Irodalmi Ujság, 1981 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-15 / 1-2. szám
4. oldal A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP ÉSZAK-MAGYARORSZÁG (1980. február) 1. Kisvárosi szegényneved Az apa 52 éves, téglagyári kocsis. Sovány, lerobbant ember.. Többször volt idegosztályi bennfekvő elvonókúrás kezelésen. Az anya 45 éves, pici, vékony, gyenge idegzetű asszony, félmunkaidős takarítónő a postán. (Fővárosi, óbudai szegény családból származik, a háború alatt került mostani lakóhelyére.) Kilenc gyerekük van. A legidősebb környékbeli cigány fiúhoz ment férjhez, egy kisgyerekük van, fél éves kislány. A fiú bútorgyári segédmunkás volt, amíg itt laktak a lány szüleinél. Ősszel (1980) elköltöztek a fiú szüleinek megüresedő cigány telepi házába. A szülők következő gyereke 18 éves fiú, behordó a téglagyárban. Egy 16 éves lány most maradt ki az iskolából, és még nem dolgozik. Öt gyerek jár iskolába, a legkisebb 5 éves, otthon van. A nagylány ellátja a háztartást, az iskolások rendszeresen eljárnak az anyjukkal takarítani. A kisváros régi részén omladozó épületben laknak. A földszintes lakásban két szoba, egy konyha és egy kamra van. A kamrában élt a fiatal pár a picivel, külön koszton, külön pénzen. A konyha télen üres, csak egy régi mosógép van benne. A két szoba egybenyílik, elválasztó fal végig van köztük. Az összekötő ajtó hiányzik, az ajtó helye melletti falrész egyszer kidőlt, oda ,ost tűzhelyet állítottak, azon főznek, az melegíti be mindkét helyiséget. Az elülső részben egymás mellé állítva két kórházi vaságy, bevetve, régi csipkefüggönnyel letakarva. Az ablak mellett falóca, ez is fekhely, és egy másik kórházi vaságy. Belül kihúzott rekamié, a fal mellett egy másik ágy. A rekamié előtt asztal televízióval, mellette két nagyon rossz, szürke műbőr huzatú fotel. A másik fal mellett régi szekrény. A falak meszelve, hengerezve, rajtuk festett üvegkeretekben kis családi fényképek. A szekrények tetején sorban néhány baba, műanyag dísztárgyak, olyasmik, amiket búcsúban lehet nyerni. A földön fapadló, rajta nagyon ócska, szakadozott faliszőnyegek. A konyhai edényeket az elülső szobában, egy ruhásszekrényben tartják. Az ablakokon sok üveg hiányzik, az üveges már nem vállalja, hogy ezekbe a szétmállott keretekbe üveget tegyen. Új keretet nem tudnak, de nem is érdemes venni, a ház bontás előtt áll. A helyi tanáccsal nagyon rossz viszonyban vannak. A rossz viszony fő forrása lakáshelyzetük. Mindig kis lukakban laktak, a mostani lakás nagyobb ugyan, de vizes, leromlott. Az anya már többször “rájuk borította az asztalt". Amikor a férjezett lány méltányossági gyerekgondozási segélye szóba került, a tanácsi előadó, aki a szokásos környezettanulmány készítése céljából eljött a családhoz, lebeszélte a kérelemről a pici mamáját, mondván, hogy úgysem kapják meg. A lehengerelt fiatalasszony belement abba, hogy visszavonja a kérelmet, mondván, hogy gyerekét bölcsődébe adja. De már akkor tudta, hogy ezt úgysem teszi meg, mivel a kicsi koraszülött, 1.70 kg-mal született, és a kérvényezés idejében is jóval a kívánatos súly alatt volt. Szociális segélyben "rossz hírük" miatt nem részesülnek. Az apa évközi keresete 2500 Ft, az anya 1200 Ft-ot keres. A dolgozó fiú keresete 2500-3000 Ft között van. Hat gyerek után kapnak családi pótlékot. Egy főre jutó jövedelmük az év nagy részében 880 