Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-03-31 / 26. szám
26 Pest, kedden HETILAP. mart. 31.1846. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület hivatalában (újvilág utcza Ilkey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner Károlyi ház) vagy a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával Egész évre kétszer annyival. Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja 11/2 sőt két íven is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért ti kr. ezp. Előfizetési figyelmeztetés. A Hetilapra ezennel előfizetés nyillatik f. 1846. év april elejétől fogva., 3 negyed-évre postán borítékban küldve 7 f. 30 krral, helyben pedig 6 frttal p.p. A szerkesztőségen nem múlik, hogy a kezdetkor sokfelöl torlódott akadályokon áthatolva, a Hetilap czélját minél biztosabban elérhesse. A Szerkesztőség. Tartalom: Vezérczikk : Boldogok az együgyísek Ramvay. — Tiszaszabályozás —S.— Egy franczia nézetei Sir R. Peel vámszabályairól. P. J. — Iparműiiállitási előkészületek. — Tanügy. Füvészeti leczkék az Iparegyesületnél. — Honi iparérdekeink a pesti most múlt József-vásárkor. W. — Ritter Sándor úrhoz a műegyesület titkárához egy kérdés. — Már megint fulasztás. Pesti J. — Selyemügyi ösztönzések Francziaországban. F. — Árvás dolgok. F. — Hirdetések. Vezérczikk. (Boldogok az e gy ü gy nek). Urak amott a másik oldalon, az egyszerű ép emberésznek nevében kérlek, legyen annyi önérzet bennetek, hogy ha státusgazdászok kérdésekről mertek szólani, s gondolkozó fők nem állanak rendelkezéstökre, állítsatok legalább olly automatákat coloniális vámrendszeretök védelmére, akik legalább olvasni tudnak, s legyen annyi méltányosság bennetek, hogy midőn a gyarmati rendszert véditek, ne akarjátok elhitetni a világgal, hogy a szabad kereskedést pártoljátok. Mert igazán mondom angyalok türelmét is kifárasztaná a tanulni akaró eszmezavar. Nemrégiben a Budapesti Híradóban egy úr felveté magát a szabad kereskedés bajnokának, azon hatalmas oknál fogva, mivel hogy Peel egyet fordult sarkán, s hevenyében szabad kereskedés emberévé lön. Sir Robertet nem győzték eléggé magasztalni, míg a szabad kereskedés ellen harczolt. És kiálták: „Íme Dániel! a bölcs Daniel!! most Sir Robert átment a kereskedési szabadság zászlójához, és ismét magasztalják: „ime Dániel, a bölcs Daniel!! — No de ez semmi. Ma szőke, holnap barna, ma sovány, holnap kövér; az ízlés változik uraiméknál. Ez az ő dolguk. Hanem hogy ama nemzettanító status-gazda, ki a szabad kereskedés bajnokául szegődött, még csak azt sem tudta, hogy mi az a szabad kereskedés ? és mégis írni mert épen erről: ez már botrány. Kossuth egy kis leczkét adott neki, és társainak megmondta nekik, mi az a szabad kereskedés; megmondta miképen az ő eszméjük, hogy t. i. olly szabad kereskedésünk legyen, miszerint ne adhassuk el terményeinket annak, aki legjobban megvenné, ne vehessünk iparműczikkeket attól, kitől legjobbat, legolcsóbban vehetnénk, hanem legyen olly szabad kereskedésünk, hogy csak Ausztriának adhassuk el, amit épen tőlünk vennie tetszik; mi ellenben a szabad kereskedésnek azon jótéteményében részesüljünk, hogy kénytelenek legyünk az angolhoz, belgához , francziához hasonlíthatlan austriai gyártmányokat fogyasztani; hogy — mondom — ez nemcsak nem szabad kereskedés, hanem valóságos alárendeltség, s ez, törvényes önállású nemzet érdekeinek háttérbe szorítása. Ezt nekik kézzel foghatólag, az utolsó falusi gyermek által is megfoghatólag bebizonyítá, és megmondá nekik, hogy csak szomorú kénytelenségből vagyunk a védvám-rendszer barátai, s felhívta : üssék fel a szabad kereskedésnek, de nem az egyoldalu monopóliumnak, hanem a szabad kereskedésnek zászlaját, s mi követni fogjuk, testtel lélekkel. Gondoljátok: teszik ? — nem — megértették ? — nem — elhallgattak ? — oh nem — hanem beszélnek öszsze-vissza, s olly kimondhatlan eszmezavart kotyvasztanak össze, hogy isten a megmondhatója. A világon tán sehol sem bánnak az időszaki sajtó magasztos hivatásával olly kényelműen mint némelly emberek mi nálunk. Másutt a ki írni mer, legalább annyi fáradságot veszen magának, mielőtt ima, hogy megismerje, s ha maga olvasni nem tud legalább megkérdje másoktól, mi a kérdés állása ? mint állanak a tények s miről van szó ? Nálunk a B. P. Híradó status-oeconomjai mind ezt nem tartják szükségesnek, hanem neki állanak vaktában, és hadarnak és habar-