Megyei Tükör, 1970. március (3. évfolyam, 116-119. szám)
1970-03-07 / 116. szám
2 NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az elő oldalról megalakulásával Románia rálépett az ország egész gazdasági és társadalmi életét átfogó, mélyreható forradalmi-demokratikus átalakulások útjára. A 25 év előtti események értelmének jobb megértéséhez fel kell idéznünk azokat a belföldi körülményeket, amelyek közepette a népi hatalom beiktatásáért vívott harc lefolyt. Mint ismeretes, az 1944. augusztus 23-i történelmi aktus megdöntötte a katonai-fasiszta diktatúrát, s Románia kilépett a Szovjetunió elleni háborúból, amelybe a fasiszta reakció a hitleri Németország oldalán belesodorta. Az 1944 augusztusi fegyveres felkelés megvalósítását a munkásosztálynak az összes demokratikus és hazafias erőkkel való összefogása tette lehetővé. E történelmi események kibontakozása során a Román Kommunista Párt becsülettel teljesítette azt a hivatását, hogy megszervezze és vezesse egész népünknek a jobb életért, a szocializmusért folytatott harcát. Az 1944. évi felkelésnek demokratikus antifasiszta forradalom jellege volt , ez nem érintette azonban a burzsoáföldesúri rendszer gazdasági-társadalmi alapját. Mint ismeretes, az augusztus 23- án uralomra jutott kormányban, valamint a március 6-ig ezt követő két másik kormányban is, a burzsoázia és a földbirtokosság pozíciói túlsúlyban voltak. A kizsákmányoló osztályok pártjainak — a Nemzeti (Liberális Pártnak és a Nemzeti Parasztpártnak —, valamint a monarchiának aktív támogatásával ezek a kormányok mindent elkövettek, hogy gátat vessenek a széles néptömegek, a forradalmi-demokratikus erők harcának ; arra törekedtek, hogy fenntartsák és megszilárdítsák a burzsoáföldesúri rendszert és a külföldi imperialista körök uralmát. Ebben az időszakban a reakció mindvégig elkeseredett ellenállást tanúsított a tömegek követeléseinek teljesítésére és az ország demokratizálására irányuló bármely reformmal szemben. Az államapparátus legnagyobb része Antonescu híveinek kezében volt ; reaktivizálódtak a legreakciósabb szervezetek, beleértve a fasiszta Németország romániai ügynökeit , a légionáriusokat is. A kormányban levő és a kizsákmányoló osztályokat képviselő reakciós politikai körök védőszárnyai alatt a gazdaságot és a frontot szabotáló akciók folytak. A reakciót e tevékenységben támogatták a külföldi imperialista erők is, amelyek igyekeztek visszahódítani pozícióikat, s fenntartani uralmukat országunk gazdasági és politikai életében. Egyszóval tehát, a reakciós körök és a monarchia az augusztus 23-i aktust a népi harc befejezésének tekintette, s arra törekedett, hogy óhajának megfelelően fokozatosan minden visszatérjen a régi kerékvágásba, és minden úgy maradjon, ahogy a múltban volt. A demokratikus, forradalmi erők, a széles néptömegek számára viszont augusztus 23 csak a kezdetét jelentette a régi állapotokat végleg felszámoló és az új, a szocialista társadalmi rend létrehozásához vezető mélyreható társadalmi átalakulások megvalósításáért folytatott harcnak. Ékesszóló tanúbizonysága az erőviszonyok gyors megváltozásának az ország politikai küzdőterén az a tény, hogy alig néhány hónap alatt a munkásosztály és a többi demokratikus erő forradalmi harcának eredményeként, a néptömegek nyomására Romániában három reakciós többségű kormányt buktattak meg : a forradalmi erők újabb és újabb politikai hadállásokat vívtak ki, s egyre nagyobb befolyást gyakoroltak az egész társadalmi életre. Az augusztus 23-át követő hónapokban az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos volt. A hitlerista rablás és a háború következtében az ipari termelés csak 50 százaléka volt az 1938- ban elért termelésnek; a szállítás szétzilálódott. A mezőgazdaságban még súlyosabb volt a helyzet ; a vetőmag-, szerszám- és munkaerőhiány miatt az őszi és tavaszi munkálatokat nem végezhették el. Az ipari és mezőgazdasági termelés alacsony színvonala súlyosan kihatott a lakosság ellátására mezőgazdasági, élelmicikkekkel, ruházattal és egyebekkel. Mindezeket a nehézségeket még tetézte a szabotázs és az üzérkedés. E gyűlés részvevői közül még sokan emlékeznek arra, milyen bonyolult helyzetben volt országunk 1944 végén és 1945 elején. Szükségesnek tartom ez alkalommal is megjegyezni, hogy a fegyveres felkelés sikeres végrehajtását lehetővé tették a kedvező nemzetközi körülmények is. Elsősorban a háború legfőbb terhét viselő szovjet hadseregnek és az antifasiszta koalíció más hadseregeinek ragyogó győzelmeire gondolok. Az antihitlerista koalícióhoz csatlakozva, Románia minden erejével részt vett az antifasiszta háborúban. Nyomban augusztus 23. után a Vörös Hadsereg oldalán a román hadsereg — több mint félmillió katonát kitevő állománnyal — nehéz harcokat vívott