Figyelő, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-05 / 1. szám

2 Idegenforgalmunk furcsa esztendeje (Folytatás az 1. oldalról) nem azokat, amelyek különféle megnyi­latkozásokban és a nyers statisztikában a turistaforgalomról napvilágot látnak. Van egy legendás szám: 10 millió. Körül­belül ennyi külföldi fordul meg évente ha­zánkban. (Egészen pontosan 1975-ben 9 403 900, 1976-ban ennél valamivel több.) Ezen a „fordul meg”-en fordul meg a dolog. Már a natúr statisztika második számsora pontosítja az adatot: a 9 és fél­millióból csak mintegy 5 millió a turista. De „turista” a nemzetközi statisztikai meghatározás szerint bárki lehet, aki legalább 24 órát tartózkodott az ország­ban. Márpedig azt az utast, aki mond­juk Franciaországból Bulgáriába haladva egy éjszakára megszáll egy magyar kem­pingben és reggel, anélkül, hogy akár egyetlen programon részt vett volna, to­vábbindul, csak némi nagyvonalúsággal lehet magyarországi turistának tekinteni. 10 vagy csak 1 millió különbözőképpen lehet számítani, részben becsülni az igazi turistákat, a ha­zánkba látogató külföldieket (nem zárva ki e körből természetesen a tranzitutaso­kat sem, hiszen ők is turisták). Az imént felsorolt utazási irodák adatai alapján a szervezett turisták száma mintegy három­negyedmillióra rúg. Ehhez jönnek még a Budapest Tourist szobabérlő ügyfelei, va­lamint a balatoni, s egyéb magánszobák­­ban lakók (amennyiben utazási irodánál bérelték), összesen mintegy 350 ezren, végül a szállodák közvetlen vendégei. Mindezek alapján, talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a hazánkba érkezett külföldi turis­ták száma 1,1—1,2 millió között mozog. (Ebben már az irodák kikapcsolásával közvetlenül a lakásadótól szobát bérlők száma is benne van.) Az idegenforgalmi irodák szervezésé­ben érkező külföldi turisták átlagban 7 napot tartózkodnak nálunk, a szocialista országokból jöttek 50 százaléka 4—14 na­pot, a nem szocialista országból érkezett utasok fele azonban csak 1—3 napot. A határstatisztika, az eltöltött vendég­­éjszakák száma, valamint a mérlegada­tok összevetéséből sokféle következtetést lehet levonni. Egyet azonban mindenkép­pen. Nevezetesen azt, hogy Magyarország nem a „nyaraló idegenforgalom” országa, hanem sokkal inkább a rövid kirándulá­soké, illetve a tranzitturizmusé. Minden erőfeszítésünk mellett is számolnunk kell azzal, hogy az ország területi kiterjedése, földrajzi és klimatikus adottsága, mint objektív tényezők, szállodai és vendéglá­tóipari potenciálja mint szubjektív­­vagy félig szubjektív, félig objektív) tényezők nem indokolják, hogy nagyobb mérték­ben számoljanak külföldiek hosszú idő­tartamú magyarországi tartózkodásával. Leegyszerűsítve a kérdést: aki Jugo­szláviába, Spanyolországba, Olaszország­ba vagy Görögországba utazik, eleve az­zal az elhatározással teszi, hogy ott nya­ralni fog, legkevesebb egy hétig, de néha tovább. Magyarországon az egyetlen nya­ralási célpont a Balaton, ennek vendég­­fogadó és szórakoztató képessége pedig — most már a földrajzi, klimatikus adott­ságokat figyelmen kívül hagyva — nem mérhető az előbbiekhez. A másik nagy attrakció (sorrendben az első) a főváros, a legtöbbet nyújtja a külföldinek, hatása alól rendszerint nem is tudja kivonni ma­gát, de nyaralás szempontjából nem jön számításba. A tényekkel való szigorú szembenézés nem jelenti azt, hogy nyaraló turizmus fejlesztését el szabad hanyagolni, azzal egyáltalán nem kell számolni. És most nemcsak a rendkívül elhanyagolt, „lerob­bant” Balatonra gondolunk. Van egy olyan válfaja az idegenforgalomnak, amely a legtartósabb és legállandóbb tu­ristákat ígér, s amelyre éppen Magyaror­szágon páratlan adottságok vannak: ez a gyógyüdülés. Sajnos, azonban az úgy­nevezett „szubjektív” vagy félszubjektív feltételek — elsősorban a gyógyszállók­ra gondolunk — hiányoznak. A kezdeti lépések megtörténtek, bár a hévízi Ther­mal Szálló felemás megoldása — gyógy­szálló, fürdő és orvosi rendelő nélkül — nem éppen példamutató. Csalódást okozott Ebben a megvilágításban az 1976-os esztendő, az idegenforgalom „furcsa esz­tendeje” talán már nem is tűnik túlságo­san nagy meglepetésnek. A meglepetést utazási irodáinknak inkább csak az okozta, hogy éveken keresztül hozzászok­tak a folyamatosan emelkedő utasszám­hoz. Bár a beutazók száma most sem csökkent, sőt, némileg emelkedett, de az úgynevezett kereskedelmi szálláshelyek kihasználásával baj volt. Kevésbé diplo­matikusan ez úgy hangzik, hogy a nyári hónapokban egyes balatoni szállodák még a hazai vendéget is szívesen fogadták. Ez pedig nálunk nagy szó! Hat utazási iroda felelős vezetőit kér­deztük meg, miben látják az átmeneti visszaesés okát. Véleményüket nagyjából a következőképpen lehet összefoglalni. • A nyugati országokban megnyilvá­nuló gazdasági válságtünetek, különösen az infláció általános visszaesést okozott az idegenforgalomban. Úgyszólván egész Európa megérezte ezt a jelenséget. Külö­nösen megsínylette Jugoszlávia és Auszt­ria. Idegenforgalmi konjunktúra jelentke­zett viszont Görögországban, ahová a po­litikai helyzet változása, és a szerencsés árpolitika nagyszámú turistát vonzott és Angliában, ahová — a font rossz árfolya­ma miatt — főleg vásárolni járnak kül­földről. • 1976-ban elég jelentősen emelkedtek a magyar szállodaárak. Egyéb áremelke­dések (hús), valamint a valutaátváltási árfolyamok változásai (a forint felértéke­lése) együttesen mintegy 22—25 százalék­kal tették drágábbá a külföldiek számá­ra Magyarországot. • Az áremelkedésekkel egyidejűleg a szolgáltatások színvonala nem emel­kedett, még csak nem is stagnált, hanem romlott. A szállodák egy részének állagle­romlása, a személyzet egy részének szak­szerűtlensége és udvariatlansága, a ven­déglátóiparban tapasztalható manipulá­ciók, visszaélések, a helyiségek, jármű­vek tisztasági és higiénés fogyatékossá­gai ebben a helyzetben különösen szem­­beötlőek voltak. „Árérzékenységről” be­szélnek az utazási irodákban, ami azt je­lenti, hogy a magyarországi árak elérték azt a színvonalat, amely már igényesebbé teszi a külföldit. Ehelyett azonban szinte igényeinek leszállítását várják el tőle. „Ha így megy tovább — mondta az egyik uta­zási iroda vezetője — Magyarországot a becsukhatatlan szállodaajtók, a letörött vízcsapok, a törölköző nélküli mosdók, a hidegen tálalt ételek, a baksist követelő pincérek és zenészek országaként fogják emlegetni a turisták. Ezt most elsősorban nem morális és politikai szempontból vetem fel, hanem az ügy gazdasági vetü­­letében, az egyidejű áremelkedések tük­rében.” Kétségtelen, hogy az érdekeltek jó he­lyen keresik a csalódás okait. Különösen az árak emelkedése és a szolgáltatások színvonalának csökkenése, ez a groteszk arány okozott bajokat. (Az IBUSZ-nál mondták: egyetlen évben sem kaptak ilyen tömegű panaszos levelet a vendé­gektől.) Nem túlságosan vigasztalódhat­nak más országok — Jugoszlávia, Auszt­ria — forgalmának visszaesésével sem. Ezeknek az országoknak ugyanis húsz­szor, harmincszor, vagy ötvenszer annyi férőhelyet kell értékesíteniük, mint a magyar irodáknak. 