Hargita, 1970. október (3. évfolyam, 229-255. szám)
1970-10-20 / 245. szám
NICOLAE CEAUŞESCUNAK, az Államtanács elnökének beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének jubileumi ülésszakán ! Elnök úr! Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak tisztelt képviselői ! Az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakításának negyedszázados évfordulója alkalom egyrészt a 25 esztendő alatt bekövetkezett nemzetközi fejlődés és világszerte végbement változások áttekintésére, másrészt az ENSZ ez idő alatt kifejtett tevékenységének a számbavételére. Ugyanakkor az ülésszak, hogy megfeleljen a népek várakozásainak, hivatott világosabban meghatározni az Egyesült Nemzetek Szervezete további tevékenységének irányvonalait, a nemzetek közötti sokoldalú együttműködés megvalósításának, a világbéke biztosításának útjait. Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek Szervezetét a második világháború végén hozták létre, amikor még nem száradt fel a népek által hullatott vér, amikor még nem gyógyult be a hitlerista Németország által kirobbantott pusztító világégésnek áldozatául esett tízmilliók utáni mély seb. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének már az elnevezése is arra emlékeztet, hogy megalakításánál szem előtt tartották: a földkerekség összes nemzetei egyesítsék erőfeszítéseiket a minden egyes nép szabad fejlődését biztosítani tudó tartós béke megteremtéséért. Őszintén meg kell mondanunk a népek előtt, hogy a szervezet Alapokmányában foglalt nemes elvek még nem érvényesültek maradéktalanul a világ összes államai közötti kapcsolatokban. Természetesen, szervezetünk jelentős szerepet töltött be a nemzetközi életben. Az eltelt időszakban a legfontosabb események az ENSZ figyelmének középpontjában álltak, számos, nagy jelentőségű határozatot fogadtak el. Sajnos azonban, e határozatok közül sokat nem valósítottak meg, vagy csak részlegesen valósították meg. Ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy egyes fontos kérdésekben, a világ küzdőterén felmerült számos konfliktusban az Egyesült Nemzetek Szervezete helytelen határozatokat fogadott el, s ezek csorbát ejtettek tekintélyén, negatív kihatással voltak a nemzetközi élet fejlődésére. Az ENSZ negyedszázados története pozitív és negatív oldalainak számbavétele ebből az alkalomból, úgy vélem, szükséges, hogy levonhassuk az összes tanulságokat, mert csak így növelhetjük a szervezet szerepét a’vitás kérdések megoldásában, a népek közötti együttműködés és a világbéke biztosításában. Ismeretesek azok a nagy társadalmi és nemzeti jellegű változások, amelyek ebben a 25 évben mentek végbe a világon. Az ENSZ megalapításakor csak egyetlen szocialista állam , a Szovjetunió létezett. Ma 14 szocialista állam van a világon, a földkerekség lakosságának több mint egyharmadát képviselve. Más népek a szocialista útra terelik gazdasági-társadalmi fejlődésüket. A nagyszámú szocialista ország megjelenése és fejlődése parancsoló módon napirendre tűzte a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének problémáját. Az utóbbi évtizedekben tanúi voltunk a gyarmati rabságban, imperalista uralom alatt sínylődő tucatnyi nép erőteljes nemzeti újjászületésének. A népeknek a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért folytatott harca eredményeként összeomlott a gyarmati rendszer, s a gyarmati birodalmak romjain tucatnyi új állam jelent meg. Ezek az államok ma jelentős szerepet töltenek be az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az egész nemzetközi életben. Korunk műszaki-tudományos forradalma, az ember behatolása a Kozmoszba és a kultúra hatalmas fejlődése nagy változásokat eredményezett az emberek gondolkodásában és tudatában. A népek, az emberek mindinkább tudatában vannak, milyen erőt képviselnek, hovatovább megértik, hogy megteremthetik bolygónkon a szabad és egyenjogú nemzetek együttműködésének világát, hogy véget vethetnek az államok közötti háborúknak, hogy biztosíthatják a tartós békét, amely lehetővé teszi az egész emberiség jólétének megvalósítását. Olyan