Megyei Tükör, 1970. március (3. évfolyam, 116-119. szám)

1970-03-07 / 116. szám

2 NICOLAE CEAUŞESCU­ ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az elő oldalról­ megalakulásával Románia rálépett az or­szág egész gazdasági és társadalmi éle­tét átfogó, mélyreható forradalmi-de­­­­mokratikus átalakulások útjára. A 25 év előtti események értelmének jobb megértéséhez fel kell idéznünk a­­zokat a belföldi körülményeket, ame­lyek közepette a népi hatalom beik­tatásáért vívott harc lefolyt. Mint isme­retes, az 1944. augusztus 23-i történel­mi aktus megdöntötte a katonai-fasiszta diktatúrát, s Románia kilépett a Szov­jetunió elleni háborúból, amelybe a fa­siszta reakció a hitleri Németország oldalán belesodorta. Az 1944 augusztu­si fegyveres felkelés megvalósítását a munkásosztálynak az összes demokrati­kus és hazafias erőkkel való összefogá­sa tette lehetővé. E történelmi esemé­nyek kibontakozása során a Román Kommunista Párt becsülettel teljesítette azt a hivatását, hogy megszervezze és vezesse egész népünknek a jobb éle­tért, a szocializmusért folytatott harcát. Az 1944. évi felkelésnek demokrati­kus antifasiszta forradalom jellege volt , ez nem érintette azonban a burzsoá­­földesúri rendszer gazdasági-társadalmi alapját. Mint ismeretes, az augusztus 23- án uralomra jutott kormányban, vala­mint a március 6-ig ezt követő két má­sik kormányban is, a burzsoázia és a földbirtokosság pozíciói túlsúlyban vol­tak. A kizsákmányoló osztályok pártjai­nak — a Nemzeti (Liberális Pártnak és a Nemzeti Parasztpártnak —, valamint a monarchiának aktív támogatásával ezek a­ kormányok mindent elkövettek, hogy gátat vessenek a széles néptöme­gek, a forradalmi-demokratikus erők harcának ; arra törekedtek, hogy fenn­tartsák és megszilárdítsák a burzsoá­­földesúri rendszert és a külföldi impe­rialista körök uralmát. Ebben az időszakban a reakció mind­végig elkeseredett ellenállást tanúsított a tömegek követeléseinek teljesítésére és az ország demokratizálására irányuló bármely reformmal szemben. Az állam­­apparátus legnagyobb része Antonescu híveinek kezében volt ; reaktivizálódtak a legreakciósabb szervezetek, beleértve a fasiszta Németország romániai ügy­nökeit , a légionáriusokat is. A kor­mányban levő és a kizsákmányoló osz­tályokat képviselő reakciós politikai kö­rök védőszárnyai alatt a gazdaságot és a frontot szabotáló akciók folytak. A reakciót e tevékenységben támogatták a külföldi imperialista erők is, ame­lyek igyekeztek visszahódítani pozíciói­kat, s fenntartani uralmukat országunk gazdasági és politikai életében. Egyszóval tehát, a reakciós körök és a monarchia az augusztus 23-i aktust a népi harc befejezésének tekintette, s ar­ra törekedett, hogy óhajának megfe­lelően fokozatosan minden visszatérjen a régi kerékvágásba, és minden úgy ma­radjon, ahogy a múltban volt. A de­mokratikus, forradalmi erők, a széles néptömegek számára viszont augusztus 23 csak a kezdetét jelentette a régi ál­lapotokat végleg felszámoló és az új, a szocialista társadalmi rend létrehozásá­hoz vezető mélyreható társadalmi át­alakulások megvalósításáért folytatott harcnak. Ékesszóló tanúbizonysága az erővi­szonyok gyors megváltozásának az or­szág politikai küzdőterén az a tény, hogy alig néhány hónap alatt a munkás­osztály és a többi demokratikus erő forradalmi harcának eredményeként, a néptömegek nyomására Romániában há­rom reakciós többségű kormányt buk­tattak meg : a forradalmi erők újabb és újabb politikai hadállásokat vívtak ki, s egyre nagyobb befolyást gyakorol­tak az egész társadalmi életre. Az augusztus 23-át követő hónapok­ban az ország gazdasági helyzete rend­kívül