Friss Ujság, 1922. május (27. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

2 köztük Nagyatádi Szabó Istvánt, Hal­­ler Istvánt, Patacsi Dénest és má­sokat, a­kik a nemzeti tanácsban részt vettek. Batthyány után Farkas­­házy Zsigmond dr. volt országgyűlési képviselő mondott nagyhatású beszé­det óriási tetszés mellett.­­ Batthyány Tivadar gróf, akit a szen­tesi ipartestület elnöke néhány nap előtt az ipartestület hivatalos levélpa­pírján arra hívott fel, hogy lépjen ■vissza a jelöltségtől, e levél ellenére is ellátogatott a szentesi iparoskörbe. Látogatásának hírére a rendőrség is nagy készültséggel vonult fel a körbe, ahol igen sokan voltak. Az iparoskor elnöke kijelentette, hogy politizálást nem enged meg. Batthyány erre azzal felelt, hogy ő maga is elítéli, ha az ipartestületben politizálnak. Azonb­an félórás beszédet mégis mondott, ebben azonban kizárólag ipari kérdésekkel foglalkozott olyan nagy hatással, hogy maga az ipartestületi elnök is meleg­­ hangon mondott neki köszönetet. Vá­ratlan jelenet következett ezután. A rendőrfelügyelő, aki néhány percre el­távozott, újra visszatért a terembe és harsány hangon vezényelt a rendőrle­génységnek: — Vigyázz! Ezután a kö­zönségnek tudtára adta, hogy ha két perc alatt ki nem ürítik a termet, kard­lappal vereti szét a jelenlevőket. Batthyány kérdésére magyarázatként azt kapta, hogy a gyűlés lezajlása után semmiféle politikai gyűlést nem sza­bad megtartani. Apponyi szerint a kurzust kereszténynek nevezni — Isten­­káromlás A legitimista ellenzék vasárnap dél­­­­előtt Szombathelyen, délután pedig­ Kőszegen tartotta meg zászlóbontását. Vasárnap reggel érkezett Apponyi Al­­i­bert gróf, aki ez alkalommal először vett részt a legitimista ellenzék nagy­gyűlésein és öt nagy beszédet mondott Szombathelyen, Nagygencsen és Kő­szegen. Szombathelyen a nemzeti épí­­tőmunka megindítását követelte, mely­nek alapfeltétele a tökéletes jog- és vagyonbiztonság és a keresztény er­kölcs nevében követelte továbbá min­den visszaélés, uzsora, árdrágítás ül­dözését. Utána Andrássy Gyula gróf támadta a kormányt,­­amely szerinte forradalmi alapon áll és azon csinál reakciós politikát. Andrássynak itt a soproni keresztény ellenzék küldöttsé­ge felajánlotta a jelöltséget, amit ő el is fogadott. Kőszegen Apponyi viharos tetszés mellett fejtette ki, hogy olyan állapotot, amidőn bizonyos irányból jövő bűntények két év óta büntetlenül maradnak és végre olyan események­hez vezetnek, mint a pokolgépes me­rénylet, keresztény jelzővel illetni. — Istenkáromlás, amely ellen keresztény lelkiismerete teljes erejével tiltakozik Hatósági erőszak Fényes László jelöltsége ellen. Fényes László egy héttel ezelőtt uta­zott el a mátravidéki pétervásári vá­lasztókerületbe, amely negyvenhárom községből áll. Verpeléten, ahol első ál­lomása volt, a község szívesen fogadta, de programmbeszédét nem tarthatta meg, mert az egri főszolgabíró nem vette tudomásul a jelölő­gyűlést. Az­után Mátraballára ment Fényes, ahol a csendőrök felső parancsra hivatkoz­va, kitiltották a házból, ahová meg­szállt. Pétervásáron előbb a járásbíró­­nál tisztelgett Fényes László, onnan pedig a Fogyasztási Szövetkezet ven­déglőjébe ment, hogy megebédeljen. A csendőrök, itt is felsőbb parancsra hi­vatkozva, felszólították, hogy távozzék a vendéglőből, mert az ő­ asztalánál ugyan csak hárman ülnek, de a tá­volabbi asztaloknál mások is vannak és hallgatják a beszédét, politikai gyűlést pedig nem lehet tartani, mert a főszol­­gabíró betiltotta. Miután Fényes kije­lentette, hogy nem távozik, a csend­őrök a főszolgabíróhoz