komplex nemzetközi feltételek között ülésezünk, amelyek még több okból nyugtalanítják az összes népeket. Több mint 25 esztendővel a második világégés befejezése után a földkerekség különböző részein a háborúnak tíz- és tízezer férfi és nő, öreg és fiatal esik áldozatául, óriási anyagi és kulturális javak pusztulnak el. Még vannak népek, amelyeket a kolonialista uralom igájában tartanak, amelyek kénytelenek fegyverrel a kézben harcolni azért a szent jogukért, hogy szabadon, önálló államokban élhessenek, saját jólétük érdekében használhassák fel természeti kincseiket és munkájuk gyümölcsét, óhajuknak megfelelően döntsenek sorsuk felől. A nemzetközi életben még működnek imperialista és kolonialista erők, amelyek folytatni akarják a népek feletti uralom régi praktikáit, amelyek az erőszak és a diktátum politikájét érvényesítik, beavatkozva más államok belügyeibe, igyekezve rájuk kényszeríteni akaratukat, alárendelni őket saját érdekeiknek. Igaz, hogy az imperialista politikával szemben minden kontinensen egyre erőteljesebben harcra kelnek a népek, hatalmas társadalmi erők, a nemzetközi demokratikus közvélemény erős áramlata. A nemzetközi események alakulása ékesszólóan tanúsítja, amikor a népek valóban eltökéltek, hogy megvédik szabadságukat és függetlenségüket, nemzetközi szolidaritást és támogatást élveznek és nincs a világon erő, amely eltagadhatná tőlük e becses vívmányokat. Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy ismertessem országom bel- és külpolitikájának néhány vonatkozását. Romániának századokon át idegen uralomban volt része. Negyedszázaddal ezelőtt, vagyis ugyanabban az időszakban, lépett a szabad és önálló fejlődés útjára, amikor megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete. A román nép saját kezébe vette sorsát, rátért egy új társadalmi rendszer, a szocialista társadalmi rendszer felépítésére és történelmileg rövid idő alatt kiemelkedő eredményeket ért el gazdasági és kulturális haladásában. Számos állam vezetői és más képviselői, akik ellátogattak Romániába, sokatmondó képet alkothattak maguknak népünk eredményeiről. A 25 évben elért, nagy sikereink dacára, tekintve az elindulásunkkor fennálló elmaradottságot, még sokat kell tennünk azért, hogy elérjük a fejlett országok színvonalát. Románia elhatározása továbbra is minden erejét latba vetni gazdasági potenciáljának növeléséért, a társadalmi élet sokoldalú felvirágoztatásáért, a tudomány, az oktatás, a kultúra , egy új, civilizált élet megteremtése fontos tényezőinek fejlesztéséért, az egész nép anyagi és szellemi jólétének növeléséért. Soha nem tévesztjük szem elől, hogy egy nép csupán úgy válhat valóban szabaddá és függetlenné, ha erőteljes gazdasági, tudományos és kulturális alapot biztosít magának. Románia ugyanakkor gondot fordít arra, hogy fejlessze együttműködését a világ minden nemzetével, társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. Annak illusztrálására, hogyan valósul meg ez a politika, csupán azt említem meg, hogy Románia jelenleg 97 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, több mint 100 országgal pedig kereskedelmi csereviszonyban van. Természetesen Romána, mint szocialista ország, különleges figyelmet szentel a többi szocialista állammal való együttműködésnek és kooperálásnak, egyszersmind gondoskodik kapcsolatainak kiterjesztéséről számtalan területen a világ minden országával. Véleményünk szerint, csakis a nemzetközi munkamegosztásban, az anyagi és szellemi értékek világkörforgásában való aktív részvétellel biztosíthatjuk saját országunk fejlődését, s mozdíthatjuk elő egyidejűleg a béke ügyét világszerte. (folytatás a 4. oldalon) A román nép, amely maga is Lapzártakor jelentik India fővárosában befejeződött a Békevilágtanács Elnökségének ülésszaka. A részvevők megvitatták a népek békéjét és biztonságát szolgáló mozgalommal, a nemzeti függetlenségért az imperializmus ellen harcoló-haladó erők sorainak megszilárdításával, valamint a dél-keletázsiai és a közel-keleti helyzettel és a leszereléssel kapcsolatos időszerű