Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-01-04 / 1. szám
. De a jövő isten kezében van, s mi hiszszük, ez nemzeti hitvallásunk egyik ágazata, nekünk jó istenünk van, s ez még nem hagyott el bennünket, szükség idején soha! És olly iszonyú volna hinni, hogy pártoskodó ellenűség, várnai önzés, félrendelkezés, bal felfogás, s ahogy a haladásnak mindez átkai nevezhetők, megbuktathatnák a nemzet millióinak, a nemzet lelkesebbjeinek alapos igényeit, nemes, valóban nemes áldozatkészségét! Vannak tehát bár, de reményünk biztosságában elcsitítjuk ez oldalról jöhető aggodalmunkat. Mik pedig más kútfőkből forrásoznának, azok reményeinket nemcsak istápolják, hanem igényekké erősbítik. Eddig sem volt képes az iparegyesület megfelelni czéljainak, miért segedelmezne az ország illy czélja-vesztett intézetet ! Illyet gördíthetnének elő a fölebbi ajánló votum ellen. Megfordítjuk. Adjon az ország erőt és nem fogja bennünk nélkülözni a valósítás fáradságát, nem, bizonyosan nem, szerencséjét sem. .,Maga az egyesület engedte át a dotatio elsőbbségét, a m. gazdasági egyesületnek , melly azonban csak most várja ezt, s igy az iparegyesület, saját osztályozásánál fogva is dotatio nélkül hagyandó addig, sőt akkor is, midőn a gazd. egyesület nyerendi a segélyezést.“ — Ilyen lehetne a másik nehézlés. — S tőlünk még most is távol van a m. gazd. egyesület dotatióját akadályozni. Sőt inkább magának az iparnak érdekében is óhajtjuk, óhajtjuk nagyon és őszintén, hogy a gazdaegyesület teljes mértékben képesítessék a mezőgazdaság kifejlesztésére hatni. De az idők a mű- ipar tekintetében is sürgetősebbekké váltak. Magának a mezőgazdaságnak nagyobb productivitása igényli, hogy a nemesítő ipar mind inkább s annál inkább erősödjék, minél kevesebb történt eddig, s minél hosszabb idő alatt lehetene történnie a még teendőknek nyers anyagzatainknak a világpiaczra kivitele körül. És a műipar mezején is élénkebb, pezsgőbb, később s erölködőbb a mozgalom, melly pedig épen a kezdet idején, a szülemlés, a kisdedség korszakában szorul leginkább gyámolításra, gyámolító intézetekre. És el van ismerve, miképen az ipar három főországai között, mik a mezőgazdaság, a műipar, a kereskedés, nincsen elsőbbség, sőt inkább mindnyája szükséges, egymást föltételezőleg szükséges. — Következőleg azon okok, mik a v. gazdasági egyesület megalapítása mellett szólanak, hasonló súlyúak az iparegyesületre nézve is. Tehát nemcsak az egyiket, hanem mind a kettőt istápolja az ország. — Az ellenvetés, mennyiben az egyesületnek önkénytes elvonulásából mentetett, most már csak azért sem áll, mert mint a tavasi közgyűlésen, mellyben magunk is részt vettünk, kijelentette, ez országgyűlésre maga is folyamodandik pénzbeli segedelemért. „Szükségtelen az iparegyesület most, midőn a királyi ipartanoda már fönáll, s midőn a műegyetem maga az iparegyesület által is sürgettetik,“ így is lehetne ellenünk argumentálni. — De hibásan. Hiszen az iparegyesület maga sürgette mindig, hogy legyen már az iparos oktatásnak rendes tanintézete, minő egy részben az ipartanoda, s minő egészben a műegyetem volna. Tehát már csak e körülmény is elegendőleg mutatja, hogy az iparegyesület nem tartja magát ez iparos tanintézetek pótszeréül, mert különben ezeket sürgetve, önmagának intonálná a circumdederunt siri éneket. — S valóban nem is pótszerei ez intézetek egymásnak. Nem, még az oktatási téren sem, melly egyedüli pontja találkozásuknak. Mondatott már gyakran és évek óta, miképen az iparegyesület oktatásai, a gyakorlatban álló manökök visszaemlékeztetése a tanultakra, s tájékozás a tanultakon túli újabb fejleményekben. Ez egészen más, mint magának az elemi, a rendes tanulásnak intézete, mellyben a csak még leendő műnökök képeztetnek. E két föladás, e két rendeltetés közti különbség önkint mutatja, mikint az iparegyesületi oktatás kiegészítője az ipartanodai oktatásnak, s mikint, minél inkább szaporodandik a tanult műnökök száma az ipartanodából, annál kiáltóbbá leszen a szükség, hogy az iparegyesület repetitiót s további orientatiót rendezzen számukra. Íme mi végtelen különbség a két rendeltetés között azon ponton is, melly, mint mondok, egyedüli találkozási pontjuk. S az iparegyesületnek mi roppant fontosságú, mi csaknem reménytelen sokaságú gyakorlati teendői vannak még ezen fölül czélul kitűzve , mik tanintézetekkel , tanintézeti ügyvitellel egybe nem csatoltathatnak. Sőt, meg kell végre említenünk, hogy az ipartanodák és az iparegyesület gyakorlati istápolásai között még szoros kapcsolat, egymásra következés is van. Minél több lesz hazai fiatalságunkból kiképezve a technikában, annál szükségesebb az intézet, melly őket a gyakorlat mezején irányozza, pártfogolja , alkalmaztassa. — Mondok , hogy aggodalmaink , helyezetünkben , igényekké válnak. Adja isten valósulásukat ! — Az iparegyesület egy tagja. lyilt levél a szerkesztőhöz, újólag, a szabad kereskedés ügyében. 1.) Becses válasza által fölhiva, bátor vagyok némi jegyzéseket tenni arra, mivel levelem kisérni szíveskedett, előadom a mit mint gyáros a mindennapi tapasztalás terén tanultam, s mit mint iparűző elérhetni lelkemből óhajtok. Igen is mondottam, hogy a szabadság, úgy a politikában, mint az iparban, kereskedésben mindenkinek veleszületett természetes joga, és épen ennélfogva alig tartok nagyobb bűnt, mint az emberi lelki tehetség, és munka kifejlődését gátolni, márpedig a vám erre nézve mirigy volt mindig, mert kizárja a versenyt, mi a gyárosnak legjobb sarkantyú arra, hogy készítményét tökéletesítse. És itt bátor vagyok magamat például fölhozni, ugyanis, én gyártok évenkint tízezer rizma merílékpapirost, és miután azt tökéletesíteni mindig egyedüli törekvésem volt, sikerült nekem, hogy őt annyit tudnék eladni, mint előállítani képes vagyok. De én ezzel be nem érve, többet is próbáltam, szállítottam Bécsbe, hol meg is vették, még pedig jóval magasb áron mint Pesten. Rendelmények létettek, de mivel a harminczadi nagy vám által gázoltatom, mindaddig míg ezek le nem hullanak, minden oda szállítási reménytől el vagyok ütve. Ez áll rólam. Nézzünk egy más példát. * *JE levelét tisztelt levelezőnknek jelenleg jegyzetekkel nem kisérjük, hanem fentartjuk magunknak, jövő számban a szabadkereskedés és védvám elveiről tüzetesen és kimerítőleg felvilágosítást adni. Szerk. :