Hazánk, 1904. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1904-08-01 / 182. szám

HAZÁNK. 182. szám. mutatja, mit végezhet velük az okos munka s mit nyerhet érte jutalmul. A középső oktatás intézményeiről szól­ván, a miniszter két főkategóriát külön­böztetett meg: a felső, akadémikus kikép­zésre előkészítő egységes középiskolát (reál-gimnázium) s az átlagos tucat-mű­veltség megszerzésére elégséges polgári iskolát. Mi nem sok ügyet vetünk az intézetek kategorizálására és az úgynevezett tan­rendszerre. Szerintünk nem a szisztéma a fontos, hanem a methodus. Jó módszer jóvá teheti a legrosszabb rendszer hibáit, viszont a legideálisabb rendszer hajótörést szenvedhet a rossz methodika zátonyain vagy rohanó vizein. Elismerjük, hogy a módszer nem kodi­fikálható, mert ez tapasztalás­­okra s in­kább művészet, illant tudomány. De van­nak elvi jelentőségű tapasztalatok, melyek önmagukat ruházzák fel kötelező erővel, az ilyenekből kell hogy hagyomány és törvény legyen. Ezek közé soroljuk azt, hogy más módszer alkalmazandó a na­gyobb tehetséggel, kitartóbb munkaerő­vel bíró növendékekre, mint a gyengékre és tehetségtelenekre. Az utóbbiaknál he­lyén­való a leszállított mérték, az átlagos követelés, az előbbieknél tágabb tér nyílik a képességek fejlesztésére s úgyszólva kö­telező az individuális nevelés. Amazokból kerül ki az új nemzedék zöme, a vezetett tömegn­emezekből a hivatottak csoportja, akik vezetésre vannak a sorstól kivá­lasztva. Azt hiszszük, a közoktatásügyi kormány feladata, hogy kevésbbé az intézmények­nél, in­vább azok neveltjeinél kategorizál­jon s gondoskodjék róla, hogy a tucat­­képességüekre csak az a kis munkateher jusson, amit azok elbírnak, a valódi talon­— Igen, igen! vágott szavába a nő s olyan gyorsan, lelkendezve, suttogva beszélt, hogy alig lehetett megérteni. —Pár napra adhatnék, amíg jobbat találna ... Ott hátul van egy isis kerti szoba ... Jó lesz ? Nem várta be a feleletet. Intett, hogy hallgas­son (a vén Pepa megint ott motoszkált a közel­ben) s mint valamely gazella, egy-két rugalmas lépéssel lent termett az udvaron. — Kerüljünk hátra. Bizonyára meg fog tet­szeni. Csak egyre kérném aztán . . . Ezek az utcabeliek egy szálig rossz emberek . . . Még mondanának valamit, amitől csak felbőszülne az a bolond, ha a fülébe jutna . . . Ne járjon ki erre, hanem arra, hátul . . . Átadom a kert kulcsát . . . Ott abban a szűk sikátorban szegény, elesett emberek laknak, azok nem törődnek a más emberek dolgaival, mint ezek a gazdag naplopók ... Jó lesz így, ugy­e? Suttogó, kérő hangon beszélt, mint aki vala­mely titkot akar rejtegetni s ajkát dideregve szivta be a fogai közé. Csak a szeme égett fenyegető, lázas reszketéssel. Beléptek a kis szobába, melyet hatalmas eperfák árnyékoltak; ablakához kedves jázmin­lugas volt ragasztva; felfutó ágai bomló virágaik­kal befurakodtak a zsalu rekeszei közé, bóditő illattal, vágyakat keltő homálylyal árasztva el a szobát . . . Turbékoló gerlepárnak való hely. — Nos, tetszik, uram ? A félhomály olyan vé­r, mint valamely szédítő, kápráztató, csalogató mélység, melyből bű­nre csábitó démonok incselkednek kifelé, úgy lát­látszik, e lassan örvénylő némaság visszaadta a hölgy jó kedvét. Még a tekintete is más lett: édes, meleg, röpködő, egész aranyhidat vará­zsolt kettőjük közé, ahogy játszik, vidáman a férfira ragyogott. — Igazán, kedvem támadt meggyötörni azt a féltékeny bolondot. Játszani akarok a tűzzel, hunoknak pedig megadassák mindaz a magyar