Ifjúmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-07-08 / 27. szám
Július 11-én a Mongol Népköztársaság dolgozói a Mongol Népi Forradalom 44. évfordulóját ünneplik. Képünkön a® ifjúság egyik művelődési háza Ulan Bátorban, a fővárosban A FÖLD NÉPESSÉGE (ffl.) BOLYGÓNK NAGY ÉS GAZDAG. — A népesség gyarapodásához semmi kétség sem fér. Ahhoz sem, hogy az utóbbi években ez a gyarapodás rendkívül gyors volt. Viszont nagyon téves és tudománytalan az az elmélet, hogy a lakosság egy részét ki kell irtani, ahogy azt egyes úgynevezett tudósok feltételezik Ma még több millió ember éhezik, de mégsem fogadható el az az állítás, hogy a népesség gyarapodása nyomorhoz vezet. Már a földgömböt szemlélő diák is megérti, hogy bolygónk nagy és gazdag. Földünkön tíz meg tíz milliárd ember is megélhet . . . Thomas Lorillard ismert statisztikus, az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának munkatársa nyilatkozott így a Románia Liberă munkatársának. Mint előző cikkünkben említettük, a gyengén fejlett országok lakóinak túlnyomó többsége, az emberiségnek mintegy fele éhezik, illetve rosszul táplálkozik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének számításai szerint az évezred végére a világ élelmiszertermelésének háromszor kell nagyobbnak lennie a jelenleginél. Hogyan érhető el ekkora növekedés valamennyi országban? Számos nemzetközi értekezleten folytattak erről eszmecserét, több neves szakértő nyilatkozott a kérdésről. A vélemények nagy részét így lehetne összefoglalni : az élelmezési és agrártudományok jelenlegi helyzete lehetővé teszi az éhínség teljes megszüntetését; az a tény, hogy e lehetőségek ellenére a Föld sok részén ínségben szenvednek nagy embertömegek, nem kimondottan gazdasági kérdés, hanem társadalompolitikai probléma. Az elégtelen táplálkozási viszonyok felszámolásához nem elegendő csupán a fejlődő országoknak nyújtott segítség. A még meglévő vagy burkolt formában fennálló gyarmati rendszer felszámolása, a földreform végrehajtása, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztése megannyi sorsdöntő lépés az előrehaladás útján. Jelenleg a Föld mezőgazdasági területe 13,5 milliárd hektár, amelynek azonban csupán 10 százaléka van művelés alatt. Az előzetes számítások azt mutatják, hogy ez a tíz százaléknyi, vagyis 1,3 milliárd hektárnyi szántóterület közel 8 milliárd hektárra növelhető. Még lényegesebb kérdés azonban a jelenleg megművelt területek terméshozamának növelése a műtrágyák fokozott felhasználásával, a legkorszerűbb mezőgazdasági módszerek alkalmazásával , gépesítéssel, öntözéssel, a kártevők elleni hatásos védekezéssel. Mindezekhez természetesen hatalmas anyagi alapok szükségesek. Rendelkezik-e az emberiség ezekkel az alapokkal ? A New York Herald Tribune szerint a világon óránként több mint 14 millió, évente 130—140 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. Hasonló adatokat sorol fel az ENSZ Nevelésügyi és Tudományos Szervezete, az UNESCO Courrier című folyóirata is. Hogyan hasznosíthatná békés célokra a világ ezt az összeget ? — veti fel a kérdést a Courrier. A válaszokból kitűnik, hogy például egy legújabb típusú bombázó mintapéldányának költségeiből — 50 000 traktort lehetne előállítani ! Egy Polaris rakétákkal felszerelt amerikai atomtengeralattjáró árából 15 — egyenként legalább 100 ágyas — г kórházat lehetne építeni. Az egy esztendő alatt fegyverkezésre költött összegekből hónapokon át fedezhetnék földünk jelenlegi lakosságának teljes élelmiszerszükségletét. A 130— 140 milliárd dollár 300 olyan hőerőmű építésére lenne elég, amely annyi energiát termelne, mint most a föld valamennyi erőműve együttvéve. . Jacques Babel svájci tudós kiszámította, hogy a világon a legutóbbi 5500 esztendő alatt több mint 14 000 háború folyt le. Ezekben a háborúkban — csak a harcmezőkön — legalább három és fél milliárd ember esett el, tehát több, mint földünk jelenlegi összlakossága. Jacques Babel megpróbálta azt is megállapítani, hogy ez alatt az idő alatt mennyi pénzt költhettek fegyverekre és