A MEDOSZ Lapja, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1971-03-01 / 5. szám

Ahogyan közeledik a ME­DOSZ XXIII. kongresszusának időpontja, úgy erősödik az elő­készítő munkálatok üteme. El­készült a MEDOSZ központi vezetőségének a kongresszus elé terjesztendő jelentése. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek szkulása Bevezetőül a jelentés leszö­gezi, hogy a XXII. kongresszus óta eltelt négy év alatt jelen­tős eredményeket értünk el a termelés növelésében, a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek, szociális­, egészség­­ügyi és kulturális ellátásának javításában, a szocialista tudat fejlesztésében. Szakszervezetünk 280 000 főt számláló tagsága, a mezőgaz­dasági, erdészeti és vízügyi dolgozók eredményes, szorgal­mas munkájukkal nagy mér­tékben hozzájárultak a szocia­lista építésben elért eredmé­nyeinkhez. Foglalkozik a továbbiakban a jelentős népgazdaságunk, a mezőgazdaság fejlődésének alakulásával, szakszerveze­tünk termelést segítő tevé­kenységével, az egyes szak­ágazatok munkájával, ered­ményeivel. Az üzemi demokráciával foglalkozó rész megállapítja a többi között, hogy a termelési tanácskozások és munkaérte­kezletek régebben kialakult rendszere mellett a vállalati tervezés, a kollektív szerződés­­kötés, valamint a szakszerve­zeti jog- és hatáskörök sza­bályozásával tovább bővültek az üzemi demokrácia fórumai és lehetőségei. A dolgozók ak­tivitásának kibontakoztatását azonban helyenként szemléle­ti tényezők akadályozták. Egyes gazdasági vezetők — az egyszemélyi felelősség növeke­dését helytelenül értelmezve — nem tartanak igényt a dol­gozók véleményére, javaslatai­ra. Másrészt a szakszervezeti szervek — a jelentős fejlődés ellenére — sem tudták még teljes mértékben kialakítani az anyagi javak termelésével, a vállalati alapok képzésével és felhasználásával, a munka­­versennyel és az újítómozga­lommal összefüggő sok új fel­adatot. Az elért eredmények között részletesen foglalkozik a jelen­tés a szocialista munkaver­seny fejlődésével, s a többi között megállapítja: Javult a m­unkaverseny eredményeinek nyilvánossága, értékelése, az élenjárók erkölcsi és anyagi megbecsülése. 1967—1970 kö­zött 46 102 dolgozó nyerte el a kiváló dolgozó kitüntetést és a velejáró 2—4 heti pénzjutal­mat, 8 912-en részesültek mi­niszteri és magasabb kormány­kitüntetésben, jutalomban. Az elmúlt négy év alatt 27 válla­lat nyerte el a Miniszterta­nács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlaját, ezenkívül 147 vál­lalat és intézet részesült kivá­ló vállalat, illetve intézet ki­tüntetésben. A szocialista brigádmozga­lomban résztvevő brigádok száma 1967 elejétől máig 3500- ról 9314-re, a brigádtagok szá­ma 52 000-ról 112 762-re növe­kedett. A szocialista címet el­nyert brigádok száma 3­117-ről 4733-ra, a brigádtagok lét­száma 41 720-ról 57 232-re emelkedett 1970-ig kiemelke­dő munkájukért 121 arany, 503 ezüst és 1 058 bronz plakettet kaptak. A brigádokban tovább javult a munkafegyelem, a társadalmi tulajdon védelmé­nek őrzése, kevesebb a baleset, kisebb a munkásvándorlás. Áttekinti a jelentés az újító­­mozgalom helyzetét, a szak­­szervezet munkáját a szakmai képzés segítésében, majd rész­letesen foglalkozik e dolgozóit élet- és munkakörülményeinek alakulásával. A munkaer­yzet A XXII. kongresszus óta eltelt időszak jelentős változá­sokat hozott a