kulturintézetektől, ami kiválóságaik fejlesztéséhez s egyéniségük erőteljes ki­alakulásához szükséges. Ez a dualizmus a közművelődési politikában az, amit mi elvileg kimondatni és intézményesen biz­tosíttatni óhajtanánk, mikor a fejlődés legszebb éveire eső középiskolák reform­járól leszünk törvényt hozandók. Végül egy észrevételt teszünk azokra, amiket a miniszter úr az egyetemek szá­mának szaporításáról mondott. Összevissza öt egyetemet szánt az or­szágnál,­­ de az új intézetek felállításáról pénzügyi okokból ma még a messze ,jövő zenéje gyanánt nyilatkozott. Teljesen ért­jük e tartózkodást, amíg egy-egy város­ban elhelyezendő fakultásokról, klinikáról és laboratóriumokról van szó. Nincs vá­ros, mely ennyi befektetés terhéből na­­­gyob­b részletet magára vállalhatna, ily vállalat csaknem kizárólag az államra hárul s annak erejét — a mai viszonyok közt — aránytalanul túlterheli. De változik a kép, ha az egyetemnek egy városba koncentrálásától el tudunk s el akarunk tekinteni. A mai közlekedési eszközök mellett, amik távol ágot alig ismernek többé, nincs is szükség, hogy az univerzitás az ő összes intézeteivel egy város falai közé zsufoltassék. Legyen az egyetlen adminisztratív szervezet mely egy nagyobb vidék városi képződményei közt elosztott egyetemi intézményeket egyönte­tűen és egységesen kormányoz. Ez inté­zetek látogatása tanrend kérdése, mely a mostani órarend helyett szem­esztr­ál­is vagy havi kurzusrendet is megbír. A felső­okta­tás ügyének s a nemzeti kultúra érdeké­nek p­edig nagyot használ, ha az egyete­mek érdekeltségi körébe, mint telekadó, épületemelő és fentartó, a növendékek irá­n gonosz emberek rágalmaival! — kacagott fenyegetőn. Leült az ágy szélére s félig meztelen, göm­bölyű karját az­ ölébe sülyesztve, lábacskáit vál­togatva lehalta fölfelé, mint egy igazi gondtalan gyermek, mint egy játékos sziklai tündér. Ebben a lusta kényelemben, e könnyelmű gyermekes viselkedésben elr­agadó szép volt Elragadó, le­bilincselő, bűnre csábító. A férfi szívén lázas vér futkosott keresztül. Most már értette, hogy a va­jkereskedő miért csetlimett a nyelvével, amikor elváltak. Ez­t még ha a csengő, szívből fakadt kacagását is hallotta volna, közvetlen közeiből, csak egy gondolat távolságra! Aztán megindult a beszéd árja. Édes gyerme­kesen, mélyebb értelem, összefüggés nélkül, mintha szavai könnyű himbáló lepkék lettek volna, melyek az egész mezőt bekószálták egy pillanat alatt, anélkül, hoggy tudóik volna, hova repülnek és miért? És minő bizalmas volt mind­járt, mint egy régi jó barát. Még olyan dolgokról is fellebbentette a takargató fátyolt, amelyeket sohasem lett volna szabad tudni egy idegen férfinak. — Ah, látná azt az ostoba majmot! Lazán sokszor a szánalom fog el, hogy szeressem, hogy kárpótoljam a teremtés fogyatékosságát. Csak ne volna olyan ostoba féltékeny. Ezzel lerontja összes igyekvésemet s szinte kény­szerit, hogy okot szolgáltassak a féltékeny­ségre. . ." Még egyre ott ült az ágy szélén, folytatva a veszedelmes ráblógatást. És vidáman kacagott a boszuállás elárult gondolatán. Észre sem vette, hogy a félhomálynak kisértő árnyai támadnak, melyek belopózkodtak a férfi fiatal szivébe s pokoli meleget, az elkárhozás szomjúságát hor­­í­dották szét magukkal a gyorsan száguldó vér­­cseppeken át. Olykor az is megtörtént, hogy nyárian mint védnök, s a működő tanárok irányában mint mecénás, a vidéki városok lelkesedése és anyagi ereje is belevonatik. Ily módon, bízunk hozzá, hamar hozzá­láthatna a közoktatási minisztérium egy­szerre három új egyetem felállításához. 