súlyos volt. A hitlerista rablás és a háború következtében az ipari ter­melés csak 50 százaléka volt az 1938- ban elért termelésnek; a szállítás szét­zilálódott. A mezőgazdaságban még sú­lyosabb volt a helyzet ; a vetőmag-, szerszám- és munkaerőhiány miatt az őszi és tavaszi munkálatokat nem vé­gezhették el. Az ipari és mezőgazdasá­gi termelés alacsony színvonala súlyo­san kihatott a lakosság ellátására mező­­gazdasági, élelmicikkekkel, ruházattal és egyebekkel. Mindezeket a nehézségeket még tetézte a szabotázs és az üzérkedés. E gyűlés részvevői közül még sokan emlékeznek arra, milyen bonyolult hely­zetben volt országunk 1944 végén és 1945 elején. Szükségesnek tartom ez alkalommal is megjegyezni, hogy a fegyveres felke­lés sikeres végrehajtását lehetővé tették a kedvező nemzetközi körülmények is. Elsősorban a háború legfőbb terhét vi­selő szovjet hadseregnek és az antifa­siszta koalíció más hadseregeinek ra­­gyogó győzelmeire gondolok. Az anti­­hitlerista koalícióhoz csatlakozva, Ro­mánia minden erejével részt vett az an­tifasiszta háborúban. Nyomban augusz­tus 23. után a Vörös Hadsereg oldalán a román hadsereg — több mint fél­millió katonát kitevő állománnyal — nehéz harcokat vívott a haza végleges felszabadításáért, Magyarország és Cseh­szlovákia felszabadításáért, a hitleri Né­metország végleges legyőzéséért. A hely­zet megkövetelte, hogy a legnagyobb határozottsággal lépjünk fel a belső reakció ellen, hogy a hadsereg teljes e­­rejével részt vehessen az antifasiszta há­borúban, hogy semmi se gyengítse or­szágunknak a fasizmus végleges szétzú­zására, a végső győzelem kivívására tett erőfeszítését. Pozitív külső tényezőként esett latba abban az időszakban, hogy számos eu­rópai országban forradalmi fellendülés következett be, fokozódott a népek har­ca, amelyek a hitleri Németország kö­zelgő vereségét látva, küzdöttek a de­mokratikus, haladó szellemű átalaku­lásért országunkban, a fasiszta veszély feltámadását lehetetlenné tevő politikai rendszer létrehozásáért, a béke és az államok közötti szabad együttműködés szolgálatában álló politika érvényesíté­séért. Ilyen bonyolult feltételek között bon­takozott ki a forradalmi tömegharc, a­­melynek eredményeként a munkásosz­tály, a parasztság és más társadalmi ka­tegóriák egyre jelentősebb szerephez ju­tottak Románia társadalmi és politikai életében. A párt és a többi antifasiszta, demok­ratikus és hazafias erők legfőbb harci célkitűzései a következők voltak : a nép összes erőinek mozgósítása a hadviselés céljából a haza egész területének felsza­badítására és a szovjet hadsereg olda­lán a fasizmus elleni végső győzelemért vívott harcban való további részvétel érdekében ; a széles néptömegek, az ösz­­szes demokratikus és hazafias erők har­cának fokozása a dolgozók érdekeinek megvédéséért ; gazdasági reformok, fő­leg pedig a földreform megvalósítása, az ország demokratizálása ; egy olyan kormány, megalakítása, amely szavatol­ja mindezen célok megvalósítását. E célok elérése azonnali feladatként szükségessé tette a pártnak és tevékeny­ségének átszervezését az új, legális fel­tételeknek megfelelően. Már az augusz­tus 23-át követő első napokban a kül­ső, valamint a börtönökből és táborok­ból kiszabadult pártaktíva egyesült e­­rővel hozzálátott a párt megszervezé­séhez. Szeptemberben megalakultak már az összes megyei pártszervezetek, és meg­kezdődött a pártszervezetek megalakí­tása a vállalatokban, intézményekben és falvakon. A pártszervezési munka egy­befonódott a széles körű politikai tö­megtevékenységgel, az országban kibon­takozott erőteljes akciókkal és nagy tün­tetésekkel, amelyeken a dolgozók