Irodalmi Ujság, 1981 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-15 / 1-2. szám

4. oldal A SZEGÉNYEKET TÁMOGATÓ ALAP ÉSZAK-MAGYARORSZÁG (1980. február) 1. Kisvárosi szegényn­eved Az apa 52 éves, téglagyári ko­csis. Sovány, lerobbant ember.. Többször volt idegosztályi benn­­fekvő elvonókúrás kezelésen. Az anya 45 éves, pici, vékony, gyenge idegzetű asszony, félmun­­kaidős takarítónő a postán. (Fő­városi, óbudai szegény családból származik, a háború alatt került mostani lakóhelyére.) Kilenc gyerekük van. A leg­idősebb környékbeli cigány fiú­hoz ment férjhez, egy kisgyerekük van, fél éves kislány. A fiú bútorgyári segédmunkás volt, amíg itt laktak a lány szüleinél. Ősszel (1980) elköl­töztek a fiú szüleinek megüresedő cigány telepi házába. A szülők következő gyereke 18 éves fiú, behordó a téglagyárban. Egy 16 éves lány most maradt ki az iskolából, és még nem dolgozik. Öt gyerek jár iskolába, a legkisebb 5 éves, otthon van. A nagylány el­látja a háztartást, az iskolások rend­szeresen eljárnak az anyjukkal takarítani. A kisváros régi részén omladozó épületben laknak. A földszintes lakásban két szoba, egy konyha és egy kamra van. A kamrában élt a fiatal pár a picivel, külön koszton, külön pénzen. A konyha télen üres, csak egy régi mosógép van benne. A két szoba egybenyílik, el­választó fal végig van köztük. Az összekötő ajtó hiányzik, az ajtó he­lye melletti fal­rész egyszer kidőlt, oda ,ost tűzhelyet állítottak, azon főznek, az melegíti be mindkét helyiséget. Az elülső részben egy­más mellé állítva két kórházi vas­ágy, bevetve, régi csipkefüg­gönnyel letakarva. Az ablak mellett falóca, ez is fekhely, és egy másik kórházi vaságy. Belül kihúzott rekamié, a fal mellett egy másik ágy. A rekamié előtt asztal televízi­óval, mellette két nagyon rossz, szürke műbőr huzatú fotel. A másik fal mellett régi szekrény. A falak meszelve, hengerezve, rajtuk festett üvegkeretekben kis családi fényképek. A szekrények tetején sorban néhány baba, műanyag dísztárgyak, olyasmik, amiket búcsúban lehet nyerni. A földön fapadló, rajta nagyon ócska, szakadozott faliszőnyegek. A konyhai edényeket az elülső szobában, egy ruhásszekrényben tartják. Az ablakokon sok üveg hi­ányzik, az üveges már nem vállal­ja, hogy ezekbe a szétmállott keretekbe üveget tegyen. Új keretet nem tudnak, de nem is érdemes venni, a ház bontás előtt áll. A helyi tanáccsal nagyon rossz viszonyban vannak. A rossz vi­szony fő forrása lakáshelyzetük. Mindig kis lukakban laktak, a mostani lakás nagyobb ugyan, de vizes, leromlott. Az anya már több­ször “rájuk borította az asztalt". Amikor a férjezett lány méltá­nyossági gyerekgondozási segélye szóba került, a tanácsi előadó, aki a szokásos környezettanulmány ké­szítése céljából eljött a családhoz, lebeszélte a kérelemről a pici mamáját, mondván, hogy úgysem kapják meg. A lehengerelt fiatal­­asszony belement abba, hogy visszavonja a kérelmet, mondván, hogy gyerekét bölcsődébe adja. De már akkor tudta, hogy ezt úgysem teszi meg, mivel a kicsi koraszülött, 1.70 kg-mal született, és a kérvé­­nyezés idejében is jóval a kívánatos súly alatt volt. Szociális segélyben "rossz hírük" miatt nem részesül­nek. Az apa évközi keresete 2500 Ft, az anya 1200 Ft-ot keres. A dolgozó fiú keresete 2500-3000 Ft között van. Hat gyerek után kap­nak családi pótlékot. Egy főre jutó jövedelmük az év nagy részében 880 Ft. Télen, az apa egy-két hónapos fagyszabad­sága alatt azonban ennél kevesebb. Ezért részesültek a kritikus időben rendkívüli SZETA támogatásban, márciusban 600 Ft. A fiatalasszony méltányossági GYES iránti kérelmét újból bead­ták a gyerek gyenge fejlettségére hivatkozva. Meg is kapták a gyerek 1 éves koráig. Ősszel, amikor a fia­talok bölcsöde nélküli helységbe költöztek, ismét beadták a kérelmét, önállóan és most már a rendes, három éves időszakra is megkapták. (2) (1979. novemberétől) Ady-liget 2.