Figyelő, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-05 / 1. szám
2 Idegenforgalmunk furcsa esztendeje (Folytatás az 1. oldalról) nem azokat, amelyek különféle megnyilatkozásokban és a nyers statisztikában a turistaforgalomról napvilágot látnak. Van egy legendás szám: 10 millió. Körülbelül ennyi külföldi fordul meg évente hazánkban. (Egészen pontosan 1975-ben 9 403 900, 1976-ban ennél valamivel több.) Ezen a „fordul meg”-en fordul meg a dolog. Már a natúr statisztika második számsora pontosítja az adatot: a 9 és félmillióból csak mintegy 5 millió a turista. De „turista” a nemzetközi statisztikai meghatározás szerint bárki lehet, aki legalább 24 órát tartózkodott az országban. Márpedig azt az utast, aki mondjuk Franciaországból Bulgáriába haladva egy éjszakára megszáll egy magyar kempingben és reggel, anélkül, hogy akár egyetlen programon részt vett volna, továbbindul, csak némi nagyvonalúsággal lehet magyarországi turistának tekinteni. 10 vagy csak 1 millió különbözőképpen lehet számítani, részben becsülni az igazi turistákat, a hazánkba látogató külföldieket (nem zárva ki e körből természetesen a tranzitutasokat sem, hiszen ők is turisták). Az imént felsorolt utazási irodák adatai alapján a szervezett turisták száma mintegy háromnegyedmillióra rúg. Ehhez jönnek még a Budapest Tourist szobabérlő ügyfelei, valamint a balatoni, s egyéb magánszobákban lakók (amennyiben utazási irodánál bérelték), összesen mintegy 350 ezren, végül a szállodák közvetlen vendégei. Mindezek alapján, talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a hazánkba érkezett külföldi turisták száma 1,1—1,2 millió között mozog. (Ebben már az irodák kikapcsolásával közvetlenül a lakásadótól szobát bérlők száma is benne van.) Az idegenforgalmi irodák szervezésében érkező külföldi turisták átlagban 7 napot tartózkodnak nálunk, a szocialista országokból jöttek 50 százaléka 4—14 napot, a nem szocialista országból érkezett utasok fele azonban csak 1—3 napot. A határstatisztika, az eltöltött vendégéjszakák száma, valamint a mérlegadatok összevetéséből sokféle következtetést lehet levonni. Egyet azonban mindenképpen. Nevezetesen azt, hogy Magyarország nem a „nyaraló idegenforgalom” országa, hanem sokkal inkább a rövid kirándulásoké, illetve a tranzitturizmusé. Minden erőfeszítésünk mellett is számolnunk kell azzal, hogy az ország területi kiterjedése, földrajzi és klimatikus adottsága, mint objektív tényezők, szállodai és vendéglátóipari potenciálja mint szubjektívvagy félig szubjektív, félig objektív) tényezők nem indokolják, hogy nagyobb mértékben számoljanak külföldiek hosszú időtartamú magyarországi tartózkodásával. Leegyszerűsítve a kérdést: aki Jugoszláviába, Spanyolországba, Olaszországba vagy Görögországba utazik, eleve azzal az elhatározással teszi, hogy ott nyaralni fog, legkevesebb egy hétig, de néha tovább. Magyarországon az egyetlen nyaralási célpont a Balaton, ennek vendégfogadó és szórakoztató képessége pedig — most már a földrajzi, klimatikus adottságokat figyelmen kívül hagyva — nem mérhető az előbbiekhez. A másik nagy attrakció (sorrendben az első) a főváros, a legtöbbet nyújtja a külföldinek, hatása alól rendszerint nem is tudja kivonni magát, de nyaralás szempontjából nem jön számításba. A tényekkel való szigorú szembenézés nem jelenti azt, hogy nyaraló turizmus fejlesztését el szabad hanyagolni, azzal egyáltalán nem kell számolni. És most nemcsak a rendkívül elhanyagolt, „lerobbant” Balatonra gondolunk. Van egy olyan válfaja az idegenforgalomnak, amely a legtartósabb és legállandóbb turistákat ígér, s amelyre éppen Magyarországon páratlan adottságok vannak: ez a gyógyüdülés. Sajnos, azonban az úgynevezett „szubjektív” vagy félszubjektív