Hazánk, 1904. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)
1904-08-01 / 182. szám
HAZÁNK. 182. szám. mutatja, mit végezhet velük az okos munka s mit nyerhet érte jutalmul. A középső oktatás intézményeiről szólván, a miniszter két főkategóriát különböztetett meg: a felső, akadémikus kiképzésre előkészítő egységes középiskolát (reál-gimnázium) s az átlagos tucat-műveltség megszerzésére elégséges polgári iskolát. Mi nem sok ügyet vetünk az intézetek kategorizálására és az úgynevezett tanrendszerre. Szerintünk nem a szisztéma a fontos, hanem a methodus. Jó módszer jóvá teheti a legrosszabb rendszer hibáit, viszont a legideálisabb rendszer hajótörést szenvedhet a rossz methodika zátonyain vagy rohanó vizein. Elismerjük, hogy a módszer nem kodifikálható, mert ez tapasztalásokra s inkább művészet, illant tudomány. De vannak elvi jelentőségű tapasztalatok, melyek önmagukat ruházzák fel kötelező erővel, az ilyenekből kell hogy hagyomány és törvény legyen. Ezek közé soroljuk azt, hogy más módszer alkalmazandó a nagyobb tehetséggel, kitartóbb munkaerővel bíró növendékekre, mint a gyengékre és tehetségtelenekre. Az utóbbiaknál helyénvaló a leszállított mérték, az átlagos követelés, az előbbieknél tágabb tér nyílik a képességek fejlesztésére s úgyszólva kötelező az individuális nevelés. Amazokból kerül ki az új nemzedék zöme, a vezetett tömegnemezekből a hivatottak csoportja, akik vezetésre vannak a sorstól kiválasztva. Azt hiszszük, a közoktatásügyi kormány feladata, hogy kevésbbé az intézményeknél, invább azok neveltjeinél kategorizáljon s gondoskodjék róla, hogy a tucatképességüekre csak az a kis munkateher jusson, amit azok elbírnak, a valódi talon— Igen, igen! vágott szavába a nő s olyan gyorsan, lelkendezve, suttogva beszélt, hogy alig lehetett megérteni. —Pár napra adhatnék, amíg jobbat találna ... Ott hátul van egy isis kerti szoba ... Jó lesz ? Nem várta be a feleletet. Intett, hogy hallgasson (a vén Pepa megint ott motoszkált a közelben) s mint valamely gazella, egy-két rugalmas lépéssel lent termett az udvaron. — Kerüljünk hátra. Bizonyára meg fog tetszeni. Csak egyre kérném aztán . . . Ezek az utcabeliek egy szálig rossz emberek . . . Még mondanának valamit, amitől csak felbőszülne az a bolond, ha a fülébe jutna . . . Ne járjon ki erre, hanem arra, hátul . . . Átadom a kert kulcsát . . . Ott abban a szűk sikátorban szegény, elesett emberek laknak, azok nem törődnek a más emberek dolgaival, mint ezek a gazdag naplopók ... Jó lesz így, ugye? Suttogó, kérő hangon beszélt, mint aki valamely titkot akar rejtegetni s ajkát dideregve szivta be a fogai közé. Csak a szeme égett fenyegető, lázas reszketéssel. Beléptek a kis szobába, melyet hatalmas eperfák árnyékoltak; ablakához kedves jázminlugas volt ragasztva; felfutó ágai bomló virágaikkal befurakodtak a zsalu rekeszei közé, bóditő illattal, vágyakat keltő homálylyal árasztva el a szobát . . . Turbékoló gerlepárnak való hely. — Nos, tetszik, uram ? A félhomály olyan vér, mint valamely szédítő, kápráztató, csalogató mélység, melyből bűnre csábitó démonok incselkednek kifelé, úgy látlátszik, e lassan örvénylő némaság visszaadta a hölgy jó kedvét. Még a tekintete is más lett: édes, meleg, röpködő, egész aranyhidat varázsolt kettőjük közé, ahogy játszik, vidáman a férfira ragyogott. — Igazán, kedvem támadt meggyötörni azt a féltékeny bolondot. Játszani akarok a tűzzel, hunoknak pedig megadassák mindaz a