Hétfői Hírek, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-05 / 27. szám
Hol folytatódik a földgázprogram? Év végéig: 22500 új fogyasztó, 80 kilométer vezeték — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL bontások miatt 15 000-res csökkenéssel is számolunk. 1980-ra már 460 000-nél több fogyasztónk lesz, vagyis a fővárosi lakások 58,6 százalékának jut gáz. Az elmúlt ötéves tervben 54 000, az új tervidőszakban legalább 90 000 fogyasztó készülékeit állítjuk át a gazdaságosabb, nagyobb kalóriaértékű földgázra. Elsősorban a XIV. kerületben, a II. kerületben a Mártírok útja környékén, a III. kerület egy részében, a XII. kerület belső részén és Krisztinavárosban, valamint a XIII. kerületben, a Lakatos utcai lakótelepen és Kőbányán. Egyre nagyobb az érdeklődés a gázfűtés iránt. Ezért úgy tervezzük, hogy 40 000-rel, de lehet, hogy ennél többel növeljük majd a gázfűtéses lakások számát, így a tervidőszak végére 195 000, túlteljesítés esetén 200 000 lakásban, vagyis a fővárosi lakások 26 százalékában lesz korszerűbb a fűtés. A hazai gáztermelés, a gázimport és a vezetékhálózat a főváros nagy részében egyre jobban lehetővé teszi a gázfűtőkészülékek üzemeltetését. Így 1976 első hat hónapjában is 9000-rel növekedett a gázzal fűtött lakások száma. Erre az évre összesen ennyit terveztünk, így lehetőségünk nyílt arra, hogy ez év végéig terven felül több ezer lakásba bevezethessük a gázfűtést. Egyébként jelentősen megnőtt a gázfogyasztás: 24,4 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Az idén 22 500 fogyasztót állítunk át földgázra: az I. kerületben a Lógodi utca környékén, a III. kerületben a Vörösvári útnál, a X. kerületi Erdősi út és a XIII. kerületi Lehel út környékén, valamint a Hungária út mentén. A munka jó ütemben folyik. Az év végéig 550 millió forintot fordítunk a gázhálózat fejlesztésére is: 80 kilométernyi vezetéket fektetünk le, és 14 000 lakást kapcsolunk be a gázellátásba. Az év végére a fővárosban már 1,1 millió gázkészülék lesz. Az eddigi eredmények alapján elmondhatjuk: jól kezdtük az új tervidőszakot, így lehetőség van arra, hogy túlteljesítsük ez évi terveinket. (tőke) János... Ma július 4-e, Ulrik napja és a naptár szerint még: Babétt, Berta, Kerény, Odó, valamint Rajmund. S mégis, régi szokás szerint július első vasárnapja a Jánosoké, Gutenberg Jánosé, őrá, a világ első nyomdászára, a nyomtatott betű feltalálójára gondol, emlékezik a szakma és — kicsit az egész emberiség. Több mint 500 év telt el azóta. Ma, vasárnap délután 15 óra, a hőmérő árnyékban 32 fokot, a Palatínus strandon 45 fokot mutat. A Szikra Lapnyomda „hús” pincéjében, az öntödében a higany szál 42 fokon, az öntőgép mellett 50 fokon áll. Kezdődik a délutáni műszak. Szabó Jenő öntödei csoportvezető 60. életévében jár, ebben a hús klímában több mint 30 évet töltött, kemény, fárasztó munkában. Társaival ő önti formába, ólomba az újság gondolatait. Ebben az évben megy nyugdíjba, ha valaki, hát ő megérdemli a pihenést. Semmi sajnálkozás, életerős, robusztus férfiú, fiatalon, majdnem úgy, ahogy ideérkezett, távozik a munkából. A kérdésre, vajon hány percet töltött el ebben a pokoli hőségben, nem válaszol. Arra sem, hány embert nevelt, hány ember nőtt fel a keze alatt itt a pincében. Sokkal egyszerűbb számokkal dolgozik. Azt mondja, a Hétfői Hírek ólomformáit alapítása óta ő önti, a Népsportnál az ötödik olimpiát éli meg és a Pest megyei Hírlap is 1957 óta az ő keze alól kerül a nyomógépre. Nagy lánya szintén itt a Szikrában, éppen 23 éve már, a cinkográfiában dolgozik, mint fényképész. Szóval Szikra dinasztia az övéké, hűségesek, hozzáértők, munkaszeretők, megérdemlik az elismerést. (Suha) Kék szalag a Tisza táján Keleti Főcsatorna: kettő híján száz kilométeres kék szalag, a Tiszatáj mellén ... Fia ez kitüntetés, megérdemeltük. „Két isten kék — egy, aki áztassa, más, aki szárassza’’ — írta erről a vidékről (jóízű tiszántúli nyelvezettel ejtvén a „kellene” szót, 1952-ben megjelent „Új föld” című regényében Szabó Pál. Négy évvel ezután teljes hosszában megnyílt a „két isten dolgát” végző csatorna, s felvirágoztatta a környéket. 