Ft. Télen, az apa egy-két hónapos fagyszabadsága alatt azonban ennél kevesebb. Ezért részesültek a kritikus időben rendkívüli SZETA támogatásban, márciusban 600 Ft. A fiatalasszony méltányossági GYES iránti kérelmét újból beadták a gyerek gyenge fejlettségére hivatkozva. Meg is kapták a gyerek 1 éves koráig. Ősszel, amikor a fiatalok bölcsöde nélküli helységbe költöztek, ismét beadták a kérelmét, önállóan és most már a rendes, három éves időszakra is megkapták. (2) (1979. novemberétől) Ady-liget 2.Telepmaradványon élő cigánycsalád. Az apa 35 éves (a házasodási körzetből származik), az anya 33 éves, helybeli, 3-4 osztályt végeztek, írni-olvasni tudnak, nyílt, értelmes házaspár, együttélésük harmonikus. A férfi a közeli nagyvárosban dolgozik, három műszakban melegüzemi betanított munkás, 4100-4200 forintos keresettel. Hat gyerekük van: 14 éves lány, 3 évvel túlkoros, a házimunka nagy részét ő végzi; 13 éves fiú, három évvel túlkoros, kisegítő osztályos (nem fogyatékos); 12 éves fiú egy évvel túlkoros; 9 éves lány egy évvel túlkoros; 2 éves fiú otthon, fél éves lány otthon. Az anya nem dolgozik, jövedelme nincs. Egy hízót tartanak évente, 8-10 libát, kacsát, két anyanyulat. A tűzifát az erdőből hordják, főként a két nagyobb fiú. Egyhelyiséges vályogházban élnek. A ház földes, a tető nagyon rozzant.Villany van. A berendezés: 3 régi parasztágy, egy konyhaszekrény, egy akasztósszekrény, egy konyhaasztal viaszosvászonnal letakarva, egy szék, egy hokedli, a szekrény tetején régi nagy rádió, a sarokban fiókosszekrény, rajta kéz alatt vett régi típusú televízió. Sparhelten főznek, ezzel is fűtenek. A bútorok régiek, kopottak. Ruházatuk nagyon szegényes, az anyának és a nagylánynak egy közös téli cipőjük van, meleg baba nincs a családban. Egy főre jutó jövedelmük 890 forint. Anyagi helyzetük javításán kívül lakáshelyzetüket kell megoldani, 1979 decemberében 800 forintos egyszeri segélyt kaptak a SZETA - tól. Méltányossági gyermekgondozási segélyt kérvényeztünk a két legkisebb gyerek után, amit február 1-től megkaptak. Három alkalommal kaptak ruhacsomagot, játékokkal, könyvekkel. A család a tanácstól megkapta a kamatmentes építési kölcsönre vonatkozó kijelölést. Eredetileg hagyományos, kétszobás családi házra gondoltak. De látván, hogy a többiek, akik már új házba költöztek, hogyan szoronganak tovább a célszerűtlenül megépített kis házakban, más megoldást szerettek volna találni. A SZETA építészei felajánlották segítségüket. A családdal együtt vázolták fel az új ház alaprajzát, így egyedi kívánságokat is figyelembe lehetett venni, hogy pl. legyen olyan szoba, amelyiknek egyik fala elég hosszú a nagy lány stafirungjának tervezett szekrénysornak. Mekkora legyen a konyha, legyen külön mosóhelyiség stb. Nyáron elkészült a háromszobás, verandás, étkezőkonyhás, beépített tetőteres ház terve és költségvetése. Az OTP kölcsönből és a férfi munkahelyétől kedvezményes áron vett anyagból a ház felépíthető. Júliusban az építészek a helyszínen kitűzték az alapot. Az építkezés elkezdődött. Noblesse oblige Az Élet és Irodalom október 11-i számában cikk jelent meg egy bizonyos Jánosról és egy bizonyos Marikáról. János asztalos, de jelenleg kőműves munkát végez. 