Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 4. szám
FARKAS CSABA Legújabb nyári kisprózák A láthatatlan lombszöcske hangja Thakács nem pusztán emlékezik: arra emlékezik, hogy emlékezik. Nem arra emlékezik, milyen volt Á.-val a Balatonon - hanem arra, mikor erre emlékezett. Emlékezet, kétszeres áttételen át. És két üvegen át; az egyik üveg valódi, mostani, a másik maga is emlékezetbeli. Egykor, midőn ült a buszon, s emlékezett milyen is volt a Balatonon, miközben nézett, nézett ki a buszablakon. Most egy másik üvegfalon át nézi a tájat, a sugárúton jövő-menő autókat, a borongós eget, de nem ezt látja, nem az itteni-mostani ablaküvegen túlit: lelki szemei előtt az a buszablaküvegen túli táj tűnik föl. És az, mikor arra emlékezett, milyen volt az üvegfal nélküli lét. Néz Thakács ki az üvegfalon, a nyár-, a tölgy- és a kőrisfa, az egybeszürkült, borongós ég mintha áttetsző hártya lenne, és mögötte az az évekkel ezelőtti, másik augusztusi nap, mikor épp haladt át a busz a hídon, alkonyat volt - míg most reggel -, a folyó felett ott lebegett a teli Hold, az égboltozat enyhe kék, a túloldalon halványnarancs, rózsaszín. S e kettőzött üvegfelületek mögött az, amikor Á.-val ott sétáltak a mólón, közeledett augusztus 20., a közvilágítás-áztatta, fekete égen ott villódzott a Perseida-meteorraj. Itt is, ott is feltűnt rövidebb-hosszabb pillanatra egy-egy hullócsillag. - Azt nézd! - Ott, ott! - így (egymásnak) Á. és Thakács. Tudták, másnap haza kell menniük, vissza, le a mélységes mély Dél-Alföldre, s miközben nézték a csillagokat, az eget, hallgatták a magukban locsogó hullámokat, máris emlékeztek - holott még véget sem ért a szabadság. Máris idézték föl (két meteor közt): milyen jó volt megérkezni, cipelni a sok-sok cuccot az erdei gyalogúton, miközben ötven méterenként ott ül odafönn, láthatatlan, egy-egy csilp-csalp-füzike, és mondja, mondja egyhangúan: „csip-csup, csip-csup..."; idézték föl, hogy Á. pontyot fogott. (Déli szél fújt, messzemenő haltalanságra lehetett számítani, s míg Thakács ügyelt a horgászbotokra, az is volt - de aztán elbiciklizett ásványvízért, és tíz perc múlva, mikor visszaért, már ott pihegett a haltartóban a ponty.) S hogy milyen váratlanul tűnt föl a mókus az erdei gyalogúton, amit aztán csak Á. látott meg - mire Thakács odakapta fejét, a mókus már fölszaladt az óriás platán térképszerűen hámló kérgű törzsének velük ellentétes oldalán. Továbbá, hogy mennyire percnyi pontossággal szárnyal el az udvar fölött az esti fél nyolcas vörösgém - csodálatosan lehet látni tollazatának rőt-narancs színezetét, behúzott nyaka fekete csíkját a lemenő napsütésben hogy a tücskök esti üveghangja a ház előtti fűben, az „üüü, üüü, üüü", valamiképp