2. FOLYAMKILOMÉTER. Emeletes házak tövében, rózsalugas alatt ebédelünk a tiszalöki vendéglőben. Véletlenül éppen a szomszéd asztalhoz telepszik le dr. Borivó László tanácselnök. — Tiszalök község híre szinte csak a duzzasztómű bástyasorai közé szorult, pedig — tizenegynéhány ipari és szolgáltató üzemünk, hatalmas termelőszövetkezetünk és állami gazdaságunk is van — mondja. A munkaképes lakosságból valamennyi férfi, s tíz nő közül kilenc dolgozik! Gyarapszunk, fejlődünk: tavaly csaknem 24 milliót fordítottunk községfejlesztésre, a lakosság ezt az összeget megfejelte — 23,5 millió hozzájárulással!... Az összefogásnak van is látszatja. A központban egymás mellett korszerű áruház, emeletes egészségcentrum, szépvonalú postaépület. Kéménye hegyében fáradhatatlanul kelepel a gólya, teheti, békával rakta meg bendőjét a csatornán. 45. FOLYAMKILOMETER. Messze hangzóan zümmög a szivattyú, nyomja a vizet a gerincvezetékbe: kukoricáját öntözi a tízezer holdas, híresneves balmazújvárosi „Lenin Téesz. Sárvári Tibor, a növénytermesztés fiatal főmérnöke lefékezi a Zaporozsecet, vizsla szemekkel figyeli a körbe-körbe forgó kék permetlegyezőket, óráról percre kidolgozott menetrend szerint locsolnak. Ha minden jól megy — mondja —, 85 — de lehet, hogy 100 — mázsa tengerit takarítanak majd be minden hektárról. 69. FOLYAMKILOMETER. A világ minden szökőkútja megirigyelhetné a vízágyút, melyet Szűcs Sándor traktoros kezel: jó száznyolcvankétszáz méteres sugár hinti körbe a permetet a gyepre. Hajdúszoboszló határában, a „Vörös Lobogó” szövetkezet földjei felett növényvédő gépmadár kering, úgy tűnik, ha nem vigyáz, vizes lesz a szárnya röpültében... A környéket öntözőfürtök, erek tagolják, köztük, a magasabb porongokon valaha tanyák sorakoztak — nem is oly rég Szűcs Sándor is effélében élt, s gazdálkodott. Mára kettő maradt meg hírmondónak, abból is csak egyben laknak. „Mentsétek meg a füveket és megmentitek a nemzetet” — írja jó negyven esztendeje Móricz Zsigmond. Fűnek, nemzetnek más lett a sorsa. A negyvenhat esztendős Szűcs Sándor pontról pontra magyarázza gépénél működését, s egy füst alatt a közös gazdaság gondját-örömét is. Három gyerekét taníttatja, a fizetését háztájival, ezermesterkedéssel toldja meg. Életerős, életvidám ember, rácsodálkoznak a gyógyüdülők vendégei, ha végighajt a szoboszlói utcán. 98. FOLYAMKILOMÉTER. A Tisza vize egybevegyül a Kék-Kállóéval: itt a főcsatorna vége. Néhány kilométerrel odább, Gyománál érkezik majd a Körösökbe a most születő második „Kék Szalag”, a Nagykunsági Főcsatorna vize, a Tisza II. vízlépcsőtől. Ebből újabb 300 ezer hektár földet lehet majd öntözni... (P-j) ! Hajszálnál vékonyabb sebészkéssel Munkaterületük néhány tizedmilliméter A műtőlámpák fehér fényében csillogó szemgolyó — mikroszkópon át nézve — negyvenszer nagyobbnak látszik. A fél milliméter hosszú, hajszálnál vékonyabb sebésztű pedig akkorának, mint szabadszemmel a két centiméteres. A szemésztanár készségesen tájékoztat a mikroszkopikus műtétekről, egy kikötéssel: klinikája s az ő nevét ne írjuk le, mert