feltételek — elsősorban a gyógyszállókra gondolunk — hiányoznak. A kezdeti lépések megtörténtek, bár a hévízi Thermal Szálló felemás megoldása — gyógyszálló, fürdő és orvosi rendelő nélkül — nem éppen példamutató. Csalódást okozott Ebben a megvilágításban az 1976-os esztendő, az idegenforgalom „furcsa esztendeje” talán már nem is tűnik túlságosan nagy meglepetésnek. A meglepetést utazási irodáinknak inkább csak az okozta, hogy éveken keresztül hozzászoktak a folyamatosan emelkedő utasszámhoz. Bár a beutazók száma most sem csökkent, sőt, némileg emelkedett, de az úgynevezett kereskedelmi szálláshelyek kihasználásával baj volt. Kevésbé diplomatikusan ez úgy hangzik, hogy a nyári hónapokban egyes balatoni szállodák még a hazai vendéget is szívesen fogadták. Ez pedig nálunk nagy szó! Hat utazási iroda felelős vezetőit kérdeztük meg, miben látják az átmeneti visszaesés okát. Véleményüket nagyjából a következőképpen lehet összefoglalni. • A nyugati országokban megnyilvánuló gazdasági válságtünetek, különösen az infláció általános visszaesést okozott az idegenforgalomban. Úgyszólván egész Európa megérezte ezt a jelenséget. Különösen megsínylette Jugoszlávia és Ausztria. Idegenforgalmi konjunktúra jelentkezett viszont Görögországban, ahová a politikai helyzet változása, és a szerencsés árpolitika nagyszámú turistát vonzott és Angliában, ahová — a font rossz árfolyama miatt — főleg vásárolni járnak külföldről. • 1976-ban elég jelentősen emelkedtek a magyar szállodaárak. Egyéb áremelkedések (hús), valamint a valutaátváltási árfolyamok változásai (a forint felértékelése) együttesen mintegy 22—25 százalékkal tették drágábbá a külföldiek számára Magyarországot. • Az áremelkedésekkel egyidejűleg a szolgáltatások színvonala nem emelkedett, még csak nem is stagnált, hanem romlott. A szállodák egy részének állagleromlása, a személyzet egy részének szakszerűtlensége és udvariatlansága, a vendéglátóiparban tapasztalható manipulációk, visszaélések, a helyiségek, járművek tisztasági és higiénés fogyatékosságai ebben a helyzetben különösen szembeötlőek voltak. „Árérzékenységről” beszélnek az utazási irodákban, ami azt jelenti, hogy a magyarországi árak elérték azt a színvonalat, amely már igényesebbé teszi a külföldit. Ehelyett azonban szinte igényeinek leszállítását várják el tőle. „Ha így megy tovább — mondta az egyik utazási iroda vezetője — Magyarországot a becsukhatatlan szállodaajtók, a letörött vízcsapok, a törölköző nélküli mosdók, a hidegen tálalt ételek, a baksist követelő pincérek és zenészek országaként fogják emlegetni a turisták. Ezt most elsősorban nem morális és politikai szempontból vetem fel, hanem az ügy gazdasági vetületében, az egyidejű áremelkedések tükrében.” Kétségtelen, hogy az érdekeltek jó helyen keresik a csalódás okait. Különösen az árak emelkedése és a szolgáltatások színvonalának csökkenése, ez a groteszk arány okozott bajokat. (Az IBUSZ-nál mondták: egyetlen évben sem kaptak ilyen tömegű panaszos levelet a vendégektől.) Nem túlságosan vigasztalódhatnak más országok — Jugoszlávia, Ausztria — forgalmának visszaesésével sem. Ezeknek az országoknak ugyanis húszszor, harmincszor, vagy ötvenszer annyi férőhelyet kell értékesíteniük, mint a magyar irodáknak. 