Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
Egyszemélyes csinnadratta A NAGY BAKLÖVÉS elé •A kikiáltó szerepét szánta nekem a Kis Színpad igazgatósága, amidőn arra kért fel, hogy A nagy baklövés című zenés komédiámat lehetőleg megvesztegető módon ajánljam fővárosunk igen tisztelt színházkedvelő közönségének figyelmébe■ Tehát: valójában teljesíthetetlen feladatot rótt rám. Miért ragadtam hát mégis tollat, hogy füstből faragjak mulatságos reklámfigurát komédiámnak? Egyebek közt azért, mert ezt az alkalmat egy párbeszéd kezdetének tekintem, afféle ismerkedő kézfogásnak, amelynek majd maga a színházi est lesz kellően megborsozott, megpaprikázott folytatása. Olvasóim talán emlékeznek még annak idején sok port fölvert szatírámra, az Uborkafára. Nos, amit a színpad deszkáin jó tizenkét esztendővel ezelőtt abbahagytam, azt most új komédiámmal szeretném folytatni. Kétségtelen, hogy bár időközben jócskán előrehaladtunk, azért még bőven akad olyan fogyatékosságunk, amelyért már nagyapáinkat is beleírták a kor vicclapjaiba. Itt van például sok hasznot hajtó idegenforgalmunk ügye. Egyesek úgy vélik, hogy a nyugati vendég szent és sérthetetlen bálvány, akinek a zsebéből szüzek, bóvlik és jobb sorsra érdemes elvek felajánlásával lehet csak a kemény valutát kiimádkozni. Aztán — hogy a visszásságoknak csak a vastagját említsem — kimondatlanul, ám annál ernyedetlenebbül gyakorolva az a meggyőződés is hódít, hogy: megélni ugyan a fizetésből kell, de élni, flottul élni csakis a mellékesből lehet.Krbán Ernő ezzel az eredeti, kedves meghívóval szólítja új komédiájának bemutatójára a közönséget. A szerző harsány mókázásához kitűnő társat talált a zeneszerző Vujicsics Tihamér és a rendező Horváth Tivadar személyében. S a szereplők? Köcski Kunó Bendegúz ex-mérnök, életművészt Kabos László, s akinek kegyeiért minden történik: a Herr Direktor kocavadászt Kazal László játssza. Játszik még Cs.-né Tömböly Fruzsina reprezentatív hitves (Madaras Vilma). Csomorika Pál tb. várkapitány (Pethes Ferenc), Beáta, a leányuk, diplomás köszönőlány (Yass Mari). A többiek: Kása András, Berényi Ottó, Lorán Lenke, Hlatky László, Dévay Hédi, Csonka Endre, Téry Tibor, Zsigmondi Júlia és Bán Zoltán Történik napjainkban. A premier: január 19-én. A nagy baklövés próbáján: Pethes Ferenc, Kósa András, Vass Mari, Dévay Hédi, Kabos László, Csonka Endre, Lorán Lenke, Herényi Ottó és Zilatky László. (Jánosi felv.) RÁDIÓ „Mosom kezeimet!” Amikor 1947-ben a Vígszínház bemutatta Felkai Ferenc Pilátus drámáját, aligha kellett valakinek is magyarázni, kikről szól a történelmi példázat. (Annál kevésbé, mivel az öt évvel korábbi, nagy sikerű, bátran antifasiszta tendenciájú Néróra még sok színházlátogató emlékezett.) A római helytartó magatartását nem volt nehéz azonosítani például a fasizmus magyarországi helytartóinak kétkulacsosságával, kiváltképp, mivel a dráma hősének mondataiban világosan felismerhetőek voltak a közelmúlt politikai szónoklatainak frázisai. Csak egy a sok közül: »A politika nem játék. Nem befolyásolhatják érzelmi hangulatok!" — mondja Pilátus midőn Krisztus megmentésére akarják rávenni. A »római birodalom» bukásához így vezettek a római birodalom vélt érdekében hozott, állítólag “érzelemmentes« intézkedések. Hiba lenne azonban a drámát szó szerinti politikai analógiákra lefordítani. Több is, kevesebb is holmi történelmi-politikai parabolánál. Maradandó értékét egy jellegzetes emberi magatartás szigorú, következetesen igazságos bírálata biztosítja. Felkai, helyesen, nem elsősorban a kereszténység új eszméinek megértésére képtelen államférfit vádolja Pilátusban, hanem a jellemgyenge embert, a művelt, sok vonatkozásban rokonszenves helytartó katasztrofális határozatlanságát, azt a bűnös ingadozást, amely bizalomgerjesztő álruhába öltözve, valamennyiünk közeli ismerőse. A szükségszerűségre és a magasabb érdekekre hivatkozó típus elevenedik meg itt, méghozzá az a fajta vezető, amely még tettei következményeit sem meri vállalni. Milyen ismerősen hangzik ma is — kisebb-nagyobb ügyekben — ez a mondás: »Mosom kezeimet!« Ilyenkor semmi kétségünk nem lehet: kisebb vagy nagyobb közösségek veszteséglistája gyarapodott egy újabb adattal. A rádió helyesen ismerte fel Felkai drámájának maradandó időszerűségét és művészi értékeit. Színvonalas előadásban, Török Tamás biztos ízlésről tanúskodó és gondosan kimunkált rendezésében a tömör írói fogalmazás minden árnyalata hivalkodás nélkül érvényre jutott. A csiszolt együttes munka értékes színészi teljesítményeket eredményezett. Gáti József Pilátust a jellemgyengeség belső indítékainak feltárásával és az önmaga elől menekülő ember jellegzetes vonásainak kiemelésével fogalmazta meg. Káldy Nóra Erei alakítása az előadás másik szilárd pillére volt: az új eszmékért hevülő, felvilágosult zsidólányt teljes érzelmi gazdagságában tolmácsolta. Balázs Samu ezúttal is kifogástalan alakot rajzolt. Egy-egy színvonalas alakítással vette ki részét a sikerből Ilosvay Katalin, Sztankay István és Mécs Károly. (charta) 12