História 2003
2003 / 8-9. szám - ÉVFORDULÓ - SIPOS PÉTER: Sport és politika
Sport és politika 1949-54 A folyamat, amelynek során a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) folyamatosan kiterjesztette hatalmát a társadalom valamennyi létformájára, akaratát mindenütt kézi vezérléssel érvényesítette, 1948 júniusától kezdődött. Az MDP Központi Vezetősége olyan apparátust épített ki, amelynek osztályai lefedték az állami, közéleti tevékenység minden szféráját. Valamennyi intézmény, szerv, hatóság valamelyik osztály hatáskörébe tartozott. Működésüket a Központi Vezetőség titkárai felügyelték. Első olvasatra ártatlannak tűnik az „adminisztratív osztály” megnevezés, mintha csupán valami ügyvitellel foglalatoskodó hivatalról lenne szó. Valójában a semmitmondó név a párton belül legnagyobb hatalommal bíró részleget fedte, amelynek hatókörébe tartoztak a belügy- és a honvédelmi minisztérium, a közigazgatás és a fegyveres erők. (Kivételt képezett az Államvédelmi Hatóság, amelyet Rákosi Mátyás főtitkár a saját hatáskörébe vont.) Az adminisztratív osztályt felügyelő titkár Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszter volt, a pártot és az államot gyakorlatilag irányító ún. „trojka” (hármas) tagja Rákosi és Gerő mellett. Célok és módszerek Az adminisztratív osztály keretében működött a sportügyeket pártvonalon felvigyázó sportalosztály. A sportügyek „előkelő” környezete arra vall, hogy a pártvezetés a testnevelést és a sportot elsősorban honvédelmi szempontból tartotta fontosnak, fejlesztését a háborúra való felkészülés szerves részének tekintette. Ehhez járult még a sportsikerek nemzetközi és hazai propagandaértékének felismerése. Míg a katonai érdekek a tömegsport támogatását ösztönözték, addig a rendszer melletti hírverést a kiemelkedő, nemzetközi szinten is számon tartott teljesítmények, győzelmek szolgálták, így alakult ki az MDP sportpolitikájának kettős jellege. Egyfelől a testnevelés és sport tömegesítése, a gazdasági élethez hasonlóan a mennyiségi szempontok érvényesítése. Másfelől pedig a versenysport kiemelkedő személyiségei, az ún. élsportolók különleges patronálása, kiváltságok biztosítása. A politikai töltetű célkitűzések megvalósítása érdekében a pártvezetés szükségesnek tartotta a sportélet totális átszervezését, az 1945 után újjáéledt hagyományos egyesületi struktúra teljes felszámolását, a sportból és a testnevelésből a civil társadalmi elemek kiiktatását. A sport és a testnevelés szoros párt- és állami irányításának bevezetése beilleszkedett az egész magyar közélet és intézményrendszer átalakításába az erőszakos szovjetizálás jegyében. Az MDP honvédelmi szempontból a tömegsportot ösztönözte. Plakát, 1950-es évek Az előzmények Az MDP sportpolitikáját megelőlegezte a Magyar Kommunista Párt viszonya a sporthoz. A párt 1947 augusztusában 29 pontból álló programot dolgozott ki „a sport valamennyi kérdésének megoldására”. Az MKP javasolta többek között a tömegsport megszervezését, a minőségi sport fejlesztését és az 1948. évi londoni olimpiára készülő keret munkájához az anyagi alapok biztosítását. A tömegsport tekintetében a program már ekkor felvetette „jelvényszerző versenyek” rendszeresítését. Megjelent a célok között a sportirányítás erőteljes centralizációjának igénye is. A Magyar Dolgozók Pártja 1948. június 13-14-én megtartott alakuló kongresszusán elfogadott programnyilatkozat deklarálta a testedzés tömegmozgalommá fejlesztésének, a sport állami támogatásának és irányításának szükségességét. A sport főhatósága 1946-48 között a Nemzeti Sportbizottság volt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kötelékében működő testület lényegében társadalmi szervezetként jött létre és politikailag még koalíciós alapon működött. Mint elsősorban konzultatív szerv, tényleges operatív jogkörrel nem rendelkezett, erre apparátus sem állott rendelkezésére. A Magyar Kommunista Párt a zöld gyepen is „a sport valamennyi kérdésének megoldására” törekedett. UTE-stadion, 1947