munkaerő- és bérgazdálkodásban, valamint az anyagi érdekeltség rendsze­rében is. Ezek a változások se­gítették a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megvaló­sulását, valamint a MEDOSZ XXII. kongresszusán meghatá­rozott feladatok végrehajtását. Munkaerő-gazdálkodásunk szabályozásának elvei és a sza­bályozás egységes megvalósítá­sát biztosító rendelkezések a fejlődő társadalmi és gazdasá­gi körülményeknek megfele­lően módosultak. Külön említést érdemel, hogy a munkajogi szabályozás tág teret enged a vállalati és egyéni kezdeményezésnek, a helyi sajátosságok figyelembe­vételének. A szakszervezetünkhöz tar­tozó ágazatokban a termelés mennyiségi és minőségi nö­vekedése az élő munkaerő fel­­használásának csökkentésével és a termelékenység növeke­désével valósult meg. Az 1956— 69-es évek közötti időszakban a foglalkoztatottak száma az állami mezőgazdaság területén évente több mint 4,8 százalék­kal csökkent. A csökkenés mértéke az állami gazdaságok, erdőgazdaságok és a gépjavító vállalatok területén volt na­gyobb mértékű. A felső- és középszintű szak­­képzettséggel rendelkező dol­gozók számának jelentős nö­vekedése mellett az állami gazdaságokban és az erdőgaz­daságokban nőtt a szakmun­kások aránya. Még ennél is nagyobb mértékű növekedés, illetve változás tapasztalható a gépjavító vállalatok, vízügyi szervek és különféle szolgál­tató-, valamint szakvállalatok szakmunkásállományában. A műszaki színvonal fejlődésével arányosan mindinkább bizto­sított a mezőgazdasági dolgo­zók folyamatos foglalkoztatása. A párt és a kormány helyes gazdaságpolitikájának ered­ményeként örömmel állapít­hatjuk meg, hogy ma már az állami mezőgazdaságban vég­zett munka biztos egziszten­ciát jelent . Segítség a nagycsaládos dolgozóknak Mint a népgazdaság egyéb ágazataiban, területünkön is tapasztalható, hogy a nagy­­családos dolgozók hátrányos helyzetben vannak, mivel a család tagjaira vetített jöve­delem kevesebb, mint a gyer­mektelen házastársaké, vagy az egy-két gyermekes csalá­ Szemelvények a MEDOSZ XXIII. kongresszusának­­írásos anyagából amely 84 oldalon számol be a XXII. kongresszus óta eltelt négy esztendő szakszervezeti munkájáról, eredményeiről. A szakszervezeti tagság, olva­sóink széles körű érdeklődésé­re számot tartó jelentésből mostani és következő lapszá­mainkban részleteket közlünk. A­­munkaidő-csökkentés A munkaidő-csökkentés az eltelt időszak egyik legfonto­sabb társadalompolitikai in­tézkedése volt. Különösen az állami gazdaságok és az erdő­gazdaságok területén jelentett nagy eredményt, ahol a mun­kaidő rendkívül hosszú volt. A minisztériummal együtt­működve alakítottuk ki a mun­kaidő csökkentésével kapcso­latos feladatokat. A tervszerű vállalati előkészítő munka eredményeként a gépjavító vállalatok és a vízügyi szer­vek dolgozói áttértek a heti 44 órára. Az állami gazdaságok és az erdőgazdaságok dolgozói­nak évi 2500 órás, azaz az évi átlagban napi 8 órás munka­időben történő foglalkoztatása gyakorlatilag megvalósult, ki­véve az állami gazdaságok te­rületén egyes munkakörökben foglalkoztatott dolgozókat (pl. juhászokat, éjjeli őrök). Megállapítható, hogy a mun­kaidő-csökkentést a vállalatok belső tartalékaik felhasználá­sával hajtották végre. A nép­gazdaság egyéb ágazataitól el­térően területünkön a munka­idő-csökkentéssel párhuzamo­san kedvezően alakultak a