a haza végleges felszabadításáért, Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért, a hitleri Németország végleges legyőzéséért. A helyzet megkövetelte, hogy a legnagyobb határozottsággal lépjünk fel a belső reakció ellen, hogy a hadsereg teljes erejével részt vehessen az antifasiszta háborúban, hogy semmi se gyengítse országunknak a fasizmus végleges szétzúzására, a végső győzelem kivívására tett erőfeszítését. Pozitív külső tényezőként esett latba abban az időszakban, hogy számos európai országban forradalmi fellendülés következett be, fokozódott a népek harca, amelyek a hitleri Németország közelgő vereségét látva, küzdöttek a demokratikus, haladó szellemű átalakulásért országunkban, a fasiszta veszély feltámadását lehetetlenné tevő politikai rendszer létrehozásáért, a béke és az államok közötti szabad együttműködés szolgálatában álló politika érvényesítéséért. Ilyen bonyolult feltételek között bontakozott ki a forradalmi tömegharc, amelynek eredményeként a munkásosztály, a parasztság és más társadalmi kategóriák egyre jelentősebb szerephez jutottak Románia társadalmi és politikai életében. A párt és a többi antifasiszta, demokratikus és hazafias erők legfőbb harci célkitűzései a következők voltak : a nép összes erőinek mozgósítása a hadviselés céljából a haza egész területének felszabadítására és a szovjet hadsereg oldalán a fasizmus elleni végső győzelemért vívott harcban való további részvétel érdekében ; a széles néptömegek, az öszszes demokratikus és hazafias erők harcának fokozása a dolgozók érdekeinek megvédéséért ; gazdasági reformok, főleg pedig a földreform megvalósítása, az ország demokratizálása ; egy olyan kormány, megalakítása, amely szavatolja mindezen célok megvalósítását. E célok elérése azonnali feladatként szükségessé tette a pártnak és tevékenységének átszervezését az új, legális feltételeknek megfelelően. Már az augusztus 23-át követő első napokban a külső, valamint a börtönökből és táborokból kiszabadult pártaktíva egyesült erővel hozzálátott a párt megszervezéséhez. Szeptemberben megalakultak már az összes megyei pártszervezetek, és megkezdődött a pártszervezetek megalakítása a vállalatokban, intézményekben és falvakon. A pártszervezési munka egybefonódott a széles körű politikai tömegtevékenységgel, az országban kibontakozott erőteljes akciókkal és nagy tüntetésekkel, amelyeken a dolgozók valamennyi kategóriája részt vett. Mindennek eredményeképpen erőteljesen fokozódott a párt befolyása a nép körében és gyorsan növekedett tagjainak száma : 1945 márciusában a pártnak 35 800 tagja volt. Ugyanakkor megkezdődött az egységes szakszervezetek, a KISZ, az Ekésfront, a Hazafias Szövetség, a nőszervezetek, a kisiparosszervezetek, a Magyar Népi Szövetség, a demokratikus papok szervezete és más demokratikus szervezetek tevékenységének megszervezése. 1945 tavaszán országunk szakszervezeteinek taglétszáma meghaladta a 710 000-et, a KISZ szervezeteinek csaknem 63 000 tagja, az Ekésfrontnak csaknem egymillió tagja, a Magyar Népi Szövetségnek több mint 255 000 tagja, a Hazafias Védelemnek csaknem 73 000 tagja, a kisiparosszervezeteknek több mint 142 000 tagja volt. Gyakorlatilag nem volt az ország haladó fejlődésében érdekelt egyetlen olyan szociális kategória, demokratikus erő sem, amely az RKP-val szoros együttműködésben ne fejtett volna ki politikai tevékenységet abban az időszakban. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a Munkásegységfront erősítésére, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt közötti együttműködés fejlesztésére. Hangsúlyoznunk kell, hogy a munkásosztály akcióegységének megvalósítása igen nagy jelentőségű, mondhatnám, döntő fontosságú volt országunk demokratikus és forradalmi harcainak sikeres kibontakoztatása szempontjából. A párt ugyanakkor nagy figyelmet fordított a dolgozó parasztság megszervezésére ; e cél érdekében az Ekésfront, amely addig csak néhány megyében működött, 1944 őszén a romániai dolgozó parasztság egységes szervezete lett. Az összes demokratikus és hazafias erők egyesítésén igyekezve, hogy megoldhassa abban az időszakban az ország előtt álló nagy problémákat, a kommunista párt kifejlesztette kapcsolatait más politikai pártokkal is, beleértve a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt keretében működő baloldali csoportokat is. A Románia demokratikus és haladó fejlődésében érdekelt összes erőkkel való széles körű együttműködés politikája jutott kifejezésre az Országos Demokratikus Arcvonal 1944. október 12-i megalakulásában. Az Országos Demokratikus Arcvonal platformtervezetében, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága dolgozott ki, alapvető célként szerepelt az antihitlerista front támogatása, az ország és a politikai élet demokratizálása, a földbirtokok kisajátítása és a parasztok földhöz juttatása, a széles városi és falusi tömegek igényeit kielégítő intézkedések egész sorának megvalósítása. „Ezt a programot — mutatott rá a platformtervezet — csak egy olyan kormány valósíthatja meg, amely az ország öszszes nemzeti és demokratikus erőit képviseli, és amely a nép széles rétegeinek aktív támogatását élvezi.