Megyei Tükör, 1988. december (21. évfolyam, 5235-5260. szám)

1988-12-01 / 5235. szám

Nicolae Ceausescu elvtárs expozéja • * (folytatás az első oldalról) idegen imperialista uralom, az elmara­dottsági állapot felszámolását és való­sította meg történelmileg rövid idő­szakban a termelőerők, az összes gazdasági-társadalmi szektorok erőtel­jes fejlődését, az egész nemzet civili­zációs színvonalának általános emelke­dését. a tudomány, az oktatás, a kultú­r is­teli elvtársak ! A román nép évezredes története, akárcsak az összes népek története, termelőerők fejlődésének, a munkaesz­­­közök létrehozásának és tökéletesítésé­nek, az elnyomók és az elnyomottak közötti osztályharcnak, az emberek cso­portokba és államalakulatokba szer­veződésének és egyesülésének, a szün­telen gazdasági, társadalmi fejlődés­nek, minden fejlődési szakaszban tudomány és a megismerés vívmányai a alapján való előrehaladásának a törté­nete. A távoli történelem, az írásos emlé­kek és a régészeti kutatások a tagad­hatatlan tények erejével bizonyítják, hogy elődeink évezredekkel ezelőtt ha­zánk mai területén éltek és fejlődtek. Miként jól tudjuk, az időszámításunk előtti II. évszázadban a trákok és a dákok fejlett civilizációval, erőteljes népességet alkottak, 2060 évvel ezelőtt pedig Burebista vezetésével létrejött a dákok, miként Hérodotosz jellemezte őket, ,,a trákok között a legvitézebbek és legigazságosabbak“ első központosí­tott állama. Burebista és a hírű Decebal vezetése alatt a legendás dákok központosított állama nagy jelentőségű szerepet játszott az ókor civilizáció tör­ténetében. A Róm­ai Birodalommal ví­vott hosszas harcok után és miután e­­zek Traianus idején győzelmet arattak, a dákok és a rómaiak hosszas együtt­élése következett, megkezdődött egy új nép , a román nép kialakulása, mely örökölte és továbbfejlesztette a­­­ két nép legnemesebb erényeit, külö­nösképpen a munka, az igazság, a sza­badság, az igazságosság és a független­ség szeretetét, valamint a más népek­kel való együttműködés és barátság szellemét, azt az akaratot, hogy sorsá­nak teljes ura legyen, az elhatározást, hogy senkinek sem engedi meg az ü­­gyeibe való beavatkozást. (Hatalmas, hosszas taps.) Nehezek voltak a törénelmi körül­mények. A különböző törzsek és né­pességek vándorlása, a számos idegen beözönlés századokon át feltartóztatta a román néma fejlődését.­­ A vitathatatlan tudományos, írott és régészeti bizonyítékok erőteljesen tanúsítják, hogy a századok folyamán hazánk területének lakosai megszer­vezték saját gazdasági és politikai éle­tüket, vitézül harcoltak létük, az ősi nyelv és rög megőrzéséért, ugyanakkor együttmunkálkodtak és békésen együtt éltek más népekkel, különösképpen szomszédaikkal. A tudományos, történelmi igazság szellemében ki kell mondanunk, hogy a trák-dák civilizáció léte hazánk mai területén erőteljes befolyást gyakorolt ebben a térségben, a maguk­ során pe­dig erre a civilizációra hatottak azok a nagy civilizációk, amelyek egymást követték a világnak ezen a részén. Úgyszintén jól ismert igazság, hogy a magasabb rendű dák—római civilizá­ció, majd a román nép civilizációja rányomta bélyegét a vándorló népek életmódjára, melyek letelepedtek eze­ken a tájakon, azoknak a nemzetisé­geknek a fejlődésére, melyek az idők során együtt éltek a románokkal eze­ken a tájakon. Az elmúlt évezred végén és a máso­dik évezred kezdetén a kis román államalakulatoknak már meg volt szer­vezve az önálló életük. Bár nehéz kö­rülmények között — amelyek néhány száz évig tartottak — ezek az alaku­latok egyesültek és nagy történelmi je­lentőséggel bíró erőteljesebb államala­kulatokat hoztak létre. Elmondhatjuk, hogy a XIII. és a XIV. század döntő időszak a román nép fejlődésében és érvényesülésében. A­ kis államalakulatok, a vajdaságok egyesülése és Havasalföld Fejedelem­ségének, Moldva, valamint Erdély Fe­ra haladását, az egész nép anyagi és szellemi jólétének szüntelen gyarapo­dását, azt, hogy Románia — négy év­tized alatt — lendületesen fejlődő, erős ipari-agrár állammá váljék, szilárdul­jon anyagi és szellemi ereje, függet­lenségi­ és szuverenitása, szűnni nem akard taps és (Hatalmas, éljenzés ; hosszasan visszhangzik: „Ceaușescu RRI*!