Esti Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

A lengyel kultúra hete alkalmából Ireneusz Ire­­dynski két rövid hangjáté­kát hallhattuk tegnap este. Mindkettő hősei eljátszot­tak valamit. A Derü­s gyer­mekszoba két gyermeksze­replője a szülőket utánoz­ta, játszotta el. Azok a sablonok, kiüre­sedett szavak és fogalmak, amelyeket a felnőttek oly gyakran használnak, a gye­rekek szájából hallva élet­tel telítődtek, csak közben éppen ellenkezőjükre for­dultak, gyilkos iróniával átitatva váltak leleplező erejűvé. A Liftben című hangjáték története is na­gyon egyszerű: az először találkozó fiúval és lánnyal két emelet között elakad a felvonó. S amíg a szere­lőre várnak, eljátsszák, ami volt, s különösen azt, ami lesz, ahogyan minden valószínűség szerint ké­sőbb élnek majd. A szavak idővé, minden­napi cselekvéssé alakultak át, a szereplők szinte meg is élték mindazt, amit el­mondtak. A jól elkapott, kissé groteszken feldolgo­zott drámai helyzet, és a két tehetséges fiatal szí­nész, Monori Lili és Tordy Géza játéka képes volt a hallgatóban felébreszteni az emberileg is tartalma­sabb élet vágyát, és az ön­kéntes beskatulyázás eluta­sítását. A Derűs gyermek­szoba két gyermekszerep­lője, Zeitler Orsi és Jrreze Feri kedves volt, természe­tes, és főleg igazi gyere­kek. Varga Géza és Barley Gusztáv rendezése pontos, lényegre törő munka. A két hangjáték sugárzása méltó nyitánya volt a len­gyel kultúra rádiós heté­nek. (harangozó) Legszívesebben magnóra vettem volna — akárcsak egy szép zeneművet — Rab Nóra vasárnap reggeli ri­portját, amelyet hortobágyi gulyásokkal készített. Ilyen gyönyörűen magyarul be­szélni (sajnos) már csak a pusztán tudnak! Akár egy életrekelt Móricz-novella, olyan volt a riport, szépsé­gében részes a riporternő is, aki őszinte szóra tudta bírni a zárkózott embere­ket. Kérdéseiből sem a vá­rosi riporterek idétlen szakszerűtlensége, sem pe­dig a falusi származású kollégáik hangsúlyozott hozzáértése nem áradt. És nem volt jelen az a le­kezelő hang sem, amellyel némely rádióriporter a kü­lönböző „bácsikhoz és né­nikhez” közelít. Embe­rien, kedvesen, közvetle­nül, kellő tisztelettel szólt. (fencsik) KODÁLY­SZEMINÁRIUM Július 23-án 150, több­nyire külföldi hallgató részvételével, Kodály-sze­­minárium kezdődik Kecs­keméten. A vitákat Vitányi Iván és Vida Mária vezeti, Szőnyi Erzsébet, Vikár László és Kokas Klára pe­dagógiai kérdésekről ad elő. Lénával Ernő Kodály Zol­tán hangszeres műveit elemzi. A szeminárium hallgatóiból alakított kó­rusokat Andor Ilona és Vá­sárhelyi Zoltán vezeti. Az egyhónapos programban számos koncert szerepel, ezenkívül Kodály Zoltán életét és munkásságát be­mutató kiállítás nyílik, az Állami Bábszínház pedig bemutatja a vendégeknek a nagy sikerű Háry János­­előadást. OSI, EREDETI Betyártánc, fokossal Mazur a Szigeten ♦ Budapestre jön a Slask Tizenkétezer fiatal fiú és lány hangját hallgatta meg egy lengyel szakértő bizottság, hogy kiválogassa a legtehetségesebbeket. Egy százalékuk jutott túl a rostán, velük kezdték meg a Slask — magyarul: Szi­lézia­i együttes gárdájá­nak művészi kiképzését. Négy földrészen Mindez 1953-ban történt. A Slask Lengyel Állami Népi Ének­ és Táncegyüt­tes 1954. október 16-án ren­dezte meg bemutatkozó előadását, amely igen