Hungarológiai Értesítő. V. évfolyam 3-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1983)
Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1981
re — az Ady-tanulmányban érvényesül legszervesebben. A tárgyismeret magyar vonatkozási pontjai itt kapcsolódnak menetrendszerűen a világirodalmi párhuzamokhoz, alkalmasint Blokhoz, Verhaerenhez. A kötet szerkesztője és egyben egyik fordítója, Misley Pál alapos munkát végzett. Mellette méltó interpretálói voltak még az orosz szövegnek Karig Sára, Földeák Iván, Wintermantel István is. Balla Gyula Saáry Éva- Vadnay Zsuzsa: Érdekes emberek. Nyugati magyar portrék. Vajda Albert előszavával. Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör, Zürich, 1981. 1391. Saáry Éva és Vadnay Zsuzsa riportkönyve huszonkilenc beszélgetést fog egybe; az írások különböző nyugati — főként magyar — lapokban jelentek meg. Jobbára rövid, az újságműfajt szem előtt tartó, jól tájékoztató és színes írásokkal van dolgunk. A szerzőpáros már riportalanyait úgy választotta ki, hogy a nyugati magyar értelmiségnek szinte minden rétege képviselve legyen: írók (Határ Győző, Cs. Szabó László, Dénes Tibor, Lengyel Menyhért, Tollas Tibor), tudósok (Kerényi Károly, Ferdinandy Mihály), politikusok (Auer Pál, Eckhardt Tibor, Ignotus Pál, Kovács Imre — mint emlékírók, szociográfusok is), képzőművészek (Bíró József, Reiner Imre, Krump Éva) és egy-két életművénél, életénél fogva érdekes ember, mint Dr. Csernohorszky Vilmos, Gábor Áron, Újváry Sándor, író, a müncheni Griff kiadó tulajdonosa, Darvas György hegedűművész, Dr. Lőrincz István idegorvos. A kötethez Vajda Albert írt előszót, melyben „két írói alkat szerencsés találkozását" üdvözli: „Saáry Éva: a költő-riporter, Vadnay Zsuzsa: a mikroszkóp-riporter". Vadnay Zsuzsa beszélgetőpartnere többek közt: Cs. Szabó László, Határ Győző, Ignotus Pál, Kerényi Károly, Lengyel Menyhért, Saáry Éva jobbára a képzőművészeket - maga is képzőművész - faggatta, valamint Dénes Tibort, Ferdinandy Mihályt, Gábor Áront, Kovács Imrét stb. Már az írások terjedelme sem teszi lehetővé teljes, az egész életpályát részletesen bemutató portré megrajzolását. Egy-egy riport inkább hangulatkép, rövid, a megszólaltatott életére vonatkozó „történelmi" bevezetéssel s a találkozás körülményeinek leírásával. A jellemző vonások azonban így is kidomborodnak. Cs. Szabó László például elhárítja magától a riporter kitüntető értékítéletét (mármint hogy ő volna a legnagyobb élő magyar író), s a „mértékre szabás" kockázatosságára figyelmeztet, mikor azt mondja, „szomszéd várak vagyunk". „Az érdekes az, hogy milyen a vár belső szerkezete, védelmi rendszere, alapépítménye, folyosóhálózata stb. Az már mellékes, melyikünk őrtornya legmagasabb, látszik legmesszebbről, lengeti leglázasabban tarka zászlóit." (Szubjektív miniatűrök ) Határ Győző többek közt az országtól távol élő magyar író életformájáról beszél: „Szívesen hasonlítom az emigrációt a szűk cipőhöz. Aki olyan cipőben megy az operába, amelyik szorít, nem élvezi sem az előadást, sem a szünet örömeit." (A száműzött író hivatása ) A több nyelven író Dénes Tibor nyughatatlan szelleme világlik ki az Örök