Háromszék, 2010. november (22. évfolyam, 6126-6151. szám)
2010-11-19 / 6142. szám
NYÍLTTER fi LÁSZLÓ ATTILA, Sepsiszentgyörgy. Ragyogó napfényben tündökölt a Gyimes völgye vasárnap, november 14-én: a Kónya Ádánt Művelődési Ház két kórusának ötvenhét dalosát hívogatta templomi énekes szolgálatra. A Magyar Férfidalárda és a Cantus Firmus vegyes kar a gyimesközéploki és a gyimesbüskki római katolikus templomban énekelt a szentmiséken, bekapcsolódva a liturgiába, majd önálló hangversenyt mutatott be. Az előadást úgy válogattuk össze, hogy a zengő énekszó lelki emelkedettséget, boldogabb érzéseket keltsen a hallgatókban, feledtetve velük a mindennapok gondjait. A népdalfeldolgozások zenei anyanyelvünk, évezredes kultúránk, nemzeti tudatunk ápolását, magyar érzésvilágunk gazdagítását szolgálták. Ezt sugallták a könnyes tekintetek, meleg kézszorítások, Salamon József és Bodó György plébános köszöntő szavai is. Dalosainkra mély benyomást tett a Deáky András nyugalmazott tanárral való találkozás, és szép, míves magyarsággal megtartott helytörténeti előadása. Elzarándokoltunk a restaurált kápolnához, fejet hajtottunk a hősi halottak emléktáblájánál, és megmásztuk a Rákóczi-várat. Mindezek a lelkünkben úgy fogalmazódtak meg, hogy jó magyarnak lenni. Éljünk egymásért és senki ellen! KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. A néptánctalálkozó hagyományaink megtartását segíti. Ezt szolgálná az eredeti helyszín, a csűr újrafelfedezése. Sok érdekes előadás születhetne ilyen környezetben, turistacsalogató is lehetne. Jut eszembe: mi lett a tervezett bélafalvi csűrmúzeum sorsa? N. N., Sepsiszentgyörgy. A taxik számára kijelölt parkolóhelyeket a polgármesteri hivatal úgy készítette el, hogy a vendégnek muszáj törvénybe ütköznie, mikor beül a gépkocsiba. Néhol pedig — például a Grigore Bălan úti, illetve az egykori söröző előtti megállóhoz— a záróvonalon kell beterülni, ami elég sokba kerül a sofőrnek: 540 lejes kiadást és 6 büntetőpont bevételezését jelenti. Ezeknek a rossz megoldásoknak naponta szenvedő alanyai vagyunk, és úgy érezzük, hogy semmit nem tesz érdekünkben a városvezetés, noha a havi 75 lejes parkolási díjat elveszi. 200—230 gépkocsival számolva ez 15—17 ezer lej, és ezért semmit nem kapunk cserében. Az oldalt szerkeszti: Demeter J. Ildikó Vasárnap reggeli csendélet a Szemerja negyedben SZŐKE SZABOLCS, SEPSISZENTGYÖRGY A három B uralma Régi közmondásaink — a Ki mint vet, úgy arat, vagy a Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — ismeretlenek az RMDSZ vezetői és cinkosa, a Boc-kormány előtt. Húsz éve vetünk, húsz éve vetjük az ágyainkat, de nem arattunk semmit, nem is alszunk jól. Az erdélyi magyarság az RMDSZ tizennyolc évi kormányzati részvételéből nem sokat kapott, de a szövetség célja továbbra is a régi maradt: hatalmon maradni, mindegy kivel, melyik párt nyergében. Az évek során a bármely párttal kötött egyezségek, ügyek — egyszóval az RMDSZ-célok a magyarság számára — mindig elakadtak néhány kisebb konc ellenében. Nem akarom felsorolni a meg nem valósításokat, mert mindannyian ismerjük ezeket, inkább a jelen pillanatban nagy port felvert oktatási törvényről szólnék pár szót. Amint ismeretes, a törvénytervezet tartalmazta volna a középiskolai történelem és földrajz anyanyelvű oktatását, de ez is elakadt pont a cinkos demokraták jóvoltából, és úgy tűnik, ebben az évben nem is kerülhet sorra, ugyanis Traian Băsescu elnök minapi parlamenti beszédében (csak a demokrata-liberálisok, az RMDSZ és a függetlenek előtt) határozottan kijelentette, hogy a kormánykoalíciónak „muszáj” még az év végéig együttműködnie, hisz a fizetésekre, nyugdíjakra, jövő