hadviselésre. A kikerekedett összeget aranyra számította át. Szerinte a hadikiadásokra fordított aranyból harminc kilométer hosszú, ezer méter magas, száz méter széles hegyet lehetne összehordani ! Képzeljük el ezt a hatalmas értéket békés javak formájában. Csakúgy, mint a napjainkban fegyverkezésre fordított 130—140 milliárdot ! Találóan írja az említett UNESCO-folyóirat : „A leszerelés nemcsak a béke biztosítéka lenne, de több kenyeret, emberségesebb életmódot, igazi segítséget jelentene a fejlődés útján most elindult népeknek“. Lakatos András (. Ifjúmunkás Forgalmi akadály a Közös Piacon A gyorsvonat oly hirtelen fékez, hogy kerekei szikrákat vetnek. Nem mindennapi akadállyal találta magát szemben : előtte a sínpáron egy tehén fekszik, néhány fűszállal a szájában bárgyún tekint a világba. A szerelvény tábláján e felírás látható : Közös Piac, a nyugodtan pihenő állat oldalán pedig : „Agrárproblémák". — A Frankfurter Rundschauban jelent meg ez a karikatúra a Közös Piac július elsejei brüsszeli miniszteri ülésszakával kapcsolatos tudósítás alatt. Találó a rajz. Ugyanis ez a forgalmi akadály valósággal megbénította a „hatok" gépezetét ... De lássuk, hogyan került ez az akadály a vonat elé ? Tulajdonképpen már régóta ott fekszik, csak a Közös Piac vonata most ért el hozzá. A hat állam még 1962 februárjában megállapodott abban, hogy 1965 június 30-ig ideiglenes szabályzat alapján finanszírozzák az agrár Közös Piacot. Nos, elmúlt 1965 június ЭО-a, lejárt a terminus, érvényét vesztette az ideiglenes szabályzat, az új viszont sehol.. . Javaslat természetesen létezett és létezik, s az utóbbi hónapokban a hat állam miniszterei már három ízben megvitatták, de nem tudtak megegyezésre jutni. A néhány nappal ezelőtti brüsszeli miniszteri ülésszakon — akárcsak az előbbieken — mindenekelőtt a körül folyt a harc, hogy az egyes tagállamok, de főleg Franciaország és Nyugat-Németország olyan közös mezőgazdasági és pénzügyi rendszert akar bevezetni a Közös Piacon, amely saját gazdasági érdekeinek a legjobban kedvezne. A közös gabonaár kialakítása után Franciaország igényt tart arra, hogy a többi partnerei jelentős öszszegekkel járuljanak hozzá a közös mezőgazdasági alaphoz, vagyis lényegében a francia termelők szubvencionálásához. Másrészt a többi tagállam szeretne minél kevesebb öszszeget adni a „zöld kasszába“. Párizs ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy éppen azok az államok fizessék a legtöbbet, amelyek a legtöbb mezőgazdasági terméket importálnak a Közös Piacon kívüli államokból. Ezek szerint Nyugat-Németország fizetné a legtöbbet, ugyanakkor Franciaországnak jutna a legnagyobb részesedés. Ám ez a kérdésnek csak egyik oldala. A másik : ki kezelje a közös kasszát ? Az úgynevezett Hallstein-javaslat szerint a közös mezőgazdasági alap felett a strasbourgi Európa parlament rendelkezne. E szerint e tanácskozási joggal rendelkező szervezetet szélesebb jogokkal ruháznák fel, vétójoga lenne a „hatok" tagállamai kormányainak határozatai felett, joga lenne részt venni a közös költségvetés kidolgozásában és ellenőrzést gyakorolhatna felette. Végső soron tehát a nyugat-európai „politikai integráció" előmozdítását célozná. Brüsszelben a mostani ülésszakon egyik kérdésben sem tudtak megállapodni. S annak ellenére, hogy Brüsszelben ezekben a napokban nagy erőfeszítéseket tesznek a válság enyhítésére, Franciaország már kivonta tisztviselőit a Közös Piac több szervéből. Így hát a nyugati lapok joggal állapítják meg : „a Közös Piac a legnagyobb válságát éli fennállása óta. Úgy látszik, hosszú időre megrekedt ezen a ponton”. Az a vélemény, hogy nagyon nehéz — ha egyáltalán lesz még mód rá — eltávolítani a forgalmi akadályt a Közös Piac vonata elől. Mihálka Zoltán BEATLESEK NEMESEK! Paul McCartney, Ringo Starr, George Harrison és John Lennon, az ordító négyes körül ismét nagy a disputa : Harold Wilson miniszterelnök nemesi kitüntetést adományozott a liverpooli fiatalembereknek, akik ezentúl nemcsak divatot szülő bozontos frizurájukat viselik büszkén, hanem a Brit