kísérték, ahol ez jegyzőkönyvbe vette a csendőr je­lentését. Azután a főszolgabíró elbocsá­totta Fényest, aki egyedül végigsétált Pétervásár utcáin, minden ház kapu­jában ott állt a nép és üdvözölte. Friedrichék déli listája’. A főváros III. választókerületének, a déli kerületnek a listája elkészült. E listán a következő nevek szerepelnek: 1. Friedrich István, 2. Weisz Konrád, 3. Miklóssy István, 4. Hornyánszky Zoltán dr., 5. Dinich Vidtor, 6. Ilovszky János, 7. özv. dr. Dirner Gusztávné, 8. dr. Takács István, 9. Kovács P. József, 10. dr. Szente Gyula. Póttagok: 1. Oberschall Viktor dr., 2. Jajczay Mi­hály, 3. Zinhober Nándor, 6. Szakáll Iicza, FRISS ÚJSÁG 1922. május 3. Megegyezés a demokraták és liberálisok táborában. Elkészült az egységes lista. — Az új pártszövetség neve: Egyesült Demokrata és Szabadelvű pártszövetség. Az egyrészről Vázsonyi és a Rassay­­párt, másrészről pedig Ugrón és Szte­­rényi között Sándor Pál által szomba­ton kezdeményezett egyezségi tárgya­lások ma este eredményre vezettek. Az utóbbi két nap alatt valóságos küldött­ségjárás volt Vázsonyinál, akit felszó­lítottak, hogy akár áldozatok árán is létesítsen megegyezést. Ma este egy Glücksthal, Vázsonyi, Baracs és Rassay­­ból álló bizottság létrehozta a megál­lapodást, amely szerint a liberálisok egységes listája Budapesten a követke­zőképpen alakult: Északi kerület: Vázsonyi, Ugrón, Sán­dor Pál, Szterényi, Brodis. Minthogy az egyesülés következtében még több helyre is van kilátás, a további helye­ket a demokratáknak tartották fenn. A déli kerületben még nincs megálla­pítva a sorrend. Az első három helyen mindenesetre Rassay, Bárczy és Rupert szerepelnek. Buda teljesen a demokra­táké. Az első két helyen itt Benedeket és Szilágyi Károlyt jelölik. A környéken mindkét párt külön lis­tát állít. A megállapodás után a demokraták jelölő bizottsága összeült, hogy a to­vábbi helyekre a jelöléseket megejtse. A megegyezésről Vázsonyi munka­társunknak a következőket mondta: — Sikerült a megegyezést megterem­teni. Mi minden ádozatot meghoztunk, mert a párthoz nem tartozó erkölcsi testületeknek oly sokasága volt a meg­egyezés mellett, hogy létre kellett azt hozni. Az új pártszövetség neve: Egyesült demokrata és Szabadelvű pártszö­vetség. Két mindig óriási árakat fizetek aranyért Brilliánsér­t, platináért, ezüstért minden hirdetett árnál sok­kal többet fizet NUSZBAUM ékszerész, 199., István­ út 37. Bombamerénylet a Ferenc Jóózsef-laktanya ellen. Az ekrazitos bom­ba nem okozott nagy kárt. — A tettes nincs meg. — A merénylet szálai külföldre nyúlnak? Az idei május elsejének ősziesen mé­labús csendjét az esti órákban bomba­­r robbanás zavarta meg. A városban rém­­­hírek terjedtek el, hogy az Erzsébetvá­­á­rosi kör ellen elkövetett merénylethez hasonló bűntettet követtek el a buj­­­­káló ismeretlen bűnösök, ám ezúttal­­ kisebb eredménnyel működött a bom­ba, amelyet a Ferenc József-laktanya­­ egyik pinceablakában helyeztek el a­­ körmönfont, elővigyázatos tettesek. Vasárnap este, kilenc óra előtt né­hány perccel robbant fel a bomba az­ Üllői-úti Ferenc József-laktanyában. A laktanya a Népliget mellett van és egyik oldala a Forinyák-útra néz s ezen a fronton van a tiszti étkezde, a­melynek ablakai alatt, félméternyi ma­gasságban az úttest felett, vannak a pinceablakok. Az egyik ilyen pince­ablak alsó párkányára helyezte el a merénylő a bombát, amely pontosan este 8 óra 53 perckor exprédált. A bomba hatalmas dörejjel robbant. A robbanás döreje olyan hatalmas volt, mint a Dohány­ utcai merénylet­nél és érthető riadalmat okozott a laktanya épületében, ahol