Erdélyi Magyarság, 2000 (11. évfolyam, 41-44. szám)
2000-01-01 / 41. szám
Apponyi Albert a Magyarországnak szánt békefeltételekről mondotta: azt az országot, amely az egyensúlyt és stabilitást jelentette a térségben ezer esztendőn keresztül, megfosztja területe és népessége kétharmad részétől, s a maradék középső, alföldi részt, amely a Kárpát-medence közepe, megfosztják a gazdasági fejlődés összes lehetőségeitől, az összes bányakincsektől, erdőtől, legelőtől, a belső munkaerővándorlás lehetőségétől. Ez a magyarságra nézve nem békefeltétel, hanem ítélet, megtorlással, ahol a bűn nem áll arányban a büntetéssel. A Túr, Szamos, Kraszna, Berettyó, Sebes-, Fehér- és Fekete-Kőrös, a Maros gyűjtőmedencéje Erdélyben s a Partiumban van. A szakértők szerint Romániában bármikor bekövetkezhet egy nagyszabású környezeti katasztrófa, nemcsak az országot, nemcsak a szomszédokat érintő. Szándékosság nélkül is mocsárrá változtathatják Magyarországot. Az európai ökológiai törvényeket mellőzik a Der Spiegel szerint annak betartása „az ipar halálához” vezetne. Ennek ellenére 1999-ben a GDP 0,064%-át fordították környezetvédelemre. 1998-ban a vízügyi, erdészeti és természetvédelmi miniszter 60 nagy szennyezési gócot említett. 1999 nyarán 50-ben a szennyeződés tovább nőtt a színesés nehézfémek kitermelésével és feldolgozásával foglalkozó Erdélyben található vállalatoknál. Ugyanennyi toxikus anyagot tartalmazó lerakat van az országban. Legsúlyosabb a helyzet az erdélyi aranybányáknál. Nagybánya, az Erdélyi-szigethegység, Zalatna, Aranyosbánya, Abrudbánya, Tölcsvár bányáiból kikerülő mérgező anyagok a Szamos, a Fehér-Kőrös, Maros folyókba ömlenek, onnan pedig a víz Magyarországra hordja. Az ország folyóvizei 12%-ából kihalt az élővilág, 320 kilométeres szakaszon olajszennyezettek, 18 000 hektárnyi területet borít be az ipari és vegyi hulladék, újabb 900 000 hektáron mutatható ki szennyezés, ebből 200 000 különösen veszélyes vegyi anyaggal. Nagy bánya csak „az ország számtalan nyílt sebének” egyike. Mindez nem új keletű, csak éppen nagy volt a hallgatás e téren is. 1978 óta a Maros egy szakaszán kihalt az élővilág egy része. 1998-2000. között több nagyobb környezetszennyeződés történt Romániában. Nagyváradon több alkalommal került a PECO-ból kőolaj a Sebes-Kőrösbe, de a kórház is szennyezte a vizet, a Zalatnai Ampelum nemesfémfeldolgozóból kénoxid került ki, Désen, Aranyosbányán, Topánfalván, Dicsőszentmártonban, Aradon, Marosnagylakon, Vajdahunyadon, Marosvásárhelyen, Brádon, Belényesen, Kolozsváron, Bonchidon, Aranyosbányán jeleztek kisebb nagyobb környezeti katasztrófát. Ezek tények. Az is tény, hogy a román fél - 1947 óta - nem tartja be a két ország között kötött vízügyi egyezményt. Környezetvédő szakemberek - nem szólva néhány közéleti személyiségről, aki tagadta a ciánszennyezés tényét, pontosabban: mi mérgeztük meg a Tiszát, hogy Romániát befeketítsük - cinikusan állnak a dologhoz. Romániát a médiák áldozatának kiáltják ki. Sinkó Ervin jegyezte fel moszkvai naplójegyzeteiben az 1936-os sztálini alkotmányról: „Talán a világ eddigi történelmében nincs is példa rá, hogy ennyire dacolva a tényekkel megkísérelték volna egy nagybirodalom polgáraival elhitetni azt, hogy van, ami nincs, és nincs, ami van, s hogy aki ebben kételkedni mer, az nem jól lát, nem akar jól látni, éspedig azért, mert rosszhiszemű, mert ellenség." Valami hasonló megy végbe a román sajtó egy részében. A trianoni békediktátumot - ítéletet - követően a magyar-csehszlovák határ kijelölésekor hiába hívta fel a magyar fél a határmegállapító bizottság figyelmét, hogy árvízvédelem szempontjából Magyarországon katasztrofális helyzet alakulhat ki, mert a folyók gátjai Csehszlovákiához kerülnek, és a megáradt Latorca, Bodrog, Felső-Tisza akadálytalanul ömlenek majd az országba. És jön. Mondják, ha a Tisza a Szajnába ömlene, onnan a Temzébe... Minden másképp lenne. S bár nem ömlik a Tisza a vele valószínűleg egykorú és szerencsésebb folyótársakba, fel kellene hívni a figyelmet: a politika - egyáltalán az élet - nem ismeri, hogy „soha” vagy „örökké”... Ideje lenne tehát helyrehozni, amit 80 évvel ezelőtt elrontottak... Nemcsak a magyar, hanem a közös európai érdek kívánja ezt... Valahol Európában