ter­melési, termelékenységi és ke­reseti mutatók. A csökkentett munkaidő több lehetőséget biztosít a pi­henésre, az általános és szak­mai műveltség fejlesztésére. Jó hatása volt minden társa­dalmi rétegre, különösen az if­júság és a nők helyzetének kedvező változását jelentette. A munkaidő-csökkentés idő­­arányos alakulását szakszerve­zetünk elnöksége a MÉM-mel együtt állandóan figyelemmel kísérte, évente értékelte és meghatározta a munkaidő­csökkentéssel kapcsolatos idő­szerű feladatokat Az állami gazdaságokban és az erdőgazdaságokban — ahol a munkaidő-csökkentésével párhuzamosan először vezet­tük be a túlmunka pótlékolá­sát — tapasztalhatók szabály­talanságok is. Megítélésünk szerint törvénysértő, hogy nem a valóságnak megfelelő mun­kaidőt tüntetnek fel a munka­lapon és így a dolgozókat sokszor elütik a jogos túl­munkadíjtól. Az elmúlt négy évben a bér­­gazdálkodás rendszere alapve­tően nem változott. Megmaradt a bértömeg-gazdálkodás, vala­mint a bérszint-szabályozásos bérellenőrzés. Alkalmazásuk arányai azonban változtak. 1998 óta az állami gazdasá­gokon kívül az erdőgazdaságok is bértömeg-gazdálkodást foly­tatnak. Fejlődés tapasztalható a he­lyes norma- és bértételek ki­alakításában. Széles körben el­terjedtek a termelés mennyi­ségi és minőségi növekedését elősegítő ösztönző bérezési for­mák. Ennek eredményeként minden ágazatban jelentős mértékben növekedett az egy főre eső termelés. Ащ1 érdekeltség Az anyagi ösztönzésben a nyereségrészesedés vonatkozá­sában 1Э58-Ш alapvető válto­zás történt. A vállalat, vagy gazdaság termelési eredmé­nyeiben a kollektíva minden egyes tagja munkája alapján közvetlenül érdekeltté vált. Szakszervezetünk legutóbbi kongresszusának határozata kimondta, hogy „a központi vezetőségnek és az állami ve­zetőszerveknek fontos feladata a hasonló jellegű iparágak, sa­ját szektorok és foglalkozási ágak bér- és jövedelmi arány­talanságainak fokozott felszá­molása. A jövedelmet a végzett munka eredményessége, társa­dalmi hasznossága alapján kell kialakítani, megállapítani.” A XXII. kongresszusnak ezeket a célkitűzéseit lényegé­ben megvalósítottuk. A mező­­gazdaság állami szektorában dolgozók bére jelentősen emel­kedett, úgyszintén a nominál­­jövedelem is gyors fejlődést mutat A mezőgazdaság állami szek­torában a bérek szintje — az összes foglalkoztatottak 19,5 százalékos csökkenésével egy­idejűleg — a tervezettnél és a népgazdasági átlagnál gyor­sabban növekedett. Az állami mezőgazdaságban dolgozók ke­reseti szintje elérte az ipari dolgozók átlag kereseti szint­jét. A bérek növekedése egy­ben az egyes dolgozó rétegek közötti és az ország egyes te­rületei között fennálló káros és indokolatlan feszültségeket is nagyrészt feloldotta. Az új részesedési szabályok szerint nagy gondot fordítot­tunk a dolgozók személyi jö­vedelmének a végzett, munka szerinti alakulására. Az ala­csony bérszinteket igyekeztünk megszüntetni. A központi ve­zetőség határozata alapján különböző intézkedéseket tet­tünk, s ezek oly módon hatot­tak, hogy gyakorlatilag 1200 Ft alatt nincs kereseti szint, amennyiben a munkavállaló a havi munkaidőt becsületesen ledolgozza. A szakszervezetünkhöz tar­tozó ágazatokban az azonos feltételek között végzett egyen­lő munkáért a nők és a fiatal­korúak a férfiakéval azonos bért kapnak. Egyes könnyebb munkakörökben, ahol többség­ben nők és fiatalok dolgoznak, az