Híd, 1976 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám - Pintér Lajos: Purgatórium (XI.)

A civil ruhás detektív felállt, a kezét nyújtotta. — Köszönöm szépen. És elnézést a zaklatásért. Másodiknak a baby-dollos hölgyet szólították be. A megkülön­böztető gyanú azért terelődött rá, mert a nap folyamán, több havi átlagformájától eltérően, valósággal eufóriásnak mondható állapot­ban találtatott: bódultságában bement egy férfigarzonba, homo­szexuálisnak nevezte Böller Géza ápoltat, majd mezítelenre vetkő­zött előtte, és — állítólag — közösülésre buzdította. Szokatlan ma­gatartása természetesen sokféleképpen magyarázható, s a lehető ma­gyarázatok egyike — a Madám magyarázata — így hangzik: ilyen kilengéseket morfinizált állapotban nőápoltak nyugodtan el szoktak követni. A vérvétel már megtörtént, ám az analízis időigényes és körülményes is, sőt törvényszékileg nem is bizonyítékerejű, lévén, hogy az ápoltak szervezetébe hosszú időkön át rendszeresen bejut­tatott csillapítók jó része tartalmaz meghatározott mennyiségű mor­fiumot. A civil ruhás nyomozó a laboratóriumi górcső helyett cél­szerűbbnek látta keresztkérdés tüze alá venni a hölgyet. Ám mielőtt kérdést intézhettek volna hozzá, maga a gyanú­sított kezdett kérdezni. — Van arra törvény, hogy köteles vagyok bugyit hordani az intézeti ingem alatt? Na kérem! Megtilthatja a törvény annak a hálóingnek, hogy kinyíljon? Hát akkor? Véletlenül örömet szerez­tem egy sü­völvénynek, látták volna azokat a csillogó szemeket!... Hát vétettem én valakinek? — Még mindig illuminált, tetszik látni — fordult a Madám dr. Povedához. — A fene az orrába! — pimaszkodott a kihallgatott. — Hogy jutott hozzá? — Mihez? — A szerhez. — Ja. Majd a papa megmagyarázza. — Felrántotta az ajtót, a részéről papának nevezett selyempizsamás öregúr guggoló helyzet­ben csaknem bepottyant a helyiségbe. De nem zavartatta magát. Olyan ember benyomását keltette, aki kínos pedantériával fricskázza le cipője orráról a rátévedt porsze­met is, mindaddig, amíg egyszer térdig nem lép a pocsolyába, de akkor aztán úgy meghempereg, hogy sáros lesz a háta közepe is. A klinikán tizennégy hétig sikerült megőriznie méltóságát, s élvezte mind a személyzet, mind az ápoltlétszám tiszteletét és megbecsü­lését. De most már megbékélt a ténnyel, hogy kompromittálta ma­

Next