500 szállodát kétségte­lenül nehezebb megtölteni, mint negy­venet. Olyan országban, amely krónikus szállodahiányban szenved, a vendéghiány nehezen indokolható. Barátságos mérkőzés ? Talán a furcsa év kellemetlen jelensé­gei a velejáró ingerlékenység és kapko­dás okozták, hogy az utazási irodák kö­zött a verseny a szokottnál élesebben, néha egészségtelen formában jelentkezett. Előre kell azonban bocsátani, hogy a ver­seny mindig szükségképpen magával hoz némi türelmetlenséget, párhuzamosságot, néha unfair eszközök alkalmazását is. Egészében ugyanis az utazási monopó­lium megszüntetése a magyar idegenfor­galomnak csak javára vált — ebben a vé­leményben szinte kivétel nélkül osztoz­nak a magyar utazási irodák, a kisebbek és a nagyobbak, régiek és újak — helye­sebben a régi és az újak. Miként a labda­rúgásban a harc hevében szinte elkerül­hetetlen az olykori szabálytalankodás (sőt, a túlságosan sima meccs már gya­nús), akként az üzleti versengésben — mégha szocialista keretekben folyik is — előfordulhat ilyesmi. A túlságosan békés „meccs” itt is unalmat, érdektelenséget és hatástalanságot takarna. A bevezetőben találomra idéztünk né­hányat az irodák kiutazási program­­ajánlatából. Nem véletlenül, mert a több­csatornás idegenforgalom előnyei a ki­utazások szervezésében különösképpen egyértelműek. Több utast tudnak szer­vezni, kedvezőbb ajánlatokra törekednek, ami a lakosságnak éppúgy javára válik, mint a programok nagyobb tarkasága és változatossága. Úgy fest, elég nagy a piac az országban ahhoz, hogy minden utazási iroda találjon masának „falatot”. A fej­lődés nemcsak az azonos programok kü­lönböző kondíciókkal való értékesítésé­ben jelentkezik, hanem a specializáló­dásban is, amire egy-két utazási iroda esetén nem volna lehetőség. Az IBUSZ gazdag fegyvertárát most nem említve, soroljuk csak, ki mivel gaz­dagította, színesítette a magyar idegen­­forgalmat. Ilyenek a Cooptourist bunga­ló ház rendszere, a Balatonon, szakprog­ramjai, a falusi lakosság figyelmének a felkeltése. A Volántourist az autóbusz­parkot mozgósította az idegenforgalom szolgálatába, de voltak más sikeres ak­ciói is, például évente 3000 lengyel bá­nyász üdültetése Hajdúszoboszlón. A MALÉV a hazai repülőgéppark kapacitá­sának kihasználásában szerzett érdeme­ket, ezt tetézte olyan népszerű progra­mokkal, mint az egyiptomi téli túrák a a magyar lakosság számára. A Express va­lutamentes csereutak keretében tízezrével viszi olcsó utakra a szocialista országok­ba a fiatalokat, ifjúsági táborokat épített, a kollégiumhálózatot bekapcsolta a tu­risztikába. A Budapest Tourist a városné­ző körutak és a fizetővendég-szolgálat specialistája. A specializálódás bizonyos utasrétegek­re, vagy különleges szolgáltatásokra nem jelentette a kisebb irodák tevékenységi körének korlátozását. Mindegyikük teljes jogú „nagykorú” utazási iroda, alig nőm,­hány olyan szolgáltatása van, amire jogo­sítványuk nem terjed ki. (Ilyenek például a forint hitellevelek és a forintcsekkek kiadása, vagy az egyéni útlevelek kiállí­tása, amire csak az IBUSZ kapott felha­talmazást.) Lehet választani Az összeütközések — amire az imént célzoztunk — inkább csak a külföldi pia­con fordulnak elő, amikor kényelmesség­ből, vagy rosszul értelmezett élelmesség­ből egyik-másik magyar utazási iroda ár­ban vagy szolgáltatásban aláajánl magyar cégtársának, ahelyett, hogy új ügyfeleket keresne magának. Ez ellen is van or­vos­­ság. A Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) nevű társadalmi szervezet, ka­­maraszerűen tömöríti magába a hat bu­dapesti irodát, valamint a Danubius Szál­lodaipari Vállalatot, a Siótourt és a veszprémieket. A MUISZ 1976 júniusá­ban határozatot hozott a „vitás kérdések békés megoldására”. Az irodák megálla­podtak abban, hogy kicserélik partner­­listáikat, nem kezdeményeznek kapcsola­tot a másik iroda külföldi ügyfelével, ki­cserélik információikat, ily módon meg­előzik, hogy inkorrekt, nem hitelképes külföldi céggel szerződjenek, nem kínál­nak alá egymásnak sem az árban, sem a jutalékban. A vitás kérdéseket a MUISZ elé tárhatják, annak kereskedelmi bizott­sága, szükség esetén pedig a taggyűlése dönt. A magyar idegenforgalom szervezete a szocialista országok között sok tekintet­ben sajátos. Az idegenforgalom a belke­reskedelmi miniszter irányítása alatt