ked­vező visszhangra talált. Hamarosan felfigyeltek az együttes munkájára a kül­földi impresszáriók is. Megkezdődött a négy vi­lágrészre terjedő turné, a Slash nemzetközi elisme­rést aratott. Bejárták a Szovjetuniót, Franciaor­szágot, az Egyesült Álla­mokat, Kanadát, Mexikót, Angliát, Olaszországot. Fel­léptek Hongkongban, Kí­­nában, Koreában, Jugo­szláviában, Algériában, Egyiptomban, Izraelben, Görögországban, Romá­niában, Mongóliában, Svédországban és Norvé­giában. Otthon évenként, mintegy száz előadás jut a lengyel közönségnek. Fiatalok, lelkesek és csi­nosak az együttes tagjai. Kerek százan vannak. De amikor a dinamikus, ener­giától fűtött táncosok egy­szerre jelennek meg a szí­nen, a néző mintha ezer közreműködőt látna, olyan tempóban rajzanak szét, olyan lendülettel mozog­nak. Művészeti vezetőjük Stanislaw Hadyna, koreog­ráfusuk és rendezőjük Elwíra Kaminska. A tár­sulat igazgatója Janus­z Maciejowski. Négy karmes­ter felváltva vezeti a zene­kart és a kórust. Ami a műsorukat illeti, főleg szi­léziai dalokat, táncokat mutatnak be a lírai hang­vételű számoktól a ferge­tegesekig. Krakowiak Sziléziai szvittel kezdő­dik a programjuk. Utána bányavidéki dalokat, tán­­cokat mutatnak be, majd tréfás népdalokat és sodró lendületű­mbereket. Az utóbbi, Lengyelország kö­zépső részéből való, de igen elterjedt az országban. Hagyományos Wilamovice tájékán a busótánc, ezt is felidézik a műsorukban. A Krakkó-vidék gazdag folklórjából a régi Krako­wiak táncot láthatjuk majd a Slask együttes budapesti nyári vendégszereplése al­kalmából. A krakkói tán­cok között van az úgyneve­zett tatártánc is. Pásztorkürt Széles skálájú, változatos a Slask együttes műsora. Az ulánus és a lány című, táncos-énekes szvit össze­kapcsolja a lengyelek leg­kedveltebb hazafias dalait, a mazur különféle feldol­gozásaival. Egyik daluk „Fel, fel barátok egy körre, búcsú kézfogásra”. A ma­­zurfeldolgozások soroza­tában A silbak látomása az egyik, a Mákvirágok a másik, Az utolsó mazur a harmadik rész. Rzeszowiai, zywieci és más vidékről való dalok és táncok válto­gatják egymást. Közremű­ködik a Zywieci Népi Ze­nekar is az ottani pászto­rok népi hangszereivel. A legrégibb hangszerük a pásztorkürt. A bemutatott kürtöket népművész készí­tette: Jozef Maslanka, ő vezényli a zenekart. A Podhalei táncok zenéjét a gurálok jellegzetes muzsi­kájából ötvözték egybe. Betyártáncokat is lejtenek ebben a műsorszámban, sti­lizálás nélkül, eredeti nyerseséggel, ősi vasfoko­­sokkal. Különleges művé­szeti élménynek íg­érkezik tehát a Slash együttes au­gusztusi, margitszigeti be­mutatkozása. (K. K.) Hárman a százból. GAZSILISTA A CSEND ÖSSZEESKÜVÉSE Ritka indiszkréciót kö­vetett el az Opera című angol folyóirat legutóbbi száma. Michael Scott, a nemrég feloszlott London Opera Society (Londoni Opera Társaság) vezetője elhatározta, hogy megtöri „a csend összeesküvését”, és közzé teszi: milyen ösz­­szeget kérnek egy-egy fel­lépésért a világ vezető operaénekesei. Scott ma­­g­uktól az énekesektől, il­letve ügynökeiktől szerezte információit. Ezek szerint Beverly Sills és Joan Sutherland fellépti díja előadásonként 5—10 ezer dollár körül mozog. Montsarrat Caballé 4—7500 dollárt kér, Rena­ta Tebaldi és Carlo Ber­gonzi 5—6 ezret. 