Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-01-21 / 6. szám
6. szám. A flrmok kinevezéseit, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret , piaczi árak , dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével , — a Századunk terjedelmest) politicai s rokon tudományi! értekezésekkel, a Kis futár ,literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Január 21. 1844. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetés 15-ik félévre postán fi fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmasok átellenében a 245. sz. ház lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország, és Erdély. Országgyűlési közlés. Pótló tudósítás a 139 és 140 ker. ülések részleteihez. 141 — 143 kér. ülések. Tárgyhoz simuló vitályok az újabb szerkezeti módosítás tartalma fölött, szavazatok által keletkezett határozatok. Követi verificatio indítványozva. Tárgyalása elhalasztatik. Főispáni kihágások büntetései iránti külön javaslat tanácskozásba vétele. Pozsonyi újdonságok. Tudósítások Tolna megyéből és Fogaras vidékről. Vegyes közlemények. Nagybritannia. Franczia ország. Kamarai vitatkozások a fölirat fölött. — Spanyolország. Figueras meghódolt. Kis futár. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Országgyűlési közlés. Visszatérünk a f. II. 16 és 17kei kerületi ülésekre, amabból csak két előadásra szorítkozván, minthogy a többi lényegesbek tartalmát előbbi számunkban már közlüttük; a lékeit pedig, mellyröli tudósításunkat, időrövidség miatt, mostanra fukasztottuk, lehető hűséggel tükrözve. — A jókai ker ülés vége felé, utolsó előttileg azon szónok lépett másodszor is sorompóba, ki a 8-kai kerületi ülésben a vesztegetés büntetése iránt hozandó törvény mellett leghatályosabban fölszólalt, s az ellenvéleményüeket, úgy szinte a szőnyegen forgó egész munkálatnak életbejövését előre kétségesitöket mélyen átgondolt előadásában megtámadd, mikép ezt előbbi számunkban megkezdett s e mostaniban folytatott beszéde mutatja.— Kénytelennek érzé magát a szónok másodszor is síkra szállani s egykét szót intézni azokhoz, kik most sem szűnnek meg nem annyira gyanúsítani mint vádolni azokat, kik a megvesztegetés büntetni sürgetik, hogy szigorúságuk által a szabadság ellenében működnek. Ezen állítást vagy vádat viszsza lehet fordítni azokra, kiktől eredeti; minden esetre igen furcsa dolog, hogy annyi előterjesztések után is bizonyítgatni kell, miszerint a megyei kicsapongások mind a municipális életnek, mind az alkotmányos létnek legnagyobb mételyei, s így s a szabadság ellen minden esetre azok dolgoznak, kik e kicsapongások kútfejének megszüntetését eszközölni nem akarva, alkalmat kívánnak hagyni arra, hogy a szabadság sírbaemeltessék. Egyedüli szabadságunk — úgymond a szónok — különben is csak municipalitásunkban fekszik, a mi ezen kívül volna, csak papirosan áll. Nevetségessé akarták némellyek tenni Braunschrweigot; az tudott erőt kifejteni, mint történetei bizonyítják, s midőn egy szónok az iránti félelmét fejezte ki, hogy javaslatunk által a sasnak szárnya szegetnék, megfeledkezett hogy e sast kellő intézkedés nélkül ledorongolják ;feledé, hogy a megvesztegetés általános e hazában; s hol ez uralkodik, ott szabadság föl nem virulhat. Miért térnek hát ismét és ismét vissza tévtanaikra a büntetés ellenzői? Magyarországot és a municipális szabadságot ez fogja meggyilkolni, mert előadásaik szerint is annyira jutott már a dolog, hogy százankint lehet hamis tanukat előállítani, s magában a