a legénység éppen kilencórai őrváltásra gyüleke­zett az udvaron. A tiszti pavillonban is óriási volt a riadalom, mert a lisz­tek családtagjai ott tartózkodtak és kö­zülük többen idegsokkot is kaptak. A robbanásnak egyébként nem volt romboló hatása, mindössze a tiszti pavillon ablakait nyomta be a légnyomás, elszakította a pinceab­lak három centiméter vastag vas­rácsát és megrongálta az épü­let falát. Az ablaknyílással szem­ben lévő fal meg is repedt jó darabon Ezenkívül a pincében két szekrénynek a tetejét is megrongálta az explozió ereje. Megszállják a Népligetet. A robbanás után Riffl ezredparancs­nok­ alá a laktanyában tartózkodott, azonnal intézkedett, hogy az őrség fogja körül a kaszárnya épületét, a ka­szárnyában lévő legénység pedig azon­nal szállja meg a Népligetet, mert való­színűnek látszott, hogy a tettes csakis a Népliget irányába menekülhetett és, valószínűleg ott bújhatott meg. Az in­­­tézkedésnek azonban nem lett meg a kellő eredménye, a tettest vagy komoly gyanúsítottat nem tudtak kézrekeríte­­ni. Ezután katonai őrjáratok kutatták­­ át a környéki sötét utcákat, be is hoz­­­­ak huszonöt embert, ezekről azonban kiderült, hogy semmi közük nincs a merénylethez. A rendőrség munkája. A vértelen lefolyású bombarobbanás­ról azonnal értesítették a főkapitánysá­got, ahonnan Czibor Ferenc detektív­­főnök jött ki, több detektív kíséreté­ben. Megjelent az eset színhelyén Ná­­dassy Imre országos főkapitány és Ni­­kolics tábornok városparancsnok, a hozzá beosztott tisztekkel. A bomba ekrazittal volt töltve. A detektívek megkezdték a nyomo­­zást és először is a bombaszilánkokat igyekeztek összeszedni, de mindössze néhány kis szilánkot találtak. Ezekből próbáltak következtetéseket levonni a robbanóeszközre vonatkozólag, de e te­kintetben egységes vélemény nem ala­kulhatott ki. Egyes szakértők szerint a robbantási eszköz gyújtózsinóros ekra­zitos szelence volt, mások véleménye szerint pedig úgynevezett köteges kézi­gránátról van szó, amely négy kézigrá­nát összetűzéséből keletkezik, hogy a robbanás hatását így is fokozzák. A rendőrség még az éjszaka folya­mán helyszíni szemlét tartott a lakta­nyában és megállapította, hogy a bom­­bát a laktanya Forinyák-úti oldalán, a félméter magas pinceablakban he­lyezték el, vagyis pontosan azon a he­lyen, ahol a robbanás történt és nyo­mai szembetűnően látszanak. Nagy szerencse, hogy a merénylő a bombát szabadon az ablakpárkányra tette, ahol a robbanás közben nem ta­lálkozott ellenállással és ezért volt a hatása aránylag kicsiny. Ebből arra következtetnek, hogy a merénylő nem lehetett hozzáértő bomba elhelyező. A merénylet szálai külföldre nyúlnak­ A nagy arányokban megindított rendőri nyomozást Horváth Antal dr. rendőrfőtanácsos és Vogl Jószef rend­őrkapitány irányítják akik az Erzsé­betvárosi Kör ellen elkövetett merény­let nyomozását is irányították és e té­ren jó nevet szereztek maguknak. A nyomozásba belevonták a rendőri po­litikai osztályt is, mert az a gyanú merült fel, hogy esetleg kommunisták próbáltak merényletet elkövetni a Fe­renc József-laktanya ellen. Különben ezt a feltevést támogatja Andrejka Károly főkapitány-helyettes nyilatkozata is, amely így hangzik: " A nyomozás eddigi adatai még nem állapítottak meg ugyan semmi pozitívumot arra vonatkozólag, hogy kik követték el a merényletet, de ed­dig a legvalószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy külföldi kommunisták irányítására történt a‘­merénylet. A nyomozást nagy erélylyel folytatjuk és reméljük, hogy a legrövidebb időn be­lül sikerül kinyomozni a tetteseket. Brilliánslit ne adjon el senki, míg meg nem hallgatja Fialni É­­tisin­ írSKi-K­LSZ 2 TÁVIRATOK. Óriási tengeri vihar. Pakis, május 2. A bengáli öbölben óriási cikon dühöngött. Több hajó hajótörést szenvedett. « Nagy tavaszi cipővásár Kertész cipőáruházban, VII., Rákóczi-út 64. és VI., Teréz­ körút 10. .