Háromszék, 1998. január (10. évfolyam, 2232-2255. szám)
1998-01-05 / 2232. szám
Szerkeszti a budapesti Nemzeti Sport és a Háromszék Felelős szerkesztők: OROSZHEGYI KÁROLY, Nemzeti Sport ÁKOS KÁROLY, Háromszék VISSZAJELZÉS Üzenet a lovasoknak Az október 20-i számunkban megjelent, Rádiháza, a magyar lovassport paradicsoma című riportunkra érkezett a visszajelzés most, az új esztendő hajnalán, mely egyben üzenet értékű is. Dr. Török László, a magyar lovassport military szakágának elnöke csatolta újévi köszöntőjéhez az alábbi sorokat. Szívesen vállalkozunk a közvetítő szerepkörére. És bármikor, ha az üzenet sportmozgalmunk érdekeit szolgálja. A LoNdí kluX ›y í>Lít/|'favCnÁcrí lipfÉy 4-ily \r*A^tXtX<L A tr'ZÍ Á U>£fkbkcri,LtXíáA,*-AALí-u 1’vÂtţktiylikţ-yh, . 1998. JANUAR Jó utat, sok sikert! — ezzel a kívánsággal kezdjük az új esztendőt. Ebbe belefoglaltuk minden elvárásunkat. Mert ilyenkor, az új év első napjaiban, amikor még a csend uralja sportpályáinkat, van időnk a vágyak, az elvárások megfogalmazására. S ezeket a megfogalmazásokat rendszerint azzal kezdjük, hogy „tavaly elmaradt, de idén...", „tavaly félresikerült, de idén... " Nos, akkor kezdjük. Kezdjük mindjárt a legeredményesebb sportágunkkal, az atlétikával. Miután atlétáink az olimpián szigorúan betartották a londoni Szent Pál-katedrálisban (az 1908-as olimpia alkalmával) elhangzott, később Coubertinnek tulajdonított mondást, miszerint „az olimpiai játékokon nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos ", és ezt „átültették" a szabadtéri világbajnokságra is, hadd kérjük meg őket, mert az a vágyunk, elvárásunk, hogy ne tegyenek ilyen nemes gesztust az idei, Budapesten megrendezésre kerülő Európabajnokságon. A mezeifutó világ- és Európabajnokságokon pedig nyugodtan folytassák az éremgyűjtögetést. Biz' isten örömet szereztek ezzel tavaly is. A Balkán-bajnokságot, az országost már nem is említjük, mert az úgy hozzátartozik egy „ legjobb sportág ” életéhez, mint a kenyér és a víz. Más szavakkal, az csak természetesnek tűnik. Ami pedig a sportvezetést illeti: kívánjuk, hogy egyévi hibernálás után végre rendezzenek már egy ember elé való „ Grand Prix "-versenyt (hogy szájuk izén, saját szavaikkal fogalmazzunk), amelyen annak adják a fődíjat, aki megérdemli. És ne csak Grand Prix-n járjon az eszük, hanem kisebb-nagyobb horderejű versenyeken is, melyek atlétikánk megerősödését hivatottak szolgálni. A birkózás következik. A birkózóknak kívánjuk, hogy minél előbb kapják meg a „vendégmunkásokat" helyettesítő hazai birkózókat, s a belőlük verbuvált csapattal álljanak a hazai birkózósport élére, hogy végre ne csak az országos bajnokságon, hanem egy világversenyen is megmutassák „oroszlánkörmeiket". Legalább egy 5—6. helyezéssel, hogy túl magasra azért ne emeljük a mércét. Világversenyhez kötődik a karatékákkal, a motorosokkal, az asztaliteniszezőkkel, a fogathajtókkal, az ökölvívókkal szembeni elvárásunk. Ne, ne vegyék rossz néven. Mi ilyenkor a kézdivásárhelyi atlétikai iskola felejthetetlen atyjának, Kalith Attila bácsinak tanítására, úgymond „parancsolatainak" egyikére gondolunk, mely kb. így szólt: szép dolog a bajnoki cím, de egy nem elég, bajnoki címek kellenek. A bajnoki címek mellé pedig országos csúcs... A lényeg az, hogy a sportoló életében nincs megállás, nem lehet. A staféta, melynek túlszárnyalására igyekszik, egyre fennebb kúszik, mert egyre fennebb emelik maga s versenytársai. A sort a sportjátékok zárják — a labdarúgás, a kézilabda, a jégkorong, a kosárlabda. Nem itt és most akarunk egy helyzetfelmérést készíteni. Viszont tiszta szívből kívánjuk, hogy sorozatos kisiklások után végre túljusson az osztályozón labdarúgó bajnokcsapatunk, hogy megszűnjenek anyagi gondjai mind a férfi, mind a női kézilabdacsapatunknak, a jégkorongozók sikeres hazai idényt zárjanak, s ezzel bebizonyítsák a városnak, a megyének (itt a vezetőkre gondolunk, mert a nincstelen, szegény és még nem gazdag középréteg tudja ezt), hogy