Fővárosi Napló, 1947 (2. évfolyam, 1-18. szám)

1947-01-04 / 1. szám

1947 január 4. ——-------------------------------■ Döntöttek a belügyminisztériumban a fővárosi költségvetés jóváhagyásáról A főváros pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén minden oldalon felvetették a kérdést: nem kellene-e minél előbb pótköltségvetést készíteni, miután az augusztus elején készült forint-költségvetés egyes bevételi és kiadási tételei azóta megdőltek. Kővágó József polgármester nagyarányú takarékossági rendszabályokat léptetett életbe abból a célból, hogy a megtakarítások révén jelentkező feleslegeket közmunkákra fordíthassák. De felborult a közgyűlés által megszavazott költségvetési keret azért is, mert a bevételek az előirányzatot messze felülmúló mértékben folynak be a főváros pénztárába. Kővágó József polgármesternek — értesülésünk szerint — az a véleménye, hogy pótköltségvetés készítésére nincs szükség. A közgyűlés által megszavazott 94 milliós közmunkaprogramm a pótköltségvetés szerepét tölti be, vagyis az összes jelentkező feleslegeket, valamint a többletbevételeket elsősorban a közmunkaprogramm keretébe tartozó beruházások céljaira kell fordítani De nem lehet pótköltségvetést készíteni azért sem, mert a fővárosnak még nincs jóváhagyott költségvetése. A városházi pártok vezetői egyértelműen megsürgették a költségvetés kormányhatósági jóváhagyását, de a belügyminiszter leirata még mindig nem érkezett meg a Városházára. A Fővárosi Napló munkatársa ebben az ügyben illetékes helyre fordult felvilágosításért, ahol a következőket mondották: — A fővárosi költségvetés jóváhagyásáról a belügyminisztériumban elvileg már döntöttek. A belügyminiszteri döntést megelőzően beható tárgyalások folytak a pénzügyminisztérium és a főváros vezetői között. Ezeken a tárgyalásokon minden részletkérdést megvitattak. A főváros vezetői és pénzügyi szakemberei megadták a kért felvilágosításokat. Vitás kérdés volt, hogy a főváros milyen összeggel járul hozzá a klinikák és a hídépítési kiadásokhoz. Eredetileg 25—30 millió forintos hozzájárulásról volt szó, amit a főváros nem vállalhatott, mert ez a többletkiadás közmunkaprogrammjának végrehajtását veszélyeztette volna. Olyan értelmű megállapodás jött létre, hogy a főváros a Margit-híd megépítésének költségeihez fog hozzájárulni. Bár a hídépítés kifejezetten állami feladat, a főváros vezetősége belátta, hogy a Margit-híd megépítése nemcsak általános állami érdek, hanem speciálisan fővárosi érdek is. A főváros vezetősége közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt értesítést kapott a belügyminisztériumtól, hogy újév első napjaiban még egy tanácskozást kell tartani, amely előreláthatólag az utolsó ilyen értelmű megbeszélés lesz. Ezen a tanácskozáson befejezik a költségvetés jóváhagyásával kapcsolatos előkészítő munkát és a belügyminiszter jóváhagyó leirata legkésőbb január közepéig megérkezik a Városházára. A Városházán nagy érdeklődéssel várják a belügyminiszteri döntést, amely nélkül a háztartási és üzemi gazdálkodás hitelkomplikációkat okoz. A főváros vezetősége a közgyűlés által megszavazott keretben gazdálkodik és a 94 milliós közmunkaprogrammba tartozó munkálatok fedezésére mindenkor póthitelt kér a jelentkező megtakarítások és többletbevételek terhére. A belügyminiszteri jóváhagyás birtokában szó lehet arról, hogy a változó viszonyoknak megfelelő pótköltségvetést készítenek. Addig is, amíg a költségvetési probléma nyugvópontra jut, tisztázni kell azt a kérdést, hogy a tavaszi lakásépítkezési tevékenység számára honnan szereznek fedezetet. Ebbe a kérdésbe beleszól az újjáépítési miniszter is, akivel most arról vitázik a főváros vezetősége, hogy a közmunkaváltságból befolyó jövedelmeket fel lehet-e használni a fővárosi lakásépítés céljaira. Az újjáépítési minisztérium ragaszkodik ahhoz a felfogásához, hogy a