vala­mennyi kategóriája részt vett. Mind­ennek eredményeképpen erőteljesen fo­kozódott a párt befolyása a nép köré­ben és gyorsan növekedett tagjainak száma : 1945 márciusában a pártnak 35 800 tagja volt. Ugyanakkor megkezdődött az egy­séges szakszervezetek, a KISZ, az Ekés­front, a Hazafias Szövetség, a nőszer­vezetek, a kisiparosszervezetek, a Ma­gyar Népi Szövetség, a demokratikus papok szervezete és más demokratikus szervezetek tevékenységének megszerve­zése. 1945 tavaszán országunk szakszer­vezeteinek taglétszáma meghaladta a 710 000-et, a KISZ­ szervezeteinek csak­nem 63 000 tagja, az Ekésfrontnak csak­nem egymillió tagja, a Magyar Népi Szövetségnek több mint 255 000 tagja, a Hazafias Védelemnek csaknem 73 000 tagja, a kisiparosszervezeteknek több mint 142 000 tagja volt. Gyakorlatilag nem volt az ország haladó fejlődésében érdekelt egyetlen olyan szociális kate­gória, demokratikus erő sem, amely az RKP-val szoros együttműködésben ne fejtett volna ki politikai tevékenységet abban az időszakban. Megkülönböztetett figyelmet fordítot­tunk a Munkásegységfront erősítésére, a Kommunista Párt és a Szociáldemokra­ta Párt közötti együttműködés fejleszté­sére. Hangsúlyoznunk kell, hogy a mun­kásosztály akcióegységének megvalósí­tása igen nagy jelentőségű, mondhat­nám, döntő fontosságú volt országunk demokratikus és forradalmi harcainak sikeres kibontakoztatása szempontjából. A párt ugyanakkor nagy figyelmet fordított a dolgozó parasztság megszer­­vezésére ; e cél érdekében az Ekésfront, amely addig csak néhány megyében mű­ködött, 1944 őszén a romániai dolgozó parasztság egységes szervezete lett. Az összes demokratikus és hazafias erők egyesítésén igyekezve, hogy meg­oldhassa abban az időszakban az ország előtt álló nagy problémákat, a kommu­nista párt kifejlesztette kapcsolatait más politikai pártokkal is, beleértve a Nem­zeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt keretében működő baloldali cso­portokat is. A Románia demokratikus és haladó fejlődésében érdekelt összes erőkkel való széles körű együttműködés politikája jutott kifejezésre az Orszá­gos Demokratikus Arcvonal 1944. októ­ber 12-i megalakulásában. Az Országos Demokratikus Arcvonal platformterve­­zetében, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága dolgozott ki, alapvető célként szerepelt az antihitle­rista front támogatása, az ország és a politikai élet demokratizálása, a föld­birtokok kisajátítása és a parasztok föld­höz juttatása, a széles városi és falusi tömegek igényeit kielégítő intézkedések egész sorának megvalósítása. „Ezt a programot — mutatott rá a platform­­tervezet — csak egy olyan kormány valósíthatja meg, amely az ország ösz­­szes nemzeti és demokratikus erőit kép­viseli, és amely a nép széles rétegeinek aktív támogatását élvezi.“ E hatalmas politikai és szervező mun­kával egyidejűleg a párt figyelmét az antifasiszta front támogatására összpon­tosította „Mindent a frontért, mindent a győzelemért !“ jelszóval. Különös súlyt helyeztek a termelési folyamat biztosí­tására azokban a vállalatokban, ame­lyek a front ellátására termeltek, vala­mint a frontra irányuló szállítás, az ipari termelés és a lakosság ellátása nor­mális menetéhez szükséges szállítás biz­tosítására. A katonai egységek harcképességének biztosítása céljából a párt ajánlására a Kommunista Ifjúsági Szövetség meg­szervezte önkéntesek küldését a frontra. Több mint 1 500 KISZ-aktivista, együtt a fiatalok ezreivel, ment el akkoriban önként az antifasiszta háborúba ; egy­idejűleg fiatalok százezrei mint katonák harcoltak a román hadsereg egységei­ben. Az önkéntesek jelenléte a fronton, beleértve