“, „Ceaușescu és a nép!“) jedelemségének megalakulása történel­mi jelentőségű mozzanatot képezett a román nép újjászületésében, fejlődésé­ben és egységes népbe, majd később a román nemzetbe történt egyesülésében. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan ismétlik: ,,Ceaușescu és a nép!") A dák—latin kultúra megőrzés«» és fejlesztése jelentős szerepet töltött be­ a román kultúrában és nyelvben, amely a dák—római civilizáció szimbiózisára, a sokoldalú latin civilizációra alapozó­dik, meghatározva népünk létét, szoká­sait, gondolkodás- és életmódját. A társadalmi és politikai szempont­ból e hosszas időszakban hazánk mai területén különböző formában egymást váltották az összes társadalmi rend­­­szerek — az ősközösségi társadalom, rabszolga­tartó társadalom, a feu­dalizmus — majd azután a talista társadalom, jelenleg pedig hapi­szocialista társadalom magasabb szaka­­­szában vagyunk. (Élénk taps.) Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ebben az időszakban léteztek a sza­badparasztok, kézművesek és más tár­sadalmi rétegek, amelyek jelentős sze­repet töltöttek be a román nép gazda­sági és társadalmi fejlődésében. Hazánk egész fejlődésének dialekti­kus materialista elemzése a tagadha­tatlan tények erejével bizonyítja, hogy népünk, a nemzet fejlődésében és ki­alakulásában döntő szerepe volt a nép­tömegeknek. Maga a nép az, mely munkájával és harcával megteremtette saját anyagi alapját, kultúráját, nyel­vét, szabad életét és biztosította a ro­mán nemzet, majd az egységes román nemzeti állam kialakulását. (Erőteljes laps és éljenzés; hosszasan visszhang­zik: „Ceaușescu és a nép!“, „Ceaușescu — RKI»!“) Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell minden szakasz haladó erőinek, a fel­világosult személyiségeknek a szerepét, akik mindenek fölé helyezték a nép ál­talános érdekeit és jelentősen hozzá­járultak a román nép és a román nem­zet fejlődéséhez és kialakulásához — Basarab és Bogdan, Mircea cel Mare, Ștefan cel Mare, Hunyadi János, Mihai Viteazul, Brîncoveanu, Vlad Țepeș, Petru Rareș és mások — akik tettek­kel és áldozatokkal írták be nevüket Románia­ aranytörténetébe. (Hatalmas, hosszas taps.) Havasalföld, Moldva és Erdély egye­sítésének megvalósítása a 16. század végén, Mihai Viteazul uralkodása ide­jén a románok első egységes államának megteremtése — bár rövid ideig állott fenn — népünk korszakos győzelmét jelentette, az egész emberiség számára bizonyította a román nép erejét, óha­ját, hogy egységes, független államban egyesüljön. (Élénk és erőteljes taps.) Ugyanakkor hazánk­­ történetének könyvébe mindörökre beíród tik jobbágyok, a parasztok és más haladó­­ erők harcai , a bolíniai forradalom, Horea, Cloșca és Crișun forradalma, a Tudor , Vladimirescu vezette 1821-es forradalom, a társadalmi és nemzeti felszabadításért, a gazdasági és társa­dalmi haladásért vívott harcok más fontos mozzanatai. Az egész történelem erőteljesen iga­zolja, hogy a román fejedelemségek és a román nemzeti állam, maga a nem­zet kialakulásának megkésése az ide­gen uralom és fennhatóság, később pe­dig a három nagyhatalomtól — az Osz­mán Birodalomtól, a cári birodalomtól az Osztrák—Magyar Birodalomtól — elszenvedett kizsákmányolás és elnyo­más okozta. Az élet, a valóság — az igazi ítélőbíró — bizonyítja, hogy min­dez nem akadályozhatta meg a román nép, a román nemzet, az egységes nem­zeti állam kialakulását, nem akadályoz­hatta meg Románia, népünk fejlődését a haladás és a civilizáció útján. (Ha­talmas taps és éljenzés; hosszasan is­métlik: „Ceaușescu és a nép!