magyar kulturintézetektől, ami kiválóságaik fejlesztéséhez s egyéniségük erőteljes kialakulásához szükséges. Ez a dualizmus a közművelődési politikában az, amit mi elvileg kimondatni és intézményesen biztosíttatni óhajtanánk, mikor a fejlődés legszebb éveire eső középiskolák reformjáról leszünk törvényt hozandók. Végül egy észrevételt teszünk azokra, amiket a miniszter úr az egyetemek számának szaporításáról mondott. Összevissza öt egyetemet szánt az országnál, de az új intézetek felállításáról pénzügyi okokból ma még a messze ,jövő zenéje gyanánt nyilatkozott. Teljesen értjük e tartózkodást, amíg egy-egy városban elhelyezendő fakultásokról, klinikáról és laboratóriumokról van szó. Nincs város, mely ennyi befektetés terhéből nagyobb részletet magára vállalhatna, ily vállalat csaknem kizárólag az államra hárul s annak erejét — a mai viszonyok közt — aránytalanul túlterheli. De változik a kép, ha az egyetemnek egy városba koncentrálásától el tudunk s el akarunk tekinteni. A mai közlekedési eszközök mellett, amik távol ágot alig ismernek többé, nincs is szükség, hogy az univerzitás az ő összes intézeteivel egy város falai közé zsufoltassék. Legyen az egyetlen adminisztratív szervezet mely egy nagyobb vidék városi képződményei közt elosztott egyetemi intézményeket egyöntetűen és egységesen kormányoz. Ez intézetek látogatása tanrend kérdése, mely a mostani órarend helyett szemesztrális vagy havi kurzusrendet is megbír. A felsőoktatás ügyének s a nemzeti kultúra érdekének pedig nagyot használ, ha az egyetemek érdekeltségi körébe, mint telekadó, épületemelő és fentartó, a növendékek irán gonosz emberek rágalmaival! — kacagott fenyegetőn. Leült az ágy szélére s félig meztelen, gömbölyű karját az ölébe sülyesztve, lábacskáit váltogatva lehalta fölfelé, mint egy igazi gondtalan gyermek, mint egy játékos sziklai tündér. Ebben a lusta kényelemben, e könnyelmű gyermekes viselkedésben elragadó szép volt Elragadó, lebilincselő, bűnre csábító. A férfi szívén lázas vér futkosott keresztül. Most már értette, hogy a vajkereskedő miért csetlimett a nyelvével, amikor elváltak. Ezt még ha a csengő, szívből fakadt kacagását is hallotta volna, közvetlen közeiből, csak egy gondolat távolságra! Aztán megindult a beszéd árja. Édes gyermekesen, mélyebb értelem, összefüggés nélkül, mintha szavai könnyű himbáló lepkék lettek volna, melyek az egész mezőt bekószálták egy pillanat alatt, anélkül, hoggy tudóik volna, hova repülnek és miért? És minő bizalmas volt mindjárt, mint egy régi jó barát. Még olyan dolgokról is fellebbentette a takargató fátyolt, amelyeket sohasem lett volna szabad tudni egy idegen férfinak. — Ah, látná azt az ostoba majmot! Lazán sokszor a szánalom fog el, hogy szeressem, hogy kárpótoljam a teremtés fogyatékosságát. Csak ne volna olyan ostoba féltékeny. Ezzel lerontja összes igyekvésemet s szinte kényszerit, hogy okot szolgáltassak a féltékenységre. . ." Még egyre ott ült az ágy szélén, folytatva a veszedelmes ráblógatást. És vidáman kacagott a boszuállás elárult gondolatán. Észre sem vette, hogy a félhomálynak kisértő árnyai támadnak, melyek belopózkodtak a férfi fiatal szivébe s pokoli meleget, az elkárhozás szomjúságát horídották szét magukkal a gyorsan száguldó vércseppeken át. Olykor az is megtörtént, hogy nyárian mint védnök, s a működő tanárok irányában mint mecénás, a vidéki városok lelkesedése és anyagi ereje is belevonatik. Ily módon, bízunk hozzá, hamar hozzáláthatna a közoktatási minisztérium egyszerre három új egyetem felállításához. 