Melléklet 2010
2010 / 1. szám - Glatz Ferenc: Magyarság, kisebbségpolitika és Európa
KÖZÖS DOLGAIM EZREDFORDULÓ • 20101 Ennyit csalódásunk okairól. Az 1989-1992 közötti évek elvárásaiban történt csalódásokról. Amennyit a kutatás tud erről, jelenleg, 2009-ben. És amelyeket tudomásul kell venni. Ha felejteni nem is, de mai céljaink közül ki kell iktatni. És a jövő stratégiáját ezek szerint építeni. Új jelenségek Európában: a „nemzeti közösségek" átalakulása és a romakonfliktus Eltelt két évtized. A csalódások mellett arra is figyelni kell: a kisebbségi politika szempontjából milyen újabb tényezők jelentek meg Európában, amelyekkel 1989-1992-ben nem számolhattunk. 1. A „nemzeti közösségek" átalakulása. Ha uniós honfitársaink - legalábbis a hatalmi politikusok - leragadtak nemzetfelfogásukban 1945-nél, mi ne tegyük ezt. A nemzet mint emberek érzelmi-értelmi közössége maga is változik. Ha nemzeti kisebbség-többség viszonyáról beszélünk, figyelni kell a holnap európai nemzeti közösségére. Változik az emberek kötődése a szülőföldhöz - már csak azért is, mert az új ipari-technikai forradalom, a termelés mind globálisabb üteme megváltoztatja, bővíti a gondolkodás- és mozgásrádiuszt. Változik az értékrend - változik a kötődés tárgya is: lakóhelyhez, szülőföldi közösségekhez.Míg - a kutatók jóslásával ellentétben - megmarad az anyanyelvhez kötődés. Az optimista jóslatok irreálisnak bizonyultak a több nyelven anyanyelvi szinten gondolkodni képes európai ember tömegeiről...) És a legfeltűnőbb az elmúlt 20 esztendő történelmében: mindinkább változik az európai nemzetek „emberanyaga". Nyugat-Európában az első generációs külföldön születettek aránya már 8-10%, egyes államokban 15-18%. És most gyorsul fel az unión belüli vándorlás és a beáramlás az Európán kívüli területekről.2030-ban a világ újszülötteinek 70%-a, 2050- ben 90%-a a ma nem fehér ember lakta kontinenseken fog születni. Jelentős részük megindul a hagyományos élelemtermelő és vízben gazdag térségekbe. A fehér emberek szállásterületeire. Mi a jövő? Még több vegyes házasság, keveredés. Együttélés. Angliában a pakisztániak, indiaiak, Franciaországban, Hollandiában az észak-afrikaiak, Németországban a törökök, délszlávok immár „őshonosságra" pályáznak. Súrlódás és kölcsönös igazodás. „Integráció", „asszimiláció" - vitatkoznak a szakértők. 2006. január 26-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése egész napos vitát folytatott a „nemzet" értelmezéséről. (Kötelező olvasmányként kellene bevezetni minden tagállamban! Magyarországon, Romániában, Szlovákiában is.) Új látószögbe kerül többség-kisebbség viszonya. (A szlovákiai MKP stratégiai programja már európai módon közelít ezekhez a kérdésekhez.) Újra kell gondolni a 19. századi alapelvekre épülő nemzetpolitikákat? El kell felejteni generációnk sérelmi politizálását? A térség minden nemzetének? Inkább figyelni az új kor követelményeire. És az új kor kínálatára! Mert van „új kínálat" is a soknemzetiségű Európa építésére. És figyelni a legfiatalabbak elvárásaira. Akik azt állítják: a politikai és értelmiségi vezetők hibája is a térségben a kollektív békétlenség továbbélése, nemzeti alapokon. Egy genetikailag ennyire kevert, felmenőiben is egymásba szervesült, kultúrájában is kölcsönviszonyban élő, egymástól kinézetre megkülönböztethetetlen, szokásaiban igencsak egymásba ivódott népesség körében. 2. A romák Európában. „2008 a romák éve az Európai Unióban." Az Európai Unió vezetői most szembesültek az etnikai kisebbségi konfliktusok új formájával. Az „őshonos" - azaz a határok átszabása révén keletkezett - kisebbségek épp azzal jelentenek konfliktust, hogy helyben maradtak és egyenjogúságot követelnek. Képzésben, anyanyelvhasználatban, az igazgatásban, a bíróság előtt. A „bevándorolt" kisebbség - évszázados tapasztalat - inkább integrálódik, mert konkrét munkaerőigény vonzza az adott helyre, első perctől igazodik környezetéhez, amely belátja szükségét: munkahelyen, szolgáltatásban. Most megjelent egy egészen másféle kisebbségi csoport, akiket nem hívnak, de jönnek, nincs szerencsétlenek számára munkahely: a romák. 2008-tól - Románia 2007. évi csatlakozásával - milliós nagyságrendben jelent meg Nyugat-Európában az alkalmi munkára jött, majd - alanyi jogon - segélyre számító roma népesség. Amely könnyen hagy otthon - keleten - (nyomor)lakást, (nyomor-)életkörülményt. És akitől otthon nem követelték meg az integrációt, az igazo