Fővárosi Közlöny, 1907 (18. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-19 / 15. szám

Ennek daczára is a fentemlített bizottság a szinház jövő sorsát csak ugy találta biztosítottnak, ha az ezen­túl egészen a főváros törvényhatóságának védőszárnyai alá helyeztetik s az mint fővárosi alapítvány minden időre bármi viszonyok és sorsváltozások esetén meg­őriztetik. Evégből a bizottság 1879. évi november hó 5-én tartott üléséből oly előterjesztést tett Buda­pest főváros közönségének, hogy miután a népszínház­nak a gyűjtés eredményeként jelentkező alapító tagjai (számszerint 34) alapító jogaikat szabályszerűen kiál­lított nyilatkozat szerint a fővárosra egészben és telje­sen átruházzák, kérelemképen egyedül annak adván kifejezést, hogy a színház, illetve alapítvány egészen elkülönítve önállóan és teljhatalommal, de egyúttal az alapítványozáskor tett megszorításokkal egy — egészben a főváros által választandó — bizottság által kezeltessék. A tanács ezen kérelmet pártolólag terjesztette a törvényhatósági bizottság elé, a közgyűlés azon­ban mindenekelőtt a színház ügyeinek jogi és gaz­dasági szempontból való bővebb megvilágítását óhajtván, a két illetékes szakbizottmány véleményét kivánta meghallgatni. Ezek előtt az ügy az előkészítés különböző állapotaiban ismételten megfordult s érdemi jelentést — 1880. január 29-én — a jogügyi bizott­mány által külön e kérdés tanulmányozására kikül­dött albizottság tett. Ez mindenekelőtt konstatálta a létező viszonyok teljes rendezetlenségét. A belügyminiszterileg is lát­tamozott alapszabályokkal megalakult „Pesti Magyar Népszínházat alapító Társulat" alapszabályainak 9. §-a szerint u. i. ha 200 alapítvány jegyeztetik, az alapítók összehívandó közgyűlése fogja az egyesületet tényleg megalakítani, addig pedig azon 7 tagú vá­lasztmány intézi az ügyeket, melybe 4 tagot az ala­pítók, 3-at pedig Pest városa küld ki. Az alapítvá­nyok kellő számban nem jegyeztetvén, ezen 7 tagú bizottságnak kellene a népszínházat képviselni, mégis egy 9-es bizottság előterjesztése fekszik a bizottmány előtt, melybe (a mértékhitelesítő hivatal telkének át­engedésére vonatkozó közgyűlési határozat értelmében) a főváros 6, az alapítók 3 taggal vannak képviselve a­kiket tehát a népszínház képviselőinek tekinteni jogi szempontból kifogásolható. Megállapította azt is az albizottmány, hogy bár a népszínház czéljára eladott telek „a magyar nép­színház" tulajdonakép van telekkönyvezve, mégis sem a közölt iratok, sem a telekkönyvi okmánytár nem képes felvilágosítást nyújtani a tulajdonosként mutat­kozó magyar népszínház jogalanyisága felől. A nép­színház tényleg létező vagyon, de nem jogi személy. Ezek előrebocsátása után az albizottság a nép­színházi bizottmány előterjesztésének elfogadása ellen nyilatkozott, mert jelenleg a népszínház ügyeiért egyedül és kizárólag a népszínházi bizottmány fele­lős, ha pedig a főváros a népszínház vagyonának kezelését átvenné, a kezelő bizottság a főváros meg­bízottjává válnék, s cselekvényeiért a főváros felelne. De ellenezte az albizottmány az átvételt épen a népszínház jövő sorsa és művészeti vezetése szem­pontjából is, mert a színház vezetése, a dolog ter­mészeténél fogva, önállóságot és teljhatalmat kíván, ilyen természettel bíró orgánum pedig a főváros közigazgatási szerkezetébe be nem illeszthető. Utalt végül arra az erkölcsi felelősségre, mely ilyenkép a fővárosra áthárul, s azon véleményének adott kife­jezést, hogy a színház felvirágozása érdekében is legczélszerűbb, ha az örökre mint nemzeti közada­kozásból létesült közvagyon fog maradni. Az albizottság véleményét a jogügyi és a pénz­ügyi és gazdasági bizottmány is magáévá tette, a a tanács azonban a közgyűléshez intézett előterjesz­tésében rámutatott arra, hogy a jogügyi bizottságnak már kiindulási pontja is téves, mert nem a népszín­házi vagyon kezelésének egyszerű átvállalásáról van szó, hanem épen a rendezetlen jogi viszony szabá­lyozásáról és annak önálló jogalanyisággal felruhá­zandó alapítvánnyá tételéről, a­mi fölött a főváros csak a felügyeletet és ellenőrzést gyakorolná. A népszínházi bizottmány által bemutatott, az alapítók jogait a fővárosra, mint főalapítóra átruházó nyilatkozat alapján pedig a tanács a jogi lehetőséget is fentorogni látja, hogy a tényleg létező vagyon­ságot a főváros most már, mint egyedül létező főala­pító, a kívánt módon jogalanyisággal felruházza. A népszínház felvirágoztatását is a tanács job­ban találta biztosítottnak a főváros kezelésébe való átvétellel, mert a teljhatalmú színházi vezetés úgy is az igazgató dolga, az alapítványra felügyelő bizott­mány kötelessége pedig csak arra felügyelni, hogy az czéljának és rendeltetésének megfelelőleg vezet­tessék és az alapítvány tekintetében tett további kor­látozások betartassanak. Az erkölcsi felelősség tekin­tetében utalt a tanács azon körülményre, hogy a főváros már úgyis annyira angazsálta magát a nép­színházért, hogy annak jövő sorsáért az erkölcsi fe­lelősség már is reá hárul s ezen felelőssége már nem növekedhetik A tanács konkrét javaslatát a közgyűlés 1880. évi május hó 26-án és 28-án tárgyalta és számos felszólamlás és indítványtétel után névszerinti szava­zással 82 szóval 44 ellen el is fogadta és kimon­dotta, hogy: „az esetre, ha a népszinház jogviszonyai előle­gesen és akként rendeztetnek, hogy ez a fennálló törvények és szabályok értelmében alapítványnyá alakíttatik, kész ezen alapítvány és közintézet felügye­letét és jogi képviseletét, mindazonáltal bármiféle anyagi terheltetés kötelezettségének elvállalása nélkül­­ átvenni; egyúttal utasítja a tanácsot, hogy az alapítvány szabályszerű létesítése érdekében a szük­séges előmunkálatokat tegye meg s az eredményről, valamint az alapítványi levélben megállapítandó fel­ügyelet módozatainak részletezéséről és a népszínház anyagi viszonyainak jelenlegi állapotáról jelentését mielőbb a közgyűlés elé terjessze.­­ Önként értető­dik egyébként, hogy a népszínház viszonyainak ebbeli rendezése nem érintheti a főváros azon jogait, melyekkel a népszínházi vagyon terheltetése és eset­leges visszaszállása tekintetében jelenleg bír és a­melyeket a jövőre is teljes épségükben fentartani kiván". Ezen közgyűlési határozat képezi a népszínház mai jogviszonyainak is kiindulási pontját és alapját. Évekig tartó tárgyalások folytak, míg azok alapján a közgyűlés az alapítvány sorsát végleg elintézte. Az alapító oklevelet a m. kir. belügyminiszter úr végre

Next