2 Kedd, 1904. augusztus 2. Budapest, augusztus 1. A képvelőház augusztus 2 órt, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen folytatják a kultuszminisztérium költségvetésének tárgyalását és ha az idő engedi, áttérnek az igazságügyi tárcára. Királyunk és az angol király találkozása. A király tudvalevőleg a jövő hónap első felének vége felé Marienbadba utazik, ahol találkozni fog Edvárd angol királylyal. Ő felsége Marienbadban a Lugiusland villában fog lakni, amely a város tulajdona. Edvárd király, miként a múlt évben, a Weimar-házban száll meg. Plunkett Francis angol nagykövet hétfőn Bécsbe érkezik Ferenc József és Edoráld királyok találkozásának előkészítésére. Az angol nagykövet augusztus 10-én titkára kíséretében Marienbádba utazik, hogy királyát odaérkezése alkalmával üdvözölje. Királyunkat gróf Goluchowski külügyminiszter kíséri el Marienbádba. A miniszterelnök Héderváron. Gróf Tisza István miniszterelnök a tegnapi vasárnapot Héderváron, gróf Héderváry Károly, a király személye körüli miniszter családja körében töltötte. A miniszterelnök ma reggel ismét Budapestre érkezett. A Tisza-kormány rekonstrukciója. Mielőtt a képviselőház befejezné tanácskozásait, a nyári szünet előtt politikai körökben érdeklődéssel beszélnek a Tisza-kormány rekonstrukciójáról, mely állítólag még a nyáron bekövetkeznék. E hírek szerint a pénzügyminiszteri tárca üresedik meg legelőbb. Lukács László, akit tudvalévően családi ügyei bírnak a távozásra, — és ezekben augusztus 6-án a pénzügyminiszter esküvőjével döntő fordulat áll be — csak a költségvetés letárgylását várja és azután lemond. Lemondásának elfogadása is augusztus 6-án jelenik meg a hivatalos lapban. Tárcáját Tisza István veszi s lábával megrúgta a férfi térdét, mire csintalan , kedvességgel kacagott. — Nem szerette az urát soha? — kérdezte a férfi reszkető szóval. Annyira megbarátkoztak már, hogy a visszautasítás félelme nélkül kérdezheted effélét.. — Az uramat? Hahaha! Ha látná szegényt, nem jutna eszébe ez az esztelenség ! — És most se szeretett senkit ? — Lánykoromban. Egy gazembert, aki . . . Eh, a fiatal emberek, még a legrajongóbbak is, mind gazemberek ebben a korban. Csak a hiúságukat legyőzhetik a lányok szerelmével s aztán cserben hagyják . . . Asszonyfővel nem szerettem senkit . . . Hiszen úgy őriz az egész város, mint valami veszta-szüzet. Azok a láthatatlan árnyak ekkorra már közvetlen az ágy mellé tolták a férfi székét. A nő rákönyökölt, úgy nézett a férfira. — Jegyben sem jár senkivel? — kérdezte. — Nem. Még nem akadt lány, aki érdemesnek tartotta volna komolyabban megismerkedni velem. — Talán csak nem kereste. Hiszen annyi a lány, hogy válogathatnak közülök. A tanutlan magány igézete már magával ragadta a férfit, úgy önkénytelenül megfogta a nő kezét s megcsókolta. A nő nem adta vissza a lázas szorítást, azonban a kezét sem vonta vissza. Egyáltalában úgy tett, mintha észre sem vett volna semmit: lustán, elmélázva bámult ki az ablakon. De nem kacagott többé. Nagy későre kéjesen, renyhén nyújtózva felállt. — Istenem, mi lesz az ebédemmel? Ez volt az egész, amit szólt s aztán kelletlen, lustán távozott. Ha a férfinak lett volna bátorsága marasztalni, talán még ott maradt volna. A délutánt együtt töltötték a verandán, többnyire némán vagy vontatott beszélgetés közt. Ha Pepa ott motoszkált a közelben, egyetlen szót