500 szállodát kétségtelenül nehezebb megtölteni, mint negyvenet. Olyan országban, amely krónikus szállodahiányban szenved, a vendéghiány nehezen indokolható. Barátságos mérkőzés ? Talán a furcsa év kellemetlen jelenségei a velejáró ingerlékenység és kapkodás okozták, hogy az utazási irodák között a verseny a szokottnál élesebben, néha egészségtelen formában jelentkezett. Előre kell azonban bocsátani, hogy a verseny mindig szükségképpen magával hoz némi türelmetlenséget, párhuzamosságot, néha unfair eszközök alkalmazását is. Egészében ugyanis az utazási monopólium megszüntetése a magyar idegenforgalomnak csak javára vált — ebben a véleményben szinte kivétel nélkül osztoznak a magyar utazási irodák, a kisebbek és a nagyobbak, régiek és újak — helyesebben a régi és az újak. Miként a labdarúgásban a harc hevében szinte elkerülhetetlen az olykori szabálytalankodás (sőt, a túlságosan sima meccs már gyanús), akként az üzleti versengésben — mégha szocialista keretekben folyik is — előfordulhat ilyesmi. A túlságosan békés „meccs” itt is unalmat, érdektelenséget és hatástalanságot takarna. A bevezetőben találomra idéztünk néhányat az irodák kiutazási programajánlatából. Nem véletlenül, mert a többcsatornás idegenforgalom előnyei a kiutazások szervezésében különösképpen egyértelműek. Több utast tudnak szervezni, kedvezőbb ajánlatokra törekednek, ami a lakosságnak éppúgy javára válik, mint a programok nagyobb tarkasága és változatossága. Úgy fest, elég nagy a piac az országban ahhoz, hogy minden utazási iroda találjon masának „falatot”. A fejlődés nemcsak az azonos programok különböző kondíciókkal való értékesítésében jelentkezik, hanem a specializálódásban is, amire egy-két utazási iroda esetén nem volna lehetőség. Az IBUSZ gazdag fegyvertárát most nem említve, soroljuk csak, ki mivel gazdagította, színesítette a magyar idegenforgalmat. Ilyenek a Cooptourist bungaló ház rendszere, a Balatonon, szakprogramjai, a falusi lakosság figyelmének a felkeltése. A Volántourist az autóbuszparkot mozgósította az idegenforgalom szolgálatába, de voltak más sikeres akciói is, például évente 3000 lengyel bányász üdültetése Hajdúszoboszlón. A MALÉV a hazai repülőgéppark kapacitásának kihasználásában szerzett érdemeket, ezt tetézte olyan népszerű programokkal, mint az egyiptomi téli túrák a a magyar lakosság számára. A Express valutamentes csereutak keretében tízezrével viszi olcsó utakra a szocialista országokba a fiatalokat, ifjúsági táborokat épített, a kollégiumhálózatot bekapcsolta a turisztikába. A Budapest Tourist a városnéző körutak és a fizetővendég-szolgálat specialistája. A specializálódás bizonyos utasrétegekre, vagy különleges szolgáltatásokra nem jelentette a kisebb irodák tevékenységi körének korlátozását. Mindegyikük teljes jogú „nagykorú” utazási iroda, alig nőm,hány olyan szolgáltatása van, amire jogosítványuk nem terjed ki. (Ilyenek például a forint hitellevelek és a forintcsekkek kiadása, vagy az egyéni útlevelek kiállítása, amire csak az IBUSZ kapott felhatalmazást.) Lehet választani Az összeütközések — amire az imént célzoztunk — inkább csak a külföldi piacon fordulnak elő, amikor kényelmességből, vagy rosszul értelmezett élelmességből egyik-másik magyar utazási iroda árban vagy szolgáltatásban aláajánl magyar cégtársának, ahelyett, hogy új ügyfeleket keresne magának. Ez ellen is van orvosság. A Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) nevű társadalmi szervezet, kamaraszerűen tömöríti magába a hat budapesti irodát, valamint a Danubius Szállodaipari Vállalatot, a Siótourt és a veszprémieket. A MUISZ 1976 júniusában határozatot hozott a „vitás kérdések békés megoldására”. Az irodák megállapodtak abban, hogy kicserélik partnerlistáikat, nem kezdeményeznek kapcsolatot a másik iroda külföldi ügyfelével, kicserélik információikat, ily módon megelőzik, hogy inkorrekt, nem hitelképes külföldi céggel szerződjenek, nem kínálnak alá egymásnak sem az árban, sem a jutalékban. A vitás kérdéseket a MUISZ elé tárhatják, annak kereskedelmi bizottsága, szükség esetén pedig a taggyűlése dönt. A magyar idegenforgalom szervezete a szocialista országok között sok tekintetben sajátos. Az idegenforgalom a belkereskedelmi miniszter