­­Telepmaradványon élő cigány­­család. Az apa 35 éves (a házasodási körzetből származik), az anya 33 éves, helybeli, 3-4 osztályt végez­tek, írni-olvasni tudnak, nyílt, értel­mes házaspár, együttélésük harmo­nikus. A férfi a közeli nagyváros­ban dolgozik, három műszakban melegüzemi betanított munkás, 4100-4200 forintos keresettel. Hat gyerekük van: 14 éves lány, 3 évvel túlkoros, a házimunka nagy részét ő végzi; 13 éves fiú, három évvel túlkoros, kisegítő osz­tályos (nem fogyatékos); 12 éves fiú egy évvel túlkoros; 9 éves lány egy évvel túlkoros; 2 éves fiú ott­hon, fél éves lány otthon. Az anya nem dolgozik, jöve­delme nincs. Egy hízót tartanak évente, 8-10 libát, kacsát, két anya­­nyulat. A tűzifát az erdőből hord­ják, főként a két nagyobb fiú. Egyhelyiséges vályogházban élnek. A ház földes, a tető nagyon rozzant.­Villany van. A berendezés: 3 régi parasztágy, egy konyhaszek­rény, egy akasztósszekrény, egy konyhaasztal viaszosvászonnal le­takarva, egy szék, egy hokedli, a szekrény tetején régi nagy rádió, a sarokban fiókosszekrény, rajta kéz alatt vett régi típusú televízió. Sparhelten főznek, ezzel is fűtenek. A bútorok régiek, kopottak. Ruházatuk nagyon szegényes, az anyának és a nagylánynak egy közös téli cipőjük van, meleg baba nincs a családban. Egy főre jutó jövedelmük 890 forint. Anyagi helyzetük javításán kívül lakáshelyzetüket kell megoldani, 1979 decemberében 800 forintos egyszeri segélyt kaptak a SZETA - tól. Méltányossági gyermekgondo­zási segélyt kérvényeztünk a két legkisebb gyerek után, amit február 1-től megkaptak. Három alkalom­mal kaptak ruhacsomagot, játékok­kal, könyvekkel. A család a tanácstól megkapta a kamatmentes építési kölcsönre vonatkozó kijelölést. Eredetileg ha­gyományos, kétszobás családi házra gondoltak. De látván, hogy a többiek, akik már új házba költöz­tek, hogyan szoronganak tovább a célszerűtlenül megépített kis házak­ban, más megoldást szerettek volna találni. A SZETA építészei felaján­lották segítségüket. A családdal együtt vázolták fel az új ház alap­rajzát, így egyedi kívánságokat is figyelembe lehetett venni, hogy pl. legyen olyan szoba, amelyiknek egyik fala elég hosszú a nagy lány stafirungjának tervezett szekrény­sornak. Mekkora legyen a konyha, legyen külön mosóhelyiség stb. Nyáron elkészült a háromszobás, verandás, étkezőkonyhás, beépített tetőteres ház terve és költségvetése. Az OTP kölcsönből és a férfi mun­kahelyétől kedvezményes áron vett anyagból a ház felépíthető. Július­ban az építészek a helyszínen kitűz­ték az alapot. Az építkezés elkezdő­dött. Noblesse oblige Az Élet és Irodalom október 11-i számában cikk jelent meg egy bizonyos Jánosról és egy bizonyos Marikáról. János asztalos, de jelenleg kőműves munkát végez. 