Gyógyszerészi Hetilap, 1921 (60. évfolyam, 1/3034-52/3083. szám)
1921-01-16 / 3. (3036.) szám
3. (3036.) sz. Hatvanadik évfolyam. Budapest, 1921. január 16. A „VIDÉKI GYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK" HIVATALOS KÖZLÖNYE A magyar gyógyszerészet tudományos és szociális törekvéseinek legrégibb közlönye. —■ ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 360 K. félévre 180 K. negyed évre 90, egy hóra 30 K. Egyes szám 8 K. Főmunkatárs : DOBLER BÉLA. Szerkeszti és kiadja: Dr. VARSÁGH ZOLTÁN. 1862 óta megjelenik minden vasárnap Irodai őrök: hétköznapokon délelőtt 9—12-ig, délután 3—6-igg. Magy. kir. postatakarékpénztári ----- cheque-számla 6865. ----Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, VIII., AGGTELEKI UTCA 8. I. emelet 6. Főmunkatárs: VARSÁGH JENŐ. GYÓGYSZERÉSZI telefon JÓZSEF 13—23 száza.HETILAP Tartalomjegyzék. A taxa. (Dr. Varságh Zoltán). — A tényleges szolgálatra bevonult gyógyszerész-gyakornokok tanulmányi szabadságban leendő részesítése. — Pénztári kimutatás a „Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségeihez beérkezett újabb tagdijakról és adományokról. — Ipari és gyógynövény termelők és értékesítők évkönyve. — A gyógyszertárak szélhámosa. Az országos gyógyszertárosi korporátiók beadványa a honvédelmi miniszterhez. A budapesti gyógyszerésztestület értesítése. — Gyógyszerkülönlegességek és piperecikkek újabb árváltozásai. — A gyógyszerárupiacról. — Kérelem. A kiadóhivatal kérelme. — Álláshirdetések. — Apróhirdetések stb. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A faxa. Azt hittem, ezen a héten már azzal számolhatok be, hogy a Népjóléti Miniszter úr a közegészségügyi tanács elaborátumát jóváhagyta és az új árszabvány a legközelebbi napokban kikerül a sajtó alól. Azt hittem, a Miniszter úr érvek, nem pedig érzelmek alapján ítéli meg ezt a kérdést és hozzájárul ahhoz, hogy a gyógyszerész munkájáért a mai viszonyoknak megfelelő díjazást kapjon. Nem ,az történt. Benárd miniszter úr annak az újszerű véleményének adott kifejezést, a nála járt szakmabeli küldöttek előtt, hogy a közegészségügyi tanács árdrágítást javasol, bár a küldöttség által felhozott érvek elől kitérni nem tudott, mégis azzal odázta el az ügy megoldását, hogy neki előzőleg tanulmányoznia kell a kérdést. Szeretnék a miniszter úr ezen tanulmányozásához azon adatokkal is szolgálni, amelyek kividről világítanak be a gyógyszerészeti árszabvány mai tarthatatlanságának területére. Egyik budapesti nagy droguista mondotta múlt vasárnap, hogy a gyógyszerészeknél levő kinnlevőségei immár 8 millió koronára rúgnak. Egy budapesti gyógyszerész bevallotta, hogy áruért már kétszázezer koronával tartozik és ha a cégek nagylelkűsége nem biztosítaná részére ezt a magas hitelt, akkor már régen be kellett volna zárnia az üzletét. Mindenki panaszkodik, hogy a nagy forgalom dacára nem marad annyi haszna, amennyi az áruraktára kiegészítésére elegendő fedezetet nyújtana és mind mélyebben és mélyebben gázolnak bele az eladósodás örvényébe. 40 év előtt megállapított munkadíjainknak ma kétszeresét szabad felszámítanunk. Ambuláns látogatást tettem Benárd miniszter úr egy kollégájánál, egy orvosnál, ki tőlem ezért kettőszáz koronát kért. A suszterem egy cipősarokért ötven koronát számított, egy kanapém lábának a beenyvezéséért szintén ötven koronát fizettem, és az egész vonalon hasonló arányban drágult minden munka. Nem tudom tehát, vaskalaposságinak, vagy egyenes rosszindulatnak kell-e tekintenemazt a felfogást, amely a gyógyszerészek munkadíjainak felemelése elől elzárkózik és a meggyőző érvek egész sora dacára a megoldás előtt előbb tanulmányozni akarja a kérdést. Vagy talán az anyagokon nyer annyit a gyógyszerész, hogy a munkadíjak felemelő-