Honismeret, 1986 (14. évfolyam)

TERMÉS - Dr. Mikó Sándor: Egy Sopron környéki község, Nagylózs

embereket hívta meg, nehogy ha valami baj mutatkozna az elindulásnál, a hajó nem menne úgy, amint tervezték, akkor a részvényesek elkedvetlenedjenek és ne folyjon be a pénz, ami neki mindig a legnagyobb gondot jelentette. A környék népét azonban nem lehetett megaka­dályozni abban, hogy százan és százan ne tolongjanak a parton, ahol akkor még nem lebeg­tek a zászlók, még nem díszítették lombfüzérekkel a hajóhidat, mint később az október 18—21. közötti, már népes közönség részvételével végrehajtott első tó körüli hajózáson. A hajósok — és ezt számtalan történet bizonyítja a babonás emberek, akik egy-egy, álta­luk rossz jelnek tartott esemény bekövetkezésekor el sem indulnak a hajójukkal, amíg csak kedvezőbb jelek nem mutatkoznak. Ilyen volt a hajó első kapitánya, a holland származású Haetjens kapitány, de a többiek is, a gépész, a sütő, a kormányos, a matrózok, akik a kapi­tány tört magyarsággal elmondott meséiből értesültek a tengeri hajók rémes történeteiről. Ilyen pl.: hogyha baleset történik a hajó vízre eresztésénél, az végigkíséri a hajót egész éle­tén. Nos, ilyen történt a Kisfaludynál is, csak eddig nem került elő a hajóról szóló újsághí­rekben, lajstromokban, valahogyan sikerült elfeledtetni szomorú esetét. Úgy szereztem róla tudomást, hogy Eőry Miklós csopaki barátom felhívta a figyelmet arra, hogy a paloznaki halotti anyakönyvben — amikor elődeit kutatta — 1846-ból egy érdekes bejegyzésre lett figyelmes. Kimentem Paloznakra és a rk. plébánia halotti anyakönyvében a következő szó szerinti bejegyzést láttam.­ „1846. szeptember 21-dikén meghalt Varga Éva Tóth János özvegye kath. vallású, 57 éves Füred." A halál oka: „Balatoni 1-ső gőzös e napon eresztetvén, mozsarak durrogási közt vízre, egy el szakadt mozsár darabja által, melly 135 lépés távolságra agy velejébe hatolt, lett halál áldozatjává." Úgy képzelem, amikor az özvegyasszony elvágódott, a közelében állók rögtön hívták a me­gyei fürdőbiztost, aki mindig egy szolgabíró volt, és az — nehogy riadalmat keltsen — azon­nal elvitette a holttestet annak házába, ahol felravatalozták. A hajó közben már úszott a vízen, senki sem mert erről jelentést tenni, sőt bizonyos vagyok abban is, megtiltották, hogy erről Széchenyi István és a hajó kapitánya értesüljön. Széchenyit nem azért, mintha babonás lett volna, hanem, hogy el ne kedvetlenítse ez a szomorú esemény a további munkától, a kapi­tányt pedig, nehogy rossz, baljóslatú jelet lásson a halálesetben. Az újságok nem adtak hírt felőle, feljegyzések nem tartalmazzák az akkori időből, hogy bizony rossz előjel között indult el az első hajó. Szerencse, hogy még véletlenül sem vált be a rossz előjel, és a hajó egészen haláláig, amíg csak darabokra nem vágták, élt és ment, hozzájárulva a balatoni idegenforga­lom kifejlesztéséhez. Tóth János özvegyének sírját hiába kerestem a füredi temetőben, régen eltűnhetett az, mind sok másé, és csak az anyakönyv sorai őrzik a balatoni gőzhajózás első áldozatának em­lékét. Zákonyi Ferenc­ ­A haláleset bejegyzése a paloznaki (Veszprém megye) róm. kat. egyházközség anya­könyvei 2. kötetének 366. oldalán olvasható. Egy Sopron környéki község, Nagylózs Nagylózs Soprontól délkeletre 22 km-re fekszik az Ikva völgyében, amely kb. Kópházánál kezdődik és Nagylózs felé fokozatosan tárul ki. Neve írásos formában a XIII. században jelent meg először, bár már a XI. században is lakhattak itt a honfoglalók leszármazottai. Erre utal Tomek Ödön is a Történelmi helyek és épületek című munkájában. Úgy véli, hogy a temetőben levő Szent István-kápolna — a nagylózsiak így hívják — alapjait Szent László király uralkodá­sa (1077—1095) idején rakták le. Feld István művészettörténész, aki a kápolna feltárását és rekonstrukcióját vezette, így ír: ,,A templom korát közelebbről nem tudjuk meghatározni. A vidék településtörténete még nem tisztázott eléggé, így csak annyi bizonyos, hogy a templom 1083., azaz István király szentté avatása után keletkezett, mivel az ő tiszteletére emelték." A kápolna felmenő falai teljes egészében kis, szabálytalan kőlapokból, ún. halszálkakötéses tech­nikával készültek, s a szakemberek ismeretei szerint hazánkban az egyetlen román kori temp­lom, amelyet teljes egészében ilyen falazással építettek. „Maga a templom forma — folytatja 36

Next