2 Kedd, 1904. augusztus 2. Budapest, augusztus 1. A képv­előház augusztus 2 órt, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen folytatják a kultuszminisztérium költségvetésének tár­gyalását és ha az idő engedi, áttérnek az igaz­ságügyi tárcára. Királyunk és az angol király találkozása. A király tudvalevőleg a jövő hónap első felének vége felé Marienbadba utazik, ahol találkozni fog Edvárd angol királylyal. Ő felsége Marien­­­­badban a Lugiusland villában fog lakni, amely a város tulajdona. Edvárd király, miként a múlt évben, a Weimar-házban száll meg. Plunkett Francis angol nagykövet hétfőn Bécsbe érkezik Ferenc József és Edoráld királyok találkozásá­nak előkészítésére. Az angol nagykövet augusz­tus 10-én titkára kíséretében Marienbádba utazik, hogy királyát odaérkezése alkalmával üdvözölje. Királyunkat gróf Goluchowski külügyminiszter kíséri el Marienbádba. A miniszterelnök Héderváron. Gróf Tisza István miniszterelnök a tegnapi vasárnapot Héderváron, gróf Héderváry Károly, a király személye körüli miniszter családja körében töltötte. A miniszterelnök ma reggel ismét Budapestre érkezett. A Tisza-kormány rekonstrukciója. Mielőtt a kép­­viselőház befejezné tanácskozásait, a nyári szünet előtt politikai körökben érdeklődéssel beszélnek a Tisza-kormány rekonstrukciójáról, mely állítólag még a nyáron bekövetkeznék. E­ hírek szerint a pénzügy­miniszteri tárca üresedik meg legelőbb. Lukács László, akit tudvalévően családi ügyei bírnak a távo­zásra, — és ezekben augusztus 6-án a pénzügymi­niszter esküvőjével döntő fordulat áll be — csak a költségvetés letárgylását várja és azután lemond. Lemondásának elfogadása is augusztus 6-án jelenik­­ meg a hivatalos lapban. Tárcáját Tisza István veszi s lábával megrúgta a férfi térdét, mire csintalan , kedvességgel kacagott. — Nem szerette az urát soha? — kérdezte a­­ férfi reszkető szóval. Annyira megbarátkoztak már, hogy a visszautasítás félelme nélkül kér­dezheted effélét.. —­ Az uramat? Hahaha! Ha látná szegényt, nem jutna eszébe ez az esztelenség ! — És most se szeretett senkit ? — Lánykoromban. Egy gazembert, aki . . . Eh, a fiatal emberek, még a legrajongóbbak is, mind gazemberek ebben a korban. Csak a hiú­ságukat legyőzhetik a lányok szerelmével s az­tán cserben hagyják . . . Asszonyfővel nem szerettem senkit . . . Hiszen úgy őriz az egész város, mint valami veszta-szüzet. Azok a láthatatlan árnyak ekkorra már köz­vetlen az ágy mellé tolták a férfi székét. A nő rákönyökölt, úgy nézett a férfira. — Jegyben sem jár senkivel? — kérdezte. — Nem. Még nem akadt lány, aki érdemes­nek tartotta volna komolyabban megismerkedni velem.­­ — Talán csak nem kereste. Hiszen annyi a lány, hogy válogathatnak közülök. A tanutlan magány igézete­ már magával ra­gadta a férfit, úgy önkénytelenül megfogta a nő kezét s megcsókolta. A nő nem adta vissza a lázas szorítást, azonban a kezét sem vonta vissza. Egyáltalában úgy tett, mintha észre sem vett volna semmit: lustán, elmélázva bámult ki az ablakon. De nem kacagott többé. Nagy későre kéjesen, renyhén nyújtózva felállt. — Istenem, mi lesz az ebédemmel? Ez volt az egész, amit szólt s aztán kelletlen, lustán távozott. Ha a férfinak lett volna bátor­sága marasztalni, talán még ott maradt volna. A délutánt együtt töltötték a verandán, több­nyire némán vagy vontatott beszélgetés közt. Ha Pepa ott motoszkált a közelben, egyetlen szót

Next