Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-13 / 15. szám
,Az oratórium-műfaj reneszánszát éli” Beszélgetés Dmitrij Kabajevszkijjel Huszonkét esztendővel ezelőtt járt először a hírneves zeneszerző-karmester hazánkban. A háborús sebektől alig gyógyuló Budapesten csak néhány órára szállt meg. Kodály Zoltán volt az első magyar zeneszerző, akivel találkoztam és ez számomra még most is az egyik legnagyobb élmény, ő beszélt nekem a magyar zenéről, Lisztről, Bartókról, a cigánymuzsikáról. Megismertetett Kadosa Pállal, Farkas Ferenccel, Szabó Ferenccel... Dmitrij Kabajevszkijt most Debrecen városa hívta meg vendégszereplésre. Az Arany Bika szálló koncerttermében az októberi forradalom emlékére komponált Requiemjét dirigálta. A mű előadása csaknem két óráig tart, több száz főnyi apparátust mozgat: vegyeskart, gyermekkórust, szimfonikus zenekart, férfi és női szólóénekest. Robert Rozsgyesztvenszkij versét ezúttal Nagy Attila a Thália Színház művésze mondta el. — A kíváncsiság is hívott Debrecenbe — mondja Dmitrij Kabajevszkij. — Tudtam, hogy ebben a városban már tavaly bemutatták a Requiemet. Ezért is örömmel fogadtam el a Kodály-kórus meghívását, hogy magam vezényeljem művemet. A Requiem keletkezéséről így nyilatkozik: — Korosztályom együtt nőtt fel mindazzal, ami a szovjet nép és az egész világ számára a Szovjetuniót és a szovjet kultúrát jelenti. Évtizedeken át hordoztam magamban a vágyat egy nagy énekkari szimfonikus mű megkomponálására. Rozsgyesztvenszkij verseit mindig szívesen olvastam, közelállónak éreztem magamhoz. Úgy gondoltam, benne megtalálom a költőt, aki szavakba önti érzéseimet. Beszélgetésünk során megtudtam, hogy hat fivére harcolt a fronton, közülük egy tért vissza. Én is sok barátot, rokont vesztettem. Így hát a Requiem Rozsgyesztvenszkij számára nem csak egy vers, és nekem sem csak zene. Dmitrij Kabajevszkij arról beszél, hogy az oratórium műfaja a XX. században reneszánszát éli. Nagy tömegeket mozgat meg, szövege van, így a zeneszerző konkrétabban fogalmazhatja meg mondanivalóját, mint például a szimfóniában. A nagy sikerű debreceni hangverseny után Kabajevszkij két napig Budapesten időzött, megkereste régi barátait, a Zeneművész Szövetségben új magyar zeneművekkel ismerkedett. ■ — Az utóbbi években nagyon megnőtt nálunk az érdeklődés nem csak Bartók, hanem az újabb magyar zeneművek iránt is. Magamban ilyenkor mindig hálás vagyok Kodály Zoltánnak, hogy húszegynéhány évvel ezelőtt felhívta figyelmemet a magyar zenére ... P. J. Dmitrij Kabajevszkij Budapesten , de társadalmának vadhajtása. Ez afféle tradíciókeresés csak, és talán abból, amit most csinálnak, lesz is majd tradíció. Európában az az érzésem, hogy minden felnőttnek van egy élő vagy halott apja a helyszínen. Amerikában, mintha senkinek sem volna apja. Európában mindenki tartozik valahová: Pesthez, Rómához, Párizshoz. De New York és Washington nekem ugyanaz, nincs másmás arculata. Amerigo Tot munkáinak anyaga: a vas, az acél, a cement. A modelleket poliészterből mintázza, technikai célszerűségből. A műanyag kifejező teljességében nem hisz. Egyik új alkotása : monumentális Kennedy-emlékmű. Hatalmas cementfal, stilizált kompozíció, amelybe három óriási vasszög — a puskagolyók jelképe — is belecsapódik. A római Palazzo dei Congressi — a Kongresszusok Palotája — elé kerül, a nemrég Kennedyről elnevezett térre, az EUR modern városnegyedébe. — Az volt az elképzelésem — magyarázza —, hogy a néző úgy érezze, mintha éppen Kennedyt célozná meg. A felelősséget, a bűntudatot akarom fölébreszteni vele, hiszen abban a társadalomban, amelyben ezt a gaztettet elkövették, ma is lappanganak effajta virtuális orgyilkosok. Nem is olyan régen, volt idő, amikor gépek mozgását, formáját, értelmét ábrázolta szobrain, reliefjein. — A gépektől mostanában eltávolodtam, az emberi gondolat felé. Különös dolog ez: mi szerkesztettük meg az elektromos agyat, mi tápláltuk bele a választ kérdéseinkre, és végül már el is hisszük, hogy valóban ő mondja, tőle származik. Mindez a műalkotásokra is vonatkozik, önálló életre kelnek, és átveszik szerepünket. Én most arra törekszem, hogy munkáimban az emberi gondolat erejét és hitelét próbáljam rögzíteni. Ez sikerül is. Nemcsak a szobrain, hanem szavaival és minden megnyilatkozásával. Gách Marianne Éjszakai fények a pesti Erzsébet-hídon ...