Hazánk, 1899. augusztus (6. évfolyam, 182-208. szám)
1899-08-01 / 182. szám
182 SZÁM. BUDAPEST, KEDD. _____________H A Z A N K______________ 1899. AUGUSZTUS 1._______________3 járt a borellenőrző bizottságok dolgában, mire az alispán megnyugtatólag válaszolt. A farkasdi körorvos választása ellen beadott felebbezés folytán, az állandó választmány a választást megsemmisíttetni javasolja. Csillaghy György a megsemmisítés ellen plaidiroz. Erre Deák Gáspár farkasdi gazda tiltakozik Csillaghy érvelései ellen, tagadván azt, hogy a lakosság a választásba belenyugodott volna. Emődy József Csillaghy felszólalásában törvényszegést lát, melynek a választásoknál ezentúl többé előfordulnia nem szabad; a többség az állandó vál. javaslatát elfogadta. Nagyvárad négy milliós kölcsöne. Nagyvárad városnak a nagyszabású építkezések következtében nagyobb kölcsönre van szüksége. Hogy azonban ez a kölcsön előnyös legyen, arra egyelőre kevés kilátás van és a berlini „Viktória“ biztosítótársaság is a pénzviszonyok rosszabbra fordulása folytán visszavonta a Nagyvárad városának nyújtandó 4 millió frtnyi kölcsönre korábban tett ajánlatát. Újabban egy berlini pénzintézet ajánlkozott a kölcsön nyújtására, 4 és fél százalékos kamatláb mellett. A Jászberényi közigazgatás, Jászberény város rendőrkapitánya, — de nemcsak ő, hanem a hatóság többi tagjai is — úgy látszik, nem szokta komolyan venni az egyes időszaki miniszteri rendeleteket. Hogy többet ne említsünk, azt hozzuk fel például, hogy van egy miniszteri rendelet, mely szigorúan kötelességévé teszi az elöljáróságoknak, hogy a cséplési idény kezdete előtt, a határban levő minden utat vizsgáljanak, minden hidat rendbehozzanak, hogy az óriási súlyú cséplőgépek szállítása minden veszély és kár nélkül történhessék. Valószínű azonban, hogy ezt a rendeletet is, mint annyi sok mást, a városházánál kényelmi szempontból ad acta tették és ráborították a feledés fátyolát, mert — amint a „Jászberényi Hírlap“ írja — a hidak megvizsgálása és kijavítása végett a gazdaközönség nagy kárára még eddig semmiféle intézkedés sem történt. A házalók kitiltása. A házalási törvényben adott jogával mind több és több vidéki város kezd élni. Ismét három város : Gyula, Nyíregyháza és Felső-Bánya tette közzé legújabb rendeletét, melylyel a házalást területükön eltiltja. Nagyon sajnáljuk, hogy ezek között nincs még Esztergom városa, ahol a házalók kiszámíthatatlan kárt okoznak a mi derék kereskedőinknek, akik úgyis alig képesek elviselni az óriási adókat. Városi mérnökök lemondása. Szombathelyen — mint onnét írják — nagy feltűnést kelt — hogy a város mind a két mérnöke, Szilárd Emil főmérnök és Taraba János városi mérnök lemondtak hivatalos állásukról. E lemondásnak — mint jelzik — mélyebbre ható okai vannak. Vasvármegye közgyűlése. Vasvármegye törvényhatósága augusztus 7-én tartja évnegyedes rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatából kiemeljük a következő ügyeket: Néhai Radó Kálmán érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítése ; — a IV. és V. aljegyzői állásoknak választás útján való betöltése; — néhai Radó Kálmán * * elhalálozása és Spissich László lemondása folytán az állandó választmányba 2 tag, a központi választmányba 1 tag választása; — az esküdtek alaplajstroma elleni felszólalások elintézésére hivatott bizottságba 12 bizalmi férfiú megválasztása ; — a földmivelésügyi miniszter leirata a Rábaszabályozás bajainak orvoslása tárgyában; — a vármegye alispánjának javaslata a kötelező tűzkárbiztositás tárgyában; — Szombathely város indítványa a „Vasmegyei kultur-egylet“ alakítása tárgyában. Megállítom a lányokat. Ijedten rebbennek össze, de látják a jó szándékomat és mosolyognak. — Hova valók maguk szép leányok ? — kérdem őket. — Udvarhelyszékiek, Derzsiből valók — szólnak vidáman. — Úgy? Hát akkor — kérdezem újra, hogy valami merészet kérdezzek, amelyre annál érdekesebb lesz a felelet — hát akkor, ki a főispánjuk ? És fölragyog a kérdésemre a leányok szelíd tekintete és szeretettel, lelkesedve kapnak a szón: — A főispánunk ? . . . Ugrón Gábor ! — Hm . . . Hát az alispánjuk ? — Ugrón Gábor! — Jól van, de hát a szolgabiró, az mégis csak más ? Gondolatokba merülnek erre a leányok, tanakodnak egy ideig magukkal és a szivükkel s aztán lelkesülten, határozottan mondják: — Az is Ugrón Gábor, kérem! * Isten veled vadvirágos harezmező, néma ajkú és mégis ékesen szóló érerszobor — Isten veled! . . . Alkonyat borul bár reátok, de a nemzeti kegyelet ott virraszt felettetek, aminthogy ott virrasztóit a múltban, virraszt a jelenben és virrasztani fog a jövőben mindörökkön örökké .. . . Ámen! Fakots József KÜLFÖLD, Budapest, július 31. A hágai békekonferencziát szombaton ünnepiesen berekesztették. A záróülés nyilvános volt. Az elnök jelentette, hogy a megegyezéseket tartalmazó jegyzőkönyvet valamennyi állam aláírta, a választott biróságokról szólót 15, a tengeri és szárazföldi csatákról szólót 15, s végül a robbanó gázokkal telt s a dum-dum lövegek betiltását ezérzet szintén 15 állam irta alá. Azután felolvasták Németalföld királynőjének a pápához intézett levelét, amelyben az ő támogatását kéri a konferenczia czéljainak elérésére. A pápa válaszában nemcsak erkölcsi támogatást ígér, hanem ígéri azt is, hogy az örök béke megteremtésének nehéz munkájában teljes erejével részt fog venni mindenkor. Azután Staat báró, Oroszország képviselője mondott bucsúzóbeszédet és megköszönte a megbízottak buzgó munkásságát. Majd Münster gróf, a német megbízott és de Beaufort, Németalföld külügyminisztere beszélt. A konferenczia tehát sok nehézség után mégis csak meg tudott egyezni három nevezetes dologban, ezek: a választotti bíróság, a genfi egyezménynek kiterjesztése a tengeri háborúra s végül eltiltása a fojtógázzal teli lövedéknek és a dum-dum golyónak. Nincs azonban a konferencziának semmiféle praktikus értéke; nemcsak nem vitte előre a lefegyverezés nagy gondolatát, de azt sem tudta elérni, hogy a választott bíróság kimondásával csökkentse a nemzetközi konfliktusok számát. A háborút ezután is oly borzasztó fegyverrel fogják viselni a hatalmak, mint eddig , ha Amerikának a Fülöp-szigeteken, vagy Angliának Transzválban szüksége lesz a dum-dum fegyverre, akadálytalanul használhatja, hiába tiltakozik azután ellene a többi nemzet a humanizmus nevében. A szeri radikálisok fölött még nem hozott ítéletet a rögtönítélő bíróság. Oruics Száva, a volt pétervári nagykövet jónak látta be sem várni ezt az aktust, hanem elutazott Belgrádból, mert mindenütt jó, de a legrosszabb otthon mostanában. Valamelyik fürdőhelyre ment, ahová nem ér el a nagy Milán beszúálló keze. A belgrádi „Malé Noviny“ kivonatot közöl Vuics volt pénzügyminiszter és Oruics leveleiből. Az egyik levélben, amely Ilics Alexa lelkésznek szól, aki most szintén fogságban van a merénylet miatt, Oruics sértő hangon nyilatkozik Milán királyról és olyan dolgokat mond, amelyek a közrend megbontására irányulnak. Egy másik levélben, amelyet állítólag Petrovics Blázsó hozott Pétervárról Vesznicsnek, Gruics keményen elítéli a szerb kormány eljárását és csodálkozik azon, hogy a szerb nemzet olyan egykedvűen veszi a szerbiai eseményeket, ami hősies múltjával sehogy sem egyeztethető össze. Hivatalos szerb körök véleménye szerint Gruics tábornoknak ez a levele okozta, hogy azonnal visszahívták pétervári állásáról. Minthogy azonban sem Vuics, sem Gruics nem vett részt a merényletben, nem üldözték őket tovább. Vuics szintén külföldre utazott családjával. Spanyolország szenátusa elfogadta a belső államadóság kamatainak megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot és a rendkívüli hitelek engedelmezésére vonatkozó javaslatokat és elhatározta a montjuichi per revízióját. Szilvela miniszterelnök holnap Szan Szebasztianba utazik. A hivatalos lap azután közölni fogja a kortet bezárására vonatkozó rendeletet. A transzváli kérdés egyre jobban kiélesedik. Anglia még mindig igen harczias hangulatban van és „amibe egyszer belefogott, azt nem hagyja el.