Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-01-26 / 20. szám

Budapest. 3-ik év 1-ső fele. 30. f14 Megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén, min­dennap délután, div­a­t­­képek- s egyéb mű­­­mellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai horvát ház, második eme­let, hová a kéziratok uta­sítandók. HÖLGYFUTÁ­Si Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfize­tési és hirdetési díjak kül­dendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz­­küldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évne­gyedre 4 fr. Hirdetések soron­ként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyor­san közöltetnek. Parlagi bál és. .. Éjfél előtt. Pontban 10 órakor nyitottam be a ..........i nagytáncterembe. A...........i ari­stocratia tíz óra előtt nyilvános mulatság­ban soha sem jelenik meg, s igy unatkoz­nom kellendett, ha jókorább találok felmen­ni ... a..........i aristocratia kevés érvet­­ nyújt, a............i burgeoise élvezhetetlen.­­ A ki tudja hogy a democratiában is van ] aristocratia­, e kitételen............­ ari­stocratia nem fog mosolyogni. A ,,Pannónia gyertyák“ újabbkori ta­lálmány , s mint i­lyen, ez időben legfel­jebb az Angol királyné termeiben világol­­tak. A fehér ház rotondáiban faggyú ra­gyogott, s a­kit illatával a helyszínen nem birt megboszantani, azt a frakk galléron hazakisérte, másnap korán reggel halálra fárasztva inast és vasalót. A padló hogy si­­kosabb­ legyen, a legolcsóbb szappannal pörgett­ ezek keresztül kasul, mi éjféltájban tökéletesen felolvadván, nem mondom hogy mit eszközölt ... a tükrök mindenkit rém­mé, és skeletté­vék nyitottak, úgy, hogy hogy ezen tükrök szerint az egész bálban, egyetlen valamire való pofa sem találko­zott. A pamlagok csak postamentjével bir­­tak az egykori huszonöt garasos kelmék­nek, és szőrtelen házaikon olly jelentős lyu­kakat hordottak, hogy lelkiismeretesen követelhették volna a rendjelt va­­lamelly nevezetesebb csata örök emlé­kéül. A hangász kar trombita bravourjaitól minden nemtelenebb halott könnyen feltá­madhatott, és minden nemesebb élő, kön­nyen meghalhatott volna. Semmit sem ettem. Nem tartottam szerencsémnek olly szeletet enni, melly egy héttel az előtt mint bélszín brillirozott tá­nyéromon. S inni is csak azért ittam, mert féltem az Anginától. A bor ecetes volt, az ecet boros, a viz olly langyos és maszatos, hogy azzal bízvást meglehetett volna ön­tözni a leggyengédebb narancs növényt is. A serről, a kisasszonykák mondhatnának igazságos és kimerítő véleményt, miután tánc közben csak­nem kizárólag ők fogyasz­tották ezen italt. Pálinkát csak az ajtónál­ló őr ivott, ki azonban éjfél után megszűnt ajtónálló őr lenni, és mint előtáncos, bámu­latra ragadta a közönséget a mazurban. S illyen készületű teremben, illyen atmospharában, illyen ételek és italok mel­lett, időzött 180 ember 180 pengőstért reg­geli 6 óráig. A táncestélyekben van a vilá­gon a legkevesebb philosophia és aesthesis. Legelső kit megpillanték Lajos nevű exkatona ismerőm volt, Costume variation szinte hangos kacajra fakasztott. Illy diva­tot csak egy több ideig zablán tartott, s véletlenül megszabadult katona phantasra teremthetett. Lajos műcsarnoki kiadása volt Cruisebank valamelly sikerültebb carrica­­turájának. Világoskék frakk ausztriai garasnagy­­ságu acélgombokkal, Napóleon szabással, gála gallérral. Fartojás mellh­ozása inexpressible bristolból, a lehető legszűkebben varva, másfél arasz struphlikkal. Frankfurti banquier mellény, császár sárga merinóból, messing gombokkal, ka­tonai parádé gallérral. Kordován topánka, tatár Khán he­­gyességű orral, rajta kozák sarkantyúk. Bal mellény zsebében, egy a római bi­rodalom bukására emlékeztető, ketyegő vörös hagyma, azon chemiai compositioju lánc, a láncon török meggy és cseresznye. Ilyen volt Lajos, s nem hazudom, ha azt mondom, hogy midőn Lajos i­lyen volt, furorét csinált. Nyakravalóját szinte feledém megem­líteni, pedig nyakravalója is volt, . . . teve szőrből. — Isten hozott Gusztáv! lelkemből örülök hogy legalább egyetlen ismerőmmel találkozhatom. Szinte lehetlen hogy mindenüvé az isten vigye az embert, különösen a . . . .