közmunkaváltságbevételekről, amelyek állami bevételek, saját hatáskörében dönt. A fővárosi pártok, elsősorban a munkáspártok vezetői azt hangoztatják, hogy a közmunkaváltság-díjakat a fővárosi dolgozók fizetik, indokolt tehát az a követelésük, hogy e címen befolyó jövedelmeket teljes egészükben fővárosi közmunkákra fordítsák. Ez a kérdés még nem zárult le. Kővágó József polgármester a jövő hét folyamán ismét tárgyal az újjáépítési miniszterrel. Rátkai Károly Budán háromszor annyit kért az Elektromosművek a BSzKRT-nak szolgáltatott tartalékáramért, mint amennyit Pesten számláz Kiegyezéssel végződött a két üzem közötti tarifavita Érdekes anyagi természetű vita keletkezett a Beszkárt és az Elektromosművek között. Annak idején, amidőn a Beszkárt a Révész utcai áramtelepet átengedte az Elektromos műveknek, ez utóbbi kötelezettséget vállalt arra, hogy a Dunántúli Centrálé áramszolgáltatásának bármely okból való kimaradása esetén tartalékáramot nyújt és ezt a tartalékáramot ugyanannyiért számlázza, mint amennyit a Beszkárt a Dunántúli Villamossági Rt.-nak fizet. A megállapodás szerint az Elektromosművek a Révész utcai telep átengedéséért évi 173.000 pengőt, a Beszkárt viszont kábelhozzájárulás és tartalékfennállás címén ёш 75.000 pengőt fizetett volna. A megállapodás a tartalékenergia átvételi helyéül a Kőtéri állomást jelölte meg. A Margithíd felrobbantása következtében a Beszkárt kábelhálózata Budával megszakadt és azóta a megállapodás szerinti tartalékenergiát a Beszkárt Budán vette át. Az Elektromosművek azonban kijelentette, hogy a budai átadás csak rendes fogyasztói áron történhet, mert a megállapodás alapján csak a Kő téren tartozik kedvezményes áron adni áramot.. Ez azt jelentette volna, hogy a Beszkártnak háromszoros tarifát kell fizetnie az áramért, mint amennyiben megállapodás történt. A diferencia olyan hatalmas öszszeget tett ki, hogy minden 19 nap alatt szolgáltatott energia ártöbbletéből meg tudták volna vásárolni a margithídi kábelt, a tarifatöbbletből a lefektetési költséget is fedezhették volna. Sokáig folyt a vita a Beszkárt és az Elektromosművek között, míg most a tiszti ügyészség közbelenjöttével létrejött az új megegyezés. Az Elektromosművek a felszabadulástól 1946. július 1-ig terjedő időre lemondott a budai áramszolgáltatásból eredő többletköveteléséről és a Beszkárt is elengedte a Révész utcai telepért járó összeg egy részét. A július után szolgáltatott áramot az Elektromosművek mindösssze 7,5%-kal adja drágábban, transzformálási veszteség és kábelköltség címén, a Beszkárt pedig szállítási költség fejében kilowattóránként további 1.836 fillért fizet. Miután most már forint alapon kellett a megállapodást megújítani, az új szerződés szerint az Elektromos Művek által követelt többletköltség körülbelül évi 472.000 forintot tesz ki, ugyanekkor a Beszkártnak járó térítés összege évi 700.000 forint A közeljövőben a pozsonyi kábelgyárból megrendelt kábelek megérkeznek, azokat a Margithídon azonnal lefektetik, így a Beszkárt már csak rövid ideig fogja ezt a többletköltséget viselni. Magánépítészeket bízott meg a polgármester a főváros újjáépítésében való közreműködéssel Az építkezések mai állása mellett a mérnökök és építészek jórésze munka- és kereset nélkül tengődik. Több indítvány hangzott el a Városháza különböző fórumain a magánépítészek és magánmérnökök foglalkoztatása érdekében. Kővágó József polgármester most 29 magánépítésznek adott megbízást a folyamatban lévő, vagy előkészületben álló fővárosi újjáépítési és tervezési munkákban való részvételre. Az egyes munkáknál a következő építészek fognak közreműködni: AMártírok útja 64. számú bérház helyreállításánál Szabolcs Ferenc, a Kén-utcai kislakásos telep helyreállításánál Takács Miklós, a Vágóhíd-utcai bérházaknál Várallyai Sándor, a Harmat-utcai bérházaknál Demján Péter és Kertész Pál, a