sem az intézményt, sem önmagát nem óhajtja „reklámozni”. Hályogműtétek A szem: bonyolult szerkezet, külső burka több, egymás fölötti réteg. A miniatűr operálókésekkel, a mikroszkóp alatt a sebész keze a kis támlán nyugszik, bámulatos biztonsággal választja szét, vágja, varrja a vékony hártyákat. A zöldhályog: csatornavíztöbblet a szemben. Valamilyen okból beszűkül a szemet nedvesen tartó és optikai lencseként is szolgáló a víz elvezető csatornája. A műtét lényege: utat kell nyitni a felgyülemlett, s egyre duzzadó folyadéknak. Ehhez a 0,8 milliméter vékony ínhártyát félbe vágják, majd a fél hártyán elvezető csatornát nyitnak a most már 0,4 milliméteresre vékonyult (!) szövetet összevarrják. Ez akkor is elképesztő kézügyességet igényel, ha a pókháló vékony, fél ínhártya a mikroszkópon keresztül centiméteresnek látszik... Szürkehályog esetében a szemlencse elszürkül. Gyógyítása: el kell távolítani, s ezután a páciens a szemlencsét pótló szemüvegeket kap, hogy, például olvasáshoz, vagy utcán, cserélgetéssel helyettesíthesse a szemlencse rugalmas távolság-alkalmazkodását. Régebben kis területen felnyitották a lencse körüli szöveteket, s enyhe nyomással, húzással távolították el a lencsét. Most a műtéti nyíláson át bevezetett parányi műszerrel megfagyasztják a beteg szemlencsét, s így könnyebb, veszélytelenebb kiemelni. Régebben, ha a szemfenéken elvált az ideghártya, szinte kifordították a szemet, s apró égetési pontocskákkal, hátulról „forrasztották” helyére. Most elölről megvilágítva, nagyon pontosan célzott xenon-fénysugárral, ponthegesztésszerűen ragasztják vissza. Több helyen kísérleteztek rubin-lézersugárral, de ez túl erősnek bizonyult: előfordult, hogy átégette a szemfedék falát is. Újabban algo-lézer kísérletekről érkeztek hírek; ez finomabb eljárás, és, ha beválik, hatásosabb lesz a mai xenon-fényes hegesztésnél. A fiatal sebészek, kezdetben, elaltatott sertés, vagy nyúl szemén sajátítják el a mikroműtét fogásait — mindkét kézzel egyforma biztonsággal —, azután bonyolult műtéteknél asszisztálnak, s egyszerűbb szemműtéteket végeznek. Hosszú-hosszú gyakorlat után kapják az első olyan feladatot, amelynél — a legkorszerűbb technika alkalmazásával — meg kell nyitni a szemgolyót. A legnagyobb vívmány A professzor véleménye szerint, az utóbbi évtizedek legnagyobb szemsebészeti vívmánya nem műtéti eljárás és nem is műszer. Azt állítja, hogy a magyar szemsebészet forradalma — a betegbiztosítási törvény. Az, hogy az országban bárki ingyen megkap minden kezelést, a legdrágább, legbonyolultabb szemműtétet is. Sorsa, látása nem anyagi helyzetétől, hanem a kor orvosi tudásának szintjétől függ. F. A. Mit Mit tegyen a kisüzem vagy hivatal, ha nincs pénze számítógépre, de szüksége lenne rá munkája gyorsabb elvégzéséhez? Van megoldás: hazánkban is bérelhető már komputer. Az egyik bérbeadó, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet Martine Oili téri laboratóriumában éjjel-nappal dolgozik egy Siemens 4004/151 típusú komputer. Két műszakban az intézet fejlesztési a „Sírni” terveit készíti, a harmadikban pedig bérmunkát végez a megrendelőknek. Az SZKI a közelmúltban olyan kiegészítő berendezéseket kapott a Siemens-cégtől, amelyekkel lehetővé vált a táv adatfeldolgozás egy fejlettebb formájának kialakítása, az időosztályos rendszer bevezetésével. Ez annyit jelent, hogy egyidőben több munkaadó is tudja foglalkoztatni a gépet. Az intézetben elmondták, néhány hónapja kísérleteznek e módszerrel, s egyelőre napi 3—4 órán át dolgozik szimultán a gép. Amíg a legkisebb komputer is több millió forintba kerül, a „Simi”használóknak csak néhányszázezer forintos kiegészítő berendezést kell beszerezniük, így az írógéphez hasonló kérdéstovábbítót és válaszadó tévékészüléket vagy telexgépet. Ezeket közönséges postai vonalon akár többszáz kilométerről is össze lehet kötni az anyagéppel, s ezáltal ez Budapestről az ország távoli helységeiben levő megrendelőknek is dolgozhat. Jelenleg egyszerre 10—15 hívást képes fogadni, s úgy van programozva, hogy megtanítja „komputerül” a rendszer iránt érdeklődőket. Rendelkezik továbbá a Golemprogrammal, amelynek segítségével bárki fontos információkhoz juthat termelésirányításhoz, szervezéshez és egyéb megoldandó feladatokhoz. A komputert időszámlálóval is ellátták, a megrendelőknek tehát csak a gép tényleges munkaidejét kell fizetniük, ellentétben a korábbi gyakorlattal, amikor a felkészülési- és munkaközi holtidők után is járt a tarifa. Kedvezmény bányászoknak Négyszáznyolcvan családi ház építéséhez különleges támogatást kapnak az V. ötéves terv időszakában a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói. A bányásznak 100 ezer forint hitelt nyújt az állam, ha tízéves föld alatti munkára szerződik. A törlesztés csak a tizenegyedik évben kezdődik, de ha a bányász eleget tett szerződéses kötelezettségének, s az egész időt a tárnákban dolgozta le, akkor a 100 ezer forintot nem kell visszafizetnie. Ezen az állami támogatáson túl, az OTP is 182 000 forint építkezési kölcsönt nyújt a bányászoknak harminc évi törlesztésre, évi 3 százalékos kamat mellett. Nagy munkák idején Permetezik már a szőlőt Elfelejteni a régit Az élet, az önfenntartás állandó parancsa a gyárakkal szemben: eldobni (elfelejteni) a régit, megtervezni, megcsinálni az újat, bevezetni idehaza és külhonban az új hazai gyártmányokat. A tárcák vezetői, műszaki fejlesztői, gyáraink vezető emberei mindezt jól tudják, ismerik a „dörgést”, s ahol tudnak, élnek is lehetőségeikkel. Tavaly a KGM-hez tartozó üzemek több mint hárommilliárd forintot fordítottak gyártás- és gyártmányfejlesztésre. 3300 kutatás, látszólag — de csak időlegesen — megannyi zsákutca. De már 912 új gyártmány született, és a zsákutcák idén és jövőre és azután mind kinyílnak majd. Érdekes, hasznos „melléktermék”: az üzemekben 37 ezer újítást találtak ki a dolgozók és ezekből 17 ezer megvalósult. (Ebből 444 találmányt szabadalmaztattak.) Az emberi ész megújulása, a géppark modernizálása mérhető eredményeket hozott. A tárca üzemei (emberei) már gyártják a számvezérléses NC-szerszámgépeket, a korszerű 200 megawattos gőzturbinákat, új berendezéseket és tartályokat az olefinprogramhoz. Fejlesztik, újítják — jó eredménnyel — az autóbuszok futóműveit, szervokormányait és sebességváltóit. A vízen közlekedő hajókat, csónakokat — éppen 120 fajtát — nem gyártják tovább. Helyette úszódaruk, személyfelvonók, konténerek kerülnek a munkapadokra, illetve a vevőkhöz. F el ne felejtsük: megkezdték a 400 kilowattos transzformátorok, a 3 és 5 ezer lóerős villanymozdonyok gyártását is. Titok, nem titok — miért lenne titok: piacra kerülnek a hőtároló kályhák, az új számítástechnikai berendezések, az igényeknek megfelelő, korszerűbb orvosi műszerek és a gáz-, valamint az olajvezetékek automatikája is. Gond még mindig, hogy az okos gondolattól a jó kivitelezésig hosszú két év telik el. Pedig tudjuk: az idő ma már több, mint pénz. S aki lemarad, annak nem jut hely a Nap alatt. Természetesen sokat segít rajtunk a KGST. Autóbuszt adunk az NDK-nak teherautóért. Zsigulit kapunk a Szovjetuniótól alkatrészekért, és így tovább. De ne feledjük, mihelyettünk senki sem végzi el a munkát.