Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1873

I. Történet-statisztikai rajz a főgymna­­sium életéből. ISAmondatos aug. 2-án, a fögym­nasiim másfélszázados ünnepén.) Mélyen tisztelt Gyülekezet! Ama dicső szellemi forradalom, mely hosszú előzmények után a XVI. század második tizedében jutott eredésre, midőn áthatja vala egész Európát, hazánkat sem találta készületlenül. A refor­máció kivívta a szellem szabadságát, fölkeltette az emberi és népjo­­gok érzetét, s követelte mindenben, még — nagy szó azon időben — a vallásban is az öntudatos vizsgálódás egyetemes jogát. Komoly jelleme hozta magával, hogy akarva a magasztos célt, legelső sor­ban akarnia kellett annak eszközeit is. Elveivel megismertetni híveit, hitben s meggyőződésben szilárddá tenni, lévén első fel­adata , ezért legnemesebb gondját mindjárt kezdetben a tanügy foglalta le. Protestáns egyház és iskola egykorú dolgok. Az uj egyház főnként lelkű bajnokai öntudatosan, egyszerű követőik közvetlen ösztönszerűséggel buzgólkodtak az isten háza szomszédságában a tudománynak is templomot emelni. Nem volt kisebb község, mely az írást, olvasást és a vallás legfőbb igazságait ne igyekezett volna megismertetni tagjaival; míg a tehetősebb egyházak, majd a lel­kes főurak hazaszerte annyi buzgalommal létesítenek tudós iskolá­kat, hogy hazánk a művelt Németországtól sem maradt el a nemes versenyben. Valóban emelő jelenség, hogy a török és polgár­háború által földig sújtott nemzetünk annyit áldozott a tudományért! Mit köszönhet a művelt emberiség a hitjavítás tűz- és vérke­­resztsége által felavatott üdítő viharának, nincs helye itt magya­ráznunk, de azt magyarokal ki lehet mondanunk, hogy midőn a mohácsi vész után a török háború folyton térfoglaló dulongása, az emésztő testvérharc a tudományok szentélyeit csaknem mind meg­semmisítek, hogy nemzetünk lelkülete el nem vadult, sőt a harcok

Next