35 éves, vézna, görnyedtvállú, gyomorfekélye van és hat gyereke. A cikkíró nem szereti sem Jánost, sem Marikát. Hogy miért? Mert "ostobák" és "tájékozatlanok". "Nem tudnak értelmesen beszélni. Nem tudnak helyesen írni ... Minden pénz szétfolyik a kezük között. Nem tudják megszervezni az életüket, nem tudnak két hétre előre gondolkodni. Milyen boldogok volnának... a jobbágyság klasszikus évszázadaiban! Egy földesúr, aki pontosan és egyértelműen megmondja, mennyi az övé, mi marad nekik. Egy plébános, aki pontosan és egyértelműen megmondja, mi a jó, mi a rossz." A cikkíró hangsúlyozza: nem esik abba a tévedésbe, "hogy Marika és János jellemző típusai a mai Magyarország munkásosztályának, bár veszedelmesen nagy réteget képviselhetnek és termelnek újra, bővítetten. Ők (mármint János és Marika) esnek ebbe a tévedésbe. Ők hivatkoznak olyan érdemekre, amelyek nem az övéik, hanem azoké, akiken élősködnek. Végtére is tehetik: soha nem találkoztak pontos és egyértelmű követelményekkel, a valamiért valamit elvével és gyakorlatával. Csak humanizmussal. És az emberi sokféleség elvével és gyakorlatával sem találkoztak. Csak egyenlősdivel, mégpedig olyan furcsa módon, hogy ők az egyenlőbbek." Az is kiderül, hogy a cikkíró Marikával szembeni utálata nem maradt viszonzatlan. "Hiába vagyok kedves, udvarias, mondja magáról szerényen az Élet és Irodalom munkatársa. " Marika ki nem állhat engem". Meg is magyarázza, miért. Mert Marika "ellenséget gyanít a másfélében", mert a másféle (értsd: a cikkíró) "véletlenül okosabb, mert véletlenül szerencsésebb helyre született, mert véletlenül azt is hallotta kamaszkorában az édesanyjától, hogy noblesse oblige a nemesség kötelez". Az nem nagyon érdekes, hogy a cikkíró személy szerint utálja a munkásokat. Hogy szerinte a kőművesek élősködnek a mai magyar társadalmon, és a sokgyerekes munkások a kommunista párt uralma alatt egyértelmű követelményekkel nem, hanem csak humanizmussal találkoznak, a többieknél "egyenlőbbek", viszont genetikailag alsóbbrendűek. Valamivel érdekesebb, hogy az Élet és Irodalom teljes harmadik oldalát szentelte a cikknek. Jeleként annak a szemléletnek, amely terjedőben van az újonnan létrehozott hivatalnok-középosztályban. Ez a szemlélet régi, nagyon régi eredetét alighanem Werbőczi idején kell keresni. Évszázadokon át fennmaradt a "kisúri" középosztályban; néha háttérbe szorult, máskor dominánssá vált. Virágzását a két háború között érte meg, a Horthy-rendszer hivatalnok-középosztályában. A magyar kommunista párt három évtizede küzd azért, hogy a magyar néppel elfelejtesse mindazt, ami múltjából megőrzésre érdemes. Örömmel támasztja föl viszont az úrhatnám parnevű kultúrálatlan és modortalan pöffeszkedését. Noblesse oblige. A mondás eredetileg olyan életstílusra, etikára utalt, amelynek alapismérveihez tartozott: küzdeni a szegények és elesettek jogaiért, az igazságtalanság ellen. Múltunkban van ilyen hagyomány is. Ezt követik a SZETA jogászai, orvosai, építészei, közgazdászai, szociológusai, művészei, lelkészei. Az Élet és Irodalom, bkkr. arról tanúskodik, hogy a párt útja egy másik noblesse-é, azé, amelyik Dózsa Györgyöt a tüzes trónra ültette. K. I. IRODALMI ÚJSÁG 1981. január-február PILLANATKÉPEK A FRANKFURT I KÖÖNYVVÁSÁRRÓL Csodálom azokat a könyvkritikusokat, akik a sokszázezer kiállított kötet láttán meg tudják határozni, milyen műfajok divatosak az idén, kik a legnépszerűbb szerzők, milyen irányzatok uralkodnak a szépprózában stb. Engem elsősorban az érdekelt, hogyan szereplünk mi, magyarok, a