szabadon választott őrszékben sem lehet bizodalom. Ha ez így van,úgy a megromlottság országos, s annyival inkább kötelesség ellene működni. Példányul szolgálhat e részben Anglia is; avagy nem gondoskodott-e ez szinte a megvesztegetés veszélyei ellen? holott a hatalomnak minden elemei önkebelében vannak. Kik a megtörténtek tudomása után azt állítanák, hogy a megyei kicsapongások a szabadságnak nem veszélyesek; hogy azok elleni intézkedésre nem jött még el az idő, vagy azokra büntetést szabni nem kell, azokról elmondhatni: totius negotii caputae fontem ignorant, divinant et delirant. Egyébiránt a 40 szavazati többség eléggé kezeskedik a gondoskodás szükségéről, hogy megmutassuk a külföldnek, s megmutassuk a kicsapongásoktól borzadó polgároknak, mikép azok megszüntetéséről tehetségünk szerint intézkedtünk. Amennyiben pedig a szerkezetben kifejezve nem találja a szónok, hogy a maga mellett vesztegető egyén választható ne legyen, ezt abba beiktathatni kívánja. — Az e napi utolsó szónok a büntetés ellen küzdők fobbike, az előbbi előadásra válaszolókig emelt szót, elszámlálva minden azon okokat, mellyeket s a vele rokonvéleményüeket a vesztegetés büntetésének ellenzésére bírták, s kérdező: valljon mindazokból deliriumot következtethetni-e? Válaszolt továbbá más előbbi szónokok előadásaira is, különösen a felszólalt káptalanbeli tag előadására azt jegyezvén meg, mikép szerette volna, hogy azon tag a jelen discussiókban részt ne vett legyen, mivel a megvesztegetés súlya az egyháziak és káptalanok közül többeket ér. A szerkezetet illetőleg megjegyző, mikép a törvény hozatalának két föladatát szükség tekinteni; első: hogy a kinövések, mennyire lehet, elmetszessenek; másodszor: hogy maga a szabadság sértetlenül maradjon, s ez utóbbira nézve szükségesnek látja, hogy csak az büntettessék, ki meggyőződése ellen szavazott a megvesztegetés következtében; mert annak, mint ténynek, constatkozva kell lenni azon elv szerint, melly a chm. codexben is fölállíttatott, hol a büntettek szándékosságának kimutatása igen sok esetben mulhatlanul megkívánható. Kívánta továbbá a szónok, hogy a befuvarozás, a mennyiben ez nem fegyveres csoportokkal történik, szabadon hagyassák, úgy szinte a székhelyen való élelmezés is. Csak így lehet kicsavarni a hatalmasok kezéből a fegyvert, így állhatunk velük „alpak.“ Kétséget nem szenved, hogy a megyék rendezése és a képviseleti rendszer behozatala, kiterjesztetvén ez a népre is, gyökeres orvoslat lenne, s miután ezt általánosan elismerik, nem volna-e jobb egy kissé halasztani a dolgot, mint palliativ gyógyítással a teljes orvoslást lehet—lenne tenni? Ne cselekedjünk úgy, mondá a szónok beszédét befejezőleg—, mint a zsidók, kik minden bűneiket egy bakra ruházák, s azután a tengerbe lökék. Ne ruházzunk minden bajt akár a megyei kihágásokra, akár egyéb nagy jelentésű szóra; mert bajaink sok más kútfőkből erednek. Ő tehát ismét és ismét óvatosságot ajánl, s ha mégis olly törvény hozatnék, melly a szabadságnak ártalmára lehet, kötelességének érzendi, magát küldői előtt igazolni s nyilatkoztatni, miképp azon törvény hozatalához véleményével nem járult, s mint hajdan a látnok fölkiáltott: „véli tibi Jerusalem !” úgy ő is elmondotta legyen figyelmeztetésül „veli tibi libertas hungara!