áll, de nem mindegyik utazási iroda tarto­zik ehhez a tárcához. A MALÉV Air Tours, a Volántourist például a KPM- hez tartozik, az Express a KISZ irányí­tása alatt működik. Az ő esetükben a bel­kereskedelmi tárca szakfelügyeletet gya­korol. Ugyanez a főosztály­ a gazdája a szállodaiparnak és a vendéglátó vállala­toknak is, konkrétan a BKM Vendéglátó és Idegenforgalmi Főosztálya. A jövőben nagyobb szerephez jut az idegenforgalom irányításában az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács, amely ko­rábban a belkereskedelmi miniszterhez tartozott, az új jogszabály pedig a Mi­nisztertanács alá rendelte. Feladata a fej­lesztési koncepciók kidolgozása, a több népgazdasági ágazatot érintő kérdések egyeztetése, nemzetközi egyezmények kö­tése, általában külföldi propaganda stb. Ebben az intézkedésben az a tény fo­galmazódik meg, hogy az idegenforgalom nem egy tárca ügye, hanem komplex te­­vékenység, amelyben utazási irodái­, szállodák, éttermek éppúgy közreműköd­nek, mint az útépítők, a határőrség, a vámhatóság, a posta, a vasút vagy a he­lyi tanácsok. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: az érde­kek egyeztetésének, a feladatok szinteti­zálásának hiánya ez a magyar idegenfor­galom egyik gyengesége. Nemzetközi fizetési mérlegünkben az áruexport mellett ma még nem túlságo­san jelentős tétel az idegenforgalmi bevé­tel, mintegy 5 százalékot képvisel. Az arány csekély, de az összeg nem elhanya­golható, különösen ha a ráfordítások tükrében vizsgáljuk. Ennek az „árunak” a kitermeléséhez ugyanis aránylag na­gyon kevés importra — s ami különösen fontos, konvertibilis importra van szük­ség —, s az úgynevezett „bekerülési” fo­rintköltség is sokkal előnyösebb, mint az áruexporté. (Az IBUSZ számításai szerint 1 dollár kitermelése kevesebb, mint 25 forintba került.) A gazdasági szabályozók az idegenforgalmat is helyes mederbe terelhetik, ha okosan alkalmazzák, szük­ség szerint alakítják őket. 1977-ben olyan­­ devizadotációs szabályozást léptetnek életbe, ami erősebben ösztönzi az utazási irodákat a konvertibilis deviza kiterme­lésére, ugyanakkor kedvezőbb normatí­vákat határoztak meg számukra a saját valutakeretben szervezhető külföldi prog­ramokhoz. Vagyis több honfitársunk utaz­hat idegenbe. Olyan országokba is, ahová azelőtt nem juthattak el. Ez pedig nemcsak szociálpolitikai meg­fontolás (szűk hazai üdülési bázis), de közgazdasági érdek is, mert a hazai fize­tőképes kereslet rendkívüli módon meg­nőtt a külföldre utazások iránt, s nem indokolatlan e vásárlóerő lekötése. Már december elején hosszú sorok áll­tak az utazási irodák fiókjai előtt: ezrek siettek jelentkezni az 1977-es utazásokra. Akkoriban jelentek meg ugyanis az uta­zási irodák programfüzetei. Csaknem mindegyik cég önálló prospektust adott ki. Lehet választani­­ nemcsak utat, de utazási irodát is. Novobáczky Sándor GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: dr. Garam József FŐSZERKESZTŐ HELYETTES: dr. Follinus János és dr. Varga György SZERKESZTŐSÉG 1355 Budapest V., Alkotmány u. 10. Telefon: 312-553, 311-564, 311-302 Telex: 22-6613 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat 1939 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 313-100, 02-220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Hirdetések felvétele: a Hírlapkiadó Vállalat reklámszolgálatánál. Telefon: 142-454 Előfizetési díj egy évre 96 forint Belföldön terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzemében és a Posta Központi Hírlapi tortájánál Budapest v., József nádor tér I.) Külföldre a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat terjeszti. (1389 Budapest, 149­­7t­—4914 Készült a Szikra Lapnyomdában. Felelős vezető: Roder Imre igazgató HU ISSN 0015-086 X INDEX: 25238 FIGYELŐ, 1977. JANUÁR 5.

Next