kérdéseket. A küldöttségek elfogadtak egy, „a világ összes kormányaihoz intézett felhívást", valamint több határozatot a megvizsgált főbb kérdésekkel kapcsolatban A felhívás arra szólít fel minden kormányt, hogy folytasson szakadatlan harcot az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, a nukleáris, vegyi és baktériumfegyverek, valamint minden más tömegpusztító eszköz betiltásáért, működjön együtt a világ békeharcosainak a békéért, nemzeti függetlenségért és emberi jogokért küzdő mozgalmával. A Megyeszerte megemlékeznek a hazai munkásmozgalom történetének két nagyjelentőségű eseményéről Ezekben a napokban megyeszere ünnepi gyűléseken emlékeznek meg a Román Kommunista Párt 1945 októberi Országos Konferenciájának jelentőségéről. A negyed századdal ezelőtt lezajlott eseményt méltató előadásokat a megyei pártbizottság lektorai tartották. Az előadók kitértek az 1945 októberi pártkonferenciának az ország újjáépítésében, az iparosítás alapjainak megteremtésében betöltött szerepére. Részletesen taglalták, hogy az Országos Konferencia mély előrelátással dolgozta ki a népi hatalom megerősítésének, a nemzeti függetlenség megszilárdításának történelmi távlatokba tekintő, széles körű harci programját. Hasonló előadásokra került soröbbek között a Csíkszeredán Kötött, szugvárban, a gyergyószentmiklósi Partizán helyiipari vállalatban, a székelyudvarhelyi Cérnagyárban, a balánbányai Bányaipari Kombinátban, a maroshévízi Közös Munka Kisipari szövetkezetben, valamint megyénk más ipari egységeiben. Ugyancsak a napokban kerül sor megyénk ipari egységeiben az 1920- as októberi általános sztrájk 50. évfrdulójának megünneplésére. A lízeumok és általános iskolák történelem szakos tanárainak közreműködésével megtartandó előadásokon méltatják az általános sztrájk jelentőségét, amely az RKP megalakulása előtt munkásmozgalmunk legkiemelkedőbb eseménye volt. BibliaI VILÁG PROLETÁRJAI, "EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA III. ÉVFOLYAM 245. (823.) SZÁM II 1970. OKTOBER 20. KEDD N ARA 30 BAM asco • • M* DONTŐ NAPOK • • A FÖLDEKEN! - VASÁRNAPI VILLAMANKÉTUNK· Homoródmentén csak a gépesítők dolgoztak Ha szép, meleg őszi idő lenne, s nem kellene tartani a fagyoktól, a homoródmenti gazdaságokban a vetési munkálatok helyzete akkor is eléggé meggondolkoztató lenne. Hát még így, amikor reggelre csonttá fagy a földfelszín, az eke nehezen akad a földbe, s az esetleg déli órákban meginduló vetőgép hamar megrakodik sárral. Szentpálon a 90 ha árpavetési tervüket túlteljesítették, 160 hektárt vetettek, de az 530 ha búzából még csak 300-on csírázik a mag, masszával még 230 ha vetetlen. Homoródszentmártonban még nagyobb a lemaradás. A 480 hektár búzának még alig 40 százalékát vetették el. Elfogadhatatlanul alacsony a teljesítmény. A lemaradást semmi sem magyarázhatja. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mindkét gazdaság jó minőségű, kellő menynyiségű traktorokkal, vetőgépekkel rendelkezik. (Szentpál 20 traktor, 7 vetőgép, Szentmárton 16 traktor, 6 vetőgép.) Sőt, egyik mtsz-ben sem panaszkodhattak a gépesítők munkájára. A tőlük telhető maximális erőbedobással dolgoztak. Akkor viszont a lemaradást a gazdaságok háztáján kereshetjük csak, az ottani munkaszervezésben, hozzáállásban, a tagok távolmaradásában, a későre felszabadított területekben stb. Jól példázza mindezt a vasárnapi tevékenység a Homoród völgyében. A gépek a földeken voltak. A gépesítők s a gépek Homoródszentpálon szántottak, tárcsáztak. Amikor Török Dénessel, a gazdaság elnökével a gépesítési szekció székhelyére értünk csak egy traktor volt bent — javították. Dénes Zsigmond karbantartó gépész keserűen fakadt ki, „így nem lesz soha vége a vetésnek. Mi minden vasárnap bent vagyunk, hetek óta egyetlen szabadnap sincs. És ezzel nem is lenne baj. De mégis le vagyunk maradva a vetéssel. Szombaton is azt mondták, hogy ma (vasárnap) 3 gép vetni fog. De hát ember a gépek mellett nem volt. Mert, hol ember nincs, hol mag. .. Úgy is volt, hogy két traktor délelőtt hasztalan járkált, mert a vetőmagot nem vitték ki