“ — Ezen előadás után az ülésnek vége szakadt. Hátra van még pótlólagos értesítésünkhöz a 17-kei ker ülés folyamának főbb elemei szerinti tükrözése. A szónokok sorát egy kedélyes előadási követ nyitá meg, s elsőbben is az előtt napon nyilatkozott káptalani követhez irányzó szavait, reményét fejezve ki, hogy azon tag, majd előfordulandó alkalomkor is a meggyőződés vizsgálhatlanságának elve mellett fog nyilatkozni. Mi magát a kérdést illeti, ő, mint más alkalommal, úgy most is a vesztegetés büntetése mellett szólt, de azon hozzáadások nélkül, mellyeket az ellenvéleménynek főbb szónoka a szerkezethez toldatni kívánt, a megyőződés bizonyítgatására nézve, mert, úgymond, egy német közmondás szerint, a gondolatok vámmentesek (Die Gedanken sind zollfrei). Hasonlókép ellene nyilatkozott a befuvarozásnak és székhelyein élelmezésnek; s ha már — úgymond — a közérdek megkívánja, hogy a szegényebb nemesség táplálatot nyerjen lisztujitási joggyakorlata alkalmával,— úgy ezt nem egyeseknek kell tenniök, kikre a miatt mindig azon gyanú hárul, hogy nem a közjó, hanem magános czélok s érdekek miatt cselekszik azt, hanem tenniök kell a megye közönségének, az universitasnak; teremtsen ez egy közpénztárt a vagyontalanabbak ez alkalommali élelmezésére, s igy el lesz érve a czél,s elhárítva a gyanú és vádaskodás. Az előbbi napokban mondottakra vonatkozólag, majdnem egész történetét elbeszélé a szónok Braunschweig fejlődési korszakainak, s végre egy aneedotát beszélt második Fridiskről, ki ezen aneedota szerint, a hollandoknál volt adósága lerovása végett hamis pénzt veretett, s midőn azt a hollandok felfedezték, saját becsülete föntartása végett, kedvencz zsidóját Levint, ki a pénzverő intézet igazgatója volt — felakasztatá.— Utána két szónok szinte a büntetés elve mellett nyilatkozék , s az első annyival inkább mulaszthatlannak látá a baj orvoslását, minthogy a megvesztegetés és korteskedés ideája nem uj, s a kózállapot nem mulékony jelenet, mint sokan korábbi ülésekben mondották volt, s a történet ennek nagy példáit már Robert Károly idejéből, s utóbb gyakrabban is mutatja fel. — Egy másik szónok kizárólag csak a fenebbi latin mondat felhozója ellen intézte szavait, s két — szinte latin mondattal kívánt neki válaszolni, mellyeket következőkép olvasott fel: „Turpe est doctori dum culpa redarquit ipsum“. -------certe furit ac velut ursus Objectos caveae, vakut si frangere clatros, Indoctum doctumque fugat recitator acerbus. Következve még tizenkét tag járult nem annyira a szőnyegen forgó ügy fejtegetéséhez, mint inkább a véleménye szerinti nyilatkozók előadásainak gyámolításához,vagy az ellenvéleménynek állításainak cáfolatához, s így a meddő feleselés szélesebb kiterjesztéséhez. Különösen élénkek voltak ama „delirium“ szót magában foglaló latin mondat felhozója elleni megtámadások, s egypár szónok feltűnő jelenetnek mondá, mikép azon tag, ki az ellenzék férfiai közül jelenleg a vesztegetés megbüntetésének elvét leghatályosabban védelmezi, szónoklata legsujtóbb erejét már több ízben épen az ellenzék férfiaival érezteté, s e rejtélyes mód felett megütközésüket és csodálkozásukat jelentették ki, mellesleg legyőző okokat iparkodván felhozni a javaslati törvénynek kivihetlensége iránt (ha pedig létrejönne, a szabadság veszélyeztetésének kimutatására. Az ezeknek válaszoló tagok egyike hosszabb kitérengő, s a kormányt is beavatkozás elmulasztása miatt hanyagsággal vádoló előterjesztése után állhatatosan vitatá a törvény hozatalának szükségét, nehogy ennek elmulasztása esetén főbb hatalomnak kelljen a kicsapongások megszüntetése iránt intézkedni. S ha e törvény nem olly kielégítőleg hozatnék, hogy a szabadság megóva, de a kicsapongás korlátozva legyen; s ha ismét 140 ember halna meg az intézkedés elégtelensége miatt, ő is kötelességének tartaná — mint tegnap egyik szónok mondotta—küldői előtt ünnepélyes nyilatkozást tenni, hogy e hiányos törvény alkotása nem az ő hozzájárulásával történt.