Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-11-19 / 47. szám
JgOSf spr . A HARMADIK ÉVTIZED KÜSZÖBÉN A Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok igen sokoldalúak és szerteágazóak. Egyik legfontosabb területét jelenti a műszaki-tudományos együttműködés, hiszen közismert az egyes országokban egyre gyorsuló technikai haladás, ami viszonylagos elmaradottságunk a fejlett országokétól, továbbá a Szovjetunió olyan óriási műszaki-technikai háttérrel és bázissal rendelkezik, amely hazánk számára rendkívül sok, számokban ki sem fejezhető előnyt jelent. A magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködés szervezetten 20 éve folyik, de elemei már régebbiek és a gyakorlatban a felszabadulás utáni időszaktól kezdve azonnal megtalálhatók a két ország kapcsolatában. Köztudomású, hogy a II. világháború pusztításait felszámoló újjáépítési program megvalósításában a Szovjetunió sokirányú segítséget nyújtott népgazdaságunknak, amely többek között műszaki-tudományos segítség is volt. A későbbi években a tervgazdálkodás kialakulása, a népgazdasági tervek megvalósítása során a tudományos és műszaki együttműködés kiszélesedett, sokrétűvé vált. Magában foglalta a dokumentációk cseréjét, a különböző szakértők tanulmányútjait, a szaktanácsadást és a magyar üzemek felépítésénél nyújtott effektív segítséget vevő szervek — vállalatoktól a Magyar Tudományos Akadémiáig — munkaprogramja kiterjed a népgazdaság legfontosabb területeire, azokra az ágazatokra, ahol a műszaki haladás a leggyorsabb és szocialista fejlődésünk szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bír. Vonatkozik ez elsősorban a gépiparra, ezen belül a híradástechnikára, a járműiparra, a kohászatra, a vegyipar legkülönfélébb ágazataira (műtrágya, műszál előállítására), de kiterjed a könnyű- és élelmiszeripar, az építőipar és a mezőgazdaság legkülönfélébb területeire, így a magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködés közvetve, és közvetlenül serkentőleg hat, mind népgazdaságunk szocialista fejlődésére, mind a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. Mindezért sok százmillió forintra tehető a megtakarítások összege, amelyeket annak révén értünk el, hogy széles körű műszaki-tudományos együttműködést alakítunk ki a Szovjetunióval. Az együttműködést jellemzően példázza a „DRUZSBA” rádiórelérendszer létrehozása. A DRUZSBA átviteltechnikai rendszert szovjet és magyar kutató intézetek közösen fejlesztették ki. A berendezések mintegy 12 500 km hosszúságú rádiórelé vonalak építését teszik lehetővé. Mintegy 12 000 egyidejű telefonbeszélgetést, vagy 6 rádióműsor továbbítását képes biztosítani. A DRUZSBA alkalmas fekete-fehér és színes tv-műsorok, rádióadások, képtávíró jelek, adatok és természetesen nagy számú telefonbeszélgetés továbbítására, illetve lebonyolítására. A DRUZSBA az eddigi rendszereknél lényegesen nagyobb teljesítményű, és lehetővé teszi, hogy teljesen automatizált körülmények között egy kiváló minőségű átviteltechnikai rendszer jöjjön létre a Szovjetunió távoli, északi vidékein és az egyes országok között. (A DRUZSBA berendezéseit már gyártjáka magyar vállalatok. Létrehozása egyrészt a széles körű és szoros műszaki-tudományos együttműködés gyümölcse, másrészt a különböző üzemek részére azonnal termelési programot és exportlehetőséget is jelent.) Vegyiparunk fellendülése A másik említésre méltó terület a vegyipar. Közismert, hogy ez iparágban viharosan gyors műszaki fejlődés folyamata zajlik, amellyel olyan kis ország, mint hazánk, lépést tartani egyedül nem (Folytatás a 2. oldalon) . Hatezer dokumentáció cseréje Az elmúlt 20 esztendő alatt például