Erdővidék, 1998 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1998-01-09 / 1. szám

2. ERDŐ VIDÉK Hagyomány - Mezőgazdaság 1993. január 9. Farsang van A szakirodalom farsangnak nevezi a víz­kereszt napjától (január 6.) húshagyókeddig (a húsvét előtti negyvenedik nap) tartó idősza­kot. Ezek az időkoordináták azonban vidékről­­vidékre változnak, mint ahogy a szokáskör különböző elemeinek a megnevezése is. A farsang bajor-osztrák jövevényszó, a "varschang"-ból származik. A szokás a polgári körökben meghonosodott karneválok hatására alakult ki. Erdélyszerte és a magyarság minden területén élő szokás, de a szász és román hagyományokban is megtalálható. A farsangi hagyományok leggazdagabb rétegét és játékos hangulatosságát a színjáték­­szerű szokások alkotják. Szokás volt a farsang első napján alakoskodó, maszkos felvonulást rendezni, farsangnyitó rítusként. Különböző alakok jelentek meg ilyenkor az utcán, kedvelt volt a cigány, koldus, zsidó, betyár, katona, terhes asszony, menyasszony, medve, kecske stb. Ezt követően az egész időszak a játék, a derű terepévé vált falvainkban. Az idősebb generációk még emlékeznek a fonó­ban átbeszélgetett, átnevezett, áttáncolt téli estékre, éjszakákra. Főleg a lányok, de az asszonyok is fonókban gyűltek össze, itt együtt tették mozgalmasabbá a fonás, tollú­­fosztás egyhangúságát, közben pedig nagy izgalommal várták az álarcokba, maskarákba öltözött, kormos, riasztó legényeket. Izgalom, nevetés, játék, bókolás, udvarlás, csóklopások és felhőtlen jókedv volt uralkodó ezeken az összejöveteleken. De nem csak itt, hiszen az alakoskodók névestéző, disznó­­torozó ismerősöknél is gyakran tették tiszte­letüket. Nem kellett hozzá más, csak néhány rossz ruha, egy kis leleményesség és humor. Az ijesztő figurákon kívül, az­ előadott parodisztikus jelenetek szolgáltak a humor forrásául. Ezek többnyire a hétköznapok eseményeit gúnyolták ki: temetési, lakodalmi, esketési, vásárlási paródiáknak lehetett tanúja a falu népe. Az izgalmat pedig leggyakrab­ban a kíváncsiság szolgáltatta: kit rejt a maszk? A háziak, a fonóbeliek arra töreked­tek, hogy megtudják ezt, az alakoskodók épp ennek az ellenkezőjére. Közben összegyűltek az emberek (főleg a fiatalok), szerepeket tanultak, osztottak, jelmezeket készítettek, látogatták egymást, odafigyeltek egymásra. Volt rá idő. Hiszen a paraszti gazdaságokban a tavaszi, nyári, őszi robotot követően csak a tél jelentett némi lazítást. Régen szinte kizárólag ez az időszak volt a párválasztás, illetve a lakodalmak ideje, nyáron nem volt erre szánt idő. Mindent összegezve a jókedv, a mulatság, az egymásra figyelés és az év leghangulato­sabb időszaka volt ez falvakon. Városokon, pontosabban kezdetben a kirá­lyi udvarokban már a középkorban kialakult a karneválozás szokása. Néhány Nyugat-Európai város a kor igé­nyeinek megfelelő változatot még ma is őrzi. A farsangozás azonban ma inkább csak emlékekben fellelhető tudásanyag. Szép szokás volt, hangzik el sokak ajkáról, de a megváltozott életmód, életvitel, megváltozott közösségi igények nem szolgálnak már tápta­lajául az ilyen és ehhez hasonló szokások­nak. Már csak néhány lelkes hagyomány­­őrző folklorista éleszti fel Csipkerózsika­­álmából, időlegesen. Pedig valljuk be, azért akik nem éltünk akkor, irigykedünk nagyszü­­leink fonójára, báljára, hiszen a fiatalokban az együttlétre mindig van igény. Csakhogy manapság máshogyan, és máshol éljük ezt meg ... A szomorú csak az, hogy idővel arra sem emlékszünk majd, hogy mi a farsang, a vízkereszt, a húshagyókedd, a fonó, ezek pedig kultúránk részei. Az elfelejtett kultú­rájú népek pedig identitásvesztésre vannak ítélve. De ne csüggedjünk, hiszen farsang van! Benedek H. Erika Külföldről honosított szarvasmarha fajták Szimentán­ (román tarka) A fajta nevét a svájci Simmen folyócs­káról kapta, amelynek völgyében kialakult. Jellegzetességei: az állatok nagyobbak, a tehenek marmagassága átlagban 143 cm, színük sárga-pirostarka vagy egyszínű sárga, de a fej és a végtagok kötelezően fehérek. A szimentán­ fajtát 1850 táján kezdték importálni országunkba, főleg Erdélybe, Bánátba és Észak-Moldvába (Bukovina). Mivel tenyésztésük ideje ezen a tájakon már meghaladta a 100 évet és teljesen alkalmaz­kodott az itteni viszonyokhoz, ma