— Még egy másik tag legméltánytalanabb küzdelemnek jelelé a már több napokon át folytatott vitát, melly arra van intézve, hogy a már 40 szavazattal megállapított törvényt megsemmisitni akarják, azonban szánatos mosolyt érdemelne azon többség, melly magát illy ostrom által sánczaiból kiverni engedné. Van-e nagyobb biztosítéka, úgymond, a szabadságnak, mint a törvény? s mind a mellett is, ha az ellenvéleménynek okoskodása nyomán megyünk, nem támadhat-e meg a hatalom bármelly törvényt, s nem magyarázhatja-e azt félre? Ha e miatti aggodalom vezérelne bennünket, úgy épen semmi törvényt nem kellene hozni, s ahelyett, hogy az alkotmány emberei a szabad választás felett panegyrisokat tartanak, üljenek inkább suttonban, s nézzék nyugodtan, hogyan szedik el előlük az alkotmányosság utolsó morzsáit, és gyújtják felébe önön labát, mert hisz az ellenvéleményüek szerint nem cselekedni úgyis haszontalan. Legalább ha illy jámborul viselik magukat, számolhatnak az ir ■——«■—mMTTM,TWTn————hí.».ei..é"i ■ ■■■»»■ galom kíméletére; mert ki fogná bántani a suttonban ülő tehetetlent. A szabadságnak nincs szüksége a vétek gyámolitására; ön tisztasága által kell annak magát fentartania, s jaj azon alkotmánynak, melly a vétek istápolása által akarja magát fentartani. — Ezen előadás során, s azon állítás ellenében, mintha a büntetési törvény létrehozatala miatt aggódók vádakat vagy gyanúsítást intéztek volna a más véleményüek ellen, egy főbb szónok megjegyzé, mikép azok csak aggodalmaikat fejezték ki épen úgy, mint a velök szemközt állók, s igy vádaskodásról vagy gyanúsításról egyik fél ellenében sem lehet szó, mert mindkettő a haza javának eszközlése iránti buzgalmában teszi azt. Átment azután a szerkezet tartalmára s abba a pái módosításokat szinte beiktatandónak vélte a meggyőződés, szabad fuvarozás és élelmezés eszméit illetőleg. Ez utóbbi iránt igen helyesnek látta ugyan egy korábbi szónok azon eszméjét, hogy a vagyontalanabb nemesek joggyakorlatuk alkalmával közpénztárból láttassanak el élelemmel; de ezt azon idegenség mellett, mellyel a nemesség a teherviselés irányában viseltetik, eszközölhetlennek tartja.—A legváltozékosb s többnyire, mint eddigi előadásunk is mutatja, csak cáfolati elemeket magukban foglaló előadások közül még csak a főleg megtámadott szónok önvédelmét látjuk szükségesnek megemlíteni. Az előbbi csodálkozók ellenében ő is viszont csodálkozását jelenté ki: mikép lehet néhány tagnak 40 szavazati többség ellenében retrográd lépésekkel kényszerítőleg illy huzamosan, illy untatólag küzdeni, s mikint van az, hogy a korábbi — az ő kifejezéseinél nem kevesebbe éles mondatok ingerült megtámadás nélkül maradtak, s csupán ő az, ki ellen a visszatorlás fegyvere olly kíméletlenül használtaik. Szükség, úgymond, hogy okát adja mostani határozott fellépésének s a tévtanok elleni elszánt küzdelmének, épen maga az oppositio férfiai ellen, kiknek sorába magát különben ő is számítja. A tévtanok, úgymond, soha sem veszedelmesebbek, mintha ezek bizonyos tekintélyek által hirdettetnek, mert ez által ollyanok előtt is hitelre kapnak, kik, ha ezeket nem oppositio férfiaitól hallották volna, magukat azok elfogadására hajlandóknak nem éreznék. Nem is szól ő a mellékes megtámadásokra, mellyeket