“ E hatalmas politikai és szervező munkával egyidejűleg a párt figyelmét az antifasiszta front támogatására összpontosította „Mindent a frontért, mindent a győzelemért !“ jelszóval. Különös súlyt helyeztek a termelési folyamat biztosítására azokban a vállalatokban, amelyek a front ellátására termeltek, valamint a frontra irányuló szállítás, az ipari termelés és a lakosság ellátása normális menetéhez szükséges szállítás biztosítására. A katonai egységek harcképességének biztosítása céljából a párt ajánlására a Kommunista Ifjúsági Szövetség megszervezte önkéntesek küldését a frontra. Több mint 1 500 KISZ-aktivista, együtt a fiatalok ezreivel, ment el akkoriban önként az antifasiszta háborúba ; egyidejűleg fiatalok százezrei mint katonák harcoltak a román hadsereg egységeiben. Az önkéntesek jelenléte a fronton, beleértve a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának számos tagját is — ezek közé tartozott Constantin Godeanu, a fiatal hős is —, hozzájárult hadseregünk harci szellemének erősítéséhez. Minthogy egyes gyárosok otthagyták a vállalatokat, míg mások szabotázscselekményeket folytattak, a párt megtette az intézkedéseket az üzemi bizottságok megszervezésére ; ezeknek az volt a terepük, hogy biztosítsák a termelés folyamatosságát és ellenőrizzék a kapitalistákat. Rövid idő alatt több mint 500 üzemi munkásbizottság alakult. Az akkori kormányok minden ellenállása dacára 1944 végén már gyakorlatilag az összes vállalatok a munkásbizottságok kezében voltak. Elmondhatjuk, hogy az üzemi bizottságoknak döntő szerepük volt a termelési folyamat folytonosságának biztosításában a vállalatokban, a kapitalista reakció által szervezett bomlasztási és szabotázscselekmények megakadályozásában. Az üzemi munkásbizottságoknak ugyanakkor rendkívüli politikai jelentőségük volt, mert ezek képviselték valójában a munkásosztály hatalmának egyik megnyilvánulási formáját. Mint ismeretes, a Sanatescu-kormány és a Radescu-kormány, valamint a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt hevesen ellenezte a földreformot, többek között azzal érveltek a reform ellen, hogy csak a háború végén lehet szétosztani a parasztok között a földesurak földjét. A kommunista párt kiadta a jelszót a földbirtokosság azonnali kisajátítására és a földek fizetség nélküli szétosztására, a földnélküli vagy kevés földdel rendelkező parasztok között. A falvakon e célból hozzáláttak a parasztbizottságok megszervezéséhez. Párttagok és pártaktivisták, pártonkívüli munkások tízezreit küldték a falvakra, hogy segítséget adjanak a parasztságnak a szervezkedésben és a földreform megvalósításának megkezdésében. 1945 márciusának elejéig ezt a történelmi jelentőségű forradalmi aktust gyakorlatilag megvalósították. Később a földreform-törvény csupán szentesítette az osztályharc tüzében létrejött valóságot. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy meg kellett kezdeni a tavaszi mezőgazdasági munkákat, több ezer munkáscsoport érkezett a parasztság segítségére, biztosítva a szerszámok kijavítását. A reakció ellen, a földért és az ország demokratikus fejlődéséért vívott közös harcban összeforrott és fejlődött a munkásosztály és a dolgozó parasztság megdönthetetlen szövetsége — az óriási forradalmi erő, amely később véglegesen eldöntötte a hatalom nép általi meghódításáért vívott harc sorsát. A reakció ellen, a demokratikus követelésekért vívott harcban jelentős társadalmi erőnek bizonyult az ország ifjúsága, amely erőteljesen érvényre juttatta forradalmi szellemét, magas fokú felelősségérzetét, bizalmát a kommunista párt politikája iránt. A párt felhívására tíz- és tízezer fiatal munkás, paraszt, tanuló és diák válaszolt, és lendülettel vett részt ennek az időszaknak a forradalmi akcióiban, hozzájárulva a munkásoszály nagy győzelmeihez. Hangsúlyozni kell azt a nagyméretű tevékenységet is, amelyet a nők demokratikus szervezetei fejtettek ki, azok a nők, akik először szerezték meg a jogegyenlőséget, akiknek lehetőségük nyílt, hogy érvényre juttassák érdekeiket és törekvéseiket, részt vegyenek az ország társadalmi-politikai életében. A nők rendkívül értékes módon járultak hozzá az ebben az időszakban vívott politikai harcokhoz, aktív szerepet töltöttek be a demokratikus követelések kivívásában, az ország nagy nehézségeinek leküzdésében. (Folytatása a 3. oldalon) megyei TÜKÖR III. évfolyam 116. szám