35 éves, vézna, gör­­nyedtvállú, gyomorfekélye van és hat gyereke. A cikkíró nem szereti sem Jánost, sem Marikát. Hogy miért? Mert "ostobák" és "tájé­kozatlanok". "Nem tudnak értelmesen beszél­ni. Nem tudnak helyesen írni ... Minden pénz szétfolyik a kezük között. Nem tudják meg­szervezni az életüket, nem tudnak két hétre elő­re gondolkodni. Milyen boldogok volnának... a jobbágyság klasszikus évszázadaiban! Egy földesúr, aki pontosan és egyértelműen meg­mondja, mennyi az övé, mi marad nekik. Egy plébános, aki pontosan és egyértelműen meg­mondja, mi a jó, mi a rossz." A cikkíró hangsúlyozza: nem esik abba a tévedésbe, "hogy Marika és János jellemző típusai a mai Magyarország munkásosztályá­nak, bár veszedelmesen nagy réteget képvisel­hetnek és termelnek újra, bővítetten. Ők (már­mint János és Marika) esnek ebbe a tévedésbe. Ők hivatkoznak olyan érdemekre, amelyek nem az övéik, hanem azoké, akiken élős­­ködnek. Végtére is tehetik: soha nem talál­koztak pontos és egyértelmű követelmé­nyekkel, a valamiért valamit elvével és gyakorlatával. Csak humanizmussal. És az em­beri sokféleség elvével és gyakorlatával sem találkoztak. Csak egyenlősdivel­­, mégpedig olyan furcsa módon, hogy ők az egyenlőb­bek." Az is kiderül, hogy a cikkíró Marikával szembeni utálata nem maradt viszonzatlan. "Hiába vagyok kedves, udvarias, mondja magáról szerényen az Élet és Irodalom munkatársa. " Marika ki nem állhat engem". Meg is magyarázza, miért. Mert Marika "ellenséget gyanít a másfélében", mert a másféle (értsd: a cikkíró) "véletlenül okosabb, mert véletlenül szerencsésebb helyre született, mert véletlenül azt is hallotta kamaszkorában az édesanyjától, hogy noblesse oblige a nemesség kötelez". Az nem nagyon érdekes, hogy a cikkíró személy szerint utálja a munkásokat. Hogy szerinte a kőművesek élősködnek a mai magyar társadalmon, és a sokgyerekes munká­sok a kommunista párt uralma alatt egyértel­mű követelményekkel nem, hanem csak humanizmussal találkoznak, a többieknél "egyenlőbbek", viszont genetikailag alsóbb­­rendűek. Valamivel érdekesebb, hogy az Élet és Irodalom teljes harmadik oldalát szentelte a cikknek. Jeleként annak a szemléletnek, amely terjedőben van az újonnan létrehozott hivatal­nok-középosztályban. Ez a szemlélet régi, nagyon régi eredetét alighanem Werbőczi idején kell keresni. Évszázadokon át fennmaradt a "kis­­úri" középosztályban; néha háttérbe szorult, máskor dominánssá vált. Virágzását a két háború között érte meg, a Horthy-rendszer hivatalnok-középosztályában. A magyar kommunista párt három évtizede küzd azért, hogy a magyar néppel elfelejtesse mindazt, ami múltjából megőrzésre érdemes. Örömmel támasztja föl viszont az­ úrhatnám parnevű kultúrálatlan és modortalan pöf­­feszkedését. Noblesse oblige. A mondás eredetileg olyan életstílusra, etikára utalt, amelynek alap­ismérveihez tartozott: küzdeni a szegények és elesettek jogaiért, az igazságtalanság ellen. Múltunkban van ilyen hagyomány is. Ezt követik a SZETA jogászai, orvosai, építészei, közgazdászai, szociológusai, művészei, lelké­szei. Az Élet és Irodalom, b­kkr. arról tanúskodik, hogy a párt útja egy másik noblesse-é, azé, amelyik Dózsa Györgyöt a tüzes trónra ültette. K. I. IRODALMI ÚJSÁG 1981. január-február PILLANATKÉPEK A FRANKFURT­ I KÖÖNYVVÁ­SÁRRÓL Csodálom azokat a könyv­­kritikusokat, akik a sokszázezer kiállított kötet láttán meg tudják hatá­rozni, milyen műfajok divatosak az idén, kik a legnépszerűbb szerzők, milyen irányzatok uralkodnak a szép­prózában stb. Engem elsősorban az érdekelt, hogyan szereplünk mi, magyarok, a világ legnagyobb