Hajdú-Bihari Napló, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Meggyorsítják a szovjet csapatok kivonását Az utolsó harckocsi is hazaindult Esztergomból 1990. április 20., péntek — Felgyorsul a szovjet csapa­tok eddig pontosan az ere­detileg maghatározott ütem­tervhez igazodó kivonása Magyarország területéről — jelentette be a pénteken Esztergomban Matvej Bur­lakov vezérezredes, az ide­iglenesen hazánkban állo­másozó szovjet Déli Hadse­regcsoport parancsnoka. Az eddigi tapasztalatok ugyan­is amellett szólnak, hogy az adott lehetőségek mellett a biztonság veszélyeztetése nélkül megoldható az üzem fokozása. E fontos bejelentés azon a nemzetközi sajtótájé­koztatón hangzott el, ame­lyet abból az alkalomból hívtak össze a dunántúli városba, hogy az ott állo­másozó szovjet harckocsizó alakulat utolsó tankját is bevagonírozták és elindítot­ták Záhony felé. Az eszter­gomi volt a legnagyobb, hazánk területén állomásozó szovjet harckocsizó alakulat. A tájékoztatón Burlakov vezérezredes azt is elmond­ta, hogy eddig 31 szovjet katonai szerelvény hagyta el Magyarországot, további négy másik pedig a tájékoz­tató időpontjában tartott a határ felé. A vonatokon 2500 szovjet állampolgár — kato­na, polgári alkalmazott és azok családtagjai — utazott vissza hazájába. Rajtuk kívül elszállítottak 900 különféle harci eszközt és 40 ezer tonnányi egyéb anyagot. A szállítás a magyar partnerek, elsősorban a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Államvasutak készséges segítségének köszönhetően eddig teljesen zavartalan volt. A Déli Hadseregcsoport a következőkben is mindent megtesz azért, hogy a meg­állapodásoknak megfelelően 1991. június végéig vala­mennyi szovjet katona eltá­vozzon Magyarországról. • Kérdésekre válaszolva a vezérezredes sajnálatosnak minősítette, hogy több lap­ban elferdített, a valóságnak nem megfelelő hírek jelentek meg arról, hogy milyen ál­lapotban vannak a kiürített laktanyák. Éppen ezért ter­vezik, hogy május végén a veszprémi, egy hónappal később pedig a győri lakta­nyába is meghívják az új­ságírókat és bárkit, aki a saját szemével akar meg­győződni az igazságról. Cáfolta Matvej Burlakov azt az állítást is, hogy a haj­máskéri kiképzőközpont területe helyrehozhatatlan környezeti ártalmakat szen­vedett. (MTI) Új név Prága, 1990. április 20., péntek (MTI) — A cseh­szlovák parlament pénteken újabb szavazást tartott az ország nevéről és a tör­vényhozás a szükséges sza­vazattöbbséggel jóváhagyta, hogy az ország új neve Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaság legyen. Orvosi jelentés Boston, 1990. április 20., péntek — Az MTI-hez a HM sajtóosztályán keresztül Bostonból eljuttatott leg­­­újabb orvosi jelentés szerint Sütő András április 3-i műtétét követően folytatódik a gyógyulási folyamat, ám a beavatkozás sikere — vagy­is az, hogy a bal szemen a visszahelyezett retina meg­­tapad-e — csak néhány hét múlva állapítható meg teljes bizonyossággal. Az egy hét­tel ezelőtti állapothoz képest a szemlencse lassan tisztul — közli a jelentés. Sütő András a következő héten vesz részt újabb szemvizs­gálaton. ■ Az RMDSZ kérése: a magyar utasok a kongresszus idején kerüljék el Nagyváradot 1990. április 20.­­ Mint az utóbbi napok sajtójelentése­iből kiderült, rendkívül fe­szült légkörben zajlott le a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség szombaton Nagyváradon megkezdődő első kongresszusának elő­készítése. Az MTI debreceni tudósítójának Nagyváradról származó további értesülési szerint Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli el­nöke csütörtökön Nagyvá­radon megbeszélést folyta­tott a szövetség vezetőivel. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a rendőrség rendkívü­li erőfeszítéseket tesz a kongresszus zavartalan le­bonyolítása érdekében. E célból, a helybeliek munká­jának segítésére, kétezer kolozsvári rendőrt is Nagy­váradra vezényeltek. Szigo­rították a határellenőrzése­ket, s ennek megfelelően a Romániába belépő magya­rokat is a korábbinál szigo­rúbban ellenőrzik. Az RMDSZ képviselői mind­ezek ellenére arra kérik a magyar beutazókat — amennyiben úticéljuk nem különösen fontos — a kongresszus idején ne menjenek Nagyváradra. Nagyváradi egyházi kö­rökből származó informáci­ók szerint a kongresszus, az előzetes elképzelések sze­rint, tisztázza az RMDSZ magatartását a választáso­kon, határozottan állást fog­lal a kivándorlások ügyében, következetesen végrehajtha­tó programot dolgoz ki az iskolakérdésben és megha­tározza viszonyát a Vatra Romaneasca-hoz is. (MTI) Köszönetnyilvánítás Hosszú évtizedek után választott szabadon a magyar nép. Pártok, képviselőjelöltek versengtek a választók bi­zalmának elnyeréséért. A nép döntött és ezt tiszteletben kell tartani. Minden zavaró körülmény ellenére, a Szabad Demokraták Szövetségének jelöltjei komoly sikereket ér­tek el. A leadott szavazatok bizonyítják, hogy a magyar­ság tetemes része rokonszenvezik a szociálliberális esz­mékkel, értékekkel. Népünk, nemzetünk történelmének kiemelkedő korszakai azok, amikor ablakot nyitottunk Európára, a világra. E virágzó időszakokban a magyar­ságtudat és az európaiság termékenyen hatott egymásra, s kölcsönhatásukból „csuda dolgok" születtek. Várakozással teli korszak köszöntött be. A történelem újra kezünkbe adta a demokrácia megteremtésének a le­hetőségét. Az új korszak letéteményese a most megválasz­tott parlament, amelynek munkájában felelősségteljes munka vár a Szabad Demokraták Szövetségének képvise­lőire, akik az ellenzék padsoraiban, a nemzethez lojális kreatív politikát kívánnak folytatni. Ez a politika a válasz­tók bizalmára épül, azok szavazatára, akik támogatták az SZDSZ-t az első szabad választás alkalmával. Köszönjük ezt a bizalmat, s mindazt az erőfeszítést, amely az ország második legnagyobb pártjává tette a Szabad Demokraták Szövetségét. Európai — s egyúttal magyar — pártként a jövőben is számítunk a nemzet támogatására, s a megelőlegezett bizalomnak lelkiismere­tes parlamenti munkával igyekszünk megfelelni. Szabad Demokraták Szövetségének Hajdú-Bihar megyei szervezetei Mondjam A lösz is megindult Úton-útfélen — s most már nem tudni, miért — halálra ítélik a nagy táblavédő fasorokat is és a mezők szögleteiből, kiszögelléseiből eltűnnek a kisebb erdőcsoportok. Ahogy végigmegyünk a 4-es főúton, bárki megcsodálhatja, hogy az árok majdnem színültig tele van a finom lösz porával. A felső termőréteget elhordta a szél, tökéletesebben fogalmazva, jócskán belemarkolt az erózió a termőrétegbe. Ilyen hatalmas löszhordást ritkán él meg az alföldi ember, akár szekérszám vihetné el az útszél árkaiból a löszt. Senki meg nem róhatná érte, hiszen az árkot tisztítaná ki. Vajon csak a szél kerekedett föl olyan erővel, hogy megbontsa a végtelennek tűnő táblákat? Vajon ez az iszonyú természeti erő nem társadalmi bizonytalanságaink közepette dolgozta meg a termőtalajt? Arra célzok, s ki is mondom, hogy 1990-ben a föld