“) Tisztelt és­ társak ! A XIX. század közepén mindhá­rom Román Fejedelemségben — Ha­ Vasa­lföldön, Moldvában és Erdélyben — megkezd­ődött a tőkés forma kifej­lődése és ezzel egyidejűleg a történe­lem küzdőterére lépett a munkásosz­tály;­­úgyszintén jelentkezett a bur­zsoázia, amelyre az a történelmi sze­­rep hárult, hogy biztosítsa a termelő­erők fejlődését országunkban. Az 1840-as polgári-demokratikus for­radalom erőteljesen kidomborította, hogy — Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelemségekben — erős demokrati­kus polgári és népi társadalmi erők léteztek, amelyek síkraszálltak a feu­dális társadalmi rend felszámolásáért és egy magasabb rendű társadalmi rend megteremtéséért. Az 1848-as polgári-demokratikus for­radalom bukása, ami az idegen biro­dalmak közbelépése nyomán követke­zett be, megakadályozta hazánk de­mokratikus fejlesztési célkitűzéseinek valóra váltását és erősen befolyásolta az egész további fejlődést. Mégis, mint köztudomású, a múlt század második felében a termelőerők számottevően fejlődtek tőkés alapokon, ám ugyanakkor még erős maradt feudális tulajdon minden befolyásával­­ együtt. Népünk egész fejlődésében fontos szerepet töltött be a fejedelemségek — Havasalföld és Moldva — Cuza veze­tésével 1859-ben történt egyesülése és a román állam megalakulása, mely az egységes nemzeti állam magvát ké­pezte. Ebben a mozgalmas időszakban nagy jelentőségű volt az 1877. évi független­ségi háború, az állami függetlenség ki­kiáltása, ami jobb feltételeket biztosí­tott a termelőerők, az egész gazdasági­­társadalmi tevékenység fejlődéséhez. Úgyszintén hangsúlyozni kell, hogy a munkásosztály jelentkezésével egy­idejűleg létrejöttek ennek első szerve­zett alakulatai is — szocialista alaku­latok —, megjelent a szocialista jellegű sajtó és egyéb munkák, amelyek jelen­tős szerepet töltöttek be Románia tár­sadalmi-gazdasági életében, egész fejlő­désében. Érdemes külön megjegyezni a mun­kásosztály első pártjának, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulását 1893-ban. Ebben az egész időszakban a néptö­­m­egek, a parasztság nagy harcokat folytatott. Közülük külön kell hangsú­lyozni az 1907-es parasztfelkelést, a­­mely rávilágított a parasztságnak, mint alapvető romániai társadalmi osztály­nak az erejére, arra, hogy a parasztság — amely különlegesen fontos szerepet kapott a haza egész fejlődésében — teljes gazdasági és politikai jogfosztott­­ságban élt és továbbra is elnyomták a földesurak, a tőkés-földesúri osztályok. Az első imperialista világháború szomszédos birodalmak — a cári biro­­­dalom, az Osztrák—Magyar Birodalom — összeomlásához vezetett és megte­remtette a feltételeket a románok ál­mának megvalósításához, hogy egyet­len államban egyesüljenek, mint ahogy feltételeket teremtett más független ál­lamok létrejöttéhez Közép-Európában, így 1918. december 1-jén a néptöme­gek, a nép elhatározásából Erdély egyesült Romániával, megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen évszázados álmának valóra válá­sa új korszakot nyitott Románia fej­lődésében, abban, hogy a haladás és a civilizáció újabb foruma emelkedjék. (Hatalmas, szűnni nem akaró taps és éljenzés ; hosszasan visszhangzik : „Ceaușescu és a nép") . Jobb feltételek jöttek létre a terme­lőerők, az ipar és a többi szektor átfo­gó fejlődéséhez, demokratikus társa­dalmi reformok megvalósításához. Ennek ellenére, nyíltan meg kell mondanunk, hogy a román gazdaságot már a múlt század második felétől megkaparintotta az idegen tőke, ké­sőbb pedig az imperialista monopóliu­mok. Ebben az időszakban, 1921-ben ala­kult meg a Román Kommunista Párt, amely magasabb szintre emelte a mun­kásosztály, a forradalmi és demokrati­kus erők harcát. Köztudomású a Ro­mán Kommunista Párt tevékenysége a nagy osztálycsaták vezetésében, a há­­ború és a fasizmus elleni vívott harc­ban a munkásosztály egységének és a demokratikus erők egységének megte­­rem­téséért a háború és a fasizmus el­­len. Köztudomásúak az 1929-es bá­­nyászharcok, a kőolajmunkások és a vasúti munkások 1933-as harcai, a Népfront megalakulása, az 1939. május 1-jei nagy háborúellenes és antifasiszta tüntetés, amelyek során erőteljesen megnyilatkozott a munkásosztály, kom­munista pártunk és a többi demokra­tikus erő azon képessége, hogy új poli­tikát határozzon meg Románia életé­ben. Érdemes hangsúlyozni, a kommunis­ta párt, a munkásmozgalom, más haza­fias erők határozott állásfoglalását a fasiszta diktatúrával, a bécsi diktátum­mal szemben, azzal szemben, hogy Ro­mániát belesodorják a hitleri Német­országnak a Szovjetunió ellen folyta­­tott háborúj­á >.