Háromszék, 2007. szeptember (19. évfolyam, 5166-5190. szám)

2007-09-13 / 5176. szám

Nyár végi utak SYLVESTER LAJOS ÚJABB KELETŰ KELETI UTAZÁSOK Gelibolu-félsziget, a török hősiesség földje Araca Bey tehát inkább lenyelte a nemzeti zászlót, mintsem az ellenség kezére jusson a lobogó. Tettének erkölcsi kisugárzását a mon­dák és legendák, a nagy példaképek világába emeli az, hogy igazának bizonyítására hasát felmetszi, magát megöli ugyan, de agyonszúr­ja a kétkedést és a hazugságot is. Bayrakh­ Baba — az „Öreg Zászlós” történetének társa­dalmi és nemzeti üzenete soha időszerűbb nem volt, mint napjainkban, amikor a szennyes ha­zugságáradat ellepte a világot, és többnyire sem az iszlám, sem a kereszténység erkölcsi parancsai nem érvényesülnek. A Gallipoli-Gelibolához fűződő történetek szolgáltatnak számunkra más, a nemzeti és társadalmi erkölcsi szférához tartozó tanulsá­gokat is. Az idei harmadik Mikes-zarándoklat is — akárcsak bármelyik törökországi vagy hazai utunk—egyféle mozgó akadémiává, utazó fő­iskolává vált. Az autóbuszok utasai képzelet­ben körbejárhattak, körbebeszélhettek sokféle útba eső témát. Ilyen volt, többek között, Gallipoli-Gelibolu kapcsán a félszigeten kiala­kított Nemzeti Történelmi Emlékpark is, ame­lyet 1973-ban létesítettek az I. világháború egyik legvéresebb csatasorozatának emlékére. Beder Tibor Bujdosók nyomában című könyvében (Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2005) és a mostani útra szerkesztett félszáz ol­dalnyi útikalauzban is összefoglalja a csataso­rozat történetét. De mivel mi is mindig ma­gunkkal visszük utazásaink alkalmával — Sütőt parafrazálva — a hazai tennivalót is, a Geliboly-félsziget hadi eseményeit és követ­kezményeit egybeveti a korabeli Kárpát-me­dencei, jelesen a magyarországi történetekkel. A párhuzam ránk nézve megszégyenítő, s a következmények, szeretném kiemelten hang­súlyozni: napjainkig nyúlóan, és mai nemzeti állapotunkat illetően is katasztrofálisak. Az I. világháborúban a Galibeolu-félszigeten és környékén a harc a tengerszoros, a Dardanellák megtartásáért, illetve elfoglalásá­ért folyt. Ha a brit, ausztrál, új-zélandi, francia és indiai csapatok a Dardanellákat birtokba ve­szik, s bejutnak a Márvány-tengerre, a török főváros, a ma 15 millió lakosú Isztambul ele­sik. A török birodalom összeroppan, és nem csak a nem török kisebbségek lakta területeket veszíti el, hanem Kis-Ázsiában, Ankara kör­nyékén egy jelentéktelen államocskává töpö­rödik az egykori birodalom. Stratégiai szem­pontból és távlatilag a tengerszoros birtoklása az ettől keletre eső, a Fekete-tenger öveze­tében lévő államok is az új foglalók ellenőrzé­se alá kerültek volna. (Ezért ma is folyik a ver­sengés.) Ez a terv viszont dugába dőlt, a szövetséges hatalmak egy magyar mondásra utalva: „törö­köt fogtam, de nem ereszt” állapotba kerültek. A törökök páratlan nemzeti összefogással és hősies kitartással áthúzták az angol—francia számításokat, kezükbe vették, és maguk alakí­tották országuk sorsát, s a békediktáló nemzet­közi fórumokat is arra kényszerítették, hogy megsemmisítsék a Törökországot arányait te­kintve Magyarországnál is súlyosabban cson­koló sevres-i szerződést — a „török Trianont” —, és 1923-ban a svájci Lausanne-ban szerve­zett nemzetközi konferencia érvénytelenítette az I. világháborút lezáró versailles-i békeszer­ződés Törökországra vonatkozó részét. Mára már a Gelibolu-félszigeten a domborzati búvó­helyekre épített, de a főútról jól látható bunke­rek sokasága hadiemlékmű jellegű. A Gelibolu-félsziget és a tengerszoros bir­toklásáért folyó harcban mintegy félmillió ka­tona esett el, közülük százezer brit. Winston Churchill, az akkori tengerészeti miniszter az állásával fizetett ezért a kudarcért. A tengerszoros védelméért és megtartásáért vívott harcban különösen kitűnt egy fiatal tiszt, Musztafa Kemal, akit ma Kemal Atatürk — a Törökök Atyja — néven tisztel az egész or­szág, s nincs olyan jelentős település, amely­ben aranyozott szobrát ne találnák meg. Hazatekintő Arra is csak utalunk, hogy eközben a ma­gyar országvezetés 1919-ben bűnös közöm­bösséggel és gyávasággal nézte az ország har­cok nélküli szétmarcangolását, vesztett csaták nélkül országot vesztettek, sőt, Linder Béla császári és királyi vezérőrnagy, a „nem akarok többé katonát látni”, a világtörténelemben is példa nélküli hadügyminiszteri „köpésével” még az észak-olasz frontról haza tóduló és a Kratochwill Károly ezredes által megszerve­zett, Erdély megvédéséért fegyvert fogó Székely Hadosztályt is