legfölebb egy kis mulékony helyeslő riadás kisér, hanem szól egyedül olly tekintélyes férfiak előadása ellenében, kiknek szavai nemcsak e helyen, hanem az egész hazában is nyomatékossággal bírnak. S épen azért volt talán élesebb előadásaiban, mert erőkifejtésre volt szükség, hogy a tévtan terjedése gátoltassék, s meggyőződés idéztessék elő a közönségben a vesztegetés ártalmának iszonyú nagysága felől, hogy ne mondathassák, mikép a törvényhozás a vesztegetést bűnnek nem tartja, s ellene intézkedni feleslegesnek hiszi. A kizárólag személye ellen intézettek iránt egyik szónoknak csak azt jegyzi meg, hogy ha ő előadása hevében rögtönözött szavaival némi bántalmat okozott volna is, kétségkívül kevesebb beszámítás alá esik mint azon tag, ki tegnaptól fogva sorokat keresgélt elő, mellyeket ma papirosról felolvasott. Figyelmezteti egyébiránt az ellene támadottakat, hogy ő csak akkor szavaz az oppositioval, midőn annak elvei az ő meggyőződésével is egyezők, s valahányszor eddigelé különválva nyilatkozott, a fejlemények eddigi bizonysága szerint a valódi ösvényt nem hibázta el. Jelen felszólalásainak is megvolt a maga sikere. Több nap óta nem emlegeti már senki, hogy ezen törvényjavaslatból semmi nem leend; nem állítja senki, hogy a megvesztegetés nem bűn, hogy az ellen törvényt hozni szükséges nem volna, hanem csupán azon védfal mögé vonultak mentségeikkel, hogy a törvény a szabadságra nézve ártalmas leend. Sőt ezen állásukból is mozdulni kezdenek már, részt vevén azon kérdés fejtegetésében, minőnek kelljen lenni ezen törvénynek, hogy általa a czél eléressék? — A szónok előadása végeztével az ülés délutáni 17. óra tájon eloszlott. CXLI-ik kerületi ülés, jan. 18-kán d. e. 97 órakor. Az előbbi napok tárgyidegen vitályainak némi csekély utóhangjai közben, mellyekkel az elsőben fölszólalt tagoknak magára a szerkezetre vonatkozó nyilatkozatai átszőve valónak, egyik főbb szónoklatú tag a kiengesztelés szavaival fordult az ellenvéleményü mindkét részről a tagokhoz, s kérte őket, hogy a történt összeütközéseket egymás kölcsönös buzgólkodásának tulajdonítsák, mellyel egyiránt csak a közjó előmozdításán kívánnak dolgozni; e szerint vessenek fátyolt a múltakra, és egyesüljenek újra, s kibékülve és kezet fogva menjenek azon események ebbe, mellyek bekövetkezendők; kifejezd egyszersmind abbeli óhajtását, hogy előadásaik tárgyául a megvesztegetés definitiójának tisztábahozatalát, a büntetések nemeinek meggállapítását, és az eljárás módjának meghatározását tűzzék ki. Fölhívása azonban nem egészen volt foganatos, mert az előbbi napok vitályainak egyes állításaira többen visszatértek, s egyik szónok az oppositiotul ez alkalommal külön vált tagok egyikének önigazolási előadását bonczolgatva, figyelmeztetett azon aneedotára, midőn egy szegény dervis fia,atyja csekély örökségéből nagy gazdagságot kívánt gyűjteni, s e végre pénzét egy kosárnak s üveg-áruknak megvásárlására fordította; kibérelt magának egy fa-bódét, abba beleült, lábait a kosárra rakta, s képzelődésének szabad röptét engedve elgondoló, mikép fogja , majd a kormányzó figyelmét gazdagsága által magára vonni, ha az üveg árukat kétszeres áron eladja és kétszer annyi árut vásárolva ismét kétszeres nyereséget gyűjtend, mindaddig, mig ezen módon kincshalmokat szerzend; akkor, gondoló magában, majd a kormányzó leányát nőül nyerendi, kit dajkája is kisérni fog — mint ez keleten szokásban van; egy ideig kedvében járand nejének és a dajkának; de ezt utóbb elüzendi