Esti Kurir, 1933. július (11. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

­ Kállay miniszter a tejellátás mai rendszerét védte a marha­tenyésztők nagygyűlésén A Szarvasmarhatenyésztő Egyesületek 5 éves­sége csütörtökön délelőtt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nagytermében gyűlést tartott, amelyen a budapesti, a tisza­­jobbparti, a felsődunántúli és alsódunántuli s­­arvasmarha-tenyésztő egyesületek szövet­­s­­­gei mintegy 4—500 taggal képviselték ma­gukat. A nagygyűlést József királyi herceg nyi­totta meg. — Közel tíz éve, — mondta többek kö­zött — hogy a háború alatt megszűnt egye­sület ismét megkezdte működését, ami an­nál fontosabb volt, mert a világgazdasági válság elsősorban a mezőgazdaságban érez­tette legjoban a hatását. A tapssal fogadott beszéd után Albrecht skirályi herceg, a Felsődunántúli Szövetség elnökének a beszéde következett. Részlete­sen foglalkozott az ország szarvasmarhate­nyésztésének a fejlődésével, amely akkor kezdődött meg, amikor a kormány az 1380-as években az országot tenyészkerüle­­tekre osztotta. Befejezésül javaslatot tett Albrecht ki­rályi herceg, hogy az országos egyesület lép­jen kapcsolatba az Országos Magyar Tej­­szövetkezeti Központtal a tejtermelés foko­zásának és értékesítésének biztosítása cél­jából. Kállay Miklós földmive­lésügyi miniszter állott fel ezután szólásra. — Mindazokat a propozíciókat — mondta —— amelyek elhangzottak, a magamévá te­szem, elismerem helyességüket és keresztül­vitelüket sürgősen végre kívánom hajtani. A m­agyar tejtermelés — folytatta a miniszter — elsősorban a magyar tejtermelők problé­mája. Amikor a tejrendeletet kiadtam, az­­volt az elsőrangú intencióm, hogy lehetőleg nagyobb üzemrombolás nélkül redukálhas­suk a „lefejé üzemek" kontingenseit és át­adjuk elsősorban az ellenőrző tehenésze­teknek. — Budapest versenyéből kiküszöböltük a betörő tejet és felvesszük az összes termelt tejmennyiséget azon az áron, mint eddig, sőt a legtöbb helyen jobb áron. Ebből a tej­ből 29—30.000 liter tej jöhetett be hivata- losan eddig a fővárosba, nemhivatalosan pe­dig körülbelül mégegyszer annyi tej került forgalomba és körülbelül 30—35.000 liter te­jet nem tudtak a körny­ékbeli falvak Buda­pesten eladni. Most mind a három mennyi­séget a fogyasztási tej árának nívóján vesz- Bzük át, hogy a budapesti piacot a betörő tejtől megmentsük. — Tenyészetünk elsőrendű az országban ses nem sok az a gazda, akihez a tenyészet támogatásával kell sietnünk. A gazdák nagy része felismerte a helyes irányt és most az az elsőrendű kötelességünk, hogy az értéke­sítésen rajtatartsuk a kezünket. A magyar tej értékesítésének egyedüli jó piaca a buda­pesti piac és éppen ezért ezt a piacot maguk­nak a termelőknek kellene a kezükbe ven­niük. Semmi értelme sincs annak, hogy olyan esetben, mint most van, amikor a szabadver­seny ki van zárva, ki van zárva az üzleti ügyesség és a vállalkozás, ahol kötött kere­tekkel dolgoznak a vállalatok is, hogy ott ne a gazdák vállalkozása pótolja a magánvál­lalkozást.­­ Sokat beszélnek a tejkartelről, pedig nincs tejkartel. A kartelszerű megállapodás azt jelenti, hogy a nyersanyagot a vállalatok meghatározott áron vásárolják és olyan áron adják, amilyet ők szabnak meg.