a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságának számos tagját is — ezek közé tartozott Con­stantin Godeanu, a fiatal hős is —, hozzájárult hadseregünk harci szellemé­nek erősítéséhez. Minthogy egyes gyárosok otthagyták a vállalatokat, míg mások szabotázscse­­lekményeket folytattak, a párt megtette az intézkedéseket az üzemi bizottságok megszervezésére ; ezeknek az volt a t­e­­repük, hogy biztosítsák a termelés fo­lyamatosságát és ellenőrizzék a kapita­listákat. Rövid idő alatt több mint 500 üzemi munkásbizottság alakult. Az ak­kori kormányok minden ellenállása da­cára 1944 végén már gyakorlatilag az összes vállalatok a munkásbizottságok kezében voltak. Elmondhatjuk, hogy az­ üzemi bizottságoknak döntő szerepük volt a termelési folyamat folytonossá­gának biztosításában a vállalatokban, a kapitalista reakció által szervezett bom­­lasztási és szabotázscselekmények meg­akadályozásában. Az üzemi munkásbi­zottságoknak ugyanakkor rendkívüli po­litikai jelentőségük volt, mert ezek kép­viselték valójában a munkásosztály ha­talmának egyik megnyilvánulási formá­ját. Mint ismeretes, a Sanatescu-korm­ány és a Radescu-kormány, valamint a Nem­zeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt hevesen ellenezte a földreformot, többek között azzal érveltek a reform ellen, hogy csak a háború végén lehet szétosztani a parasztok között a földes­­urak földjét. A kommunista párt kiadta a jelszót a földbirtok­osság azonnali ki­sajátítására és a földek fizetség nélküli szétosztására, a földnélküli vagy kevés földdel rendelkező parasztok között. A falvakon e célból hozzáláttak a paraszt­­bizottságok megszervezéséhez. Párttagok és pártaktivisták, pártonkívüli munkások tízezreit küldték a falvakra, hogy segít­séget adjanak a parasztságnak a szer­vezkedésben és a földreform megvalósí­tásának megkezdésében. 1945 márciusá­nak elejéig ezt a történelmi jelentőségű forradalmi aktust gyakorlatilag megva­lósították. Később a földreform-törvény csupán szentesítette az osztályharc tü­­zében létrejött valóságot. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy meg kellett kez­deni a tavaszi mezőgazdasági munká­kat, több ezer munkáscsoport érkezett a parasztság segítségére, biztosítva a szer­számok kijavítását. A reakció ellen, a földért és az ország demokratikus fejlő­déséért vívott közös harcban összeforrott és fejlődött a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság megdönthetetlen szövet­sége — az óriási forradalmi erő, amely később véglegesen eldöntötte a hatalom nép általi meghódításáért vívott harc sorsát. A reakció ellen, a demokratikus kö­vetelésekért vívott harcban jelentős tár­sadalmi erőnek bizonyult az ország ifjú­sága, amely erőteljesen érvényre juttat­ta forradalmi sz­ellemét, magas fokú fe­lelősségérzetét, bizalmát a kommunista párt politikája iránt. A párt felhívásá­ra tíz­- és tízezer fiatal munkás, pa­raszt, tanuló és diák válaszolt, és len­dülettel vett részt ennek az időszaknak a forradalmi akcióiban, hozzájárulva a m­unkásoszály nagy győzelmeihez. Hangsúlyozni kell azt a nagyméretű tevékenységet is, amelyet a nők demok­ratikus szervezetei fejtettek ki, azok a nők, akik először szerezték meg a jog­­egyenlőséget, akiknek lehetőségük nyílt, hogy érvényre juttassák érdekeiket és törekvéseiket, részt vegyenek az ország társadalmi-politikai életében. A nők rendkívül értékes módon járultak hozzá az ebben az időszakban vívott politikai harcokhoz, aktív szerepet töltöttek be a demokratikus követelések kivívásá­ban, az­ ország nagy nehézségeinek le­küzdésében. (Folytatása a 3. oldalon) megyei TÜKÖR III. évfolyam 116. szám

Next