világ legnagyobb könyvvásárán. A legfeltűnőbben az Európa Verlag szerzői közt. Négy szerzőjüknek óriási fényképe ragadja meg minden arrajáró figyelmét, köztük Koestleré és Szász Tamásé, a pszichiáterek enfant terribletéé. A párizsi Pompidou Központ egyik könyve a "Cinéma hongrois", egy másik “André Kertész". Ugyancsak francia kiadónál látható egy Kemény Zoltán-album, borítóján a művész egyik legizgalmasabb alkotása. Vasarely két kiadónál is szerepel, Liszt Ferenc hasonlóképpen. Van egy új magyar kiadó Bernből: János Morzsinay. (így is írja), de nem magyar könyveket ad ki. A vásár legszebb magyar könyve egy bielefeldi kiadó. Univers-Vertrieb "Bezaubern des Ungarn" c. képes albuma, amely otthoni közreműködéssel készült. Miközben keresztül-kasul járom az öt hatalmas csarnokot, az afrikaiakhoz is benézek, ugyan nem magyar vonatkozást keresve, hanem hogy néhány jelenlévő írójukkal beszélhessek. Illetve csak benéznék. Egész nap zárva vannak. "Bojkott a dél-afrikaiak részvétele miatt" — mondja kitűnő németséggel a néger rendező. Szeretem a szokratészi módszert, így megkérdem: "De miért a közönséget bojkottálják? Egyébként elvileg egyetértek Önökkel, azonban bojkott alá vették-e a Szovjetuniót is?" "Nem. Miért vettük volna?" "Afganisztán miatt." "Az nem Afrikában van." "Attól még azok is emberek!" A szovjet részlegen több falat fednek be Lenin művei. Marxéi, Engelséi, Brezsnyevéi is. Megkérdem egy kisasszonytól, aki elég jól beszél németül: “Sztálin műveiből nincs valami kiállítva?" "Nincs. Manapság nemigen publikálnak tőle." Azért mégiscsak van humorérzéke, elneveti magát. A románoknál több magyar könyv van besorolva egy végeláthatatl sorba; sokkal előkelőbb helyen e románból fordított: "Burebista kora." A magyar műveket kiadó Kritérikatalógusa iránt érdeklődöm. Kétségesen keresik, minden van, ez ninc "Kifogyott!" A csehszlovák kiadványok volt talán a legszebben kiállítva a kel-európai országok közül. Több kivillított üvegszekrény is emeli a hazá Találok néhány kötetet a pozson Madách kiadótól. De a két sor magya nyelvű könyv közt nyomtatott felíró “Idegen nyelvekbe fordítva". Szóváteszem. A válás “Van köztük az is." Valóban, v. kettő — csehből (!) fordítva. A jugoszlávoknál lélegzem fel. / újvidéki Fórum kiadó külön fallal üt jelen, képviselőjükkel hosszabban beszélgetés. Márait szeretnének kiadv tudnék-e segíteni? Keresek emigráns kiadót (mi ide nem szereplünk). A horvátoknak nai fülkéjük van, hátulról megvilágító üveglapokhoz támaszkodnak könyvei A lengyeleknél van minden, els sorban Milosz, de szamizdat-kiadványok is (pl. a katyni szovjet töme gyilkosságról). A csehszlovák Páv Tigrid kiadója és az orosz Possevko viseli még az emigrációt. Végére hagyom a hivatalos lengyországi és magyarországi részleg« Előbbinél arcképes plakát fog a Milosz! Aláírás: Sienkiewicz Reymont után a harmadik lengy Nobel-díjas író! Melegen érdeklődői “És hol vannak a művei?" "Nálai nincsenek." A magyar gyűjtemény talán a leszebb és a legváltozatosabb. De azért végén meg kellett kérdeznem: "Mi nincs Illyés Gyulától egy angol nyelv mesegyűjteményen s a "Sziv kalauzon" kívül semmi?" "Csak legújabbakat szoktuk kiállítani." “Ez sem újak. Azt megértem, hogy a beírott könyvet nem állíthatják ki, tucatnyi akadhatott volna a moszkv útját tartalmazó .Szives kalauzól “Nem lehet mindenkitől mindent kiáirtani!" Csicsery-Rónay Istv