­­ Carnevalokba csak ördög vihet bár­kit is. A par force mulatni akarás ördöge. — Üdvözöllek te élő pagát, kit ma nincs ki elfogjon. Ha nálad marqulztabb egyéniség leend ezen táncestélyen, felva­­csorálhatod az egész credentet, s én fizetem. Ki financiámat ismeri, tudhatja meny­nyire bíznom kellett állításomban. Én e fanfan után mosolyogtam, La­jos kacagott, s azzal elváltunk. Strausznak, a tüdőgyilkos Strausz­­nak, a kalandszövő Strausznak, a házas­ságrontó Strausznak egy keringője zendült meg. — A mindkét nembeli fiatalság mozogni kezdett. Előkörben állottam, szemeim e­­lőtt porfátyol emelkedett, de e porfátyolon keresztül is megkülönböztethetek egy pár félénkebb csókváltást, s bizalmasabb kéz­­szorítást. A keringőnek — különösen a Strausz keringőinek — vannak enyelgébb, érzé­kenyebb , tréfásabb, komolyabb részei, mellyek alatt nem csak a szív beszélget ti­tokban , hanem gyakorta nyilvánosan a ke­­zek is. Nem lehet eléggé ajánlani az anyák­nak leányaik koráni bálbavitelét ! Ott bizo­nyosan igen korán megtanulnak érzelegni, az érzelgés pedig legbiztosabb alapja az é­­letboldogságnak!?Talán ellenkezői is mond­hatok , de azt hiszem a hatás egyforma fo­gott lenni. Egy elejtett kendőt emeltem fel, s il­ledelmesen nyújtom át, birtokosnéjának. A kendőn piros festék foltok valanak szemlél­­hetők, bizonyosan leizzadta azt a művész­leány , s úgy törülte fel kendőjével. A jó ízlés nagy adomány. Szegényke nem tudta, hogy a halvány nők sokkal érdekesebbek gyertyafénynél mint a pirosak, különben arcport használt volna. Teri nagysám ön nem táncol, nem akar táncolni?! — E szavakat egy sugár, virító arcú kedves leánykához intéztem , ki lesütött szemmel ült egy félre helyen ke­selyű képű gouvernentnéje mellett. — Idegen vagyok, senki nem ismer, ismeretlennel pedig ritkán táncolnak örö­mest. — De illy kedves külső, illy jól hang­zó család­név . . . gondolom magamban, s akaratlanul végig tekintek a pihenő Te­­rézen. Sötét karton ruhája rontotta el tánc­estélyét ,­­ a ruhára igen igen sokat hajt a vidéki közönség. Lajos most jött haza a ka­tonaságból , a katonák nem sokat válogat­nak. Igazam volt. Lajos engedett kérésem­nek , s a másik percben pagát és piekdáma a rohanó körben forogtak. Ha nincsen , kénytelenek vagyunk szinte is barokkot adni.­­— — Engedjen meg ön , hogy mint is­meretlen egy kéréssel alkalmatlankodom, ön leggyakrabban társalog, azon sápadt, sugár leánykával, ki a legszélső oszlop mellett narancssárga selyem ruhás duenna mellett piheg , s olly epedőleg tekintget a­­zon mulatfejü sötét férfiúra, ki tőle pár lépésnyire az alispánnénak udvarol. Őszin­tén megvallom e leányka engem érdekel, és pedig egyedül azért mert rendkívül ha­sonlít egy pozsonyi leánykára ki igen ked­ves emlékezetű viszonyomban szerepelt. — Amalia! hozzám közel ro­­kon. — — Uram! Szerénytelenséget szerény­telenségre halmozok, de ön bizonyosan meg fog nekem bocsátani, mert elkiendi, hogy a legőszintébb részvétből teendem figyel­meztetésemet. A kis Josepha épen olly rendkívül sokat táncolt, mint ön szeretetre méltó rokona a kedves Amalia, s halála e­­lőtt egy évvel épen úgy nézett ki mint e gyermekleány. Szegényke alig találja meg lélekzetét, és száraz köhécselése nyíltan elárulja, hogy a gyenge tudó, az illyen e­­rőszakosabb mozgások által rendkívül szen­t Nagyon köszönöm e keresetlen­­vétet. Uram önnek igaza lehet, sőt ki­­rosan igaza is van; részemről mindent ivettem , hogy e szeretetre méltó életet is menthessem , mind haszontalanul: a lyka szenvedélye, de főleg az anya, nyesége és hiúsága olly kőfalt erne e bölcselkedésem elé, mellyet áthágni valók. — S az orvos! ? vagy talán orvosta­át ki sem kérték e hervadó virág meg­vetésére. , --­— Hárman is jártak már a házba , -----------r*

Next