évi költségvetésre vonatkozó törvényeket még meg kell szavazni. Az oktatási törvényt meg sem említette, tehát ismét oda jutottunk, hogy ez is a kisebbségi törvény és mások sorsára jut, még egy ideig a parlamenti szakbizottság fiókjaiban porosodik. Tehát az RMDSZ mint kormánycinkos, a szenátorok és képviselők részvételével még egy „hősies” megmérettetésnek lesz kitéve. Érthetetlen számomra, hogy miért is volt szükség az Állandó Tanács marosvásárhelyi összehívására, amikor csak oda jutottak, hogy bármi történjék, nem lépnek ki a kormányból, jobb hatalmon lenni, mint ellenzékben. Már ez év nyarától halljuk mind Markó Béla szövetségi elnök, mind Frunda György szenátor nyilatkozataiból, hogy ha továbbra is süket fülekre találnak a kormányban, és véleményüket soha nem hallgatják meg, kénytelenek kilépni a kormányból, felbontani az együttműködési szerződést. Sajnos, e kijelentések után számos olyan megszorító intézkedést szavaztak meg (bércsökkentés, elbocsátások stb.), amely nélkül talán most más politikai és főleg szociális helyzet alakulhatott volna ki az országban. Az RMDSZ annyi évi kormányzás után még egy állami magyar egyetem létrehozását sem érte el a másfél milliós magyar kisebbségnek, még két tantárgy anyanyelvű oktatását sem, de ennek ellenére úton-útfélen kürtöli a nagy eredményeket, sikereket. Meglepett Markó Béla RMDSZ- elnök legutóbbi kijelentése, miszerint „kiábrándult” a politikai életből. Egy szóval sem említette, hogy visszavonulna! Nem tudom, az sértené, hogy alakulóban egy új magyar párt? Érezné, hogy e párt létrejöttével sem az RMDSZ-nek, sem az MPP-nek nem lenne jövője az elkövetkező választásokon? 2012-ig még sok idő van, sok minden történhet, de javasolnám, hogy a jelenlegi RMDSZ„hősök” idejében rendezzenek maguknak munkahelyet, mert sokuknak kell majd lehajtott fővel járniuk azok között, akik odaküldték a közös, nem saját érdekek kivívására. Ajánlanám ezt a szövetségi elnöknek is, ha valóban kiábrándult a politikából. A felnőtteknek, választópolgároknak annyi éven át mondott mesék világából ideje visszatérni a gyermekeknek szánt szép mesékhez, versekhez, elbeszélésekhez, hisz a Băsescu, Boc, Béla trió hatalma nagyon inog, bármely percben összeomolhat. LŐRINCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy Csak együtt álmodhatunk A fürdőszobánkba nyíló ajtón keskeny újságkivágás állít le mindenkit, néhány soros idézet, melynek szerzője Orbán Viktor. Jó régen ragasztottam fel a darabka papírt, eligazítóul bármilyen bajunkra. Nem tudom, milyen alkalomból mondta (mintha valami szoborállítás lett volna) — de engem magával ragadott, olyannyira, hogy azóta is naponta elolvasom, és ajánlom minden vendégünknek, hogy merítsen erőt a valamikori srác filozófiát érő szavaiból. „Tudja és érezze Magyarország minden polgára, csak együtt álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk, mert mindenkire szükség van, és mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk... Érezze ezt Madéfalva minden székelye, a csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború dúlta Délvidék megszomorítottjai is... A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk. Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az álmoknak nem lehet határt szabni.” Orbán, amikor ezeket mondta, nem lehetett több húszévesnél, és lám, mennyire igaza volt, mennyire időszerűek most is a gondolatai, mennyire jól fejezte ki magát. Nem vagdalkozott, mint manapság teszik némely politikusok, akik egymást küldenék el, útjukból legszívesebben félrelöknék a másikat, hogy az ő szekerüknek nagyobb, szélesebb sáv jusson. Leparancsolnák a politikai színpadról is egyiket-másikat, ha úgy találják, hogy láb alatt van, s akadályozza őket a haladásban. Látjuk a televízióban, olvassuk az újságokban, hogy milyen alattomos eszközökkel járnak el sokan. Neveket nem említek, akinek nem inge, ne öltse magára! MÁRKÓ IMRE Hol a határ a közösségi és a magánérdek között? A válaszadás jogán, a Ki veszít a végén című fondorlatos vádaskodás margójára A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületet Sepsiszentgyörgy Városi Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa hozta létre, melyhez később csatlakozott Kovászna városa is. Ennek az egyesületnek négy alkalmazottja van, az elnöke Tamás Sándor, alelnöke jómagam vagyok. Múlt héten az egyesület egyik alkalmazottja megkeresett, hogy írjak alá sürgősen egy partnerségi egyezményt az Amőba Oktatási Központtal, hiszen egy leadott pályázathoz 24 óra alatt lehet a kért pontosításokat, jelen esetben a partnerségi egyezményt letenni. Értetetlenül álltam a felkérés előtt, és alapos megfontolás után nem írtam alá a következő okokból: 1. A turisztikai egyesület önkormányzati, tehát alapító tagjainak beleegyezése nélkül törvénytelen dolgot cselekedtem volna, hiszen alelnökként a sepsiszentgyörgyi, a kovásznai és a Kovászna Megyei Tanács tájékoztatása nélkül nem áll jogomban partnerségi egyezményeket kötni. Az önkormányzati munka nem magánjellegű, amely során bárki is egyszemélyes döntéseket hozhat. 2. Bereczki Kinga tanácsos asszony cégei, illetve azok az alapítványok, amelyeknek vezetőségi tagja, érdekellentét miatt nem köthetnek szerződést azzal az önkormányzattal, amelynek ugyancsak tagja. Lám, a központi sajtó is a pályázati pénzek átvándorlását boncolgatja, joggal, hiszen nemcsak törvénytelen, de erkölcstelen dolog is a közösség — jelen esetben önkormányzat — burka alatt olyan pénzeket lehívni, amelyek a képviselők saját cégeinek zse bébe vándorolnak. » 3. Az egyesület vezetősége- VISSZAJELZÉS nek már a pályázat leadásakor tudomást kellett volna szereznie minderről, nemcsak a pontosítások kérésekor. Joggal feltételezhető, hogy a tanácsos asszony az alkalmazottak meggyőzése által próbált előnyökre szert tenni. Az objektív okok sorolása mellett természetesen van egy sor szubjektív okom is, hiszen milyen képviselő Bereczki Kinga, aki a város fejlesztési projektjeit, pályázatait nem szavazza meg, mint pl.: a szépmezői ipari parkot, Sugásfürdő felújítási pályázatát, a zöldövezetek bővítését célzó pályázatot, a Néri Szent Fülöp-iskola szomszédságában levő kazánház átalakítását szociális célokra? (A sor nem teljes, de a jegyzőkönyvi kivonatok alapján történt a felsorolás.) A tanácsos asszonnyal való vitánk egyébként két éve zajlik, mikor képviselővé választása után nem tudta elfogadni, hogy az általa vezetett civil szervezetek nem részesülhetnek városi támogatásban, mint azelőtt. Ugyancsak az összeférhetetlenségi esetek precedenseként említhetném a Lábas Ház ügyét is, hisz a tanácsos asszony az ingatlanban helyet kapó civil szervezetek pályázatait elbíráló bizottság tagjaként nem látta be, hogy egy általa elnöki minőségben vezetett civil szervezet nevében pályázni, majd azt a pályázatot tanácsosként és bizottsági tagként elbírálni nem éppen etikus, hogy más jelzőket ne is említsünk. Akkor is sértődés és politikai támadás vádja övezte a bizottság többi tagjának ez irányú megjegyzését. A kérdés nyitott, döntsenek az olvasók és a választópolgárok. Hol van a határ a közösségi és magánérdek között? Sepsiszentgyörgy alpolgármestereként maradok közösségem szolgálatában, a város fejlődéséért legjobb tudásom szerint dolgozva: Sztakics Éva 2010. november 19., péntek