átlagosnál alacsonyabbak a kereseti lehetőségek. Az alkalmazottaknál — mi­vel az ő teljesítményük álta­lában közvetlenül nem mér­hető — előfordulhatnak olyan esetek, hogy nőket, vagy fia­talokat hátrányos helyzetbe hoz egy-egy helytelen, vagy téves vezetői döntés. Ta­vasz­­talataink szerint azonban ez nem általánosítható, és az elő­fordulás mindinkább csökken, doké. Igyekeztünk oda hatni, hogy a nagycsaládos dolgozó­kat magasabb jövedelmi szin­tet biztosító munkaterületekre osszák be, amennyiben erre a dolgozó képességei lehetőséget biztosítottak. Alapszerveink se­gítették a családtagok elhe­lyezkedését is. A nagycsaládo­sok helyzetének javítása csu­pán bérrel nem lehetséges. A családi jövedelmek közötti in­dokolatlan különbségek csök­kenését társadalmunk és a vállalatok szociálpolitikai in­tézkedései is hivatottak segí­teni. A jövedelem tényezői között a béreken túlmenően a pré­mium, a nyereségprémium, va­lamint a nyereségrészesedés mind nagyobb súllyal szere­pelt. Ez az anyagi ösztönzés igen hatékony formáját jelen­ti, ami nagy mértékben vissza­hat a termelékenység alakulá­sára. Túlmunka - túlóra A jelentés további része fog­lalkozik a Munka Törvény­­könyve rendelkezéseinek vég­rehajtásával, a kollektív szer­ződésekkel és a szocialista törvényességgel. A többi kö­zött megállapítja: A jogszabályok kialakítása során módosítottuk a mezőgaz­daság állami szektorában dol­gozókat — az ipari dolgozók­hoz képes­t — hátrányosan érintő egyes rendelkezéseket. Szakszervezetünk javaslata alapján született meg az a rendelkezés, amely szerint a tárca végrehajtási utasításban megjelölt mezőgazdasági üze­mekben a heti pihenőnapon végzett munka pótlékát — a felsőbb jogszabályok által meg­állapított korábbi 50 százalék helyett — 50 és 100 százalék között a kollektív szerződés ál­lapítja meg. Ugyancsak szak­­szervezetünk kezdeményezésé­re került bevezetésre a túl­órapótlék fizetésének rendsze­re. Az említetteken túlmenően a minisztériummal együtt sza­bályoztuk az esős idő miatt kiesett időre járó bérfizetéssel kapcsolatos kérdéseket is. A központi jogszabályok csak elvi jelentőségű, alapve­tő, illetőleg egy-egy népgazda­sági ágazatot érintő kérdése­ket szabályoztak. A részletes szabályozás — e jogszabályok keretein belül — vállalati szin­ten a kollektív szerződésben, a vállalati munkavédelmi sza­bályzatban, illetőleg szociális és kulturális kérdésekben a vállalati szakszervezeti szer­vek határozatában történt. A kollektív szerződések Szakszervezetünk XXII. kongresszusának határozata felhívta a figyelmet a kollek­tív szerződések jelentőségére, különösen néhány olyan alap­elvre, melyet a szerződések elkészítésénél érvényre kell juttatni. Mivel a kollektív szerződés­sel kapcsolatos tevékenység a gazdasági és szakszervezeti szervek közös feladata, így a szakszervezeti aktívák egyre nagyobb mértékben tanulmá­nyozták a jogszabályokat, szín­te rákényszerültek tájékozott­ságuk fokozására, további is­meretek elsajátítására. A dol­gozók aktív bevonásával, a kollektív szerződések terveze­tének velük történt megvita­tásával pedig hatékonyabb lett az üzemi demokrácia. A szerződések felülvizsgála­tában különösen eredményes munkát végeztek szakszerve­zetünk megyei bizottságai és — szektoronként — az irányí­tásuk alatt működő szakcso­portok. A kollektív szerződések fe­lülvizsgálata hasznosnak