irányítása alatt áll, de nem mindegyik utazási iroda tartozik ehhez a tárcához. A MALÉV Air Tours, a Volántourist például a KPM- hez tartozik, az Express a KISZ irányítása alatt működik. Az ő esetükben a belkereskedelmi tárca szakfelügyeletet gyakorol. Ugyanez a főosztály a gazdája a szállodaiparnak és a vendéglátó vállalatoknak is, konkrétan a BKM Vendéglátó és Idegenforgalmi Főosztálya. A jövőben nagyobb szerephez jut az idegenforgalom irányításában az Országos Idegenforgalmi Tanács, amely korábban a belkereskedelmi miniszterhez tartozott, az új jogszabály pedig a Minisztertanács alá rendelte. Feladata a fejlesztési koncepciók kidolgozása, a több népgazdasági ágazatot érintő kérdések egyeztetése, nemzetközi egyezmények kötése, általában külföldi propaganda stb. Ebben az intézkedésben az a tény fogalmazódik meg, hogy az idegenforgalom nem egy tárca ügye, hanem komplex tevékenység, amelyben utazási irodái, szállodák, éttermek éppúgy közreműködnek, mint az útépítők, a határőrség, a vámhatóság, a posta, a vasút vagy a helyi tanácsok. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: az érdekek egyeztetésének, a feladatok szintetizálásának hiánya ez a magyar idegenforgalom egyik gyengesége. Nemzetközi fizetési mérlegünkben az áruexport mellett ma még nem túlságosan jelentős tétel az idegenforgalmi bevétel, mintegy 5 százalékot képvisel. Az arány csekély, de az összeg nem elhanyagolható, különösen ha a ráfordítások tükrében vizsgáljuk. Ennek az „árunak” a kitermeléséhez ugyanis aránylag nagyon kevés importra — s ami különösen fontos, konvertibilis importra van szükség —, s az úgynevezett „bekerülési” forintköltség is sokkal előnyösebb, mint az áruexporté. (Az IBUSZ számításai szerint 1 dollár kitermelése kevesebb, mint 25 forintba került.) A gazdasági szabályozók az idegenforgalmat is helyes mederbe terelhetik, ha okosan alkalmazzák, szükség szerint alakítják őket. 1977-ben olyan devizadotációs szabályozást léptetnek életbe, ami erősebben ösztönzi az utazási irodákat a konvertibilis deviza kitermelésére, ugyanakkor kedvezőbb normatívákat határoztak meg számukra a saját valutakeretben szervezhető külföldi programokhoz. Vagyis több honfitársunk utazhat idegenbe. Olyan országokba is, ahová azelőtt nem juthattak el. Ez pedig nemcsak szociálpolitikai megfontolás (szűk hazai üdülési bázis), de közgazdasági érdek is, mert a hazai fizetőképes kereslet rendkívüli módon megnőtt a külföldre utazások iránt, s nem indokolatlan e vásárlóerő lekötése. Már december elején hosszú sorok álltak az utazási irodák fiókjai előtt: ezrek siettek jelentkezni az 1977-es utazásokra. Akkoriban jelentek meg ugyanis az utazási irodák programfüzetei. Csaknem mindegyik cég önálló prospektust adott ki. Lehet választani nemcsak utat, de utazási irodát is. Novobáczky Sándor GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: dr. Garam József FŐSZERKESZTŐ HELYETTES: dr. Follinus János és dr. Varga György SZERKESZTŐSÉG 1355 Budapest V., Alkotmány u. 10. Telefon: 312-553, 311-564, 311-302 Telex: 22-6613 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat 1939 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 313-100, 02-220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Hirdetések felvétele: a Hírlapkiadó Vállalat reklámszolgálatánál. Telefon: 142-454 Előfizetési díj egy évre 96 forint Belföldön terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzemében és a Posta Központi Hírlapi tortájánál Budapest v., József nádor tér I.) Külföldre a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat terjeszti. (1389 Budapest, 1497t—4914 Készült a Szikra Lapnyomdában. Felelős vezető: Roder Imre igazgató HU ISSN 0015-086 X INDEX: 25238 FIGYELŐ, 1977. JANUÁR 5.