­­ A magyar szarvasmarhatenyésztés a leg­­elsőrangú kultúrák sorába küzdötte fel ma­gát és igaza van Albrecht királyi hercegnek, hogy a keleti exportpiacnak nyitva kell ál­lania. Legutóbb Olaszország vásárolt szim­­mentált teheneket kísérleti célokra és máris azt hallom, hogy a mi teheneink jobban meg­nyerték a tetszésüket, mint a svájci anyag. — Hirdetem, hogy ebben az országban meg fog még egyszer élénkülni az élet. Fel fog támadni a kedv. Az alkotási vágy a ma­gyar gazdában egy pillanatig sem hunyt el és a legkisebb hajnalhasadásra a magyar gazdák, elsősorban az állattenyésztők igen nagy lehetőségekhez fognak jutni. És a gaz­dasági élet, ha egész kis prosperitást mutat, azok élvezik munkájuk reális gyümölcsét, akik ma sok áldozattal, sok gonddal kény­telenek tevékenységüket folytatni. Máris némi javulás van az árakban, tehát tartani lehet a magyar állatok árát és a szarvas­­marhatenyésztők élvezhetik a gyümölcseit csüggedetlen munkájuknak. József királyi herceg emelkedett ismét szó­lásra, meleg szavakkal köszönve meg azt a szeretetet amely Kállay Miklóst a magyar szarvasmarhatenyésztőkhöz fűzi. S 1933 VII. 1. SZOMBATI .sa­sa. A londoni »aranyblokk­« szenzációs tárgyalásai London, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) "Az aranystandard-államok: Franciaország, Olaszország, Belgium, Svájc és Hollandia megbízottai pénteken délelőtt újabb tanácskozásra ültek össze, hogy elkészítsék közös nyi­latkozatukat, amelyben hitvallást tesz­nek az aranystandard fenntartása mel­lett. A tanácskozáson egyhangúan az az állás­pont alakult ki, hogy az öt aranystandard­­államnak az­ aranyvaluta fenntartása érde­kében kölcsönösen támogatniuk kell egy­mást s mind az öt államnak minden eszközt meg kell ragadnia az aranyalap uralmá­nak biztosítására. Az ötös nyilatkozat szövege, hír szerint, már készen van s a legrövidebb időn belül nyil­­vánosságra hozzák. A tanácskozások befejeztével az öt aranystandard­ állam képviselői testületileg felkeresték MacDonald mi­niszterelnököt és újból megpróbálták rávenni, hogy csatlakozzon Anglia ne­vében az aranyblokkhoz. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Mac­Donald egyelőre még erélyesen ellenáll ezeknek a törekvéseknek és nem akarja megkötni az Angol Bank kezét. MacDonaldnak az az álláspontja, hogy An­gliának inkább közvetítő szerepet kell ját­szania az aranystandardos államok és az Egyesült­ Államok között, amelyek változatlanul kitartanak amellett, hogy nem stabilizálják a dollárt. A dollár értékelése pénteken délelőtt egyébként nem tüntette fel nagyobb inga­dozásokat a londoni tőzsdén. Az alaphangu­lat nyugodt volt s a fontot a hivatalos tőzs­deidő első órájában 4,28—4,29 dollárral fizették.­­ Dollárpánik az U. S. A.-dán Newyork, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Amerikai kormánykörökben megdöbbenés­­fogadták az európai kontinensről érkező hí­reket, hogy a dollár árhanyatlása több álam­ban pánikot idézett elő és az a veszély fe­nyeget, hogy azok az államok, amelyek ed­dig még kitartottak az aranyalap mellett, most kénytelenek lesznek szintén feladni az aranystandardot. Megállapítható, hogy ezek a riasztó hírek azzal a következménnyel jár­tak, hogy a dollárrögzítés h­ívei megerősöd­tek, az inflációs politika követelői azonban még mindig nem adták fel a harcot. Roose­­velt elnök csütörtökön jachtjáról újabb uta­sításokat küldött és ezeknek alapján érte­kezletre ültek össze a külügyi hivatal és a pénzügyi kormány vezetői. Jólértesültek szerint az amerikai kor­mány most már hajlandó a többi hatalom­mal m­egállapodni olyan formában, hogy a spekulációs valutaárhullámzásokat lehetet­lenné tegyék, vagy legalább is a minimumra korlátozzák. Roosevelt elnök azonban fenn­tartja magának­ azt a jogot, hogy ő maga dolgozza ki ezt a formulát.