a földekre. Szívesen dolgozunk, de hát jó lenne, ha nemcsak bennünk lenne meg az akarás. Ma is lehetett volna vetni, csak meg kellett volna szervezni jobban." Homoródszentmártonban Szabó Jenő mérnök a földre hivatkozik, hogy erősen száraz volt, nem akadt bele az eke, s ezért maradtak hátra. Nem akarjuk kétségbe vonni a szakember véleményét, de mégis elgondolkoztató, hogy annyira rosszul állnak a vetéssel, hogy a 6 vetőgépra egy hónap alatt, ha jól összeszámítjuk még napi 2-2 hektár teljesítmény is alig jut. Vasárnap itt a délelőtti órákban egy gép vetett, a többi tárcsázott, szántott. Mert ugyebár nehéz embert állítani a gépek mellé vasárnapra, mondták mindkét helyt. Nem megy a tagság úgy sem, hiába mozgósítanánk őket. (Pedig csak a mag kiszállításáról kell gondoskodni s a vetőgépre két emberről. Nem hiszem, hogy egy kis akarással ne lehetne ezt elérni. Annyira tehetetlenek lennének a gazdaságok vezetői? Tény az, hogy vasárnap a Homoródmentén csak a gépek dolgoztak. Hiába az utasítás, hiába a nagy lemaradás - a vetőgépek benn álltak. A televízió az esti híradásban arról számolt be, hogy vasárnap Hargita megyében zajos volt a határ a munkakedvtől, a gépektől, az emberektől. Ez így igaz, a legtöbb helységben valóban becsületesen dolgoztak, de ebből a dicséretből a homoródszentpáliak, szentmártoniak - a gépesítők kivételével - kimaradtak. Sófalvi András Mi történik a betakarított horganyával Az utóbbi napokban bekövetkezett hideg napok, fagyok elég aggodalomra adhattak okot azokban a gazdaságokban, ahol a megyei pártbizottság utasításainak ellenére, elfelejtették megtenni a szükséges óvintézkedéseket. Ebből a tényből kiindulva, vasárnap végiglátogattuk mindazokat a helyeket, ahol a fenti kérdésre válaszolhatunk. AZ ÁTVEVŐ KÖZPONTOKBAN Vasárnapi ankétünk során hét átvevő központba látogatunk el. Névszerinti Tusnádra, Szentkirályra, Madéfalvára, Karcfalvára, Vaslábra, Gyergyószentmiklósra és Szárhegyre. A tapasztaltak alapján, valamint az átvevő központok dolgozóival folytatott beszélgetésekből kitűnik, hogy a beszállított burgonya nincs veszélyben. Mindenütt zsákokban tárolva, vagy három rend gyékénnyel letakarva gondoskodtak az átvett mennyiség megőrzéséről. Annál jobban elcsodálkoztunk, amikor mindezek ellenére Karcfalván, Gyergyószentmiklóson és Szentkirályon jelentős mennyiségű fagyott pityókát találtunk. De ezért a felelősség nem az itt dolgozókat terheli, hanem a dánfalvi, gyergyói és a zsögödi termelőszövetkezeteket, akik ilyen állapotban szállították be, összegezve a begyűjtő központoknál tapasztaltakat, csak dicséret illetheti az itt dolgozók jórészét. Ez azonban nem vonatkozik a vaslábi átvevő központ főnökére, aki az alkalmazottaival együtt előbbrevalónak tartotta az úgynevezett reggeli „ne rángass" bevételét, mint a rábízott 50 tonna burgonya őrzését. Ha valamit kifogásolnánk, akkor az elsősorban az az átvevő központokban felhalmozott nagy mennyiségű burgonyára vonatkoznék. Például Madéfalván 115 tonna burgonya halmozódott fel, amit már a vasárnap folyamán el lehetett volna szállítani, csakhogy a vagonokkal itt rendszerint baj van. A beígért három vagonból megelégedtek volna eggyel is az átvevők, csakhogy az is egyre késett. Az el nem szállított mennyiségek, ha továbbra is így tart az idő, ki vannak téve a fagyás veszélyének. Reméljük, hogy a jövőben a vasút nem támaszt ilyen nehézségeket. A SILÓKNÁL Mint az természetes is, a gazdaságok jó része arra törekszik, hogy biztosítsa idejében a jövő évi vetőmagot. Ezek a törekvések sikerrel jártak Tusnádon, Szentkirályon, Gyergyószentmiklóson és Karcfalván. Más gazdaságoknál viszont, mint például Dánfalván, a földben lévő pityókából szándékoznak - úgymond, ha még erre mód lesz — a vetőmagot biztosítani. Vagy ami mégis szemet szúr, az a szárhegyiek gondatlansága. Itt csilózva van ugyan a vetőgumó, de a silókról hiányzik a szükséges földréteg, mint ahogy hiányoznak az ezirányú intézkedések is. A MEZŐN A legtöbb bajt a mezőn maradt pityóka okozza. Bármennyire is sajnálkozik és lelkiismeretfurdalással küzd a