tulajdonjogi állapotát immár annyian vitatják, hogy egyesek egyszerűen nekiesnek a mezővédő fasoroknak, hátha már holnap úgysem lesz az övék. Holott a régi dűlők és utak mentén ültetett fák valaha és nem is oly régen a közösséget szolgálták. Például a közbirtokosságot, Hajdúhadháztégláson a kunkerti dűlő fasorának tömeges letarolását nem is hagyták annyiban a magukat még birtokon belül érző parasztok, s a vita jelenleg ott tart, hogy a földjüket ugyan államosították, de a rajta fölnevelt fasor még mindig őket illeti meg. Mert ők ültették, mert ők nevelték. No, ez csak egy példa a sok közül, s most nem is annyira az az érdekes, hogy kié a fa, bár ez sem elhanyagolandó vitatéma. A kíméletlenség az, ami tollhegyre vehető. Ilyenkor rablógazdálkodást szoktunk emlegetni, de ennek a kifejezésnek immár semmilyen riasztó értelme sincs. Pedig a fejszés irtók talán arra is gondolhatnának, hogy a nagy tábla traktorosa majd nyáron délben szeretne egy fa hősében megebédelni, netán szundítani egyet. Avagy éppen arra is emlékezhetnének, hogy ezek a fasorok bújtatják a gyérülő vadállományt, a nyulat, a fácánt, a fürjet, de még az őzet is. Mert valamikor ilyen volt az a sokszor megénekelt paraszti romantika. Sajnos, a még úgynevezett „félidőben" lévő fiatal fasorok is áldozatul esnek a most dúló földtulajdonosi önkénynek. Számomra nincs rettenetesebb, mint látni a fekete lösszel befújt árkokat. Jelenleg dúló társadalmi vitáinkban ugyanilyen kegyetlenül tarol a mások véleményének meg nem hallgatása. Meddig? Mert a fasor most még csak figyelmeztet. Hiánya káromolja az értelmetlen pusztító vagy épp a tulajdont magához ragadó embert. Szalai Csaba Katonai repülőgép balesete 1990. április 20. — Kikép­zési feladat végrehajtása közben, pénteken, a kora délutáni órákban lezuhant a Magyar Honvédség pápai repülőalakulatának egyik MiG—23-as típusú repülő­gépe. Cseporán Mihály őr­nagy, a repülőgép vezetője rendellenességet észlelt, a gépet lakott területről kiver­­ette, majd Ajka körzetében katapultált és szerencsésen földet ért. A repülőgép a székpusztai halastó közelé­ben becsapódott. A Magyar Honvédség illetékes szervei megkezdték a vizsgálatot. (MTI) Felhívás május 1-je megünneplésére Egy évszázada szerte a világban, minden évben megemlékeznek az 1886. május 1-jei tragikus ese­ményről, amikor is az Ame­rikában lévő chicagói Hay­­market téren több munkást meggyilkoltak, mert mun­kásjogokat követeltek. Ezek a megemlékezések az elmúlt száz év során más és más tartalommal teltek meg, de egy fogalom mindig végig­kísérte azokat: ez a munka. Hazánkban a súlyos gon­dokkal küzdő gazdaságban már nem adatik meg min­denkinek a munkavégzés lehetősége. Ilyen körülmé­nyek között kap megkülön­böztetett jelentőséget a má­jus elsejék egy másik örök aktualitása: a munkásszoli­daritás. Ma már elsősorban a hazánkban munkanélküli­vé válókkal és a különösen nehéz megélhetési körülmé­nyek között élőkkel vagyunk szolidárisak. Mindezeket figyelembe véve az e felhívást közreadó szakszervezeteknek az a célja, hogy a munkát és a munkásszolidaritást ünne­peljék az idei május elsején. Felkérjük a Debrecenben és a megyében élő szervezett dolgozókat, hogy családjuk­kal együtt ünnepeljék közö­sen május elsejét, s minél többen vegyenek részt azo­kon a programokon, ame­lyeket a Kölcsey Ferenc Művelődési Központtal kö­zösen kínálunk, s amelyeket a Napló hasábjain később részletesen ismertetünk. Közös ünneplésre és együttműködésre hívunk