­ x Ha ön gyorsan akar jól megkönnyebbülni, Használjon ,,Igm­ándi“-i s be fog teljesülni. 5 m A meggyilkolt Hannussen és hátramaradt tartozásai Berlin, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A charlottenburgi törvényszéken csütörtö­kön volt az első csődtárgyalás Hannussen, a meggyilkolt telepatikus fenomén jövendőmondó hátramaradt tartozásai ügyé­ben. A csődtöm­eggondnok jelentése szerint Hannussen után 142.000 márka adósság maradt, amivel aktíva majdnem egyáltalán nem áll szemben. A legfőbb vagyontétel egy luxusautó volt, ezt az automobilt azonban Han­nussen egyik barátja már régebben külföldre vitte. Maradt 4500 márka értékű ékszer is, ezekre azonban Hannussen három volt felesége tart igényt. Mindhárom azt állítja, hogy ajándékba kapták az ékszereket Hannussentől. A híres jövendőmondó, mint ismeretes, há­romszor házasodott. KÉT Asszony HARCA EGY FÉRFI KÖRÜL Huszonöt esztendeig élt együtt Vécsey Ala­dár fővárosi számtanácsos feleségével. Huszon­öt évi házasélet után a házastársak elváltak egymástól és Vécseyné bonyodalmas rágalma­zás! perekbe keveredett Balogh Jakabné fővá­rosi óvónővel. Ezek a rágalmazási perek Vé­cseyné férje, Vécsey Aladár fővárosi számta­nácsos körül forogtak. A két asszony pereskedése azzal kezdődött, hogy Balogh Jakabné följelentette Vécsey Ala­­dárnét rágalmazás címén. Följelentése szerint Vécseyné azt állította róla, hogy ő férje szere­tője, a számtanácsos lakást tart neki, sőt egyszer intim közelségben találta őt férjé­vel. Vécseyné ellen ebben a perben megszűnt az eljárás, mert Baloglmé nem jelent meg a tárgyaláson s így a bíróság megszüntette a pert. Baloglmé följelentése után Vécseyné viszon­­vádat emelt Baloglmé ellen. Vádja szerint Ba­­loghné azt állította róla, hogy György nevű gyermekének nem Vécsey Aladár az édesapja. Elmondotta Vécseyné följelentése azt is, ho­gyan keletkezett az ellenségeskedés Baloghné­­val. — Baloghné régebben nálunk étkezett — mondotta Vécseyné följelentése, — férjem és Baloghné között benső viszony keletkezett és Baloghné mindent elkövetett, hogy fel­bontsa huszonöt éves házasságunkat. Ebben a perben most tartott tárgyalást Szőke Benedek járásbiró. Elsőnek a vádlott Baloghnét hallgatta ki, aki a következőképpen védekezett: — Sohasem használtam azokat a kifejezése­ket, amelyeket Vécseyné nekem tulajdonít. Én Bokor József magántisztviselőtől hallottam, hogy Vécseyné kisebbik gyermeke nem Vécsey­­től származik. Ezt azonban senkinek nem adtam tovább. Vécseyné volt az, aki nemcsak kenyeremtől akart megfosztani, hanem életemre is tört. A városházán voltam alkalmazva, ahol Vécsey tanácsos volt a főnököm. Itt a hivatalban rágal­mazott engem Vécseyné, azt állítva rólam, hogy viszonyom van a férjével, aki kitart engem. Ezért jelentettem fel annak idején Vécseynét, de mi­után nem mulaszthattam kivculatomból, nem je­lenhettem meg a tárgyalásokon, s kénytelen vol­tam megszüntetni az eljárást. Ezután a panaszos Vécsey Aladárnál hallgat­ták ki, aki különváltás f­él férjétől. — Tény az, hogy elmentem Balogné roko­naihoz és arra kértem őket, hogy kövessenek el mindent, hogy