Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1957. 45. évfolyam
Tanulmányok - Szekeres László: Jókai és Petőfi szakítása 413–452. p.
árulni, hanem azok, kik szeretnek becsületes emberek lenni s szakmáikhoz értenek". Akaratlanul is eszünkbe jut e sorok után, hogy a szakmához értést követelő Jókai mellett Petőfi mint társszerkesztő dolgozott, de a beküldött verseken kívül — az augusztusi alkalomtól eltekintve — nem avatkozott be a szerkesztés munkájába. Különben is Petőfinek egész életében ez volt az egyetlen „hivatala", szakmája. Nehéz lenne megfelelőbb személyeket kiválasztani a népgyűléseket szervező Petőfin és főleg az eddig ismeretlenségben felejtett, kisebb tehetségű márciusi jakobinusokon kívül, akik — Jókai szavai szerint — „tótágast tudnak állni a nép előtt és szájukat a piacra viszik árulni".83 A levél folytatásából kiderül, hogy komoly alapja van annak a Jókai-féle visszaemlékezésnek is, hogy fiatal kora miatt nem léphetett fel képviselőnek : „Engem fölszólítottak Kovács Lajosék , hogy lássak követség után. Én (jó okaimnál fogva) inkább szeretnélek tégedet e minőségben látni. Nézz körül, ha van rá kilátás , hogy magadat megválasztathatod adol tudtomra én mindent el fogok követni hogy célt érni lássalak." Az idézet tanúsága szerint egy egész politikai csoport áll Jókai mögött, s a márciusiak közül őt is be akarják juttatni a képviselőházba, nyilván azokkal szemben, akik ténylegesen is felléptek. A levél egésze mintegy előre vetíti annak árnyékát, hogy Petőfiék képviselőválasztási kudarca nem helyi incidens volt, s nem is csupán a radikálisok hibája miatt következett be, hanem a már komoly erővel szervezkedő Kovács Lajosoknak, a későbbi békepártnak is jelentős része lehetett benne. Nem tudjuk elfogadni Bisztray Gyula értékelését azért sem, mert Jókai nemcsak ebben az időben, hanem a Pesti Hírlap szerkesztői programjában az év végén is magáénak vallja Victor Hugo 1848 forradalmi napjaiban hirdetett költői felfogását. Hugo 1848-ban azt énekelte, hogy a költő másutt keresse tárgyát, ne a forradalom küzdéseiben. Az utcai torlaszharcokban úgy vegyen részt, hogy menjen a küzdők közé meztelen mellel, szóljon, esdekeljen, segítse a gyöngéket, vesse meg a golyózáport és sirassa meg a holtakat, — és azután nyugalmas magányába visszavonulván szolgálja a békét és rendet, mert son rôle est d'avertir et de rester pensif (Az ő dolga óvni, figyelmeztetni és gondolkodva nyugtonmaradni).94 Reális alapja van Waldapfel József túlzó megállapításának, melyben azt jelzi, hogy „áthidalhatatlan szakadék van már ekkor Petőfi és Jókai között". Az idézett szövegrészben azonban a már szócska tévesen utal arra, hogy a későbbiekben fokozódik majd ez a különbség. Míg májusban a kibontakozás fel nem ismeréséből fakad Jókai elvi bizonytalansága, tehetetlenségének nyomasztó hatása alatt nem tudja elkülöníteni magát a bírált jelenségektől (Lederer-ügy, táblabírói kritika), addig júniusban már határozott tisztulási folyamat kezdődik. Szemtanúként vesz részt a Károly-laktanyai „vérbotrány" eseményeiben,95 amikor a sorkatonák — nagy részben olaszok — és az önkéntesek összetűznek s a pesti tömeg a rosszul felfegyverzett nemzetőrség segítségére sietett.96 A pünkösdi összeütközésről megjelent hivatalos hirdetmény igyekszik politikai jelentőséget nem tulajdonítani a történteknek. A kormány és Jókai álláspontja csak általános kérdésekben azonos. „Midőn a haza veszélyben van, csak a hazafiak egyetértése mentheti meg azt" — hirdeti a plakát.97 A következmények megítélésében Jókai már eltér a hivatalos állásponttól. Míg a hirdetmény úgy látja, hogy „a tegnapéji szerencsétlenségnek politikai jelleme nincs".98 Jókai Vasvári Pál véleménye felé közeledve, szükségesnek tartja, hogy fegyveres erővel is meg kell védeni a márciusi eredményeket. Úgy látja, hogy a vérengzést „királyunk környezői s királyunknak s nemzetünk ellenségei" idézték elő azért, hogy az ellenségeskedés magvait hintsék el az olasz és a magyar 93 Pesti Divatlap. 1848. ápr. 1. 16. sz. 417. 1. 94 Imre Sándor: Irodalmi tanulmányok II. Bp. 1907. 190—191. 1. 95 J. M. levele anyjához. OSZK. Fol. Hung. 2261. 166. 1. 96 J. M. Életemből. Bp. 1911. 237.1. — Ferenczi Zoltán : Petőfi életrajza II. 1896. 285.1. 97 Szilágyi Sándor i. m. 60. 1. 98 UO. 61. 1.