Birodalom Tagjait megillető érdemrendet is. A Beatlesek esquire-re ütése legalább akkora felfordulást váltott ki a közvéleményben, mint amekkorával a négy kócos egyegy fellépése jár. S nem csupán a szigetországban, hanem határain túl is. Az angol sajtó megtelt pro és kontra véleményekkel, az Alsóházban két képviselő interpellációt intézett a miniszterelnökhöz a kitüntetéssel kapcsolatban, Hector Dupuis volt kanadai liberális képviselő pedig felháborodottan visszaküldte Erzsébet királynőnek a Brit Birodalom Tagja érdemrendet, minthogy nem tartja méltányosnak, hogy „holmi vulgáris és ostoba fickókkal egy síkon“ emlegessék. Ő ugyanis úgy tudta, hogy a szóbanforgó kitüntetés „politikusok, üzletemberek és rendkívüli hősök“ kiváltsága. Mindmáig nem nyert megállapítást, mennyi politikai érzékkel rendelkezik a négy Beatles, de hogy nem „ostoba fickók“, azt már nem egyszer tanúsították. Legutóbb például szellemi vezérük és komponistájuk, John Lennon, egy tiszteletükre adott fogadáson, miután a liverpooli lordmajor (polgármester) császárkabátján túlzott érdeklődéssel szemügyre vett egy rubinnal és smaragddal kirakott ékkövet, így szólt : — „Ma a tömegben nagyon sok csorba fogú embert láttam. Mikor szándékoznak fogat adni nekik“ ? S ha vitatható is a hangjegyeket nem ismerő, hallás után éneklő liverpooli négyes előadóművészete, hangszerkezelésének zenei értéke, annyi bizonyos, hogy a nyugati fiatalok jelentős hányada körében fergeteges a sikerük. Tavaly New Yorkban 12 ezer őrjöngő fiatal és serdülő korú várta őket a repülőtéren, ahol soha ennyien még nem gyűltek össze. Ausztráliában pedig, ahol elhaladtak, a rokkantak örömmámorban, mankóikat a levegőbe dobva üdvözölték a Beatleseket. Híveik azonban nemcsak a fiatalok között vannak. Olyan tekintélyes konzervatív személyiségek is, mint Alec Douglas-Home volt miniszterelnök és Edward Heath pártvezér nagyra értékelik a borbélyokkal hadilábon álló gitáros trubadúrokat. Home még miniszterelnöksége idején dicsérte őket az angol lemezexport fellendítéséért. Heath pedig kijelentette, hogy a Beatlesek szabályszerűen megmentették a brit bársonyipart. (A kócosok szűk, csíkozott bársony nadrágjából éppúgy tartós divatcikk lett, mint a magassarkú Beatles-cipőből, a Beatles-kabátból, a Beatles babákból és a többi Beatles-holmiból.) Nemrég Richard Marsh laburista parlamenti titkár „sznobizmussal és képmutatással“ illette a Beatlesek valamennyi bírálóját, hozzátéve, hogy 100 ilyen fiatal megoldaná Nagy-Britannia kereskedelmi mérlegének deficitjét. Amit igazán nem tekinthetünk szónoki túlzásnak, ha figyelembe vesszük, hogy a négy gombafrizurás csupán 1964-ben több mint 5 millió dollárt hozott a brit államkasszának, ugyanannyit, mint a szigetország évi whiskykivitele; hogy diadalmas amerikai turnéjuk során Kansas Cityben egyetlen este 150 ezer dollárt kerestek ; hogy az amerikai lemezipar tavalyi 200 millió dolláros bevételének felét nekik köszönheti ; hogy a Beatlesek legifjabb filmje („Nyolc kar“) 20 millió dollár tiszta jövedelemmel kecsegtet. .. Hallatszanak persze meggondolkoztató érvek is a Beatlesek kitüntetését bírálók táborából. Különösen azok sértődése érthető némiképpen, akik a háborúban tanúsított bátorságukért , kiemelkedő fegyvertényeikért részesültek a négy liverpooli kócost ért érdemrendben. Frederick Wagg tartalékos ezredes visszaadta a két világháborúban szerzett kitüntetéseit és érdemrendjeit, kilépett a laburista pártból és törölte végrendeletéből a pártnak szánt 11 ezer fontsterlinget. Még inkább érthető az a szemrehányás, amit a New Scostman tesz : „a kitüntetettek névjegyzékén nem szerepel egyetlen értékes író, festő vagy zeneszerző sem. “ John, Ringó, Paul és George mindenesetre a nemesi kitüntetés birtokában vannak, s állítólag kijelentették, hogy ezentúl azt viselik majd nyakkendő helyett. Rossz szájak szerint a nyakkendőgyárosok reménykednek : a négy bozontos hajú „esquire“ ez irányú döntése csak tréfa volt... Bodor Gy. Tamás A gombafrizurák alatt : John Ringe és Paul (fent), George és (lent)