dánfalvi mtsz elnöke, egy dolog biztos. Dánfalván 20 tonna burgonya fagyott meg, mindazok ellenére, hogy az elnök szerint a kiszedett rakások szalmával és szárral megfelelően le vannak takarva. A felelősség természetesen a tagokat is terheli, de vajon a vezetőség számlájára semmi sem róható?! Ha már nem szállították el a mezőről, akkor legalább személyesen ellenőrizhették volna a betakarítást. A zsögödiek esete még furcsább, ugyanis ők csak akkor gondoltak a mezőn hagyott mennyiség betakarására, amikor már belepte a hó. Hogy mit kellett volna tenni? Arról meggyőződhetnének a zsögödiek Szentkirályon, ahol megfelelő időben biztos helyre szállították a betakarított burgonyát. Felszedett mennyiségek fagytak meg Gyergyóban is, igaz, kisebb mértékben. Ez azonban az ittenieket sem menti a felelősség alól. Ugyanis a betakarított mennyiségeket azonnal biztonságba kell helyezni. Összegezve a vasárnapi ankétünk alkalmával tapasztaltakat, nem szükséges sokat írni, csupán azokat a mennyiségeket kell összeadni, amelyek a megfelelő intézkedések hiányában megfagytak a mezőn. Mert akármekkora legyen is ez az összeg, de létezik ... D. Kiss János Megalakult a takarékossági akciókat támogató megyei bizottság. Az újonnan alakult bizottság —, amelynek tagjai a társadalmi és tömegszervezetek, egyes néptanácsi igazgatóságok képviselői, pénzügyi inézmények vezetői — célja ismeretterjesztéssel elősegíteni, népszerűsítéssel támogatni a Letéti és Takarék Pénztár kínálta lehetőségeket, még általánosabbá tenni a takarékosság szellemét. Gedeon Zoltán szülővárosában. A Kolozsvárt élő grafikus Csíkszereda és Udvarhely után vasárnap szülővárosában, Vlahicán is megnyitotta egyéni tárlatát. Tegnap újabb öt órakor indult a gyergyószárhegyi mezőgazdasági gépesítési vállalattól a székelyudvarhelyi részekre, hogy segítsen az őszi munkálatokban. Ezzel harminchatra emelkedett a Kisküküllő, a Gagy és a Nyikó menti mezőgazdasági termelőszövetkezetekben segédkező traktorok száma. 4 Szól a git°r, száll a dal. Ezzel a címmel mutatta be könnyűzene műsorát vasárnap délelőtt a székelyudvarhelyi Művelődési Ház fiatal könnyűzene együttese, a Monszum. A Dáné Dénes vezette együttes tagjainak átlagos életkora mindössze tizenhét év. 5 Gyergyószentmiklóson igen sokan szórakoztak jól a szombat este megrendezett hagyományos szüreti bálon, ahol a Művelődési Ház tánccsoportjának tagjaiból rekrutálódott csőszök mintegy 300 kiló szőlő felügyeletét látták el. A RECSENYÉDI ISKOLA ÜNNEPE Székelyruhás pionírok, ünneplőbe öltözött felnőttek, felhőtlen, sugaras őszvégi nap. Vasárnap. Mintha az időjárás is kedveskedni akart volna a fennállás 225. évfordulóját ünneplő recsenyédi iskolának — mondották sokan az ■gybegyűltek közül, akik kik is ennének, ha nem az iskola egyéb növendékei, immár meglettérfiak, asszonyok, a Homoródok mentéről, a falu szülöttjei közül pedig mindazok, akik az ország különböző városait és községeit választották második otthonuknak, mesterségük tanár, újságíró, pénzügyi szakember.. . Sokan voltak, zsúfolásig megélt és kicsinek és bizonyult a vesenyédi művelődési otthon, ahol a megyei néptanács kiküldötteinek a jelenlétében az emlékünnepségre sor került. S mint ilyen,a kor lenni szokott, ünnepi beszédek hangzottak el, az iskola haladó történelmi múltját idéző megemlékezések, egykori tanuló szívhez szóló visszaemlékezése, mely kitekintett a jövő felé is, köszöntők, amelyekben pártunknak az oktatás fejlesztésére és tökéletesítésére irányuló politikáját méltatták, azt a nagyfokú gondoskodást, amit — mint azt az ünnepségre egybegyűlteknek az RKP Hargita megyei bizottságához és a megyei néptanácshoz címzett távirata is tartalmazza — tevékenységükben szüntelen éreznek iskoláink, így a recsenyédi általános iskola is, ahol kitűnő körülmények között tanulhatnak a növendékek. Egyszerűek, szívhez szólók voltak a 225 éves iskolát köszöntő szavak, visszaemlékezések. És hangulatos, változatos és gazdag volt a homoródmenti iskolások műsora, amellyel az ünnepség zárult ezen a felhőtlen, sugaras, őszvégi vasárnapon. László Miklós