­­ A Román Kommunista Pártra hárult­­ a megtisztelő küldetés, hogy a legaktí­vabb nemzeti erőt képviselje a Munkás­egységfront megvalósításában, a de­mokratikus erők egy­befogásában a háború ellen, a fasiszta és a hitlerista hadigépezet szabotálásáért, az 1944. au­gusztus 23-i történelmi aktus, az an­tifasiszta és antiimperialista, társadal­mi és nemzeti felszabadító forradalom megszervezésében és végrehajtásában. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik : „Ceausescu — RKP!“) Teljes joggal állíthatjuk, 1944. augusztus 23-i történelmi hogy az aktus egyszer s mindenkorra véget vetett az idegen imperialista uralomnak, meg­nyitotta nagy forradalmi átalakítások megvalósításának és annak az útját, hogy Románia rátérjen a szocializmus építésére. Az ezt követő egész forradalmi folya­mat jobb megértése céljából ismernünk kell Románia helyzetét 1945-ben. Tár­sadalmi szempontból országunk polgári­demokratikus rendszerű állam volt, erős feudális maradványokkal. Gazda­sági szempontból gyengén fejlett or­szág. Íme, néhány számadat ennek ér­zékeltetésére : évi Az ipari termelés­ volumene — 1948. összehasonlító árakban számítva — csupán 10 milliárd lejt tett ki. A mezőgazdasági termelés körülbelül 15 milliárd lej volt. A nemzeti összjöve­delem mintegy 20 milliárd lejt képe­zett. Az ipari termelés a nemzeti jöve­delem csaknem egyharmadát, a mező­gazdaság és a többi szektor több mint kétharmadát szolgáltatta. Az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ez a helyzet — mint már említettem — abból adódott, hogy népünk két év­­ezreden át igen nehéz körülmények k­zött fejlődött.­­ Több mint négy évszázadon át népünk­ adót fizetett idegen birodalmaknak, a­­mi csaknem 4 milliárd aranylejre, kö­rülbelül 1­200 tonna aranyra emelkedik. A tőkés fejlődésre történt rátéréssel és az állami függetlenség kikiáltásával egyidejűleg — mint már mondottam — a román gazdaságba erőteljesen beha­tolt az idegen tőke és az imperialista monopóliumok. A román ipar több mint 60 száza­léka idegen társaságok, imperialista monopóliumok kezén volt. A kőolajjal, országunk egyik nagy kincsével az ak­kori időkben, 80 százalékban idegen társaságok rendelkeztek. Nem teljes a­­datok szerint körülbelül 80 év alatt, 1860-tól 1940-ig az idegen társaságok és imperialista monopóliumok több mint 100 milliárd dollártól fosztották meg a román népet. Ehhez még hozzá kell számítani náci Németország általi fosztogatásr­a a háború idején és a hitleri Németország oldalán a háborúban való részvétel okozta veszteségeket. Az élet, a puszta valóság erőteljesen bizonyítja, hogy az idegen társaságok és imperialista monopóliumok nemcsak hogy nem segítették a termelőerők fej­lődését, Románia gazdasági-társadalmi, akár kapitalista fejlődését, hanem el­lenkezőleg — mint ahogyan egyébként a többi gyarmaton vagy függő ország­ban is eljártak — kiforgatták az orszá­got kincseiből és leszegényítették az egész népet, aminek következtében Ro­mánia 1944-ben a gyengén fejlett or­szág helyzetében volt. II. A ROMÁN NÉP ÉVEZREDES TÖRTÉNETE; TÖRETLEN HARC SAJÁT LÉNYÜNK ÉRVÉNYESÜLÉSÉÉRT, A TÁRSADALMI ÉS NEMZETI SZABADSÁGÉRT, A FÜGGETLENSÉGÉRT ÉS EGYSÉGÉRT 1. A román nép kialakulása, létének kontinuitása az ősi földön 2. A munkásmozgalom jelentkezése - magasabb rendű szakasz a román nép forradalmi harcában a társadalmi és nemzeti felszabadulásért megyei tükör

Next