már világ­­viszonylatban is elismerik, mint román fajtát, román tarka néven. Nálunk a szimentán­ fajta testalakulása általában jó és harmonikus. A fajta jellegze­tes színe a különböző színárnyalatú sárgával és pirossal tarkázott fehér. Vannak azonban egyszínű sárga vagy éppen piros színűek is. Az állatok szilárd szervezetűek és korán élők. Az üszőket normális tenyésztés mellett 18 hónapos korb­ól fedeztetik be. A szimentán­ fajta vegyes hasznosítású: tej-, hús- és­igatermelő. A tehenek élősúlya 400-700 kg, a hízott ökröké 800-1000 kg között változik, a bikáké 1200-1500 kg is lehet. Tejhozama átlagosan jó, 4500-5000 liter tejet termel egy laktációs időszakban, 3,75 %-os zsírfokkal. Ez a fajta vidékünk jellegzetes szarvas­­marhája és a legjobban megfelel feltételeink­nek. Az elkövetkező időszakban nagy hang­súlyt kell fektetni a faj tisztaságára és minőségének megtartására, fedeztetésre csak törzskönyvezett bikákat használjunk, vagy mesterséges beondózást. Vágósúlyuk általában 47,5 %-os a teheneknél, míg a hízott bika elérheti a 62 %-ot is. A hús minősége kiváló, puha és márványozott élénkpiros. A borjak ellési súlya átlagban 40 kg, hízékonyak és jól hasznosítják a takarmányt. 16-18 hónapos korra elérhetik a 450-500 kg­­os élősúlyt. Pinzgaui fajta. Ez a fajta Ausztriából származik, Pinzgau tartományból. Mivel na­gyon régi fajta, földrajzi elterjedése is nagy, a­ természeti viszonyoknak megfelelően test­magassága és súlya nagyon változékony. 1998 január 15.-én, csütörtökön este 7.00 órától a baróti Művelődési Házban a Tamási Áron Állami Magyar Színház vendégszerepei Nóti Károly - Fényes Szabolcs Nyitott ablak című zenés vígjátékával. Jegyek (10.500 lej) elővételben hétfőtől naponta 9-17 óráig válthatók. Testsúlya 400-700 kg teheneknél. Tejterme­lése szűkebb határok közt változik: 2500- 3500 liter a laktációs időszakban, a zsírfok 3,7-4,0 %-os átlagértékek közt változik. Jellegzetes színe a szabályos pirostarka: egy fehér sáv kezdődik a marnál és halad a farok felé fokozatosan szélesedve, a combok hátulsó felén folytatódik szinte a csánkig, majd előre a has alján a szügyig. Hazánkban Hátszeg, Domavátra és Câmpulung környé­kén a legelterjedtebb. Borzderes (Schwyz): Svájcból szárma­zik, ahonnan 1883-ban hozták be Máramaros­­ra; eleinte néhány erdészeti hivatal igényelte. Jellegzetességei: a tehenek átlagmagassága 135,5 cm, testsúlya 400-550 kg. Törzse hosszú és hengeres, mellkasa mély. A far az egész testhossz egyharmadát teszi ki, széles, egyenletes, a farok szépen tűzött. Az állatok színe világosbarna, a hátvonal mentén egy világosabb hátszíj halad végig, a szutyok körül világosabb sáv látható (rigószáj). Hasznosítása vegyes (tej, hús), de mind­két termelésben elmarad a szimentán­ fajtától. A tehenek tejhozama 2000-3000 liter, a tej zsírtartalma 3,7-4,0 % között ingadozik. Hústermelése gyengébb, mint a szimentán­ fajtáé, és a takarmányt jobban értékesíti, de a vágósúly kicsi. Imre Árpád Lakás híján orvoskrízis ? - folytatás az első oldalról­­Kérdéses, hogy Baróton miért nem vállal­nak császármetszést, a szakorvosok számára miért nem lehet megteremteni a letelepedés­hez szükséges feltételeket, miért nem lehet a kórház számára egy lakásállományt biztosí­tani? Ha ez sikerülne, akkor talán a jó szak­emberek számára is vonzó lenne a baróti kórház._A lakásokat pedig, régi hibákból okul­va, természetesen csakis szolgálati lakásként vehetné igénybe minden orvos a családjával együtt, hogy a kórház által biztosított lakások ne kerülhessenek magánkézbe, s így a kórház ne maradhasson lakásállomány nélkül. Bizonyára túlzás azt mondani, hogy a baróti kórházban az orvoshiány oka kizáró­lag a lakásproblémákra vezethető vissza, de az biztos, hogy egy itt dolgozni akaró orvos számára rendkívül nagy előnyt jelent, ha nem saját maga kell lakhelyet keressen és meg­vásároljon, vagy béreljen, hanem már ideér­­kezése pillanatában rendelkezésére áll egy elfogadható szolgálati lakás. Hanga A baróti kórházban 1997-ben 147 gyerek született. Halvaszületés nem volt. Egy csecsemő halt meg három napos korában. 126 terhességmegsza­kítást hajtottak végre, ebből 104-et kérésre, 22 pedig az orvos javaslatára történt, mivel az elhalt terhességek (incomplet) megszakítása kötelező. Kabaré Baróton

Next