4 és 5 ezer dollár között mozog Nikoláj Gyaurov, Alfredo Kraus és Mirella Freni egy-egy estére szóló gázsi­ja.Az összegek nyilvános­ságra hozatalával Scotthnak az volt a célja, hogy a vi­lág vezető operaházai kö­zösen állapítsanak meg felső határt a gázsikat ille­tően. Egyelőre azonban nem ez történt, hanem az, hogy egyik-másik opera­énekes, értesülvén a listá­ról, felsrófolta a saját ár­folyamát kon­kurrenseinek szintjére. Olimpiai program Kétszázötvenezer pél­dányban megjelentetik az MRT és a Minerva-szer­­kesztőség közös gondozá­sában A magyar rádió és televízió olimpiai közvetí­tései című műsorfüzetet a müncheni sportversenyek­ről. Az augusztus 26-tól kezdődő, szeptember 10-én befejeződő olimpiai játé­kok valamennyi magyar közvetítéséről és részt ve­vő sportolóinkról is tájé­koztat a füzet, amely elő­reláthatólag augusztus el­ső napjaiban kerül forga­lomba. A televízió és a rádió közvetítési programját olyan részletességgel te­szik közzé, amilyen pontos, aprólékos tájékoztatást másutt sehol nem talál­hatnak az érdeklődők. Napról napra, percről perc­re közlik a közvetítések rendjét, külön kiemelve a televízió második csator­nájának adásait. A füzet önálló része lesz az olim­piai sportágak „éremtáblá­zata”. Szerencsés forma­ ­i lendületet kapott a szocialista irodalom ku­tatása. Ez önmagában is figyelmet érdemel, hiszen a hatvanas évek elejétől kibontakozó munka sok szép eredménye nem lezárt, hanem inkább el­indított egy folyamatot. Az Irodalom-Szocializmus sorozat darabjai, egyéni és gyűjteményes kötetek, monográfiák, tanulmányok sorakoznak polcainkon. Tudásunkat gyarapítják, ugyanakkor jelzik, mennyi mindent kell még feltárni, vizsgálni, összegezni. Sok a feladat. Megoldására példamutatóan szeren­csés formát találtak. Amire a párt tudománypoli­tikai határozata biztat, a felszabadulás előtti ma­gyar szocialista irodalom kutatásában is megvaló­sul. Két jelentős intézmény, az MTA Irodalomtudo­mányi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum fo­gott össze úgy, hogy közben társadalmi bázist te­remtett. Megalakította a témával foglalkozó szak­emberek munkaközösségét. Meghívására — a vál­lalkozás célját egyéni tervébe építve — mintegy hatvan pedagógus, könyvtáros, népművelő vála­szolt. Ők a jövőben egyetemi, múzeumi, intézeti kereteken kívül vehetnek részt a program megva­lósításában. Csatlakozott a munkaközösséghez az Akadémia főtitkára. A vitakedv széles körű. A magyar kutatók az elmúlt években több nem­zetközi konferencián vettek részt, beszámoltak eredményeikről, ismertették a hazai elveket és mód­szereket. Ugyanakkor megismerték szovjet, német, lengyel, cseh, szlovák, bolgár kollégáik nézeteit. Megszilárdultak az együttműködés elvi alapjai. En­nek köszönhető, hogy 1973 és 1975 között több közös tanulmánykötetet adnak ki. Világnyelveken teszik hozzáférhetővé modern­ irodalmunk egyik fő áramlatának tanulságait, az ismereteket és a tanulságokat, amelyekkel magyar műhelyek járul­nak hozzá a szocialista világirodalom nemzeti ke­reteken túllépő, összehasonlító nemzetközi vizsgá­­latához. Ez akkor sem csupán történelmi célzatú, ha — mondjuk — a húszas évek szocialista művészeté­nek kiemelkedő teljesítményeivel foglalkozik. Ha­sonlóképpen mára is vonatkozó, tisztázó hatásúak lehetnek a szocialista