Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
KRÓNIKA - Petővári Ágnes: A népi irodalom mindenese, Püski Sándor
gezte az egyetemet úgy döntött, hogy a jegyzetkiadás tapasztalatait fölhasználva önálló kiadót hív életre, hogy így álljon az írók, volt osztálya és nemzete szolgálatára. Kis könyvesboltját, Németh László szavaival élve a „minőségkönyv-kereskedést" 1938-ban nyitotta meg. Majd egy év múlva, 1939-ben Magyar Élet kiadó néven megkezdte könyvkiadói pályafutását. Püski, korának az egyik legvállalkozóbb szellemű kiadója volt, aki nem riadt vissza az elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. Az általa közzétett művek között a szépirodalom viszonylag kevesebb munkával szerepel. A líra, a próza és a dráma műfajában is időt álló műveket adott ki, elég csak Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula és Tersánszky Józsi Jenő nevét megemlítenünk. Szám szerint is jóval több a forrásértékű tudományos, fontos ismeretterjesztő és a radikális politikai mondanivalót hordozó könyv a Magyar Élet-kiadványok összességében. László Gyula ősmagyarságkutatási alapműve, Kodolányi János, Németh László, Szabédi László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmánygyűjteménye fémjelzi kiadói programját. Sorozatai is tudományos könyvekből és nemes szépirodalmi alkotásokból álltak össze. Püski főképp a népi írók kiadója volt, de munkássága túlmutatott a népi mozgalmon, mert vállalta a kommunista Balogh Edgár és Nagy István, valamint a szocialista munkásírók műveinek a közreadását is. Balogh Edgár ezért a szövetségesükké vált népi könyvkiadónak tekintette Püskit. Kiadói erejét és merészségét megsokszorozta a népi irodalomért és mozgalomért érzett elkötelezettsége. Az anyagi lehetőségeit sokszorosan meghaladó pénzügyi terheket vállalt az egymást rendkívül gyors ütemben követő könyvek közrebocsátásával. Könyvkiadói tevékenységének kilenc éve alatt összesen száz művet jelentetett meg. Püski a könyvkiadást sohasem tekintette a jobb megélhetés, a meggazdagodás terepének, hanem szolgálatnak, hivatásnak. A Püski család életszínvonala tevékenységének a fénykorában sem haladta meg egy átlagos polgárét vagy egy jobb szakmunkásét, sőt inkább alatta maradt annak, mert minden anyagi erejét a kiadás bővítésére fordította. A könyveket nem volt elég kinyomtatni, el kellett juttatni az olvasókhoz. Püski a hivatásos könyvterjesztőknél nem járt sikerrel. Ezután megszervezte önkéntes alapon a terjesztést. A boltjába jártak fiatalok, akik a református egyház Soli Deo Gloria (SDG) Szövetségének, pontosabban e szövetség Kabay Márton Körének voltak a tagjai. Velük együtt közösen töprengve született meg az igazán eredményes könyvterjesztési terv. A könyvek propagálására fölhasználták az SDG alapszervezeteit. Ezek után százával jelentkeztek az ország minden pontjáról a fiatal munkások, parasztok, értelmiségiek. A könyvbarátok létszáma rohamosan szaporodott, a kiadó fénykorában létszámuk megközelítette a tízezret. A könyvek terjesztésének nemcsak a könyvbarát mozgalom volt az alapja, hanem azok az irodalmi estek, amelyeket 1942-től rendeztek főként Erdélyben, a Felvidéken és a vidéki városokban. A parasztifjúság és a munkásfiatalok részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg az írók által fölvetett kérdések iránt. Könyvárusítással is egybekötötték az esteket, és 20-30 százalékkal olcsóbban és részletekre is adták a kiadványokat. Egy estre nyolc-tíz író ment, Darvas József, Nagy István, Sinka István és Veres Péter állandó résztvevők voltak. A Magyar Élet kiadó 1942. június 3-án a könyvnapok keretén belül nagyszabású irodalmi estet rendezett a Nemzeti Sportcsarnokban. A műsorban előadások, versek, dalok és táncok követték egymást. Püski az SDG balatonszárszói üdülőtelepén 1943 augusztusában rendezte meg az SDG-vel és a Kabay MártonKörrel együtt a Magyar Élet tábort, amely a hazai népfrontmozgalom háború előtti jelentős eseménye volt. Meghatározták a népfront további munkáját, feladatait, hitet tettek a béke, a munkásparaszt összefogás és a szocialista továbbfejlődés mellett. Püski kiadásában 1943 decemberében jelent meg a Szárszó című könyv, amely az előadások jegyzőkönyvszerű rögzítését tartalmazta. A Kossuth Kiadó 1983-ban közzétette a Szárszó 1943 című könyvet, amely magában foglalja — rövidítve — a Püski kiadású jegyzőkönyvet, ismerteti a konferencia elő- és utóéletét, hatását, valamint a „szárszóiak" szerepét az antifasiszta ellenállásban. A konferencia negyvenéves jubileumára a Hazafias Népfront keretében belül megalakult a Szárszói Baráti Kör, amelynek tiszteletbeli elnöke Püski Sándor. A kiadói munka mellett 1944-ben az ellenállás szervezése volt az egyik legfontosabb tevékenysége Püskinek. A lakásán 1944. augusztus vége felé egy összejövetelt tartott, amelyen az ellenállás lehetőségeit tárgyalták meg. Nagy István szerint ez a megbeszélés a „Magyar Frontnak a széles nemzeti összefogás irányába való kiteljesedésére mutatott". Püski Sándor munkássága méltóképpen folytatódott, amikor 1970 őszén konzuli útlevéllel letelepedett az Amerikai Egyesült Államokban. Ugyanis 1966-ban egyéves családi látogatáson járt a kint élő két nagyobbik fiánál. Látta, hogy milyen szervezetlen, siralmas a magyar nyelvű könyvterjesztés, könyvkiadás helyzete. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Majd előadókörutat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház — amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra — az elmúlt tizenkét év alatt a nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. Az óhazán kívül élők tőle szerzik be az anyanyelvű könyvet, hanglemezt és kazettát. Forgalmuk döntő többsége postán bonyolódik, minden vásárlótól elkérik a címét, s ezután díjtalanul küldik a katalógusaikat, amelyek alapján megrendelhetők a Magyarországon vagy a világon bárhol megjelent magyar nyelvű könyvek, újságok. Itthonról a Kultúra Külkereskedelmi Vállalaton keresztül szerzik be a könyveket. Püski maga is ad ki könyveket, de ez csak kiegészítő szerepet játszik tevékenységében. Olyan műveket tesz közzé, amelyek a régi kiadói profilokba illenek vagy a szerzők kötődnek hozzájuk.