Háromszék, 2010. november (22. évfolyam, 6126-6151. szám)

2010-11-19 / 6142. szám

NYÍLTTER fi LÁSZLÓ ATTILA, Sepsiszentgyörgy. Ragyogó napfényben tün­dökölt a Gyimes völgye vasárnap, november 14-én: a Kónya Ádánt Művelődési Ház két kórusának ötvenhét dalosát hívogatta templomi énekes szolgálatra. A Magyar Férfidalárda és a Cantus Firmus vegyes kar a gyimesközéploki és a gyimesbüskki római katolikus templomban énekelt a szentmiséken, bekapcsolódva a liturgiába, majd önálló hang­versenyt mutatott be. Az előadást úgy válogattuk össze, hogy a zengő énekszó lelki emelkedettséget, boldogabb érzéseket keltsen a hallga­tókban, feledtetve velük a mindennapok gondjait. A népdalfeldolgozá­sok zenei anyanyelvünk, évezre­des kultúránk, nemzeti tudatunk ápolását, magyar érzésvilágunk gazdagítását szolgálták. Ezt su­gallták a könnyes tekintetek, meleg kézszorítások, Salamon József és Bodó György plébános köszöntő szavai is. Dalosainkra mély benyo­mást tett a Deáky András nyugalmazott tanárral való találkozás, és szép, míves magyarsággal megtartott helytörténeti előadása. Elzarándokoltunk a restaurált kápolnához, fejet hajtottunk a hősi ha­lottak emléktáblájánál, és megmásztuk a Rákóczi-várat. Mindezek a lelkünkben úgy fogalmazódtak meg, hogy jó magyarnak lenni. Éljünk egymásért és senki ellen! KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. A néptánctalálkozó ha­gyományaink megtartását segíti. Ezt szolgálná az eredeti helyszín, a csűr újrafelfedezése. Sok érdekes előadás születhetne ilyen környezet­ben, turistacsalogató is lehetne. Jut eszembe: mi lett a tervezett bélafal­­vi csűrmúzeum sorsa? N. N., Sepsiszentgyörgy. A taxik számára kijelölt parkolóhelyeket a polgármesteri hivatal úgy készítette el, hogy a vendégnek muszáj törvénybe ütköznie, mikor beül a gépkocsiba. Néhol pedig — például a Grigore Bălan úti, illetve az egykori söröző előtti megállóhoz— a záróvonalon kell beterülni, ami elég sokba kerül a sofőrnek: 540 lejes kiadást és 6 büntetőpont bevételezését jelenti. Ezeknek a rossz megol­dásoknak naponta szenvedő alanyai vagyunk, és úgy érezzük, hogy semmit nem tesz érdekünkben a városvezetés, noha a havi 75 lejes parkolási díjat elveszi. 200—230 gépkocsival számolva ez 15­—17 ezer lej, és ezért semmit nem kapunk cserében. Az oldalt szerkeszti: Demeter J. Ildikó Vasárnap reggeli csendélet a Szemerja negyedben SZŐKE SZABOLCS, SEPSISZENTGYÖRGY A három B uralma Régi közmondásaink — a Ki mint vet, úgy arat, vagy a Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — ismeretle­nek az RMDSZ vezetői és cinkosa, a Boc-kormány előtt. Húsz éve vetünk, húsz éve vetjük az ágyainkat, de nem arattunk semmit, nem is alszunk jól. Az erdélyi magyarság az RMDSZ ti­zennyolc évi kormányzati részvételé­ből nem sokat kapott, de a szövetség célja továbbra is a régi maradt: hatal­mon maradni, mindegy kivel, melyik párt nyergében. Az évek során a bár­mely párttal kötött egyezségek, ügyek — egyszóval az RMDSZ-célok a ma­gyarság számára — mindig elakadtak néhány kisebb konc ellenében. Nem akarom felsorolni a meg nem valósítá­sokat, mert mindannyian ismerjük ezeket, inkább a jelen pillanatban nagy port felvert oktatási törvényről szól­nék pár szót. Amint ismeretes, a törvénytervezet tartalmazta volna a középiskolai törté­nelem és földrajz anyanyelvű oktatá­sát, de ez is elakadt pont a cinkos demokraták jóvoltából, és úgy tűnik, ebben az évben nem is kerülhet sorra, ugyanis Traian Băsescu elnök minapi parlamenti beszédében (csak a de­mokrata-liberálisok, az RMDSZ és a függetlenek előtt) határozottan kije­lentette, hogy a kormánykoalíciónak „muszáj” még az év végéig együttmű­ködnie, hisz a fizetésekre, nyugdíjak­ra, jövő évi költségvetésre