bizo­nyult. Felhívásunkra a szer­ződések jogsértő rendelkezéseit a vállalatoknál módosították, bizonyos esetekben kiegészí­tették. A leggyakrabban elő­forduló hiányosság az volt, hogy nem rögzítették a köte­lezően a kollektív szerződésbe utalt kérdéseket, nem határoz­ták meg a nők és fiatalkorúak számára tiltott munkaköröket, nem határozták meg a bérfej­lesztés mértékét, hiányosak voltak a dolgozók képzésére és továbbképzésére vonatkozó megállapítások. (Folytatjuk) „Félm VISSZA NB Márciusi tüntetés Budapesten március 7-én az or­­­­szág minden tájáról — vonatra, rozzant teherautókra, Pest környékéről szekerekre és stráfkocsikra felkapaszkodva — újgazdák és földmunkások népes csoportjai érkeztek Bu­dapestre. A pályaudvarok kör­nyékéről és a gyülekező he­lyekről zárt sorokba rendeződ­ve indultak el a Hősök­ tere felé. Idevezető útjaikon a fő­város lakossága már a dél­előtti órákban értesült jövete­lük céljáról. Magasra tartott táblákra írva s élőszóval is hirdették a szent elhatározást, illetve követelést: „FÖLDET VISSZA NEM ADUNK!”. Az előző hónapokban szű­­kebb hazájukban is ezt tették, tiltakozó gyűlések ezrein hatá­rozták el: megvédik a földet, nem engedik, hogy az ősi jus­­sot furfanggal és úri rafinériá­val visszapereljék tőlük. Ezek­­után tömegesen felvonultak a községházak, megyeházak és földhivatalok elé. Mindenkinek tudomására hozták akit illet: A földreform körüli további huzavonát, taktikázást, a pa­ragrafusok csűrését, csavará­sát nem tűrik tovább. A Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és szakszervezetünk elődje, a FÉKOSZ — az újgazdák mellé állt A kiosztott földek megvé­déséhez biztatást és támoga­tást adtak. Azokban a nehéz időkben létfontosságú volt a valóban demokratikus erők összefogása és határozott fel­lépése. Veszélybe került a fia­tal népi Magyarország első vívmánya, a földreform. A letűnt úri világ szószólói és szekértolói az előbbi hóna­pokban országszerte támadás­ba lendültek. Vezéreik és toll­nokaik az Ideiglenes Kormány által közzétett földreform tör­vény betűire hivatkozva a gya­korlati megvalósítást „törvény­­ellenesnek” nyilvánították. Templomi szószéken, gyűlése­ken és újságokban zajos lár­mát csaptak s „leleplezték” a törvénysértőket. Az összehan­golt támadás mindenütt a föld­osztás élharcosai ellen irá­nyult. Az öntudatosabb újgazdák és harcokban edzett földmunkások úgy látták, hogy ebben a helyzetben saját ere­jük kevés lesz a kiosztott föl­dek megvédéséért és a telek­­könyvezés mielőbbi befejezé­séért elkezdett harc sikeres megvívásához. A demokratikus átalakulás vezető erejéhez, az ipari munkássághoz fordultak segítségért. Mint annyiszor az előbbi évtizedek hősies harcá­ban, az ipari munkásság ezút­tal is megmutatta szervezett­ségét, politikai érettségét. Száz­ezres tömegei zárt sorokban és harci elszántsággal vonultak a tiltakozó gyűlés színhelyére. A koradélutáni órákban jó háromszázezer ember ajkáról együttesen zengett az elhatá­rozás jelszava „Földet vissant nem adunk!”. A hullámzó tengerhez ha­sonló tömeg a nagygyűlés kom­munista és parasztpárti elő­adóinak meghallgatása után sem tágított. Körülöttünk mil­lió, billió és trillió pengős pa­pírpénzeket úgy sodorta a szél, mint ősszel a lehulló falevele­ket. Az utcaseprők is a széj­jelszórt értéktelen papírdara­bokat seperték össze és gyö­möszölték a szemetesládákba. Mi pedig hiányos öltözékben, kopottas külsővel és az inflá­ciós évektől megsanyargatot­­tan, de szilárd meggyőződéssel jó ideig együtt éltettük a munkás-paraszt szövetséget. A munkások, parasztok leg­újabb harci programjaként új­ra meg újra felzúgott a közös jelszó: „Földet vissza nem adunk!”