leszereltette, amely, két tűz közé kerülve, inkább a románok előtt tette le a fegyvert (akik később szavukat szegve az egész tisztikart internálták), mintsem a bolse­vizmus Kárpát-medencei meghonosodását. Kun Béla és komisszár bandáját a hatalom megtartásában segítsék. (Akinek füle van, érzékelheti az akkori ál­lamvezetés és a mai cselekvési programjai kö­zött az áthallásokat.) Nos, a Mikes-zarándoklat mozgó akadémiá­ján ezekről a témákról is szó esett, s arról is, ami­ből főleg erkölcsi-érzelmi tanulságok fogalmaz­hatók meg. A magunk és mások számára is. Gelibolu félszigetén mintegy húsz katonai temető és emlékhely található. Mustafa Kemal alias Kemal Atatürk az antantcsapatok fölötti győzelem után a török földön elesett idegen katonák szüleinek azt üzente: Ti anyák, akik fiaitokat messze idegen or­szágokba küldjétek, töröljétek le könnyeiteket, fiaitok emlékét megbékélt szívünkben őrizzük. Miután feláldozták életüket, a mi fiainkká is váltak. Eme gondolat és cselekedet erkölcsi emel­kedettsége, emberi nagysága előtt megilletőd­­ve kell főt hajtanunk. Igazságtalanok lennénk, ha nem érzékel­­nők, hogy az utóbbi időkben a mi tájainkon is „finomult a kín”. De ma sem ritka, hogy nem­zeti emlékjeleinket, emlékeinket megalázzák és meggyalázzák, vagy éppenséggel arra is tudnék példákat mondani, hogy a tömegsíro­kat kisajátítják, átcímkézik. De most arra utal­nék csak, hogy a kevés megszakítással nyolc­van évig tartó emlékműdúlások, szoborrongá­lások és temetőpusztulások után ista mégis van lehetőség arra, hogy miután fiaink, akik sok esetben idegen célokért feláldozták életüket, holtukban a „mi fiainkká” váljanak. Érdekes, hogy efféle törekvéseinkben a ro­mán katonai körökben több megértésre talá­lunk, mint a politikai szféra bizonyos vad haj­tásai köré csoportosult „civileknél”. A telepü­lésjelző táblák átfestése, szobrok, emlékművek megrongálása, legutóbb a kökösi Székelyföld­felirat törvénytelen és barbár elpusztítása e vadhajtások közé tartozik. Történetesen vala­mennyire ismerem a magyar és a román hadi­­sírgondozó katonai intézményeket, amelyek különösen az előző kormányzatok, főleg az Tervek, tanulságok Mostani törökországi portyánk közben, út­ban hazafelé, a mozgó akadémián a tapasztala­tok és tervek összegzésére is sor került. A 103 székelyföldi „utas” egységesen állást foglalt amellett, hogy a mostanihoz hasonlatos török­­országi magyar nyomkereső utak mellé török­­országi tanulságokat is társítunk. Nem túlzunk ugyanis, ha megfogalmazva is megerősítjük: egyetlen szomszédos nemzet körében sem ta­lálkozunk olyan tömeges és annyira nyilván­való szimpátiával irántunk, mint a törököknél. Zivataros történelmünk ellenére, és ezt szinte meghazudtolva. Nem vagyok egyedül, aki a legjelentősebb elképzelésnek azt tartja erről Beder Tiborék már egyezkedtek is —, hogy Rodostó üdülő­helyén, a várostól 20 kilométerre lévő Kumbagban az egész nyár idejét átfogó diák­tábort szervezzenek, ahol három-négy tanár, nevelő irányításával egy autóbusznyi fiatal tíz­napos turnusokban nyaralhat, és közben meg­ismerkedhet azzal a históriai, művelődéstörté­neti kinccsel, ennek magyar vonatkozásaival, amely a térségben fellelhető, vagy amelynek az emléke rekonstruálható. Tem­észetesen, ehhez a nyaraltatási prog­ramhoz támogatókra van szükség. Például az utaztatásra, vagy kis jövedelmű, de talentum­mal és törekvéssel megáldott diákok esetében a költségek egy részének átvállalásával is. A Maros megyei tanács velünk utazó tagjai máris vállalták egy ilyen otthoni csoport támogatását. Gelibolu — Mikes Gallipolija —, akárcsak a neve, valóban szép város. 23 000 lakosával a mi székelyföldi városainkhoz hasonlatos nagy­ságrendű. Strandja óriási, homokozója csodá­latos. A Kis-Ázsiába vezető, nagy forgalmú út mellett, Canakkale közelében fekszik. Mindkét üdülővárosból Isztambul is könnyen elérhető. Az Égei-tenger, Trója, Efezosz, Pamukkale vi­szonylag közel, de kevés a magyar turista. Pedig... Mit mondjak? Amint csoportunk megérke­zett a Rodostó melletti Kumbag üdülővárosba, ahol három éjszakára biztosítottak szállást, reggelit és vacsorát, valamint az ingyenes für­dőzést, többnyire magyar zenét hallgathattak a szomszédság dúsgazdag nyaraló vendégei is. (Jellemző, hogy nem Lagzi Lajcsiékat.) És ez senkinek sem sértette a fülét, sőt! A Gelibolu-öböl A SZERZŐ FELVÉTELEI Kemal Atatürk szobra 2007. szeptember 13., csütörtök. Orbán-kormány idején különféle megállapodá­sokat kötöttek, és még a volt Szovjetunió utód­államaiban is eredményeket mutathattak fel.

Next