Ethnographia • 88. évfolyam (1977)
Tanulmányok - Esze Tamás: Rákóczi tánca. 540—554
kor Csokonai a Pofok Játékábani Hat Rákóczi Bercsényijét — Sárközy István — és Gróf Festetits a Játékszerző és előadató Professzornak megrovó figyelmeztetést tevének, nem ok nélkül tevék; mert még ekkor egy Rákóczi Bercsényi név a Német uralkodás előtt iszonyú rém kép, és az azt említő tsak nem rebellisneknek tartatott." Idézhetjük Kölcsey Ferenc versét: Egy öreg rabszolga keserve Pompejus sírja fölött — 1828-ból, amelyet később Mikes búja cím alatt adott ki: „Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé!" „A tiszántúli nemesség lappangó ellenzékiségének először Kölcsey adott hangot — mondotta CSÁSZÁR Elemér — 1817-ben a Fejedelmünk hal című versében . . . 32 A költemény éppen azért szellemtörténeti nézőpontból a magyar líra egyik legértékesebb terméke, a nemzeti szabadság első apotheosisa." A Rákóczi-kultusz azonban már néhány esztendővel korábban megszólalt Cseh-Szombati Dániel Magyar nationális tárcsában, 33 a Tiszántúlon: „a párducos Toss medve-fedett Szabolcs-Szatmár vidékin" és a „Báji oltárok"-on. Bátran és nyilvánosság előtt, nem pedig álcázva magát a cenzúra előtt, mint Kölcsey Rákóczira utaló költeményeiben. Ezért fontos feladata a kutatásnak a Nemzeti Tánc eredetének, a közönség előtt való megjelenésének, további sorsának felderítése. Választ kellene keresni e kérdésekre: vajon összefüggése van Rákóczi egykori táncával, ennek 1790-ben való felszínre való kerülésével. S foglalkozni kellene végre Cseh-Szombati Dániel életével, indítékaival s különösen magyar verselésével. A magyar nationális tánc hozzám került rövidebb szövegének ez a címe: A Magyar Nemzeti Tántzhoz. E különös címadás arra az értekezésre emlékeztetett engem, amelyet BALLA Károly, a Kurucz tábori dal (Te vagy a legény, Tyukodi pajtás . . .) felfedezője 34 adott közre 1823-ban a Tudományos Gyűjteményben. „Nemzeti sérelem — mondotta — hogy nemzetünk a' korlátok közé szorított idegen tánczokat kedvelte meg, 's a' maga lelkes tánczáról, már felejtkezni látszatik." „Millyen volt Elődeink táncza, vitatását azokra bizom, 's azoktól kérem, kik előtt a' régiség' hamvából több szikra csillog. De a' nemzeti dallok, 's a' mai táncz nemesebb része öszve hasonlításából, annyit szabad sejdíteni, hogy az lelkes táncz vala ... A' Hősöknek elválhatatlan barátja volt és marad is a' komoly büszkeség, mellyet osztán a' nemzeti bélyeg szokott határozgatni: következésképen alacsony hiúság még tánczaikban sem lehetett, annyival inkább hogy a' méltóságos hang a' testeket méltóságos mozgásokra ingerné." „Nem kell-e elszomorodnunk, midőn látjuk, hogy némelly kötéltánczolók se országa se hazája láb-fintorgatásokkal gyalázzák a' magyar méltóságos tánczot. Midőn látjuk, hogy magunk közzül is alig van ezer közt egy, a' ki száz rugdalódzásokat, fertelmes testfintorgatásokat, keresztbe kocsira vágott szélességet, ne keverne az elfelejtett, 's csak hébe hóba pengő sarkantyú' nagyságos ütése közé." A Cseh-Szombati Dániel versében magasztalt nemzeti tánc elmarasztaló kritikájával találkozunk-e BALLA Károly idézett soraiban? Értekezésében nem utal Rákóczi táncára, nem is tehette volna, a cenzúra rögtön felfigyelt volna rá. 32 Igaza van CSÁSZÁR Elemérnek: ,,A Rákóczi-líra későbbi termékei, közvetve vagy közvetlenül, jóformán mind hozzákapcsolódnak Kölcseyéhez. CSÁSZÁR Elemér, 1935. 131-133. - L. még: MÉSZÖLY Gedeon, 1939. és ROHONYI Zoltán, 1975. 68-79. 33 STOIX Béla, 1963. 771.: Polgár János gyűjteménye 1830. 36-40. „Cseh Szombati Dániel halála előtt kevéssel irott versei." 1879.: Versgyűjtemény. XIX. sz. első fele. Benne Cseh-Szombati versei. 34 BALLA Károly, 1823. 94. — Figyelemre méltó a korabeli táncmesterekről való bírálata.