“ Transzválban valamelyes békés megoldást reménylenek bár, de Chamberlain-nek, Anglia gyarmatügyi miniszterének szombati beszédéből kiérzik, hogy Anglia nincs megelégedve az eddigi eredménynyel, bolygatni fogja a kérdést mindaddig, amíg alkalma lesz ténylegesen beavatkozni. Mindjárt utána a lordok házában Salisbury miniszterelnök, a transzvált kérdésről szólva, kijelentette, hogy amibe Anglia egyszer belefogott, azt nem hagyja el. Tehet tehát Krüger elnök és a transzváli volksra ad bármiféle engedést, ezek csak ideig-óráig tartó békét biztosítanak ; nem segít a transzváliakon már semmi sem. Ez az ultimátum és ebből nyilvánvalóvá lesz, hogy a transzváli kérdést nem az uitlanderek választójoga, hanem az erősebb joga, az ököljog fogja megoldani. Petőfi-ünnep- Budapest, július 31. A szózat nem hangzott el hiába, mert az a szabadság és egyenlőség Istenének megnyilatkozása volt : Talpra magyar! És most, ötven év múltán is érezzük ennek a két szónak magasztos varázsát: Talpra magyar ! Eszme valál! Megtestesülése, valóra válása egy ország népe becsületes, szabadságszerető gondolatvilágának. Hangod, szavad, immár kihűlt szivednek dobbanása átkelt félszázadon és át fog kelni évezredeken át, amíg egy magyar él e földtekén. Erről tett tanúságot ez a nemzeti ünnep. Ott volt mindenki, akinek ereiben a hazafiasság, az emberszeretet érzete lüktet. Aki nem lehetett ott testével, ott volt gondolatában. A magasztos országos ünnepség lefolyása, — melyet részben főlapunkon, részben mellékletünkön közlünk — a következő volt: A segesvári ünnep. — A Hazánk kiküldött tudósítójától. — Segesvár, jul. 30. Harmatos reggeltől ragyogó délig, ragyogó déltől a leszálló szelíd alkonyatig egy ünnepség volt a fehéregyházi csatamező és a segesvári vár foka. A nemzeti kegyelet rakta le koszorúit halhatatlan költőjének sirhantjára és büszke érczszobra talapzatára. A csatamező vadvirágos sírján ezer és ezer ember tolongott, Budapestről két külön vonat szállította az ünneplőket, a székely hazából négy vonat hozta a derék székelységet, elől csillogó öltözetű bandérium, utánuk Erdély és Magyarország főurai, vezéremberei kocsijaikon, csatáros hajdúkkal a bakon. Lelkes honleányok, az irodalom ismert férfiai, képviselők, ünneplő tömeg egy csoportban hintették tele a megemlékezés illatos virágaival a meghalt hősök közös sírját, hol a legnagyobb költő is örök álmát alussza. Ott voltak a szászok is, kiknek gyülölsége legalább az ünnep napjára fölolvadt a magyar szeretet melegében. Brassó tizenhat városatyával képviseltette magát, részt vett az ünnepélyen Segesvár képviselőtestülete is. Legragyogóbb részlete a segesvári csatasikra való fölvonulásnak a főurak négyes fogatainak hosszú sora volt. Károlyi István gróf, Zichy Jenő gróf, az erdélyi arisztokráczia férfi és női tagjai robogtak ki fogatjaikon a fehéregyházi sírhoz, velük ment Zsilinszky Mihály, a közoktatási és Vörösmarty Béla, az igazságügyi államtitkár a kormány képviseletében Tallián Béla alelnök és a következő képviselők: Zeyk Gábor, Török Bertalan, Pildner Ferencz, Teleki Domokos gróf, Kobek István, Bélas László, Trauschenfels Emil, Illyés Bálint, Malek Lajos, Madarász József, Komlóssy Ferencz dr., Frey Ferencz, Rátkay László, Barabás Béla, Lányai Sándor, Farkas József, Major Ferencz, Kubik Béla, Endrey Gyula, Wolfner Tivadar, Mezőssy Béla, Kalocsay Alán, Várossy Gyula, Kállay Lipót, Leszkay Gyula, a főrendek képviseletében: Zeyk József báró. Virágtengerben fürdött a négyszáz honvéd és a halhatatlan költő sírja, rengeteg koszorút helyezett oda a kegyelet. Oda tette le koszorúját az országgyűlés, a kormány, az akadémia, a törvényhatóságok, a Petőfi-társaság stb. A koszorúk java részét a segesvári szoborra hely°zték. Fölötte kiemelkedő momentuma volt a nagy ünnepnek a délutáni banketten Károlyi István grófnak a pohárköszöntője, melyben Széll Kálmán miniszterelnök előtt hajtotta meg az elismerés lobogóját. Gyújtó hatása volt a hatalmas, gyönyörű beszédnek, zugó éljen reszkettette meg a segesvári városháza tágas oszlopcsarnokát, Magyarország vezérlő alakjai sietve gratulálták meg a lelkes szónokot. Kint a fehéregyházi síkon délelőtt tíz óra tájban kezdett beszélni Bartók Lajos, a Petőfi-Tár-