■■■EnaaiiaEaiaiiiiaiiiaaaaiaiiaciaiaaaai A lupényi bányaszeren­csétlenségnek nyolcvankét halottja van. Háromszázh­usz apátián árva. Lupényből jelentik, hogy a beom­lott Aranka-tárnából 52 halottat húztak fel. Még 5 halott van fenn a romok között. Az áldozatokat va­sárnap temették s a város főterén ravatalozták a nyolcvankét kopor­sót. A bányaszerencsétlenséget bánya­­légrobbanás okozta. Bognár József, a Zsil-völgy képviselője és a bánya­szövetség volt titkára kijelentette, hogy az Aranka-tárnában a helyzet már régóta teljesen tarthatatlan volt és mindenki e­lőre tudta, hogy a szerencsétlenségnek elóbb-utóbb be kell következnie, mert oly erős volt a bányalég, hogy állandó életve­szély fenyegette a bent dolgozókat. Miután azonban ebben a bányarész­ben a prémiummunka volt beve­­­­etve, a bányászok tovább dolgoz­tak, nehogy elveszítsék kenyerüket. Háromszázhúsz apátián árva ma­radt a szerencsétlenség után, akiket az özvegyekkel együtt a bányaigaz­gatóság két hét múlva az utcára tesz ki. A bányász-egyesület elnöke kije­lentette, hogy az egész bánya tele volt robbanó anyagokkal, bányalég­gel és csak egyetlen egy kis szikra kellett, hog­y a robbanás megtörtén­jen. A bányatelep más pontjai is ép oly veszedelmesek, mint az Aranka­­tárna volt. Kereskedők és magánfejeknek ezüstért, brilliáns­­SadsEllr StBes ékszerekért 5—10 százalékkal többet fizetek mint bárki más. GELLÉRT KÁROLY ékszerész VI. Eötvös­ u. 6 A bolsevisták titkos szervezete. Illetékes helyen felkérték a Ma­gyar Híradót a következők közlé­sére: Az orosz szovjet kormány leg­utóbb rendeletet adott ki, melyben külföldi szervezeteit utasítja, hogy, elsősorban az orosz ellenforradal­­márokat, de más tényezőket is ve­gyenek nyilvántartásba, figyeljék és ha kell erőszakkal akadályozzák meg működésüket. Pénz rendelke­zésre áll. Ezen intencióknak megfe­lelően néhány héttel ezelőtt megala­kult a wieni „Donner“ szervezet (Központ, Hainburg), melynek szer­vezésével Popper-Likniseh József kommunistát bízták meg. A szerve­zet jelenleg mintegy 300 teljesen megbízható és elszánt kommunisták­ból áll. Ez a keret, mely a további kiépítésre szolgál, feladata minden bolsevista ellenes mozgalmat fegy­verrel és bombával megakadályozni. A kémszervezetnek a feje Stosen­­baum Lipót, akinek Wienben már minden hivatalban vannak bizal­mas emberei. Ha egyes személyek antibolsevista, illetve antikommu­­nista működést fejtenek ki, mely a szervezetnek árt, úgy a Donner­­szervezet vezetősége dönt afelett, hogy­­ mi történjék az illetővel. Azonkívül van egy csapat robban­tásokra kiképezve, hogy esetleg egyes épületeket, nyomdákat ás egyéb fontos középületeket a leve­gőbe röpítsenek, vagy felgyújtsa­nak. Fegyver, lőszer, bomba és egyéb robbanó anyag Zarub József (Betriebsrat) lakásán van elrejtve. A Donner-szervezetnek van egy magyarországi központja is, mely működését 1921. tavaszán már meg­kezdette. A szervezet célját és esz­közeit ismertetve (a magyar ka­to­­nai raktárak elpusztítására és a k­a­­tonák közötti izgatásra is súlyt térnek) talán megtaláljuk a kapcso­latot az utóbbi időben Budapesten előfordult nagy tűzesetek keletke­zéséhez és a bombamerénylethez. Megindult az orosz-német forgalom. Moszkva, május S. Berlinből repülőgép érkezett Mosz­­­­kvába, amely Németország ajándéka

Next