könyvvásárán. A leg­feltűnőbben az Európa Verlag szerzői közt. Négy szerzőjüknek óriási fényképe ragadja meg minden arrajáró figyelmét, köztük Koestleré és Szász Tamásé, a pszichiáterek enfant terrible­­téé. A párizsi Pompidou Központ egyik könyve a "Cinéma hongrois", egy másik “André Kertész". Ugyancsak francia kiadónál látható egy Kemény Zoltán-album, borítóján a művész egyik legizgalmasabb alkotása. Vasarely két kiadónál is szerepel, Liszt Ferenc hasonlóképpen. Van egy új magyar kiadó Bernből: János Mor­­zsinay. (így is írja), de nem magyar könyveket ad ki. A vásár legszebb magyar könyve egy bielefeldi kiadó. Univers-Vertrieb "Bezaubern des Ungarn" c. képes albuma, amely ott­honi közreműködéssel készült. Miközben keresztül-kasul járom az öt hatalmas csarnokot, az afrikaiakhoz is benézek, ugyan nem magyar vonat­kozást keresve, hanem hogy néhány jelenlévő írójukkal beszélhessek. Illetve csak benéznék. Egész nap zárva vannak. "Bojkott a dél-afrikaiak részvétele miatt" — mondja kitűnő németséggel a néger rendező. Szeretem a szokratészi módszert, így meg­kérdem: "De miért a közönséget bojkottálják? Egyébként elvileg egyet­értek Önökkel, azonban bojkott alá vették-e a Szovjetuniót is?" "Nem. Miért vettük volna?" "Afganisztán miatt." "Az nem Afrikában van." "Attól még azok is emberek!" A szovjet részlegen több falat fednek be Lenin művei. Marxéi, Engelséi, Brezsnyevéi is. Megkérdem egy kis­asszonytól, aki elég jól beszél németül: “Sztálin műveiből nincs valami kiállítva?" "Nincs. Manapság nem­igen publikálnak tőle." Azért mégis­csak van humorérzéke, elneveti magát. A románoknál több magyar könyv van besorolva egy végeláthatatl sorba; sokkal előkelőbb helyen e románból fordított: "Burebista kora." A magyar műveket kiadó Kritéri­­katalógusa iránt érdeklődöm. Két­ségesen keresik, minden van, ez ninc "Kifogyott!" A­ csehszlovák kiadványok volt talán a legszebben kiállítva a kel-­európai országok közül. Több kivil­lított üvegszekrény is emeli a hazá Találok néhány kötetet a pozson Madách kiadótól. De a két sor magya nyelvű könyv közt nyomtatott felíró “Idegen nyelvekbe fordítva". Szóváteszem. A válás “Van köztük az is." Valóban, v. kettő — csehből (!) fordítva. A jugoszlávoknál lélegzem fel. / újvidéki Fórum kiadó külön fallal üt jelen, képviselőjükkel hosszab­ban beszélgetés. Márait szeretnének kiadv tudnék-e segíteni? Keresek emigráns kiadót (mi ide nem szereplünk). A horvátoknak nai fülkéjük van, hátulról megvilágító üveglapokhoz támaszkodnak könyvei A lengyeleknél van minden, els sorban Milosz, de szamizdat-kiad­ványok is (pl. a katyni szovjet töm­e gyilkosságról). A csehszlovák Páv Tigrid kiadója és az orosz Possev­ko viseli még az emigrációt. Végére hagyom a hivatalos lengy­­országi és magyarországi részleg« Előbbinél arcképes plakát fog a Milosz! Aláírás: Sienkiewicz­­ Reymont után a harmadik lengy Nobel-díjas író! Melegen érdeklődői “És hol vannak a művei?" "Nálai nincsenek." A magyar gyűjtemény talán a le­szebb és a legváltozatosabb. De azért végén meg kellett kérdeznem: "M­i nincs Illyés Gyulától egy angol nyelv mesegyűjteményen s a "Sziv kalauzon" kívül semmi?" "Csak legújabbakat szoktuk kiállítani." “Ez sem újak. Azt megértem, hogy a beí­rott könyvet nem állíthatják ki, tucatnyi akadhatott volna a moszkv útját tartalmazó .Szives kalauz­­ól “Nem lehet mindenkitől mindent kiá­irtani!" Csicsery-Rónay Istv

Next