsak etölre függene; vasárnap azt jegyeztük meg, hogy a’ béke’ fenntartásához már tsak igen gyenge reménységünk van Most, a’ Porta’ egész nyilatkozását adjuk elő. Ebben a’ manifestumban, nints többé semmi kéttség, semmi mérséklet; az alkudozásnak nints már semmi hellye. Ollyan nyelven beszéli az, mellyel tsalhatatlanúl megérthetni; bizodalmatlanságot leheli az, ’s az eggyesűlt Hatalmaknak hadat izén. Muszkaországgal, mint várni lehetett, legtsúfabbúl bánik. Anglia és Frantziaország engedtek a’Muszka’ akaratljának. A’ navarinoi ütközetet úgy említik abban, mint hadnyilatkoztatást. A’ mi Görögország’ függetlenségét illeti, a’ manifestum azt mondja, hogy semmi törvény, semmi ok sat, nem nyújt neki igazságot. Megvallja a Porta, hogy tsak azért mutatta türedelmét, hogy időt nyerjen ’sat. A’ Porta’ dolga, érdemnek számlálni azt, hogy minket megszédített. Ez, egy nyomorúlt diadalom, mellyet alkalmasint, mihelyt fegyverhez nyúl, megbánhat. A’ mi’ szándékunk, indító-okaink világosan elő-adattak, úgymint, egy nemzet’ megszabadítása békjaiból, rablántzainak elszaggatása. Nem újj dolog ez a’ mi’ országunknak, tsak diadalmunk’ scénája, ditsősségünk’ nézőtérre változott. Görögország, mely nekünk legelől adott letzivét a’ szabadtságban, láthatta, hogy mi’ azt, nem híjjában nyertük meg. Az ő’ halhatatlan históriáinak (annabum) tanúlása tett minket szabaddá, és Anglia’ szakadtsága lefizeti adósságát, midőn Görögországnak ugyanazon megbetsűlhetetlen szolgálatot teszi. Azonfian nem kell gondolni, hogy a’ háborúra kénszeríttetésünkbe gyönyörködnénk. A’ háború elérkezett; de mi, nem vártuk azt, nem is kívántuk. Hogy békében maradjunk, nem függött többé tőllúnk. Nem mi határoztuk meg ezt a’ dolgot. Meggyőzettetvén aról, hogy nem okoztuk a háborút, miénk marad a’ lelki tsendesség, hogy a’ tárgy, a’ mellyért hadakozni kell, betsület-szerető üdító okokkal, nints egybe-kötve. Nem szándékozunk mi nagyobbodásra. Sem valami birtok-határszélt kiszabni, sem kereskedési dolgot rendbeszedni; hanem, a’ feltételünk— embereknek, millióknak— a’ szabadtságát és szerentséjét vissza ajándékozni, mellyektől azokat százesztendőktől fogva megfosztották. Huskisson Ur, Telepek’ (Coloniák’) Ministerének hatalmas, mérséklett és férfiias mentsége, Wellington Hignek azon vádja, sőt meghazudtolása ellen, mintha amaz, a’ liverpooli válaszig Gyűlésben azt mondotta vólna, hogy neki amaz kezességet ígért volna aról, hogy az újj Ministerium a Canning’ politikáját fogná követni, itt következik, a’ mentséget megelőző dühös rágalmazásokkal eggyütt, mellyet a’Courier fébr. 16- odikáról, így ád elő. ”A’ kivánt megvip