igenis megérdemlik a támogatást, a nyugodtságot, más szavakkal: ha képtelenek anyagi támogatásukra, akkor legalább ne zaklassák munkájukban, ne akadályozzák a túlélésükért vívott harcukban. A kosarazóknak pedig kívánjuk, hogy megközelítsék régi eredményeiket, legalább junior szinten. A sportveztést egyszer már említettük, de azért nem árt, ha még egyszer visszatérünk rá, és elmondjuk: kívánjuk, hogy — eltérően az előbbi esztendőtől—idén az legyen, amire hivatott. Rá is vonatkozik az a bizonyos mérce, neki is meg kell újulnia, neki is túl kell lépnie a rideg hagyományokon. Nem ígérgetni kell, hanem szervezni, vezetni, kezdeményezni! Azokon az ösvényeken is, melyeket felettes fóruma nem említett, nem jelölt ki, de jó tudni, hogy mindannyiunk egészséges életmódját, megyénk sportmozgalmának jövőjét szolgálják. Sokat kívánunk? Nem magunkért tettük. És meggyőződésünk, hogy nem sok. Nos, jó utat a megvalósításhoz, és sok sikert! Fogarasi Károly Sakkélet A Szent György lovag sakk-klub ütőképes csapatának létrehozását hivatott elősegíteni a január 10-én induló csapatverseny. A játékerő szempontjából a klub vezetősége hat csapatot (5— 5 játékossal) állított össze, amelyek körmérkőzéses rendszerben vetélkednek majd. A rövidített idővel lebonyolítandó találkozók a csapatkapitányok megegyezése alapján pénteken, szombaton vagy vasárnap szerveződnek. • Január 12-én 17 órai kezdettel a sportigazgatóság gyűléstermében megkezdődik az Elekes Dezső-emlékverseny C-csoportjának küzdelme. Bárki nevezhet. Az érdekeltek jelentkezzenek a kezdés napján.. A nevezési díj felnőtteknek 5000 lej, tanulóknak 2500 lej. *A vakáció végeztével újraindulnak a sakktanfolyamok. A magyar csoport első évesei 10-én 9 órakor, a másodévesek 16-án 16 órakor jelenjenek meg a Székely Mikó Kollégiumban. (P. A.) ROMÁNIAI MAGYAROK AZ OLIMPIÁN Szabó Kati 1968. január 22-én született Zágonban a Szabó család (Albert és Etelka) harmadik gyermekeként. Nővére, Zita tíz évvel, bátyja, Albert hét évvel előzte meg a rendkívül igyekvő, mozgékony Katit. „Kerekeken” indult a tornaszerek világa felé. A bábaasszony, aki világra segítette, a jóságos Mariska néni mesélte, hogy gyerekkorában szinte naponta lejátszódott köztük az alábbi beszélgetés: — Katikám, vess már egy cigánykereket! — Nem retek — hangzott a dacos válasz. — Kapsz egy lejt. — Akkor retek! Hát így indult el a kis Kati a tornasport öröm- és ürömkönnyekkel áztatott útján. Előbb a nővérét, Zitát kísérte el a zágoni iskola tornakörére, majd Farkas Gabriella tanárnő tanácsára a Brassói Dinamo edzéseire, Lup Sándor tanár úrhoz hordozta édesanyja hárászkendőjébe bugyolálva, hogy meg ne fázzék. A Dinamo férfitornára szakosított mestere nem vehette pártfogásába, de nagy szeretettel ajánlotta a Károly Béla vezette tornaiskolát. A Szabó lányok—Zita és Kati — még ez évben (1974) Oneşti-re költöztek. Katit beíratták család — Béla és Márta — elköltöztek Oneşti-ről Dévára. Csupán csak egy pillanatnyi törést okozott Kati felkészülésében, mert egyelőre egyik tanár, edző sem akarta szárnyai alá venni. Két-három napig dolgozott valakivel, aztán más vette át irányítását. Hónapok teltek így el, míg az Ágoston Mihály—Cosma Maria edzőpáros elhatározták, átveszik Kati felkészítésének irányítását. Egy éven át dolgozott a két mesteredzővel. 1979 őszén Károlyék átvitték Dévára. Néhány hónappal később, a lyoni ifjúsági Európa-bajnokságon négy aranyérmet nyert, s ezzel megváltotta belépőjét az olimpiai keretbe. A moszkvai viadalra nem nevezték, de elvitték, hogy közelebb kerüljön, s megbarátkozzék a játékok légkörével, úgymond tapasztalatot szerezzen. Az olimpia után az ifjúsági Európa-bajnokságon folytatta éremgyűjtését. 