hazánk 3500 különféle dokumentációt kapott a Szovjetuniótól és mintegy 2500 dokumentációt adott át. Ezen túlmenően sok ezer szakember számára nyílt lehetőség, hogy egyrészt a Szovjetunióban tanulmányozhassa a szakmája legfejlettebb technikáját, vagy hazánkban vehesse át a szovjet szakemberek tapasztalatait. A műszaki-tudományos kapcsolatok fejlődését kifejező számok között említhető meg az is, hogy ma már a közvetlen együttműködésben mintegy 300 szovjet és magyar intézet, illetve vállalat vesz részt. Meghatározott munkatervek, programok szerint cserélik ki szakterületük legfontosabb tapasztalatait, átadják egymásnak elért eredményeiket és munkálkodnak közös műszaki feladatok megoldásán. E közvetlen együttműködésben részt XII. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1969. NOVEMBER 19. ÁRA 2 FORINT Állóeszközök az újraértékelés után (3. oldal) m Az egyensúly ötéves terve (4. oldal) m Foglalkoztatás és életszínvonal (5. oldal) út a fizetésképtelenségig (6. oldal) Külkereskedelmünk és a DM felértékelése (7. oldal) m Szilárduló árak a nyersanyagpiacokon (13. oldal) A legfontosabb: a lakosság jó ellátása Szurdi István miniszter a kereskedelem feladatairól Az ország üzlethálózatának jelentős része, a kereskedelmi vállalatok nagy többsége közvetlenül a helyi tanácsok irányításával működik. Éppen ezért volt nagyon figyelemreméltó és a lakosság áruellátása szempontjából fontos az a minapi tanácskozás, amelyen Szurdi István belkereskedelmi miniszter tájékoztatta az illetékes megyei tanácselnök-helyetteseket, kereskedelmi osztályvezetőket, valamint a nagyobb kereskedelmi vállalatok vezetőit az idei év valószínű eredményeiről, problémáiról, továbbá a jövő évi kereskedelempolitikai célkitűzésekről. Mint Szurdi István bejelentette, a kiskereskedelmi forgalom ez idén — a tervnek megfelelően — mintegy 10 százalékkal növekszik. Ez a fejlődés jelentős és a vásárlóerő gyors növekedését, az életszínvonal számottevő emelkedését jelzi. Hasonló ütemű növekedés az elmúlt 10 évben csupán 1967-ben volt. Ez a volumennövekedés arra figyelmeztet, hogy az ilyen ütemben tartósan növekvő vásárlóerő kielégítéséhez szükséges árualapok előteremtése gazdaságpolitikánk egyik központi kérdésévé válik. Növekvő forgalom Mi tette lehetővé a forgalom növekedését? A lakosság pénzbevételének mintegy 9,5 százalékos emelkedése. (Ezen belül a nyereségrészesedés kifizetett összege 50 százalékkal nagyobb az előző évinél.) A közületek keresletének jelentős fejlődése. (Ide számíthatjuk természetesen a termelőszövetkezetek beszerzéseit is.) Annak ellenére, hogy a kereskedelem általában lekötötte árualapokkal a növekvő vásárlóerőt, bizonyos vonatkozásokban adódtak ellátási problémák. Több termékcsoportban a termelési adottságok és az import korlátai miatt jelentkeztek — a meglevőkön kívül — újabb ellátási nehézségek is, például az első félévben zöldség- gyümölcsfélékből, külföldi brikettből, szénből. A tavalyi kiemelkedően jó kínálatot iparcikkekből a kereslet rendkívül gyors fejlődésével párhuzamosan nem sikerült fenntartani. Jelentősek voltak a választéki és mennyiségi hiányok főleg ruházati cikkekből és egyes tartós fogyasztási javakból az év első felében. Általában elmondhatjuk, hogy az 1969. évi áruellátási helyzet különböző tényezők együttes hatására alakult ki, így közrejátszott, hogy a fogyasztási cikk ipar fejlődése elmarad a kereslet növekedésétől. Ennek jellemzésére megemlíthető, hogy a könnyűipar nettó termelése ez év első három negyedévében 6 százalékkal alacsonyabb volt a múlt évinél. A fontosabb könnyűipari termékek közül például a gyapjúszövet, a kötöttáruk, a (Folytatás a 6. oldalon) .