kritika, a marxista esztétika történetével foglalkozó tanulmányok. A marxista irodalomszemlélet alapvető kategóriáinak keletke­zéstörténete és fejlődésrajza erősítheti e fogalmak vonzását. Erre pedig nagyon is szükség van, mivel folyóirataink tanulmányírói és kritikusai közül a marxisták sem gyakran vállalkoznak a világnéze­tükből fakadó esztétika fogalomrendszerének alkal­mazására, gyakorlati megújítására. Az összefüggéseket megvilágító, tényeket szem­besítő viták egyik fontos feltétele a dokumentu­mok ismerete. A szövegek és történelmi vonatko­zásaik feltárása nélkül aligha volna elérhető a munkaközösségtől várt eredmény. Ezért tervezik Barta Sándor irodalmi hagyatékának kiadását, és Révai József összes Művei megjelentetésének elő­készítését. A kritikai kiadás első kötete az 1917 és 1919 közötti Révai cikket tartalmazza. Az Irodalomtudományi Intézet és a Petőfi Iro­dalmi Múzeum munkatervének jó néhány további pontja is segít erősíteni azt az igazságot, hogy a szocialista irodalom már 1919 és 1945 között fon­tos, bizonyos vonatkozásokban vezető szerepet ját­szott a magyar szellemi életben. Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiájának második kötete, Il­lés László Szocialista irodalom a népfrontkorszak­ban című műve, József Farkas Lengyel Józsefről készülő portréja, a Tanulmányok a­­magyar szocia­lista irodalom történetéből IV. kötete és több más munka kapcsolódik e gondolathoz, amely ugyan­csak aktuális. Az utóbbi időben ugyanis több olyan cikket, esz­­szét, emlékezést olvashattunk, amelynek szerzője­ szubjektíven minősíti a két háború közötti iroda­lom irányzatait. Nem mindig érvényesül a­z a tö­rekvés, hogy az értékek iránti tisztelet és a törté­nelmi fejlődés konzekvenciái együtt formálják az irodalmi köztudatot. Pedig éppen ez a szemlélet óv meg, nehogy a jogosan bírált egyoldalúság he­lyére ugyanez térjen vissza — ellenkező előjellel. A Nyugat érdemeinek elismerése, hagyományának ápolása zavartalanul megoldható a folyóirat vezető költőinek-íróinak-szerkesztőinek kritikáikal fel­magasztalása, más fontos irányzatok értékeinek mellőzése nélkül is. Nagyon helyesen tette tehát a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy Nyugat-szimpoziont rendezett, majd néhány nap múlva a szocialista irodalom elvi kérdéseinek vitájára hívta meg mun­katársait. Dersi Tamás Latin nyelvű diploma Az idén 15. alkalommal fogadták Veszprémben a balatoni nyári egyetemre jelentkezett külföldi hall­gatókat. Hazánkban a fel­­szabadulás után a veszp­rémi nyári egyetem volt az első — amelynek szervezői felismerve a benne rejlő nevelési, ismeretközlő le­hetőségeket — megnyitotta kapuit a külföldi érdeklő­dők előtt. A hónap közepén kezdődött jubileumi nyári egyetemre Angliából, Bel­giumból, Csehszlovákiából, Hollandiából, Jugoszláviá­ból, Lengyelországból, NDK-ból, NSZK-ból, Nor­végiából, Olaszországból és az USA-ból várnak hallga­tókat. Az idén először min­den hallgató latin nyelvű diplomát is kap. (MTI) Tornyot választok Páskándi Géza Tornyot választok című, Apáczairól szóló drámáját, amelyet a Korunk is közölt, a követ­kező évadban bemutatja a kolozsvári magyar színház. A sepsiszentgyörgyi Ha­rag György rendezi, a cím­szerepet Csiky András, a szatmári színház művésze alakítja.

Next