Baloghné hagyja abba a ba­­rátkozást férjemmel. Baloghné ugyanis elcsábította a férjem, huszonötéves házas­életünket tönkretette, férjem miatta hagyta ott a családját — mon­dotta egyre izgatottabban Vécseyné. A két asszony kihallgatása után a tanukra került sor. Sós Lászlóné, akinél Baloghné al­bérlőiben lakott, elmondotta, hogy Vécsey Ala­dár gyakran felkereste Baloghnét, akiről úgy beszélt, mintha menyasszonya tett volna. — Baloghné egy izben kijelentette előttem azt is — vallotta Sósné —, hogy Vécsey taná­csos nem szereti nagyon a gyermekeit, ez azon­ban érthető is, mert a kisebbik gyermeknek nem is ő az apja. Ezt azután közöltem Vécsey­­nével. Most izgalmas szembesítés következett a tanú és Baloghné között, de mindketten fenntartot­ták vallomásukat. A mai tárgyaláson kihallgatták Bokor József magántisztviselőt, aki azt adta elő, hogy Ba­loghné többek előtt tette azt a kijelentést, hogy nem Vécsey Aladárné a kisebbik gyermek apja. Vécseyné mindenhová elment Baloghné után kutatni s ennek során több per keletkezett a két asszony közt, de Vécseyné tisztázta szere­pét. Vécseyné mindenüvé magával vitte két nő­vérét is, akik ugyancsak igazolhatják, hogy Baloghné megtette azt a kijelentést, hogy a kisebbik Vécsey-gyereknek nem Vécsey az apja. A tanúkihallgatások után a perbeszédekre ke­rült sor. Vécseyné ügyvédje, Baloghné szigorú megbüntetését kérte és elmondotta, hogy Vé­­cseynét nem bosszúhadjárat vezette Baloghné ellen, hanem azért jelentette fel, mert huszonöt-­ éves házasságát tette tönkre Baloghné, aki Vé­csey Aladárral viszonyt kezdett. Baloghné védője viszont felmentő ítéletet kért és előadta, hogy Vécseyné elhanyagolta gyermekeit. Baloghné volt az, aki a Vécsey-gyermekekről gondoskodott, amikor ott kosztolt náluk. Ezután Szőke Benedek járásbíró kihirdette az ítéletet. "lattl tvllby Baloghnét felmentette a vád alól azzal a megokolással, hogy az a vád már el­évült ellene. Vécseyné fellebbezett az ítélet ellen. E pillanatban teh­át az a helyzet a szembenálló felek között, hogy egyik felet sem ítélte el a bí­róság. A harc folyik tovább a két asszony kö­zött ... Trawm­ s nem hi­tt különös kellemetlen vánt eszméket társít az igyekezet, h­ogy az egy­séges párt szer­vezői és főkortesei, kölcsönvett frázi­sokkal a pártjelvényt, ezt a magyar politikai életben szokatlan gomblyuk­­diszt úgy akarják beállítani, mint a nemzeti egység szimbólumát, amelyet nem viselni, hovatovább szemükben és kijelentéseikben már annyi lesz, mint a nemzet egyeteméből kikapcso­lódni. Egyelőre ne feledkezzenek meg arról, hogy Magyarországon igenis, parlamentarizmus van, évszázadok hagyományaival s a nemzeti közér­zéssel alátámasztott parlame­nt­ari­z­­mus, hogy az egységes párt, ha fel­vette is a nemzeti egység nevét, való­jában szigorúan körülhatárolt párt s nem a nemzet, hogy jelvénye pártjel­vény, amelynek viselése párttagságot jelent, semmi egyebet, nem­ viselése pedig csak annyit, hogy valaki nem abban az irányban látja helyes­nek és biztatónak a jövő kialakítását, amelyen az elmúltnak nevezett rend­szer járt s amelyet utóda, a mostani kormány követ. NE UTAZZON , K8ÖKÖPSMY NÉLKÜL* VÁLASZTÉKOS RAKTÁR, ELSŐRANGÚ MINŐSÉGEK, OLCSÓ ÁRAK . WIMPM81MG.BEITHOFKERS­­ 1 MÉM DE LUXÉ Amint az ábra mutatja, a MÉM DE LUXÉ pen­gék az új hosszúvágású típushoz tartoznak, me­lyek a penge lényeges megjavulását jelentik.

Next