Pongrác-úti kislakásos telepek helyreállításánál Novák Ede és Székely László, a Hamzsabégiúti kislakásos telepnél Cserépi István, a Forgács-úti bérházaknál Németh Pál, az Illatos-úti szükséglakótelepeknél Kelemen József és Fridrich Lajos, a Százados-úti és Hős-utcai telepeknél Moskovits János, az Aszódi-úti és Üllői úti bérházaknál Walnenmacher Fábián, a Központi városháza udvarán létesítendő garázs tervezésénél Paulovits László, a Városháza épületének helyreállításánál Kozma Lajos, a Jurányi- és Batthyány-utcai iskolák helyreállításánál Sándy Gyula, a Mátyás-templom és Halászbástya helyreállításánál Schulek János, a magdolnavárosi kislakásos telep további építkezéseinél Olgyay Aladár, Olgyay Viktor, Ivánka András, Sámsondi Kiss Béla, Kotsis Iván, Preisich Gábor, Károlyi Antal, Schall József, Detre Pál, Elek László, Lellbach Kálmán, végül a Szél utcai bérháznál Kása Zoltán. FŐVÁROSI NAPLÓ ——--------------------------------------------------------------------------------------------- 3 AZ ÁLLATKERT MA ÉS HOLNAP Írta Nadler Herbert A Budapest ostromát megelőző időben az Állatkert látogatója 2500 állat szemlélésében lelhette örömét. Az állatoknak ez a hosszú sora természetesen igen változatos volt. Éppúgy szerepeltek benne elefántok és zsiráfok, mint a kis éneklőmadarak, a lesízek, zöldikék, stiglicek és az akváriumi apró díszhalak. Ebbőla gazdag gyűjteménybőlaz ostrom után szám szerint csak tizennégy állat maradt meg. Hogy hová lett a többi, most már hiába kutatják. Mint érdekes tünetet említem meg, hogy az ostromot átélt tizennégy állat között volt az öt víziló. Véletlenül nem érte őket sem bomba, sem gránát, s a lövedékek okozta légnyomás, valamint a puskagolyók elől elmerültek a vízbe. Lakótársuk a „vastagbőrűek házában“, az indiai elefántbika, a kert egyik legrégibb és legnépszerűbb alakja, az öreg „Sziám“, nem bírta az ostrom izgalmait; már a múltban is ideges, félős állat volt, bármilyen szokatlan jelenség módfelett felizgatta, hiszen a házba betévedt és fölötte röpködő fecskétől is úgy megrémült, hogy bömbölt, „trombitált“ felindultságában. A házba csapott légiakna okozta hirtelen halálát. Meg sem sérült, bizonyára szívszélhűdés érte ijedtében; csak lefeküdt és kimúlt. A tőle öt-hat méternyire álló „Mala“ elefánttehén rá sem hederített a szörnyű durranásra és ma is vígan él. A nagy pusztulás után az a feladat hárult ránk, hogy az Állatkertet romjaiból feltámasszuk és új állatokkal benépesítsük. Nehéz és körülményes feladat! Az idegen földrészeken honos állatok beszerzése — főképen anyagi szempontból— szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik még ma is, amikor egy-egy zebra, strucc vagy óriáskígyó vételára nyolc-tízezer forint. A fejenként naponta nyolctíz kiló lóhúst elfogyasztó oroszlánok és tigrisek gondozását a hús hiánya és drágasága folytán sem vállalhatnák. Az Állatkert azonban állatok nélkül nem létezhet és kertünk benépesítése új állatokkal mégis elodázhatlan kötelességünk. Erre figyelmeztet bennünket naponta közönségünk állandó érdeklődése is, az a százezer látogatónk, akik ez idén pénztárunknál egy-egy alkalomra szóló belépőjegyet váltottak és gondozott díszkertünkben nemcsak sétálni, üdülni óhajtottak, hanem állatokat is kívántak látni. Megüresedett istállóinkba, kifutóinkba, ketreceinkbe és röpdéinkbe tehát a hazai állatvilág képviselőit kellett beköltöztetnünk, mégpedig nemcsak az erdőn-mezőn élő vadállatok, hanem az országszerte tenyésztett háziállatok képviselőit is, sőt főképpen az utóbbiakat. A háziállatok bemutatása az Állatkertben mindig indokolt volt, mert legalább olyan fontos — ha nem fontosabb! — a városi közönséggel, különösen a magyar tanulóifjúsággal megismertetni például a hortobágyi pödrottszarvú rackajuhot és az alföldi magyar marhát, mint az Ausztráliában honos kengurut és az indiai nilgau-antilopot. Manapság