Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-02 / 14. szám

A művészeti díjasok kö­zött köszöntjük lapunk mun­katársát, az új Balázs Béla­­díjas fotóművészt, Fejes Lászlót. Kollégánk két évti­zede örökíti meg elsősorban a Film Színház Muzsika ha­sábjain a színházi élet, a film és a zenei világ esemé­nyeit. Művészarcok, előadás­jelenetek, ellesett pillanatok sorakoznak ebben a sajátos és kitűnő megörökítési fő­folyamatban. Különösen emlékezetesek azok a fotók, amelyeken a nemzetközi és a magyar jazzélet koncert­sorozatainak jeleneteit mu­tatta meg. Miképpen eddig, a jövőben is lapunk hasáb­jain találkozhat majd első­sorban képeivel az, aki nyo­mon követi Fejes László pá­lyáját. (Ezúttal bemutatunk egy képet a Művészportré­­sorozatból, Yehudi Menu­hin legutóbbi koncertjének budapesti próbáján) FEJES LÁSZLÓ: BALÁZS BÉLA-DÍJAS EMLÉKMŰSOR A KASSÁK MÚZEUMBAN Március 21-én a Kassák Múzeum emlékműsornak adott otthont, amelyet név­adójának, Kassák Lajos­nak szenteltek. A magyar avantgárd legnagyobb klasszikusának (igen, ese­tében ez a szóösszetétel is helyes) munkáiból Tid­es Ágnes előadóművész állí­tott össze izgalmas progra­mot. Kassákról nemigen juthat az embernek eszé­be, hogy műveit — főként verseit — előadóművésztől is hallhatná, annál inkább se, mivel nem is sokan vál­lalkoznának rá. Tilles Ág­nes nemcsak erre vállalko­zott, de arra is, hogy né­hány igazi „ritkaságot” is beválogasson műsorába. Ilyen volt például az Anyám címere részlete, amely az est legszebb pil­lanata és mindenképpen legnagyobb meglepetése lett. Az összeállítás kon­cepciója lehetővé tette, hogy az oly gyakran festő­re és íróra választott élet­művet egységnek érezze a hallgató, hogy a legendás avantgardista magatartás­ban fölismerhesse annak tiszta, szép művészi erköl­csösségét, mindmáig példa­mutató következetességét. De gondolatébresztő volt olyan értelemben is, hogy fölvetette azt a kérdést, n­em kellene-e végre beha­­­tóbban is foglalkozni ezzel az életművel — szigorúb­ban bár, de méltóbban is egyúttal, mint eddigi is­mertetői tették. (Tilless Ágnes előadásában például ráérezhettünk ennek a köl­tészetnek végtelen roman­tikájára is.) Az estet stí­lusosan színezte Szabó Or­solya érzékeny zongorajá­téka, aki Bartók-darabokat adott elő a Kassákhoz illő válogatásban. PÁRBESZÉD : Rcskay Béla budapesti olvasónk írja: „Ritka levél­író vagyok, újságnak pedig igazán nem szokásom levelet írni. Merem állítani, hogy azok közé az olvasók közé sem tartozom, akik azt hiszik, hogy „ők mindent jobban tud­nak". Nem hiszem, hogy jobban tudnám összeállítani azt, hogy mi kerül a tévé első csatornájára, illetve a másodikra, mint az arra illetékesek. Most mégis meg­kockáztatnék egy megjegyzést nagyon szerényen. Mert hátha mégsem nekem van igazam. De amiről írok, az szerintem már nem először fordul elő. Olyan műsorokat közvetítenek azonos időben, amelyek például engem egyformán érdekelnek. Merem azonban hinni azt, hogy más hasonló ízlésű tévénézők is vannak, így hát nem hiszem azt, hogy személyes problémáról írok. Régebben különbséget tettek a komolyabb és a szórakoztató mű­sorok között az egyidejű adások esetében. Szerintem viszont azonos közönségrétegnek szól, hogy az elmúlt heti vasárnapról vegyem a példát, Shakespeare Viharja és Jancsó Miklós Fényes szelekje. Én legalábbis kíváncsi lettem volna mind a kettőre, de az adások keresztezték egymást. Előfordult már az is, hogy két úgynevezett „szórakoztató műsor" került azonos időben közvetítésre. Ha csak egy cseppnyi igazság is van abban, amit írok, szeretném ismerni a véleményüket."­­ Nem végeztünk műsoranalízist. Nem is tartjuk fel­adatunknak. Felhozott példájában kétségtelenül igaza van. Ez éppen elég ok arra, hogy levelét közzétegyük. Észrevételei bizonyára meghallgatásra találnak. Mi leg­alábbis reméljük. ” Hódossy Gáborné kecskeméti olvasónk írja: „Na­gyon szeretem Fábri Zoltán filmjeit. Elég rég nem láttam már a moziban tőle újabb alkotást. Szeretném megkér­dezni, dolgozik-e valamin, és ha igen, mikorra várható filmjének bemutatója.” „ Fábri Zoltán jelenleg Karinthy Ferenc Házszentelő című regényéből forgat filmet. Mivel a forgatások nem­régiben kezdődtek, nem tudunk hírt adni arról, hogy mikor látható majd a film a mozik műsorán. ” Takaros Beáta budapesti olvasónk írja: „Sajnos a lapok nem kényeztetik el humorral az olvasókat. Ez a Film Színház Muzsikára is vonatkozik. De ha már nincs humorrovatuk, írhatnának többet a humoristákról. Fő­képpen új műsoraikról. Engem leginkább most két ked­vencem érdekel, Hofi Géza és Sándor György. Szeret­ném tudni, mikor lesz önálló műsoruk?" . Hofi Géza új műsorát a Madách Kamaraszínház­ban mutatja be április végén. Sándor György néhány nappal ezelőtt a Fészek Klubban mutatta be új önálló műsorát nagy sikerrel. Estjére áprilisi számaink egyiké­ben visszatérünk.­­ Őri Adorjánná és barátai néven kaptuk Budapest­ről a következő levelet: „Tudjuk, hogy nem foglalkoznak fogadások eldöntésével, most mégis kérjük, hogy tegye­nek kivételt. Talán nemcsak bennünket érdekel a kérdés, amit felteszünk. Lehet, hogy sokan mások is szívesen ol­vassák válaszukat, azok között, akik a hatvanas években figyelemmel kísérték a magyar egyetemi színjátszás si­kereit. Nézetkülönbség merült fel közöttünk, hogy az Egyetemi Színpad majd húsz év előtti híres Karnyóné­­előadásának kik voltak a főszereplői és a rendezője. És főképpen abban van közöttünk nézetkülönbség, hogy a hajdani főszereplők közül ki maradt a színészpályán, és most melyik színház tagja."­­ A hajdani előadást Dobai Vilmos (jelenleg a Ma­gyar Rádió rendezője) és Ruszt József (jelenleg a zala­egerszegi színház vezetője) rendezte. Főszereplői, s mel­lettük a színház neve, amelynek ma tagjai: Sólyom Kati (Pécsi Nemzeti Színház), Kristóf Tibor (szolnoki Szigligeti Színház), Hetényi Pál (Nemzeti Színház), Jordán Tamás (kaposvári Csiky Gergely Színház). 21

Next