Erdővidék, 1998 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1998-01-09 / 1. szám
2. ERDŐ VIDÉK Hagyomány - Mezőgazdaság 1993. január 9. Farsang van A szakirodalom farsangnak nevezi a vízkereszt napjától (január 6.) húshagyókeddig (a húsvét előtti negyvenedik nap) tartó időszakot. Ezek az időkoordináták azonban vidékrőlvidékre változnak, mint ahogy a szokáskör különböző elemeinek a megnevezése is. A farsang bajor-osztrák jövevényszó, a "varschang"-ból származik. A szokás a polgári körökben meghonosodott karneválok hatására alakult ki. Erdélyszerte és a magyarság minden területén élő szokás, de a szász és román hagyományokban is megtalálható. A farsangi hagyományok leggazdagabb rétegét és játékos hangulatosságát a színjátékszerű szokások alkotják. Szokás volt a farsang első napján alakoskodó, maszkos felvonulást rendezni, farsangnyitó rítusként. Különböző alakok jelentek meg ilyenkor az utcán, kedvelt volt a cigány, koldus, zsidó, betyár, katona, terhes asszony, menyasszony, medve, kecske stb. Ezt követően az egész időszak a játék, a derű terepévé vált falvainkban. Az idősebb generációk még emlékeznek a fonóban átbeszélgetett, átnevezett, áttáncolt téli estékre, éjszakákra. Főleg a lányok, de az asszonyok is fonókban gyűltek össze, itt együtt tették mozgalmasabbá a fonás, tollúfosztás egyhangúságát, közben pedig nagy izgalommal várták az álarcokba, maskarákba öltözött, kormos, riasztó legényeket. Izgalom, nevetés, játék, bókolás, udvarlás, csóklopások és felhőtlen jókedv volt uralkodó ezeken az összejöveteleken. De nem csak itt, hiszen az alakoskodók névestéző, disznótorozó ismerősöknél is gyakran tették tiszteletüket. Nem kellett hozzá más, csak néhány rossz ruha, egy kis leleményesség és humor. Az ijesztő figurákon kívül, az előadott parodisztikus jelenetek szolgáltak a humor forrásául. Ezek többnyire a hétköznapok eseményeit gúnyolták ki: temetési, lakodalmi, esketési, vásárlási paródiáknak lehetett tanúja a falu népe. Az izgalmat pedig leggyakrabban a kíváncsiság szolgáltatta: kit rejt a maszk? A háziak, a fonóbeliek arra törekedtek, hogy megtudják ezt, az alakoskodók épp ennek az ellenkezőjére. Közben összegyűltek az emberek (főleg a fiatalok), szerepeket tanultak, osztottak, jelmezeket készítettek, látogatták egymást, odafigyeltek egymásra. Volt rá idő. Hiszen a paraszti gazdaságokban a tavaszi, nyári, őszi robotot követően csak a tél jelentett némi lazítást. Régen szinte kizárólag ez az időszak volt a párválasztás, illetve a lakodalmak ideje, nyáron nem volt erre szánt idő. Mindent összegezve a jókedv, a mulatság, az egymásra figyelés és az év leghangulatosabb időszaka volt ez falvakon. Városokon, pontosabban kezdetben a királyi udvarokban már a középkorban kialakult a karneválozás szokása. Néhány Nyugat-Európai város a kor igényeinek megfelelő változatot még ma is őrzi. A farsangozás azonban ma inkább csak emlékekben fellelhető tudásanyag. Szép szokás volt, hangzik el sokak ajkáról, de a megváltozott életmód, életvitel, megváltozott közösségi igények nem szolgálnak már táptalajául az ilyen és ehhez hasonló szokásoknak. Már csak néhány lelkes hagyományőrző folklorista éleszti fel Csipkerózsikaálmából, időlegesen. Pedig valljuk be, azért akik nem éltünk akkor, irigykedünk nagyszüleink fonójára, báljára, hiszen a fiatalokban az együttlétre mindig van igény. Csakhogy manapság máshogyan, és máshol éljük ezt meg ... A szomorú csak az, hogy idővel arra sem emlékszünk majd, hogy mi a farsang, a vízkereszt, a húshagyókedd, a fonó, ezek pedig kultúránk részei. Az elfelejtett kultúrájú népek pedig identitásvesztésre vannak ítélve. De ne csüggedjünk, hiszen farsang van! Benedek H. Erika Külföldről honosított szarvasmarha fajták Szimentán (román tarka) A fajta nevét a svájci Simmen folyócskáról kapta, amelynek völgyében kialakult. Jellegzetességei: az állatok nagyobbak, a tehenek marmagassága átlagban 143 cm, színük sárga-pirostarka vagy egyszínű sárga, de a fej és a végtagok kötelezően fehérek. A szimentán fajtát 1850 táján kezdték importálni országunkba, főleg Erdélybe, Bánátba és Észak-Moldvába (Bukovina). Mivel tenyésztésük ideje ezen a tájakon már meghaladta a 100 évet és teljesen alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz, ma