pedig, megváltozott életkörülményeink és földbirtokviszonyaink folytán, különösen fontos tényezővé vált a háziállatok tenyésztése. Egyrészt a földbirtokreform következtében sok az állattenyésztéssel foglalkozó új kisgazda, másrészt az emberi táplálékhiány, főképpen a húshiány, a városok lakosságát is legalább kisebb állatok, házinyulak és baromfifélék tenyésztésére készteti. Ezért szinte parancsoló kötelességünkké vált az állatkertben a háziállatok tenyésztésében jó példával előljárni, és mind vidéki vendégeinknek, mind városi közönségünknek bemutatni, milyen is az a tisztafajú fehér magyar marha és milyen a borzderes marha, milyen a fekete és fehér rackajuh és milyen a cigája és karakuljuh, milyen az a legjobb tejelő saanenthali kecske, milyen a mangalica, bergshire, cornwall sertés, a kendermagos és fehér magyar parlagi tyúk, az angol Leghorn és Rhode Island baromfi, a bronzpulyka, a bütyköslúd, a javított magyar lúd, a pekingi kacsa és miképpen kell ezeket a háziállatokat , gondozni, nevelni és táplálni, hogy tenyésztésük sikeres legyen. 1946-ban sikerült erősen sérült állati férőhelyeink nagy részét kijavítanunk, tataroznunk és használható karba helyeznünk, valamint sikerült az ország különböző részein tenyésztett háziállatoknak egy mintagyűjteményét beszereznünk. Az ostrom után csak tizennégy darabot számláló állatállományunk ez idén ötszáz darabra gyarapodott és még gyarapodik napról-napra, nem számítva a tavon gyülekező vadrucák seregét. Az állatkerti nagy tó benépesítésében a természet volt segítségünkre az emberi értelemnek rejtélyes rendjével. Még a nyáron történt, hogy egyik munkásunk aratási szabadságáról hazatérve, Sövényháza vidékéről két tőkés tucatolót hozott nekünk ajándékba. Kieresztettük őket az elnéptelenedett, az ostrom következtében egész madárállományától megfosztott tóra, miután előbb egyik szárnyuk végét szakszerű műtéttel csonkították, hogy el ne szökhessenek. Három-négy nap múltán a barnaszürke tojó körül legyeskedett egy díszes tollazatú gavallér. A madarak értelmességére és tájékozóképességére vall, hogy a város fölött szálló, szabadon élő gácsér tudomást szerzett a két tojó hollétéről és melléjük szegődött Aztán sorjában f érkeztek hozzánk a vadrucák, egyik a másik után s mivel a tó szigetén mindig terített asztalt találnak, számuk a viz sima tükrén és partján eddig száz darabra gyarapodott. És ugyanazok a vadrucák, amelyek odakint, a város határain túl, a tavakon, tocsogókon és egyéb vizeken olyan bizalmatlanok, hogy a vadász vagy más gyalogjáró ember közeledésére már messziről szárnyra kelnek és menekülnek, az állatkerti tó körül sétáló emberekre rá sem hederítenek- jól tudják, hogy itt nem éri őket bántódás. Közönségünk is tudatára ébred annak, hogy aközművelődés célját szolgáló intézményünk pártolása közérdek és egyre-másra hoz nekünk ajándékképen kisebb állatokat, egy-egy madarat, teknősbékát, sőt őzikét is és egyebet. S ha majd megbékül a világ, ha országszerte fellendül az állattenyésztés, ha megszűnik a húshiány, ha a Községi Lóhúsüzem nekünk megint olcsó lóhúst szállít, ha megindul a nemzetközi forgalom az állatkereskedelemben, hamarosan lesz megint oroszlánunk, tigrisünk, párducunk, zsiráfunk, bölényünk, antilopunk, struccunk, maradunk, japán mandarinrécénk, óriáskígyónk és minden egyéb állatunk is és hozzáfoghatunk az Állatkert régóta tervezett áttelepítéséhez Budára, jóval tágasabb, alkalmasabb, egészségesebb helyre. KOZMA-вНкйо AZ AMERIKAI ÁRUKÖLCSÖNBŐL ÚJABB SZÁLLÍTMÁNY ÉRKEZETT: CVÓGYSZER, régen nélkülözött ritka különlegességek. KÖTSZER, amerikai értelemben vett prima minőségek. MŰSZER, tökéletes, modern orvosi műszerek. RÖNTGEN -gépek teljes komplett felszereléssel. Az árusítást kereskedők, kórházak és szanatóriumok részére megkezdtük. Telefon: 189—56» _1 GRNomium 1IRT. HARMINC/D 11.6. ■r-HAZAI BANK ÉPÜLETÉBEN.