Ethnographia • 96. évfolyam (1985)
Ismertetések - Folklór és folklorisztika - Tarnói László: Sieben und siebzig sehr anmutige Neue Arien und Lieder (Lengyel János) 162—163
mesetípusát vizsgálva például megállapították, hogy a két nép meséi között bizonyos fáziseltolódás tapasztalható, emiatt a cseh mesehagyomány a reálisabb ábrázolás tartományát képviseli, a szlovák mesék pedig következetesebben őrizték meg a fantasztikus elemeket (vö. a magyarban: ,,a föld alá vitt királykiasszony[ok] megszabadítása"). A cseh és a szlovák népmesék kapcsolatának kimutatására legalkalmasabb anyagnak a szlovák és morva nyelvhatáron élő tündérmeséket tartja. A lengyel és az ukrán viszonylatban elsősorban a betyármondák összehasonlító vizsgálata történt meg, a tündérmesék interetnikus kapcsolatait egyelőre inkább csak feltételezték, mintsem „adatolták" volna. A szlovák tündérmese magyar kapcsolatai hasonlóképpen kidolgozatlanok, noha ezt ily határozott formában nem fogalmazza meg GRSPARÍKOVÁ. Konkrétan a Nemtudomka (AaTh 532) és a Napos ló (AaTh 328 A*-f 300A — a Magyar Népmesekatalógusban BERZE-NAGY nyomán MNK 319*: ,,Az égitestszabadító") mesére hivatkozik. Az utóbbival, mint a magyarok körében kedvelt mesével összefüggésben kijelenti: „joggal beszélhetünk közvetlen szlovák —magyar kapcsolatokról". Rámutat arra, hogy egyes tündérmesékben észlelhető magyar, ill. cseh hatás, holott a magyar és a cseh meseváltozatok között nincs semmilyen hangsúlyosabb kapcsolat sem (pl. AaTh (BN) 476*: a magyarban a bóka vízalatti otthonában komaasszonya (komája) vízbefúlt emberek lelkét szabadon engedi, (a csehben a béka víziember felesége) „a béka komaasszony". A kapcsolatkutatás sajátos módját jelenti az, amikor egy kétnyelvű mesemondó meséiben mutatják ki a magyar, ill. a szlovák mesekincs hatását, jelenlétét: a Rozprávky nanicky Zoky — Zsofka néni meséi című kötetünk jegyzetírója szlovák részről éppen GASPARÍKOVÁ, magyar részről KOVÁCS Ágnes volt, ez az együttműködés a népmesekutatás terén előbbre vitte a két nép viszonylatában az interetnikus kölcsönhatások feltárásának az ügyét. A tündérmesék továbbélésének egyik okát GASPARÍKOVÁ a szlovák nép olvasmányaiban is látja. Különösen nagy hatása volt DOBSINSKY meseköteteinek, de emlékezetfenntartó szerepe volt Bozena NEMCOVÁ, EBBEN cseh meséinek, ill. ARANY László magyar népmesegyűjteményének is. A két kötet 105 szlovák tündérmesét tartalmaz. A szerző közli az egyes tündérmesék forrásait, típusbeosztását. A köteteket tájszavakat magyarázó szótár és szerkesztői jegyzet zárja. Tarnói László: Sieben und siebzig sehr anmutige Neue Arien und Lieder oder Ganz neue 77 blätterigte Lust- und Liebesrose. (Eulenspiegel Verlag. Berlin, 1983. S. 222). Lengyel János Az erotikus német ponyvadalok gyűjteménye annak a kutató munkának eredménye, amelyet TARNÓI László a Német Demokratikus Köztársaság központi irodalomtudományi kutatóintézetében (Nationale Forschlungs- und Gedenkstätten der deutschen Literatur in Weimar) és az ugyanott levő központi könyvtárban végzett. A népköltészet és a műköltészet metszéspontján élt szinte a könyvnyomtatás kezdetétől fogva a legszélesebb rétegek olvasmányigényét kielégítő ponyvairodalom, melyet főképp a vásárokon terjesztettek. A dilettáns szerzők csinálmányai mellett klasszikus műveket is árultak ponyván, mint pl. FAZEKAS Mihály Ludas Matyijéét. A ponyvairodalomnak nem lebecsülhető művelődéstörténeti jelentősége van, pl. ebből ismerhette meg ARANY János a Toldi-mondát. A folklorizmus és a folklorizáció szempontjából is nagy jelentősége van a ponyvának. Köztudomású, hogyan terjedtek el PETŐFI versei a ponyván névtelenül, különféle változatokban. TARNÓI László gyűjteménye hetvenhat német erotikus, vulgáris verset, tréfás, frivol dalt tartalmaz, amelyeket 1800 körül röplapokon árusítottak a vásárokon. A leplezetlenül érzéki vágyakat leíró — tánc, ivás, lakomák alkalmával énekelt — dalokat a szászországi hatóságok erkölcstelennek és ízléstelennek tartották, s mint a gyűjtemény utószavából megtudjuk, terjesztésüket szigorúan tiltották, terjesztőiket megbüntették. TARNÓI László idézi egy korabeli névtelen levélíró cikkét, amelyben lelkesedik azért, hogy egy lipcsei dalárus asszony üzletét felszámolták, „az egész hernyófészket rendőrileg kisöpörték". Solbriginne hiába védekezett azzal, hogy a dalok nagy része híres szerzők (BÜRGER, VOSS, HOLTY stb.) műveinek átdolgozása. A dalok tartalmi és formai szempontból igen különbözőek, nem kevésbé esztétikai szempontból is. Megtaláljuk közöttük mind a felvilágosodás életvidám, érzéki.