Honismeret, 2016 (44. évfolyam)

2016 / 3. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Marjanucz László: Egyetemi sorsfordulók Szeged életében

A befogadott egyetem úgy kezdett, hogy nem volt könyvtára és laborja. Márki Sándor történész pl. a saját könyveit adta a diákoknak a fölkészüléshez. Később 40 000 ajándékozott könyv és Bibó István munkássága alapozta meg az új egyetem könyvtárát. Szeged áldozatkézsége juttatta megfelelő épüle­tekhez a karokat és intézményeit, gondoskodott a diákság elhelyezéséről, és lakásokról a tanári kar tag­jai számára. Sőt, a város magára vállalta bizonyos számú ösztöndíj folyósítását és a professzorok anya­gi támogatását. A fémipari iskolában a sebészeti és belgyógyászati klinika, a városi kórházban az elme- és ideg­­gyógyászati klinika, a városi gyermekkórházban a gyermek-, a szemkórházban a szemészeti klinika, a bábaképző intézetben a szülészeti és nőgyógyászati klinika, a rókusi elemi iskolában az anatómia, tör­vényszéki orvostani és kórbonctani intézetek nyertek elhelyezést. Szeged törvényhatósága 1924-ben vállalta, hogy a tudományegyetem állandó elhelyezésének költ­ségeihez ötven éven át 24 vagon Tisza-vidéki búza árával­­ koronában illetve az állam mindenkori törvényes fizetőeszközével hozzájárul. Újszegeden a botanikus kert céljaira 21 hold földet ajánlott fel, s az ifjúság testnevelésének előmoz­dítására a tápéi kapu közelében telket bocsátott a sporttelep megépítésének céljára. Az internátust és az egyetemi diákasztalt (mensa) a DEMKE-palotában létesítették, később ide ke­rült a TTK kiváló hallgatóinak képzését szolgáló Eötvös Kollégium. Az építkezések és létesítmények a fejlődő intézmény természetes velejárói. A hallgatók létszáma 1921-ben 1007 volt, 1932-ben már 2163, tíz év alatt tehát megkétszereződött. Ekkor 62 tanszéke volt az egyetemnek: a Jogi és az Orvosi Karon 16-16, a Bölcsészetin 18, a Természettudományin 12. A sürgető igények miatt a város csak a már meglévő intézmények rovására helyezhette el az egyete­met. A királyi tábla Dugonics téri épületét az egyetemi központi épület céljára adta át. 1926-ban a kapu­zat fölött hatalmas betűk hirdették: M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem. Az épületben a hivatalo­kon kívül az egyetemi könyvtár, a Jog- és Államtudományi, a Bölcsészkar, valamint a matematikai inté­zetek kaptak helyet. Az állami gimnázium épületében a Természettudományi Kar intézeteit helyezték el, míg a kórházak különböző klinikáknak adtak helyet. Jelentős változást hozott, amikor az egyetem megkapta a vasúti leszámítoló intézet épületét (a mai BTK), ahová 1925-ben a Bölcsészeti és a Termé­szettudományi Kar intézményeinek egy része költözött. Teljessé lett az épület a hozzáépített nagy elő­adóteremmel, az auditórium maximummal. 1930-ra formálták át teljesen az épületet a tudományegye­tem céljaira, amelyhez Klebelsberg Kuno miniszter jelentős állami támogatást nyújtott. Az ő messze­menő anyagi és erkölcsi támogatásával épültek föl 1926-29 között a Tisza-parti klinikák, amelyek ak­kor európai viszonylatban is előkelő helyet foglaltak el, modern berendezésükkel megfeleltek a gyógyí­tás korszerű elvárásainak. Az „ideiglenes” jelleget hamarosan kinőtte az egyetem és további bővítése vált szükségessé. Rerrich Béla tervei alapján nagyszabású építkezés kezdődött a Dóm téren 1926-ban. A cél: a fogadalmi temp­lom méltó környezetbe helyezése, úgy, hogy a tér architektúrája a megadott feladathoz illeszkedjen, a katolikus egyházzal és az egyetemi tudományokkal való kapcsolatát fejezze ki. Az objektumok építése 1930-ban fejeződött be, köztük a Fizikai és Kémiai Intézeté. Bár a gazdasági válság visszavetette a fej­lődést, Klebelsberg Kuno­víziója Szegedről mint „magyar Göttingáról” nagyrészt valóra vált. 1940-ben törvényt hoztak a kolozsvári egyetem újjászervezéséről és a szegedi tudományegyetem fölállításáról. A „száműzött” egyetem 1940-ben Ferenc József Tudományegyetem néven visszaköltö­zött Kolozsvárra, az itt maradt intézetekből és tanárokból pedig megszerveződött a Horthy Miklós Tu­dományegyetem, ugyanazokban az épületekben. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy a négy karból há­rom itt maradt oktatóival, hallgatóival, és az összes infrastruktúrával együtt, vagyis az egyetem X része. Csak a Jogi Kart költöztették Kolozsvárra, ahol csupán névleg restaurálták az 1872-es intézményt, mert valójában új szervezés történt. Szegedről a Jogi, Pécsről a Bölcsészeti, Debrecenből a Természettudo­mányi Kar költözött át, és ezekhez még két kart szerveztek. 1940. november 11-én tartották az egyetem ünnepélyes megnyitását Szegeden. Első rektora Szent-Györgyi Albert lett, aki beiktatási beszédében a két egyetemet egyazon törzs két külön ágának tartotta, amelyek Báthory-féle előzményekből (az 1581-ben alapított kolozsvári Akadémia) nőttek ki. Rektorságának különleges érdeme, hogy az egyetemet még jobban beágyazta a város kulturális világá­ba. Megérte e Szegednek az egyetemre pazarolt fáradság, az óriási anyagi és szellemi ráfordítás? A sommás válasz: igen. A nagy árvíz után megint szárnyára kapta városunk nevét a hír, szerte Európában. A jó hírnév tartalmi fedezetét az elért eredmények adták. Ereky István a közigazgatási jog, Issekutz Bé­la a gyógyszertan, Jancsó Miklós a belgyógyászat professzora, Riesz Frigyes matematikus, Sík Sándor

Next