. Az impozáns gyűlés hatá­sára a földreform ellen mesterkedők megszeppentek és elcsendesedtek. A Magyar Kommunista Párt és a Nemze­ti Paraszt Párt képviselői, Rajk László és Erdei Ferenc pedig a gyűlés határozott követelésé­nek megfelelően rövidesen az országgyűlés elé terjesztette ,­a földreform befejezésének elő­mozdításáról szóló törvényter­vezetet”. Ennek leglényegesebb pontja szerint „Az 1946. évi január 1. napja előtt a földre­form céljára igénybevett és ki­osztott ingatlant — az 50 kh-án aluli parasztbirtokok kivételé­vel — a tulajdonosoknak visz­­szaadni nem lehet”. A javas­latból heves viták után, de mégis törvény lett. Ennek vég­rehajtásába az említett pártok vezetésével a FÉKOSZ mellett újabb segítőtárs, az UFOSZ is bekapcsolódott. Az elhatáro­zást tettek követték. Az új gaz­dák követeléseinek teljesítésé­vel az ,,ezeréves pert” végül is befejeztük. Borbás Lajos Innen - onnan VILÁGÍTÓ BÉLYEGET ho­zott forgalomba az olasz pos­ta. A hét bélyegből álló soro­zatot fluoreszkáló anyaggal vonták be. Hogy a világító bé­lyeg miért előnyösebb a nem világítónál, arról még nem nyilatkozott senki. Minden­esetre különlegesség, amely felkereti a bélyeggyűjtők fi­gyelmét Úgy látszik, inkább ez volt kibocsátásának célja. FRANKFURTBAN bezár Nyugat-Németország egyetlen bolhacirkusza. Az igazgató nyilatkozata szerint a civilizá­ció, és főleg az egészségügy fejlődésével egyre nehezebb bolhához jutni, és így a „szín­­társulat” nem jut megfelelő utánpótláshoz. A PAPÍRRUHA UTÁN ITT A PAPÍRKESZTYŰ. Igaz, ez nem divatcikk. A nyugati ál­lamokban árusítják, huszon­négy darabot egy dobozban, azok számára, akik piszkos munkahelyen dolgoznak. A papírkesztyűt használat után eldobják. ANTHONY QUINN, a ma­gyar mozilátogatók által is is­mert, neves amerikai filmszí­nész legújabb szerződésének értelmében tévéproducer és tévészínész lesz. A vezetésével készülő első három film csilla­gául Jane Daley népszerű amerikai színésznőt, a volt Amerika szépét választotta. A SZIBÉRIAI TAJGA haba­­rovszki kerületében legutóbb számbavették a vadállományt. A vadászok, erdészek és tudo­mányos intézetek munkatársai által végzett számláláson a védettnek nyilvánított, ritka Amur-tigrisből mindössze 45 példányt tudtak nyilvántar­tásba venni. Ezzel szemben a néhány év óta ugyancsak erő­sen megfogyatkozott őstulok állománya újra megközelítette a 30 ezres számot. MATTI ÉS BJÖRN, a Svéd­országban élő ikerpár mind­össze nyolcéves, de már mind a ketten tudnak repülőgépet vezetni. Erre a bravúrra édes­apjuk, Telin kapitány taní­totta őket. A repülőkapitány különben egy pilótaiskola ve­zetője a svédországi Sundvall­­ban. A két fiú mindennap végez gyakorlórepüléseket, amelyeknél édesapjuk is je­len van, de csak mint „utas”. A gyerekek önállóan startol­nak és köröznek a levegőben, csak a leszállás okoz nekik még némi gondot. Telin kapi­tány azonban bizakodó. SZIBÉRIÁBAN Nagadan kö­zelében 2743 grammos termés­aranyat találtak. A majdnem háromkilós, ritka leletet a Szo­juz 9 repülésének emlékére „kozmikus aranynak" nevez­ték el Boldog Balázs S

Next