1983-ban a felnőttek Európa-bajnokságán is remekelt — két arany-, egy ezüst-, és egy bronzérem volt a mérlege. Még ebben az esztendőben a budapesti világbajnokságon is rajthoz állt. Megnyerte a talajt, aztán az arany mellé tett három ezüstöt, a sor végére pedig egy elért Szabó Katit a pofonok sorával sújtották. A ’85-ös finnországi Európa-bajnokságra készülő csapatból egyszerűen kihagyták... Nem mehetett valami fényesen a munka az edzőtáborban, nem ígért a román tornaiskola hírnevéhez méltó sikert a készülő keret, mert utolsó pillanatban behívták Katit is. Rövid idő alatt csodát nem tehetett, s végül felkészületlenül kényszerítették a szerek közé. Egy árva ezüstérem lett a finnországi kiruccanás vége. Valamivel jobban sikerült a világbajnokság. Valamivel... De ekkor visszaütött az Európa-bajnokság előtti kényszerkihagyás. Közben kezdte mutogatni oroszlánkörmeit a fáradtság. 1986-ot bemutatókkal, kisebbnagyobb horderejű, rangú nemzetközi versenyekkel töltötte el, s emiatt nem is tudott igazán ráhangolni a Kínában megrendezett Világkupa viadalára. Érlelődött benne a visszavonulás gondolata. Igen ám, de ez akkoriban nem volt olyan egyszerű. Edzői jól tudták, hogy Kati kitűnő csapatember. Visszavonulási szándékát csak akkor fogadták el, miután megígérte, hogy 1987-ben még a válogatott rendelkezésére áll a világbajnokságon. Nehéz Szabó Kati sikersorozata az első osztályba, Zitát a XI.be. Neki tehát kettős szerepkör jutott — a tanulás mellett a gardemamáskodás. Kegyetlen hat év vette kezdetét a kisebbik Szabó lány életében. Edzésről edzésre járt, majd néhány órát a könyvek mellett töltött el, majd újra az edzőterem következett. Gyakran megtörtént, hogy este tíz óra is a tornateremben, a gerendán vagy a felemáskorláton találta. S amikor végre a hálószobába mehetett, nem várt külön ringatásra... Két év állt már a háta mögött, amikor Nadia első sikereit aratta a montreali olimpián. Ez a siker meghatározóvá vált Szabó Kati életében. S ez akkor sem változott, amikor a Károly bronzérmet. Világhírnévnek örvendett már, amikor elutazott a Los Angeles-i olimpiára. Élete nagy versenyére. A tornasport Zágoni üstököse valósággal beragyogta Los Angeles s az egész olimpiai mozgalom egét. Négy aranyérem és egy ezüst...Milyen bravúr egy olimpián ez idáig még három tornásznőnek sikerült—a szovjet Larissza Latinyinának, a magyar Keleti Ágnesnek és a csehszlovák Vera Caslavskának. Los Angeles-i csillogása itthon sokaknak sértette a szemét. Lassan, de biztosan igyekeztek tompítani körülötte a fényt. Pályafutása második felében, a Los Angeles-i olimpiát követő években a román sportéletben páratlan sikert szívvel állt kötélnek, és vállalta tovább a gyötrelmes munkát. Neki köszönhetően nyert világbajnokságot a román csapat. Visszavonulása után a dévai tornaiskolában dolgozott mint edző, közben beiratkozott a Testnevelési Főiskola látogatás nélküli karára. Háttérbe szorítva végezte tanulmányait, éhbérért az edzői munkát. Férjhez ment a kajakozó Tsipás Krisztiánhoz, aki nem sokkal később átváltott a tornára. Előbb Krisztián vállalt külföldön edzői munkát, majd a főiskola elvégzése után Kati is követte férjét. Ma mindketten a Párizs melletti Chamaliere-ben edzősködnek és nevelik kisfiúkat, Lorence-t. Áros Károly 1980 — Ifjúsági Európa-bajnokság, Lyon: 4 aranyérem (egyéni összetett, ugrás, gerenda, talaj) 1982 — Ifjúsági Európa-bajnokság, Ankara: 2 aranyérem (egyéni összetett, talaj), 1 ezüstérem (felemáskorlát), 1 bronzérem (ugrás) 1983 — Felnőtt Európa-bajnokság, Göteborg: 2 aranyérem (felemáskorlát, talaj), 1 ezüstérem (ugrás), 1 bronzérem (egyéni összetett) 1983 — Világbajnokság, Budapest: 1 aranyérem (talaj), 3 ezüstérem (ugrás, felemáskorlát, csapat), 1 bronzérem (egyéni összetett) 1984 — Olimpiai játékok,1 Los Angeles: 4 aranyérem (ugrás, gerenda, talaj, csapat), 1 ezüstérem (egyéni összetett) 1985 — Universiade, Kobe: 2 aranyérem (ugrás, gerenda), 4 ezüstérem (csapat, egyéni összetett, felemáskorlát, talaj) Világbajnokság, Montreal: 3 ezüstérem (ugrás, gerenda, csapat) Európa-bajnokság, Helsinki: 1 ezüstérem (ugrás) Világkupa, Kína: 2 ezüstérem Universiade, Zágráb: 2 ezüstérem (ugrás, gerenda) ''■lágbajnokság, Rotterdam: 1 aranyérem (csapat), 1 bronzérem (gerenda) IWHiMKHW