és kérünk fel mindenkit, aki hajlandó cselekvő együtt­működésben tenni a váro­sért, a megyéért, akik teljes felelősséggel kívánják, hogy ne a széthúzás legyen a jövőnk, hanem valamennyi­ünk legalapvetőbb érdekein alapuló közmegegyezés. Kérjük mindazokat, akik szándékainkat el tudják fogadni és célkitűzéseinkkel azonosulni tudnak, hogy csatlakozzanak felhívásunk­­hoz és vegyenek részt a rendezvényeken. Szakmai Szakszervezetek megyei képviseletei 1990. ÁPRILIS 21. SZOMBAT Tiltakozás és felhívás A városi tanács végrehajtó bizottságához A Kossuth Könyvkiadó kollektívája aggodalommal szemléli, hogy a város in­gatlanjai miként és mi mó­don forgácsolódnak szét a különböző pártharcokban, miközben a városért, annak művelődéséért, kultúrájáért sokat tevő intézmények, vállalatok szűkös, számukra nem kielégítő és megfelelő helyen kénytelenek működ­ni. Tudomásunk szerint a végrehajtó bizottság a pár­toknak a kezelői jog meg­adását tervezi, mégpedig úgy, hogy néhány látványos intézkedésen túlmenően kizárólagosan a pártok önös érdekei érvényesülnek. Vá­rosunkban a jelenleg műkö­dő pártok egymást túllici­tálva követelik maguknak a volt MSZMP-vagyont, elfe­lejtve azt, amit még ellen­zékként képviseltek. Félreértés ne essék! Számunkra is fontos, hogy a pártok megfelelő helyen és körülmények között tudja­nak működni, de ehhez nem törvényszerűen a kezelői jog megadása szükséges, mikor a jog ismeri a bérlet fogal­mát is. A pártok által kért ingatlanok Debrecen város és megye polgárait illeti meg, hiszen nagy része az ő adójukból épült fel. Ezeket az ingatlanokat vélemé­nyünk szerint a lakosság érdekében kell hasznosítani. Továbbá az sem lehet érde­ke a végrehajtó bizottságnak, hogy például az ilyen in­gatlanban működő vállalat egy elhamarkodott döntés miatt lehetetlen helyzetbe kerüljön. Döntésükkel nö­velnék a munkanélküliek számát és a pártokat jogta­lan előnyben részesítenék. Ezúton tájékoztatjuk a vb­­t, hogy a Hámán Kató u. 44. szám földszintje eredetileg is a Kossuth Könyvkiadó el­helyezésére lett tervezve és kivitelezve. Sajnálatos mó­don az egypártrendszer nem tette lehetővé, hogy az épü­let számunkra fenntartott földszinti részét megvásá­roljuk, vagy a kezelői jogát megkapjuk, bár az idők fol­­yamán értékét bérleti díjban többszörösen kifizettük. Kérjük a végrehajtó bi­zottságot, hogy döntésénél vegye figyelembe érvényes, a városi tanácshoz benyúj­tott pályázatunkat, melyre a mai napig sürgetésünk elle­nére nem kaptunk választ. A pártokhoz A Madisz debreceni szervezete felhívással fordul a városban működő valamennyi párthoz, hogy a városi tanács végrehajtó bizottságától a volt MSZMP-tulajdonú párthá­zak kezelői jogát ne­ vegye át. A volt MSZMP tulajdonát képező vagyont — ma már köztudott — hogy túlnyomó részben az adófizető állampolgárok pénzéből építették. Ezért véleményünk szerint az így felhalmozott vagyon a társadalmat illeti meg, ezáltal annak kezelését arra kell bízni, aki a társadalom hasznára és szolgálatába tudja állítani. Ennek megoldását csak a helyi önkormányzat megalakulását követően látjuk biztosítottnak. Javasoljuk, hogy a tanács az önkormányzat megalaku­lásáig továbbra is adja bérbe ezen épületeket, ingatlanokat és az így befolyt összeg gyarapítsa városunk közegész­ségügyi ellátását és művelődéspolitikáját. Számításaink szerint ez az összeg havonta több millió forint. A pártok a kezelőjog birtokában ettől a lehetőségtől ismételten megfosztanák városunk lakosságát.

Next