vonatkozó törvényeket még meg kell szavazni. Az oktatási törvényt meg sem említet­te, tehát ismét oda jutottunk, hogy ez is a kisebbségi törvény és mások sor­sára jut, még egy ideig a parlamenti szakbizottság fiókjaiban porosodik. Tehát az RMDSZ mint kormánycin­kos, a szenátorok és képviselők rész­vételével még egy „hősies” megmé­rettetésnek lesz kitéve. Érthetetlen számomra, hogy miért is volt szükség az Állandó Tanács ma­rosvásárhelyi összehívására, amikor csak oda jutottak, hogy bármi történ­jék, nem lépnek ki a kormányból, jobb hatalmon lenni, mint ellenzékben. Már ez év nyarától halljuk mind Markó Béla szövetségi elnök, mind Frunda György szenátor nyilatkozata­iból, hogy ha továbbra is süket fülekre találnak a kormányban, és véleményü­ket soha nem hallgatják meg, kényte­lenek kilépni a kormányból, felbonta­ni az együttműködési szerződést. Sajnos, e kijelentések után számos olyan megszorító intézkedést szavaz­tak meg (bércsökkentés, elbocsátások stb.), amely nélkül talán most más po­litikai és főleg szociális helyzet ala­kulhatott volna ki az országban. Az RMDSZ annyi évi kormány­zás után még egy állami magyar egyetem létrehozását sem érte el a másfél milliós magyar kisebbség­nek, még két tantárgy anyanyelvű oktatását sem, de ennek ellenére úton-útfélen kürtöli a nagy eredmé­nyeket, sikereket. Meglepett Markó Béla RMDSZ- elnök legutóbbi kijelentése, miszerint „kiábrándult” a politikai életből. Egy szóval sem említette, hogy visszavo­nulna! Nem tudom, az sértené, hogy alakulóban egy új magyar párt? Érezné, hogy e párt létrejöttével sem az RMDSZ-nek, sem az MPP-nek nem lenne jövője az elkövetkező vá­lasztásokon? 2012-ig még sok idő van, sok minden történhet, de java­solnám, hogy a jelenlegi RMDSZ­­„hősök” idejében rendezzenek ma­guknak munkahelyet, mert sokuknak kell majd lehajtott fővel járniuk azok között, akik odaküldték a közös, nem saját érdekek kivívására. Ajánlanám ezt a szövetségi elnöknek is, ha való­ban kiábrándult a politikából. A fel­nőtteknek, választópolgároknak annyi éven át mondott mesék világá­ból ideje visszatérni a gyermekeknek szánt szép mesékhez, versekhez, el­beszélésekhez, hisz a Băsescu, Boc, Béla trió hatalma nagyon inog, bár­mely percben összeomolhat. LŐRINCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy Csak együtt álmodhatunk A fürdőszobánkba nyíló ajtón keskeny újságkivágás állít le mindenkit, néhány soros idézet, melynek szerzője Orbán Viktor. Jó régen ragasztottam fel a darabka papírt, eligazító­­ul bármilyen bajunkra. Nem tudom, milyen alkalomból mondta (mintha valami szoborállítás lett volna) — de en­gem magával ragadott, olyannyira, hogy azóta is naponta elolvasom, és ajánlom minden vendégünknek, hogy merít­sen erőt a valamikori srác filozófiát érő szavaiból. „Tudja és érezze Magyarország minden polgára, csak együtt álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhe­tünk, mert mindenkire szükség van, és mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk... Érezze ezt Madéfalva minden székelye, a csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai nyelvét őr­zők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború dúlta Délvidék megszomorítottjai is... A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk. Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az ál­moknak nem lehet határt szabni.” Orbán, amikor ezeket mondta, nem lehetett több húsz­évesnél, és lám, mennyire igaza volt, mennyire időszerű­ek most is a gondolatai, mennyire jól fejezte ki magát. Nem vagdalkozott, mint manapság teszik némely politi­kusok, akik egymást kü­ldenék el, útjukból legszíveseb­ben félrelöknék a másikat, hogy az ő szekerüknek na­gyobb, szélesebb sáv jusson. Leparancsolnák a politikai színpadról is egyiket-másikat, ha úgy találják, hogy láb alatt van, s akadályozza őket a haladásban. Látjuk a tele­vízióban, olvassuk az újságokban, hogy milyen alattomos eszközökkel járnak el sokan. Neveket nem említek, aki­nek nem inge, ne öltse magára! MÁRKÓ IMRE Hol a határ a közösségi és a magánérdek között? A válaszadás jogán, a Ki veszít a végén című fondorlatos vádaskodás margójára A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületet Sepsiszent­györgy Városi Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa hozta lét­re, melyhez később csatlakozott Kovászna városa is. Ennek az egyesületnek négy alkalmazottja van, az elnöke Tamás Sándor, alelnöke jómagam vagyok. Múlt héten az egyesület egyik al­kalmazottja megkeresett, hogy írjak alá sürgősen egy partner­ségi egyezményt az Amőba Oktatási Központtal, hiszen egy leadott pályázathoz 24 óra alatt lehet a kért pontosításokat, jelen esetben a partnerségi egyezményt letenni. Értetetlenül álltam a felkérés előtt, és alapos megfontolás után nem írtam alá a következő okokból: 1. A turisztikai egyesület önkormányzati, tehát alapító tag­jainak beleegyezése nélkül törvénytelen dolgot cselekedtem volna, hiszen alelnökként a sepsiszentgyörgyi, a kovásznai és a Kovászna Megyei Tanács tájékoztatása nélkül nem áll jo­gomban partnerségi egyezményeket kötni. Az önkormányzati munka nem magánjellegű, amely során bárki is egyszemélyes döntéseket hozhat. 2. Bereczki Kinga tanácsos asszony cégei, illetve azok az alapít­ványok, amelyeknek vezetőségi tagja, érdekellentét miatt nem köt­hetnek szerződést azzal az önkormányzattal, amelynek ugyancsak tagja. Lám, a központi sajtó is a pályázati pénzek átvándorlását boncolgatja, joggal, hiszen nemcsak törvénytelen, de erkölcstelen dolog is a közösség — jelen esetben önkormányzat — burka alatt olyan pénzeket lehívni, amelyek a képviselők saját cégeinek zse­­ bébe vándorolnak. » 3. Az egyesület vezetősége- VISSZAJELZÉS­ nek már a pályázat leadásakor tudomást kellett volna szereznie minderről, nemcsak a pontosítá­sok kérésekor. Joggal feltételezhető, hogy a tanácsos asszony az alkalmazottak meggyőzése által próbált előnyökre szert tenni. Az objektív okok sorolása mellett természetesen van egy sor szubjektív okom is, hiszen milyen képviselő Bereczki Kinga, aki a város fejlesztési projektjeit, pályázatait nem szavazza meg, mint pl.: a szépmezői ipari parkot, Sugásfürdő felújítási pályázatát, a zöldövezetek bővítését célzó pályázatot, a Néri Szent Fü­löp-iskola szomszédságában levő kazánház átalakítá­sát szociális célokra? (A sor nem teljes, de a jegyzőkönyvi ki­vonatok alapján történt a felsorolás.) A tanácsos asszonnyal való vitánk egyébként két éve zajlik, mikor képviselővé választása után nem tudta elfogadni, hogy az általa vezetett civil szervezetek nem részesülhetnek városi támogatásban, mint azelőtt. Ugyancsak az összeférhetetlenségi esetek precedenseként említhetném a Lábas Ház ügyét is, hisz a tanácsos asszony az ingatlanban helyet kapó civil szervezetek pályázatait elbíráló bizottság tagjaként nem látta be, hogy egy általa elnöki minő­ségben vezetett civil szervezet nevében pályázni, majd azt a pályázatot tanácsosként és bizottsági tagként elbírálni nem éppen etikus, hogy más jelzőket ne is említsünk. Akkor is sér­tődés és politikai támadás vádja övezte a bizottság többi tag­jának ez irányú megjegyzését. A kérdés nyitott, döntsenek az olvasók és a választópolgá­rok. Hol van a határ a közösségi és magánérdek között? Sepsiszentgyörgy alpolgármestereként maradok közössé­gem szolgálatában, a város fejlődéséért legjobb tudásom sze­rint dolgozva: Sztakics Éva 2010. november 19., péntek

Next