már világviszonylatban is elismerik, mint román fajtát, román tarka néven. Nálunk a szimentán fajta testalakulása általában jó és harmonikus. A fajta jellegzetes színe a különböző színárnyalatú sárgával és pirossal tarkázott fehér. Vannak azonban egyszínű sárga vagy éppen piros színűek is. Az állatok szilárd szervezetűek és korán élők. Az üszőket normális tenyésztés mellett 18 hónapos korból fedeztetik be. A szimentán fajta vegyes hasznosítású: tej-, hús- ésigatermelő. A tehenek élősúlya 400-700 kg, a hízott ökröké 800-1000 kg között változik, a bikáké 1200-1500 kg is lehet. Tejhozama átlagosan jó, 4500-5000 liter tejet termel egy laktációs időszakban, 3,75 %-os zsírfokkal. Ez a fajta vidékünk jellegzetes szarvasmarhája és a legjobban megfelel feltételeinknek. Az elkövetkező időszakban nagy hangsúlyt kell fektetni a faj tisztaságára és minőségének megtartására, fedeztetésre csak törzskönyvezett bikákat használjunk, vagy mesterséges beondózást. Vágósúlyuk általában 47,5 %-os a teheneknél, míg a hízott bika elérheti a 62 %-ot is. A hús minősége kiváló, puha és márványozott élénkpiros. A borjak ellési súlya átlagban 40 kg, hízékonyak és jól hasznosítják a takarmányt. 16-18 hónapos korra elérhetik a 450-500 kgos élősúlyt. Pinzgaui fajta. Ez a fajta Ausztriából származik, Pinzgau tartományból. Mivel nagyon régi fajta, földrajzi elterjedése is nagy, a természeti viszonyoknak megfelelően testmagassága és súlya nagyon változékony. 1998 január 15.-én, csütörtökön este 7.00 órától a baróti Művelődési Házban a Tamási Áron Állami Magyar Színház vendégszerepei Nóti Károly - Fényes Szabolcs Nyitott ablak című zenés vígjátékával. Jegyek (10.500 lej) elővételben hétfőtől naponta 9-17 óráig válthatók. Testsúlya 400-700 kg teheneknél. Tejtermelése szűkebb határok közt változik: 2500- 3500 liter a laktációs időszakban, a zsírfok 3,7-4,0 %-os átlagértékek közt változik. Jellegzetes színe a szabályos pirostarka: egy fehér sáv kezdődik a marnál és halad a farok felé fokozatosan szélesedve, a combok hátulsó felén folytatódik szinte a csánkig, majd előre a has alján a szügyig. Hazánkban Hátszeg, Domavátra és Câmpulung környékén a legelterjedtebb. Borzderes (Schwyz): Svájcból származik, ahonnan 1883-ban hozták be Máramarosra; eleinte néhány erdészeti hivatal igényelte. Jellegzetességei: a tehenek átlagmagassága 135,5 cm, testsúlya 400-550 kg. Törzse hosszú és hengeres, mellkasa mély. A far az egész testhossz egyharmadát teszi ki, széles, egyenletes, a farok szépen tűzött. Az állatok színe világosbarna, a hátvonal mentén egy világosabb hátszíj halad végig, a szutyok körül világosabb sáv látható (rigószáj). Hasznosítása vegyes (tej, hús), de mindkét termelésben elmarad a szimentán fajtától. A tehenek tejhozama 2000-3000 liter, a tej zsírtartalma 3,7-4,0 % között ingadozik. Hústermelése gyengébb, mint a szimentán fajtáé, és a takarmányt jobban értékesíti, de a vágósúly kicsi. Imre Árpád Lakás híján orvoskrízis ? - folytatás az első oldalrólKérdéses, hogy Baróton miért nem vállalnak császármetszést, a szakorvosok számára miért nem lehet megteremteni a letelepedéshez szükséges feltételeket, miért nem lehet a kórház számára egy lakásállományt biztosítani? Ha ez sikerülne, akkor talán a jó szakemberek számára is vonzó lenne a baróti kórház._A lakásokat pedig, régi hibákból okulva, természetesen csakis szolgálati lakásként vehetné igénybe minden orvos a családjával együtt, hogy a kórház által biztosított lakások ne kerülhessenek magánkézbe, s így a kórház ne maradhasson lakásállomány nélkül. Bizonyára túlzás azt mondani, hogy a baróti kórházban az orvoshiány oka kizárólag a lakásproblémákra vezethető vissza, de az biztos, hogy egy itt dolgozni akaró orvos számára rendkívül nagy előnyt jelent, ha nem saját maga kell lakhelyet keressen és megvásároljon, vagy béreljen, hanem már ideérkezése pillanatában rendelkezésére áll egy elfogadható szolgálati lakás. Hanga A baróti kórházban 1997-ben 147 gyerek született. Halvaszületés nem volt. Egy csecsemő halt meg három napos korában. 126 terhességmegszakítást hajtottak végre, ebből 104-et kérésre, 22 pedig az orvos javaslatára történt, mivel az elhalt terhességek (incomplet) megszakítása kötelező. Kabaré Baróton